Teljesítményjelvények – 2. rész

Teljesítményjelvények a Magyar Királyi Honvédségnél 1944-45-ben – 2. rész

A cikk első része itt olvasható.

IV) Harckocsi kilövési jelvény

Harckocsi kilövési jelvény

III. fokozatát annak, akik kettő

II. fokozatát annak, akik öt,

I.fokozatát annak, akik legalább tíz harckocsit (páncélgépkocsit) kilőttek, vagy harcképtelenné tettek. Fegyvernemenként a jutalmazásra tekintetbe jönnek:

A gyalogságnál és az ott rendszeresítve levő páncélelhárító fegyverekkel azonosan felszerelt többi fegyvernemnél: a páncélelhárító fegyver rajparancsnoka és irányzója.

A tábori tüzérségnél: a lövegvezető, az 1-es és 2-es kezelők.

A légvédelmi tüzérségnél:

a) a gépágyús félszakasznál a tüzvezető, az irányzéktömbkezelő, a 2-es és 4-es kezelők.

b) a légvédelmi ágyúnál a lövegvezető, a lövegirányzó, a 2-es és 3-as kezelők.

c) több löveg összefogott tüzénél a tűzvezetők.

V) Repülőgép lelövési jelvény

Repülőgép lelövési jelvény

A szaklégvédelemnél:

III. fokozatát annak, akik öt,

II. fokozatát annak, akik tíz,

I.fokozatát annak, akik tizenöt ellenséges repülőgép

lelövésében, vagy leszállásra valő kényszerítésében részt vettek.

Éspedig:

a) a gépágyús félszakasznál a tüzvezető, az irányzéktömbkezelő, a 2-es, a 3-as és 4-es kezelők: a valóságos közremüködés szerint a távmérő vagy a figyelőtávmérő.

b) légvédelmi gépágyús ütegnél

aa) lőelemképzős eljárásnál a tűzvezető (lövésszaki), bemérőtiszt, a közremüködő távmérő, központi irányzó.

bb) táblázatos eljárásnál a tüzvezető, kezelőtiszthelyettes, a közremüködő távmérő, táblázatolvasó, lövegvezető, lövegirányzó.

Csak a rendeletekben lefektetett igazolás lefolytatása után adományozható.

A csapatlégvédelemnél:

III. fokozatát annak, akik egy

II. fokozatát annak, akik kettő

I.fokozatát annak, akik három ellenséges repülőgép lelövésében vagy leszállásra való kényszerítésében részt vettek.

Éspedig:

a)      a rajfegyverek irányzói, ha 3 vagy ennél kevesebb raj veszi tűz alá az ellenséges repülőgépet. Ez esetben az egység minden tagja megkapja a jelvényt.

b)      Nagyobb egységek tömegtüzénél a tüzet vezető parancsnok kapja meg.

                                              

VI) Aknafelszedő jelvény

Aknafelszedő jelvény

A műszaki csapatnál:

 „A”

III. fokozatát annak, aki öt,

II. fokozatát annak, aki tíz,

I. fokozatát annak, aki huszonöt aknát harcselekményen belül ellenséges tűzben felszed. Az               ellenséges tüznek az aknafelszedés alatt érvényesülnie kell.

       „B”

        III. fokozatát annak, aki tizenöt,

        II. fokozatát annak, aki harminc,

        I.   fokozatát annak, aki negyvenöt ellenséges aknát ellenséges behatás nélkül felszed.

A többi fegyvernemnél:

Az A) pont alattiak követelménye 5, 10, 20 ellenséges aknafelszedés, a B) alattiaké 10,20, 30 ellenséges aknafelszedés.

Ellenséges akna alatt az ellenség által telepített bármily aknát, tehát magyar vagy szövetséges rendszerűt, vagy rögtönzöttet kell érteni.

VII) Harcos repülő- jelvény

Adományozható annak, aki a távolfelderítő és éjjelivadász alakulatnál

                                         III.                  II.                    I.         fokozat

     

                                         10                    20                    50

Bombázó és szállító alakulatnál:

                                         III.                  II.                    I.fokozat

                                               20                    40                    100

Közelfelderítő és zuhanóbombázó alakulatnál:

                                         III.                  II.                    I. fokozat

                                         40                    80                    200

alkalommal ellenség felett repül. Repülésnél az arcvonal átrepülése vagy saját légtérben ellenséges légitevékenység követelmény.

Sajnos, a „Harcos repülő-jelvény” ábrázolása nem szerepel a rendeletben, és máshol sem sikerült fellelni. Érdekes, hogy az adományozása alapjául szolgáló cselekedetek között nem szerepel a nappali vadász és a csatarepülő tevékenység.

      A jelvények adományozása

Az adományozásról az alosztályparancsnok javaslatára a csapat- vagy harccsoportparancsnok dönthetett. Ez a jelvény kézhezvételét a jogosult számára nagyban meggyorsította, ellentétben a vitézségi éremmel, és egyéb kitüntetésekkel. A jogosultságot külön füzetben vezették, ami tartalmazta az alosztály betűrendes névsorát. A személyenkénti bejegyzések leírták mindazokat a haditetteket, amelyek az igény alapjául szolgáltak. A cselekményt két tanúval is igazolni kellett. A bejegyzéseket a harchelyzet függvényében az alosztály írnoka vezette. Ezt a nyilvántartást azonban csak kevés helyen vezették előírásosan, a hadi helyzet, és személyi állomány gyakori változásai valamint a gyors visszavonulások miatt. A néhány ilyen jellegü nyilvántartás zöme több elveszett, csak véletlenül bukkanhatunk ilyenekre.

      A jelvény elnyerésével járó egyéb előnyök

Az erkölcsi elismerés mellett a jelvény kézzelfogható előnyökkel is járt. A tulajdonos rendes szabadsága mellett az elnyert fokozattól függően még további 1-3 heti szabadságot is kapott, illetve állandó kimaradást nyertek. Emellett az illetékes parancsnok felterjeszthette kitüntetésre vagy soron kívüli előléptetésre a teljesítményjelvényt elnyerő harcost. A felsorolt előnyökkel azonban a fronthelyzet alakulása és a zűrzavaros viszonyok miatt a kitüntetetteknek kevés módjuk volt élni.

     

A jelvények rendszeresítésüket követően hamarosan adományozni kezdték, és még 1945 májusában is odaíélték a Közelharc jelvény III. fokozatát Auerhammer József huszár alezredes részére az 1 póthuszárezred parancsnokaként a magyarországi harcokban véghezvitt tetteiért. Az adományozások jó része a gyakorlatban nem történt meg, a hadi helyzet miatt. Az igazolvány – sokszor csak rögtönzött módon – elkészültek, és kiadásra is kerültek, de magát a jelvényt csak kis darabszámban állították elő. A megmaradt példányok ma magángyűjtemények féltett kincsei.

Teljesítményjelvények – 1. rész

 

Teljesítményjelvények a Magyar Királyi Honvédségnél 1944-45-ben

1944 őszén a háború hullámai Magyarország területére csaptak át. Románia kiugrása nehezen tartható helyzetbe hozta a német-magyar csapatokat, hiszen a szovjetek akadály nélkül átjutva a román területeken, illetve Dél-Erdélyen hirtelen a magyar Alföldön teremtek. A német és magyar csapatok kemény harcokban, nagy áldozatok árán vonultak vissza a főváros irányába, az ország területének egyre nagyobb hányada került a megszállók kezére.

            November végére a szovjet csapatok Budapest előterében álltak, a város bekerítésének veszélye egyre inkább realitássá vált. Nyomasztó fölényüket csupán időlegesen tudták ellensúlyozni a német és magyar csapatok. A Magyar Honvédség vezetői, élükön Beregfy Károly honvédelmi miniszterrel. különféle intézkedésekkel próbálták a hadsereg harci szellemét fokozni. Rendkívül nagy számban adományozták a különféle kitüntetéseket, amelyek mellett új teljesítmény-elismerési formát is bevezettek, ez volt a „Teljesítmény-jelvény”.

 

A Teljesítmény-jelvény leírása:

A teljesítmény-jelvények 45/60 mm méretben, ovális alakban, alumíniumból préselve készültek. A fokozatnak megfelelően bronz-, ezüst-, illetve aranyszínűre eloxálták őket. Viselésük a bal felső zubbonyzseben, vagy a köpeny bal mellén, a gombsoron kívül volt meghatározva. Az jelény alsó részén a magyar Szent Korona szerepelt, cser-és tölgykoszorúval övezve. A korona felett az a cselekmény volt ábrázolva, amivel viselője elnyerte a kitüntetést.

            A jelvények típusai:

I)                   Páncélromboló jelvény

      III. fokozatát annak, aki egy,

     II. fokozatát annak, aki kettő,

I.                    fokozatát annak, aki három harckocsit vagy páncélgépkocsit megsemmisített, vagy harcon kívül helyezett.

Páncélrombolás alatt azt kell érteni, ha valaki egyéni páncélromboló eszközzel egyéni bátorságának latba vetésével harckocsit vagy páncélgépkocsit harcképtelenné tett, illetve harcon kívül helyezett.

Páncélromboló jelvény

 

II) Közelharc- jelvény

III. fokozatát annak, aki három közelharcban

II. fokozatát annak, aki hat közelharcban

I. fokozatát annak, aki legalább tíz közelharcban vett részt

”Közelharc” alatt mindama harccselekményt kell érteni, amely az érdekelt személyére nézveaz ellenséggel legalább hatásos kézigránátdobó távolságra – a gyalogságnál rendszeresített egyéni fegyverek bármelyikével – harcot folytatott. Ide számítanak a nem rendszeresített ütő- és szúrószerszámok is (fokos, tőr, rohamkés).

Közelharcjelvény

Igazolvány, a 15. kerékpáros zlj. által kiállítva

 

 

III) Erődleküzdő jelvény

III. fokozatát annak, aki kettő,

II. fokozatát annak, aki négy,

 I. fokozatát annak, aki legalább hat alkalommal gyalogsági vagy műszaki eszközzel eredményes erődleküzdésben részt vett.

Az „Erődleküzdés” fogalma alá esnek:

a)      Betonerődök,

b)       lőréssel ellátott egyéb, legalább félállandó jellegű erődítési elemek,

c)       védelemre berendezett épületek

d)      az a-c ) pontokban leírtakhoz tartozó akadályok leküzdése, amelyeknél müszaki erődharc eszközökre van szükség.

Erődleküzdő jelvény

a cikk folytatása

Egészségügyi szolgálat a kerékpárosoknál – frissítve

 

 Egy lényeges probléma megoldási kísérletei – egészségügyi szolgálat a kerékpárosoknál

Az 1921. évi Kerékpáros Gyakorlati Szabályzat szerint a sebesültekről minimális gondoskodás történt csupán. Menetképes sebesülteket sebesültvivőhöz csatlakozva a legközelebbi segélyhelyre küldték, súlyos sebesülteket „lehetőleg orvos által bekötöztetni”. Ha a körülmények engedték, akkor a sebesültvivők kerékpáron a legközelebbi segélyhelyre vitték, ha nem tették lehetővé, akkor járóképes sebesültek útján a legközelebbi egészségügyi személyzettel ellátott csapatot értesítették a sebesültek hollétéről. A sebesültek ellátása terén az egyik legfontosabb probléma az volt, hogy a járóképtelen sebesült katona miképpen jut el az arcvonalból a segélyhelyre. Erre a problémára keresett megoldást Kemechey Jenő főhadnagy, mikor – dán mintára – két kerékpár között rögzített hordágyat konstruált. Az elkészült – ismeretlen mennyiségű – mintadarabot kipróbálásra átadták a csapatoknak, de valószínűleg nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, mivel sorozatgyártásra és rendszeresítésre nem kerültek.

A szövetséges ellenőrzés megszűnésével a haderőfejlesztés a harmincas évek közepén fokozatosan felgyorsult, végül 1938-ban a Darányi-féle úgynevezett „győri programban” érte el csúcspontját. Ennek eredményeképpen a kerékpáros zászlóaljak járműállománya is gyarapodott, korszerűsödött, az egészségügyi szolgálat egy részét is gépesítették. A sebesültszállításra rendszerint zászlóaljanként egy Fiat Spa típusú járművet rendszeresítettek. Ez szükségmegoldásnak bizonyult, hiszen nem volt terepjáró, így az alegységek követésére nem volt alkalmas. Ennek ellenére az esetek többségében csupán behívott polgári járműveket állítottak be. Az egészségügyi részleg járműveinek elégtelen terepjáró képessége a csapatnem fennállása alatt mindvégig komoly probléma volt.

Fiat Spa Dovunque tehergépkocsi, amelynek egy változata volt a harmincas évek mentőgépkocsija a kerékpáros zászlóaljaknál (a pontosításért köszönet Varga Imre úrnak)

A békeszervezet szerinti egészségügyi személyzet és felszerelés részint kevés, részint rosszul szervezett volt. A gyakorlatokon rendszerint azt az eljárást követték, hogy a segélyhely a zászlóaljtörzset, esetleg valamelyik alosztályt követte, annak közelében települt, szerencsés esetben több útvonalon is megközelíthető volt. A kerékpárosok sajátosságaiból, illetve feladataiból adódóan – gyors helyváltoztatás több útvonalon, nagy menetteljesítmény, kiterjedt alkalmazási terület – következett, hogy a rendszeresített létszám harcszerű működés esetén nem lesz elegendő. Az egészségügyi szolgálat kielégítő működésére számos elgondolás született, valamennyi a mozgékonyság fokozását szorgalmazta. A rendszeresített létszámot ehhez mérten tervezték bővíteni alosztályonként egy orvosra, a szükséges egészségügyi segédszemélyzettel. A szervezési problémákat a vázolt létszámok esetén a zászlóalj-segélyhely részlegekre bontásával lehetett volna megoldani, párhuzamosan a harctéri sebesülések ellátáshoz szükséges anyag mennyiségének növelésével. Ez a tervezet végül nem valósult meg, a csapatok még 1941. végén is a rendszeresített segélyhelyek elégtelen mennyiségére panaszkodtak. Az orvoslétszám bővítését sikerült elérni, az általános gyakorlat az volt, hogy a zászlóalj vezető orvosa hivatásos állományú volt, míg mellette egy tartalékos orvos teljesített szolgálatot, segédorvosként.

A kerékpáros zászlóaljak egészségügyi felszerelése:

Harcos állományúaknál két sebesültkötöző csomag+egy gázcsomag

Nem harcos állományúaknál egy sebesültkötöző csomag+egy gázcsomag

Orvos két sebesültkötöző csomag+egy gázcsomag+ egy honvéd orvosi táska

Egészségügyi anyagkezelő tisztes egy sebesültkötöző csomag+egy gázcsomag+ egy egészségügyi kulacs

Kötszervivők (3 ember): 6 sebesültkötöző csomag+3 gázcsomag+ 3 egészségügyi kulacs, + egy-egy orvosi szerelékbőrönd gyógyszertáskával, kötszerbőrönd gyógyszertáskával, gázorvosi táska (mindezek menet alatt a segélyhelykocsira málházva)

Egészségügyi tisztes egy sebesültkötöző csomag+egy gázcsomag+ egy kir. altiszti táska+ egy egészségügyi kulacs

Sebesültvivő (2 főre számítva) 4 sebesültkötöző csomag+2 gázcsomag+ 2 egészségügyi kulacs+ 2 sebesültvivő kötszertáska+ egy tábori hordágy felszerelve

Hordágy málházása a kerékpárra (sebesültvivő 1-es és 3-as

Hordágy málházása a kerékpárra (sebesültvivő 2-es és 4-es)

Rendszeresített létszámok: a zászlóaljtörzsnél egy segélyhelyegység, 2 orvos, 1 egészségügyi anyagkezelő tisztes (egyben egészségügyi részleg pk), 3 kötszervivő, 2 sebesültszállító gépkocsi

A századoknál: egy egészségügyi tisztes, 4 sebesültvivő.


Ha többet szeretnél tudni a korabeli egészségügyi felszerelésekről, kattints ide

Frissítés:

Egy segítőkész tagtárs jóvoltából láthatunk képeket az első világháború előtti megoldásról. Köszönet érte

Frissítés 2