"Kerékpáron a Strázsahegy körül – 2. rész"

 A bejegyzés első része itt olvasható

"A királypuccsot, valamint az erőviszonyok végleges rendeződését követően a két említett kerékpáros zászlóalj – a honvédség egyéb alakulataihoz hasonlóan – köztük– visszatért béketevékenységükhöz. Ez elsősorban kiképzést jelentett, azonban 1932-ig, míg ismét be nem vezették az általános hadkötelezettséget, a zsoldos legénység nem volt ráutalva a folyamatos sulykolásra, jószerivel gyakorlottabbak voltak a fiatal tiszteknél. Így a katonák viszonylag sok szabadidővel rendelkeztek. Ez lehetővé tette azt, hogy sokrétű egyéb tevékenységet fejtsenek ki, részt vegyenek a város sport- és kulturális életében. A katonai vezetés intenzív támogatásával gyakran rendeztek versenyeket, elsősorban olyan sportágakban, amelyek kapcsolódtak a katonaélethez. Rendszeresen részt vettek a honvédség által rendezett versenyeken is, több alkalommal ők maguk voltak a rendezők. A versenyekről a helyi sajtó rendszerint tudósított is. Ilyen volt 1923. júliusában, mikor az alábbi szövegű cikk jelent meg az Esztergom c. hetilapban:

 „F. hó 14.-én délután 4 órától 11 óráig a 3. kp. zászlóalj tisztikara a táborban lévő elemi lőtéren sportlövészetet tart, amelyre vendégeket is szívesen lát.” 


A lap július 16-án az alábbi beszámolót közölte az eseményről:

 „Sportlövészet a táborban. Szombat délután Esztergomból szépszámú közönség rándult ki a táborban lévő elemi lőtérre, ahol a 3. kerékpáros zászlóalj tisztikarának rendezése mellett sportlövészettel kapcsolatos jótékony célú nyári mulatságokat tartottak. A céllövészet, amelynek kilenc válfaja szórakoztatta a fegyverhez értőket, nagy érdeklődés és élénk részvétel mellett folyt le. A kedélyes hangulatot nagyban emelte a dorogi bányászzenekar szebbnél-szebb darabok előadásával, a verseny befejezése után pedig a turista dalárda énekelt el több szép énekszámot a közönség lelkes tapsaitól követve. A versenyt tánc zárta le.” 

Persze, a sporteseményeken részt vett a „tábori”, vagyis a városon kívül található valamikori hadifogolytábor épületeit elfoglaló 4. kerékpáros zászlóalj is. 1929. októberében a „Névtelen Hősök III. stafétája” verseny katonák kategóriájában a 4. kerékpáros zászlóalj az I. és III. helyet szerezte meg, míg a 3. kerékpáros zászlóalj a II. helyezést érte el. 

Talán kissé furcsának tűnhet, de rendeztek versenyt más számokban is. 1922 februárjában például:

„F. hó 15-én d. u. 5 órakor lezajlottak a 3. honvéd kerékpáros zászlóalj ezidei szuronyvívó versenyének minősítő küzdelmei. Az igen szép számú nézőközönség előtt 24 vívónak küzdelme után a 6 legtöbb pontot elért vívó jutott be a döntőbe mely 19-én d. u. 5 órakor lesz a laktanya vívótermében.”

Persze a sportversenyek nem csupán a szórakozás céljait szolgálták. Jól mutatja ezt az alábbi hír 1923 októberéből:

„Katonai távgyaloglóverseny. A 3. kerékpáros zászlóalj f. hó 13.-án rendezte meg az évi távgyaloglóversenyét az Angol-Magyar Bank „Sparta” sportfejlesztő részvénytársaságának vándordíjáért, 10 kilométeres terepen teljes katonai felszereléssel. A győztes a 2. kerékpáros század lett, mely szakasz a 10 kilométeres utat zárt rendben teljes létszámával 78 perc alatt tette meg s ezen győzelmével immár másodízben nyerte meg az értékes vándordíjat. 1921.-ben az 1. kerékpáros század, 1922.-ben a 2. kerékpáros század.”

A teljes felszereléssel, zárt rendben megtett táv mai szemmel nézve is impozáns.

És gyakran előfordult, hogy a honvédség egyéb alakulataival kellet összemérni képességeiket:

„A hadsereg kerékpáros csapatversenyt 25-én, kedden tartották Esztergomtábor környékén. A rendkívül nagy követelményű versenyben hét szakasz indult, minden szakasz, amelyet tiszt vezetett, 47 teljesen harcszerűen fölszerelt kerékpárosból állott. A szakaszok golyószórókon kívül még nehézgéppuskákat is vittek magukkal. A verseny útvonala 80 kilométer volt, amelynek végén harcszerű lőfeladatot kellett a szakaszoknak megoldaniuk.  A csapatversenyt az esztergomtábori 4. kerékpáros zászlóalj nyerte meg a budapesti 6. kerékpáros zászlóalj, illetve a jászberényi 5. kerékpáros zászlóalj szakaszai előtt.”

Az érdeklődők a teljes cikket a Hídlapban olvashatják.

Hubertus-vadászlovaglás a harmincas években egy vidéki kisvárosban

A Hubertus-lovaglás az elõkelõ társadalmi körökben már a késõ középkori vadászatokon meghonosodott. Két alapvetõ formáját ismerjük. A német rendszerûnél a hajtók a vadakat szûk területre szorították össze, a vadászok pedig ponyva vagy kerítés mögül végeztek velük. A társaság vadászatban részt nem vevõ férfi- és hölgytagjai is a helyszínen tartózkodtak, és az esemény rendszerint nagy embertömeget vonzott. A másik, a francia rendszerû, a XIII. századtól fokozatosan terjedt el, eredetileg csak akkor alkalmazták, amikor szarvasra vadásztak. Metódusa szerint – amely az alábbi leírás, valamint egyéb források1 tanúsága alapján még a XX. század elsõ harmadában is honos volt – a kopófalka kihajtotta a sûrûbõl a vadat, amelyet kürtjelre kezdtek ûzni árkon-bokron át. Magyarországon az elsõ, vadászati célokra használt kopófalkát 1823-ban létesítették, majd rá egy évre az elsõ vadásztársaságot is megalapították. A legnagyobb vadászatokat a XIX. század utolsó évtizedeiben tartották a fõváros, illetve Gödöllõ környékén.

Illusztrációként egy internetes kép, ahol Horthy Miklós vesz részt egy csömöri Hubertus-vadászlovagláson:

Az alábbi visszaemlékezés-részlet Zytás István őrnagy memoárjaiból való, amely a Lymbus Magyarságtudományi Forrásközleményekben kapott nyilvánosságot. 

„11 h-kor indul el a lovasok csoportja Csiszár alezredes vezetésével, vagy 50 lovas, ebbõl kb. 20 fõ a tisztek és polgári urak, 10 fõ az altisztek és 20 fõ a méneskari legénység száma. Elsõ kötelességként a Cserõhalomra lovagolnak, ahol a közönség elõtt felsorakozva üdvözöljük a megjelent vendégeket. Homoki Aladár18 cigányzenekara nem kímélve a vonót, húzza a Rákóczi-indulót, majd a kürtös jelére a közönség tapsától kísérve megkezdõdik a lovaglás. Elöl Csiszár alezredes, a többiek csoportban utána. A Neszûri szõlõk labirintusán át az Öregerdõtõl Ény-ra fordulunk, majd a Koller szõlõnél a kátai út túloldalán visszakanyarodunk Berény felé, majd az útkaparó házánál ismét a gyakorlótérre érkezünk. A megjelölt útra kb. 15 akadályt állítanak a méneskari katonák, hogy a lovaglás változatosabb legyen. A vendégek ezalatt Homoki Aladár édesbús dalai mellett ebédnek is beillõ tízórait kapnak, majd megkezdõdik a verseny. A táv kb. 800 méter keresztben a gyakorlótéren a sátrak arcvonala elõtt. A tiszti csoportból 10 lovas, az altisztek és a méneskatonák teljesen külön versenyeznek, minden csoport külön-külön indul. A tisztek csoportjában a versenyt a szolnoki 2/II. gyalogzászlóalj egy kincstári lova nyeri meg, a második az én aranyos Dolmány nevû lovam lett. Ezzel elnyertem Balázsovics Oszkár – pusztamonostori földbirtokos – ezüst cigarettatárcáját. A szenvedõ fél mindössze 5 kockacukrot kap, melyet nyilván többre értékel, mintha övé lenne az ezüst cigarettatárca. Hát, ilyen az élet.”

A váci kerékpáros zászlóalj távozása a városból 1939-ben

Ma a váci levéltárban gyűjtögettem adalékokat a készülő kerékpáros tiszti adatbázishoz. Itt akadtam – -->Vác város képviselőtestületének iratai között – az alábbi jegyzőkönyvre, amely 1939. február 3-án kelt:

"Tekintetes képviselőtestület:

Bejelentem, hogy a volt váci 1. honvéd kerékpáros zászlóalj a hadvezetőség intézkedése folytán városunkból új állomáshelyére, Szegedre költözött. Távozásunkkal városunkat nagy veszteség érte, mert a két évtizedig itt tartózkodó zászlóalj tisztikara és családjai élénk részt vettek Vác társadalmi életében, és az idők folyamán a polgárság és a katonaság között a legjobb baráti viszony fejlődött ki és a város polgárságának ragaszkodása és szeretete fokozódott akkor, amikor az elmúlt év őszén kerékpáros zászlóaljunk Ipolyság megszállásával, nemkülönben a Felvidék felszabadításának munkájában tevékeny részt vett és ezen ténykedésünkkel nekünk váciaknak örömet és dicsőséget szerzett. A kerékpáros zászlóalj távozása előtt a Hősi-szobornál (megjegyzés: a hányatott sorsú szobor története bővebben itt olvasható) vett búcsút, amely alkalommal Vác város közönsége nagy számban jelent meg és fájó érzéssel vette tudomásul a kerékpárosok távozását.

A két évtized emlékei mélyen vésődtek be lelkünkbe és a kerékpáros zászlóaljat eltávozásával szeretünk kíséri új állomáshelyére és amint a zászlóalj vezetősége a búcsúzáskor kijelentette hogy nem fogják elfelejteni Vácot, úgy Vác városa is mindig ragaszkodással és igaz magyar szeretettel fog a kerékpáros zászlóalj nagyra becsült parancsnokára, vezetése alatt működő tisztikarára és a zászlóalj minden egyes tagjára.

Indítványozom, hogy a városi képviselőtestület átiratban értesítse az eltávozott kerékpáros zászlóalj parancsnokságát a városi képviselőtestület jelen megemlékezéséről és a zászlóalj iránt érzett megbecsüléséről és ragaszkodó szeretetéről."

A kép forrása

A magyar királyi "Damjanich János" 1. honvéd kerékpáros zászlóalj az 1938.10.01-jével életbe lépő – de a felvidéki műveletek miatt többször módosított és késedelmet szenvedett – Huba-I. hadrend értelmében a 16. hadrendi számot kapta, egyben Szegedre diszlokált. Ugyanakkor  a város nem maradt katonaság nélkül. Az újonnan alakult 15. gyalogezred törzse és két zászlóalja költözött Vácra, elfoglalva a kerékpárosok helyét.

Kerékpáros zászlóaljak diszlokációja – frissítve

Egy kis időrendi áttekintés:

alakulat és helyőrség szerinti részletes kereső

A Magyar Királyi Honvédség kerékpáros zászlóaljainak diszlokációja 1920.03.01-1932.09.25. között:

Magyar királyi  1. h. kp. zlj. Vác,
Magyar királyi  2. h. kp. zlj. Hajmáskér
Magyar királyi 3. h. kp. zlj. Esztergom
Magyar királyi  4. kp. zlj. Kenyérmezőtábor
Magyar királyi  5. kp. zlj. Jászberény
Magyar királyi  6. kp. zlj. Balassagyarmat
Magyar királyi  7. kp. zlj. Salgótarján.


Osztálynapok a 8000/eln 1931. HM rendelet szerint:

1. kp. zlj. április 11. ( az 1849-es váci csata emlékére)
2. kp. zlj. szeptember 2. (a zászlóalj névadója 1708-ban ezen a napon vívta győztes csatáját Kölesdnél)
3. kp. zlj. augusztus 5. (Vak Bottyán 1706-ban a karvai sáncoknál aratott győzelme emlékére)
4. kp. zlj. július 22. (a nándorfehérvári diadal emlékére, ahol az alakulat névadója meghatározó szerepet játszott)
5. kp. zlj. augusztus 14. (Kiss Ernő a délvidéki Perlasznál ezen a napon vette be a szerbek táborát 1848-ban)
6. kp. zlj. február 24. (a magyar csapatok 1849-es cibakházi győzelmének emlékére, ahol a zlj. névadója harcolt)
7. kp. zlj. augusztus 31. (Báthori István lengyel király 1579-ben ezen a napon vette be 15.000 fős seregével Polock várát)


1940.10.01-1941.10.01. között:

9. (hk) kp. zlj. Jászberény
10. kp. zlj. Budapest
11. (hk) kp. zlj. Rétság
12. kp. zlj. Munkács
13. kp. zlj. Szilágysomlyó
14. kp. zlj. Kolozsvár
15. kp. zlj. Kiskunhalas
16. kp. zlj. Szeged

Hadtestközvetlen kerékpáros alakulatok

II. hadtest kerékpáros zászlóalj Érsekújvár (mozgósítás esetén felállította az I. és a III. kerékpáros zászlóaljat)
V. kerékpáros zászlóalj, Újvidék (a VII.  hadtest kerékpáros zászlóalj átszámozásával alakult meg)
VII. hadtest kerékpáros zászlóalj, Rozsnyó
VIII. hadtest kerékpáros zászlóalj, Nagyszőllős  (mozgósítás esetén felállította a VI. és a IX. kerékpáros zászlóaljat)   


1941.10.01. után:

14. kp. zlj. Kolozsvár
15. kp. zlj. Kiskunhalas


   
Felderítő osztályok 1943.10.01. után

6. felderítő osztály Érsekújvár
7. felderítő osztály Sopron
10. felderítő osztály Pécs, kerékpáros század+közvetlenek Gyékényes
13. felderítő osztály Újvidék
16. felderítő osztály Debrecen, kerékpáros század+közvetlenek Püspökladány
20. felderítő osztály Rimaszombat
24. felderítő osztály Nagyszőllős
25. felderítő osztály Kolozsvár