Az Archivnet legújabb számában megjelent Salgó Andor tartalékos hadnagy visszaemlékezésének újabb fejezete. A sorozat harmadik, befejező részében végetér Salgó Andor harctéri útja.
"A kassai bakák rövid ideig a trianoni Magyarország északkeleti csücskében, a Bodrogköz területén harcolnak. Létszámuk egyre csökken, az ellátás is akadozik. Kenézlőnél még visszavetik a román átkelési kísérletet, de nem sokkal később észak felé szorulnak, először az I. bécsi döntéssel visszatért területre, majd tovább nyugat felé. A lecsökkent létszámviszonyt jól mutatja, hogy karácsonykor - a vezethetőség fenntarthatósága érdekében - a hadilétszámú ezredet már egy szűkös zászlóaljba kell összevonni. Ugyanez vonatkozott a hadosztály többi alakulatára. Feltehetően személyi pótlást már csak a feloszlatott alakulatokból kaphattak. Ennek ellenére is tisztességgel állták a sarat, a szovjet csapatokkal megtűzdelt román alakulatokkal szemben még bravúros „huszárcsínyekre" is futotta, mint március közepén az ismeretlen szovjet tábornok megölése.
Ugyanakkor a csapatok harcértékének apadása jól kiolvasható a sorok közül. A személyi utánpótlás hiánya és az anyagi pótlás apadása mellett ehhez nagyban hozzájárulhatott - mint arról Salgó Andor több helyen ír - a „nagy helyzet" kilátástalansága is. Először át kellett élniük, hogy családjukat hagyják hátra, ebben Salgón kívül nyilván sokan voltak érintve, hiszen a 21. gyalogezred katonáinak többsége Abaúj megyei volt. Aztán kiszorultak az ország területéről, fokozatosan ellenségesen viselkedő polgári lakosság között éltek-harcoltak. Végül a postai kapcsolat is megszűnt az egyre fogyatkozó hátországgal, az anyaország területéről gyéren csordogáló hírek pedig sejtették a fronton lévőkkel, hogy az ország és a háború végképp elveszett."
Ugyanakkor a csapatok harcértékének apadása jól kiolvasható a sorok közül. A személyi utánpótlás hiánya és az anyagi pótlás apadása mellett ehhez nagyban hozzájárulhatott - mint arról Salgó Andor több helyen ír - a „nagy helyzet" kilátástalansága is. Először át kellett élniük, hogy családjukat hagyják hátra, ebben Salgón kívül nyilván sokan voltak érintve, hiszen a 21. gyalogezred katonáinak többsége Abaúj megyei volt. Aztán kiszorultak az ország területéről, fokozatosan ellenségesen viselkedő polgári lakosság között éltek-harcoltak. Végül a postai kapcsolat is megszűnt az egyre fogyatkozó hátországgal, az anyaország területéről gyéren csordogáló hírek pedig sejtették a fronton lévőkkel, hogy az ország és a háború végképp elveszett."
"Éjjel kemény harci zaj. 22-23.30.
között aknavető és tüzérségi tűz alatt a Kállay-század. Gazda még a délután
folyamán a Tisza-partról személyesen irányítja a tüzérségi tüzet. Egy orosz
bunkert kilőnek. Bencze[1] egy
zászlóaljnyi menetoszlopot szétlő a túloldalon Tímár és Szabolcs[2]
között.
Kállay egész éjjel tűz alatt áll.
12-kor jelenti, hogy a Tiszán a románok tutajokat engednek vízre. A vencsellői [3]híd,
ide értve az ártéri hidakat is, sikertelen robbantás után állva maradt,
felfogja a vízben úszó fadarabokat, gallyakat, a híd felső oldalán már olyan
sok fa torlaszolódott fel, hogy azon az ellenség átvetése könnyen elképzelhető.
A torlasz vastagsága 2 méter ,
szélessége kb. 12 méter .
Tüzérséggel szétlőni nemigen lehet.
November 18.
Gazda kimegy a 3. majd a 2.
századhoz. Benyomása, hogy az oroszok éjjel leváltották a románokat. A nap
aránylag csendesen telik el, hiszen a köd a mi mozgásunkat lehetővé teszi. A
túloldalról fújdogáló szélbe az ellenség mozgását és hangoskodását halljuk.
November 19.
Éjjel 2.30-kor a túloldalon erős
mozgás. A híd környéke erős aknavető tűz alatt áll. Fél óra szünet. A balszárnyon
két raj között 7 ladik igyekszik átkelni. Géppuska, géppisztoly és puskatűzzel,
majd kézigránátdobásokkal sikerül visszafordítani őket. A káromkodásról
felismeri a románokat. Odaát ütéshangok, orosz és román káromkodások
hallhatóak. Fél óra múlva kocsizörgés (az út a Tisza mentén vezet).
Felszállítják a csónakokat a kompházig. A sötétben újabb átkelést kísérelnek
meg. A 102 magassági pontnál partra szállnak. Megindul a támadás az oldalunkba.
A balszárny kénytelen reteszállást foglalni. Varga őrmester[4] egy
géppuskás rajjal és egy német könnyűgéppuskás[5]
rajjal ellentámadással az ellenséget az erdőbe szorítják. A csónakokkal
menekülnek.
8 órakor Kállay hadnagy jelenti,
hogy a füzesben maradt oroszok a tisztogatást végző Varga őrmestert és embereit
elfogták. Egyes részek harcban állnak. 9-kor már a helyszínre érkezik a
tartalék szakasz (a 6. felderítő osztálytól[6]),
Bódi százados parancsnoksága alatt. Az ezredtartalék 9.30-kor útba indul. A
tüzérségi tűz késik, addig egy lövést sem adtak le. Az ellenség pergőtűz alatt
tartja a Kállay-csoportot. 8.30-10.15 Kenézlőt[7] és a
102 környékét. Az összeköttetés 9.30-kor Kállayval megszakad.
10.30-kor Kállay jelenti, hogy
bevetett szakaszát négy fő kivételével elfogták. A 6. felderítőket
reteszállásba rendelte. A 102 irányából támadó szakasznyi ellenség beássa
magát.
11.30-kor az ezredparancsnokság
tájékoztat, hogy a balszárnyon Sárkány főhadnagy[8]
ellentámadásra indul, s a románok menekülnek előle. Az ellentámadás részleteit
megbeszéljük, és Kállay parancsot kap, hogy az erdő, a sín és a Tisza háromszög
területére támadjon, az 1. század arcban tűztámogatással, a felderítők a gát
mentén előretörnek. 12.30-kor Kállay hadnagy megsebesül, ettől kezdve a század
helyzete ismeretlen.
A 24. gyalogezred-közvetlen
aknavetők a 102-höz mennek állásba. Gazda a Kenézlő írás „K” betűjénél[9] a
szélső házból vezet. Vele az összeköttetésem megvan. A Kállay-csoport a nagy
tűz ellenére szépen megy előre. Gazda a 3. századtól egy szakaszt Szabó
hadapróddal[10] a veszélyes területre
irányít. A távolság miatt 13.30-kor még nincs Rádonyinál. Kállay századát Papp
hadnagy[11] veszi
át.
Az ezredparancsokság 12 óra körül
egy árkász szakaszt és egy utász századot útba indított. A Maár-zászlóalj[12] is
útban van felénk gépkocsi szállítással. 14 órakor a zászlóalj harcálláspontját.
Aknavetővel válaszolunk. 15 órakor Papp és Szabó beérkeznek a Kállay-századhoz.
Az ellenség két gépágyúval és harckocsiágyúval tüzel. 15.30-ra csend van,
mindkét oldalon kimerültség, rendezkedés.
November 20.
Éjjel 2.30-kor Rádonyi hadnagy is
megsebesül. A századot Király karpaszományos szakaszvezető[13]
veszi át. Segélyhely áttelepül Viss-re[14].
3.10-kor támadási parancs jön. Ha az ellenség nyomása nagy lenne, úgy
legfeljebb a Törökér csatornáig lehet visszavonulni, ott védelem. A századokat
távbeszélőn eligazítom.
15 órakor átcsoportosítás.
Tiszapart-Orosztanya-Viss útvonalon visszavonulunk. Itt védelem. Távbeszélő
összeköttetés mindenkivel. Előbb távbeszélőn, majd 23 órakor írásban parancs:
reggel 6-kor támadás a Tiszáig. Megcsinálom a vázlatokat.
November 21.
6 óra 50-kor megindul
előrenyomulásunk. Első cél a műút. Tüzérségi támogatást a Fenyvesi-üteg (15 cm )[15]
adja. 8 órakor az utat még nem érjük el. Helyzetjelentést adunk Bibithy-Horváth
alezredes úrnak.[16] 8.30-kor a 2. század
eléri a műutat, a szarvastanyai csoport fehér rakétával jelzi, hogy a tanyát
kitisztogatta.
8.50-kor a harcálláspontot
áthelyezzük Orosztanyára. A támadás lendületesen halad. A balszárny erős
ellenállásba ütközik. Két erős ellenséges támpont leküzdése után elsőként ér a
gátra, majd a Tiszáig. 11.05-re minden emberünk a Tisza partján ássa be magát. A
balszárny biztosítására az alárendelt 24. gyalogezred árkász szakasz, mely a
támadás alatt tartalék volt, balra reteszel a vasútvonaltól 1 kilométerre,
azzal párhuzamosan a gát és a víz közti részen.
A bal zászlóalj még nehézségekkel
küzd. A reteszállásból is támadunk, eredménnyel. A reteszelő szakaszt kivonjuk,
Kenézlő délen tartalék. A volt Rádonyi századot, melynek most Király
karpaszományos szakaszvezető a parancsnoka, beosztjuk a 24. gyalogezred árkász
szakaszhoz, Ferenchalmy főhadnagy[17]
parancsnoksága alá.
A legutóbbi három nap komoly
feladatok elé állította zászlóaljunkat.
Kenézlő visszafoglalásának
érdekessége, hogy néhány katona, akit a lakosság eldugott, sértetlenül
visszakerültek.
November 22.
Áthelyezzük harcálláspontunkat
Szarvastanyára a kastélyba. Az éjjel csendes volt. Reggel a harcálláspontot
harckocsiból lőtték. A törzs, a tartalék és a pihenőre kivont csapat a
Szalay-tanyán elszállásol.
November 23.
A nap eseménytelenül telt el. A
románok úgy látszik, megelégelték a kenézlői vereséget, és többé nem
próbálkoznak. Napi dolgom mellett sok kitüntetési javaslatot kell készítenem.
November 24.
Engedélyt kapok, hogy lóháton Tolcsvára hazamehessek. Ötkor indulunk
Elekkel. Nehéz az út, nagy a sár. A zsadányi[18]
réven megyünk át. Vadászpuskámat viszem, melyet saját 20-asra cserélek ki. Késő
délután érünk vissza, távollétünkben semmi nem történt.
November 25-26.
25-én csend van. 26-án délután parancsot kapunk a Tisza-part
elhagyására. Gyorsan intézkedem, mert 17 órakor már gyülekezni kell Kenézlő
északkeleten. Két leplező rajt hagyunk vissza, akik csak ellenséges nyomásra
jöhetnek utánunk. Viss-t 21 órakor elhagyjuk és hamarosan elérjük az
olaszliszkai révet. Itt az átkelésre sokat kell várni. Hosszú, fagyos várakozás
után végre zászlóaljunkon a sor. Szerencse, hogy ifjúkoromban erre sokat
jártam, ellestem a révész tudományát és sokat tudtam segíteni az
átfuvarozásban."
[1]
Valószínűleg Bencze Imre tartalékos zászlós (Pozsony, 1918), az 5. gyalogezred
III. zászlóaljának aknavető szakasz parancsnoka
[2] Tímár, Szabolcs
(Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (H)
[3] Vencsellő
(Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (H)
[4] Személyéről további
adattal nem rendelkezünk
[5] MG-42
típusú 7,92 mm
űrméretű, a magyar terminológiában könnyű géppuskának nevezett sorozatlövő
fegyver
[6]
Valószínűleg téves adat, inkább a 24. felderítő osztály egy szakaszáról lehet
szó, mivel Magyar László huszár zászlós (Alsóbereczki, 1920) a 24. felderítő
osztály tisztjeként 1944.11.20-án sebesült meg Kenézlőnél.
[7] Kenézlő, Borsod-Abaúj-
Zemplén megye (H)
[8] Valószínűleg Sárkány
József főhadnagy (Nyíregyháza, 1914), a 24. gyalogezred 2. századának
parancsnoka.
[9] A korabeli szabvány
katonai térkép szerinti „Kenézlő” feliratról van szó.
[10] Személyéről további
adattal nem rendelkezünk
[11] Személyéről további
adattal nem rendelkezünk
[12] A nyíregyházi 12.
gyalogezred III. zászlóalja, parancsnoka Maár Gyula őrnagy (Győr, 1905-?)
[13] Személyéről további
adattal nem rendelkezünk
[14] Viss, Borsod-Abaúj-
Zemplén megye (H)
[15] A 23. tábori tüzérosztály
egyik ütege (ütegparancsnok Fenyvesi László tüzér százados)
[16] Bibithy-Horváth Pál
alezredes, nemes, legéndi (Cegléd, 1898-?) beosztásáról nem állnak
rendelkezésre adatok.
[17]
Ferenchalmy Béla főhadnagy (Sopron, 1920) a Ludovika Akadémián 1941.08.20-án
avatták hadnaggyá. A 24. gyalogezred árkász szakaszának parancsnokaként
1944.07.20-án vonult el frontszolgálatra. Hősi halált halt 1944.12.14-én Pere
község közelében.
[18] ma Sárazsadány
Borsod-Abaúj-Zemplén (H)
