Blasinszki György kerékpáros altiszt története

Újra és újra mellbevág, hogy a két nagy világégés milyen szeszélyesen írt át sorsokat, dobált embereket Európa – vagy a világ – szegleteiből ide oda. A minapi váci levéltár-járásom során bukkantam Blasinszki György történetére (aztán persze kiegészítgettem), gondoltam, megosztom azokkal, akiket érdekel.

Blasinszki György 1912-ben Lengyelországban született (értve ez alatt az első világháború előtti határokat). Szülőfalujaként egy  Granoecz nevű települést adott meg a fellelt kérelemben., amely – személyi okmánygyűjtője szerint Stanislau (ma Ivano-Frankivszk) közelében volt (Ilyen nevű  települést a III. katonai felmérés térképein nem sikerült fellelnem). Apja Blasinszki Vazul, aki katonaként orosz fogságba esett, ahol rövidesen nyoma veszett (valószínűleg meghalt). Anyja a tomboló harcok során tüzérségi találattól halt meg, legkisebb gyermekével együtt. A két idősebb gyerekre, a másfél éves Blasinszki Györgyre és ötéves bátyjára   – neve ismeretlen –  magyar katonák találtak rá sebesülten. Gondozásba vették őket, majd valamelyik kórházvonattal Nagykárolyba kerültek. Itt a katonai kórházban, majd a laktanyában éltek egészen az összeomlásig. Ekkor a magyar katonák a közigazgatással együtt elhagyták a várost. A két kisgyermeket Bélteki Ferencné szülésznő vette gondjaiba.

Blasinszki György bátyja, feltehetően a a hadkötelezettség elől menekülve Magyarországra szökött, ahogy ez a korszakban gyakori volt (a román hadsereg nem sok jóval kecsegtette a magyar anyanyelvű legényeket). A magyar királyi honvédség 1. (váci) kerékpáros zászlóaljának 2. századához vonult be 1934. október 1-jén.

(a kép illusztráció)

Valószínűleg megtetszett neki a katonaélet, mert 12 év továbbszolgálatot vállalt, amivel együtt rövidesen a szakaszvezetői sarzsit is megkapta. Tisztesiskolát végzett, 1935.08.21-én elnyerte a   Mesterkerékpáros jelvényt, majd  1936. 10.01-10.21. között gránátos tanfolyamot végzett.  Minősítése szerint "katonás, fegyelmezett, tisztelettudó, bajtársias", kiváló minősítésű altiszt lett belőle. Ezzel egyidejűleg átkerült a 3. kerékpáros századhoz. Ennek kötelékében vett részt az ipolysági bevonulásban, majd a következő év elején alakulatával elhagyta Vácot.

Később, a hivatásos állományba kerüléshez – a korszak hivatalos előírásai szerint – felfektették Minősítvényi Táblázatát. Ebben nagyszülei ismeretlenekként szerepeltek, de – valószínűleg bemondása alapján – görög katolikus vallásúként hivatásos altiszt lehetett

1939.01.23-án a helyőrségcserével egy időben alakulatát 16. kerékpáros zászlóaljjá számozták át, pár szervezeti változással együtt. Blasinszki Görgy 1940.11.01-jével őrmesteri rendfokozatot kapott, majd egy hónappal később bekerült a hivatásos altisztek közé. Idő közben 1941. március 27-én megkapta a magyar állampolgárságot, szakaszparancsnok-helyettesi beosztásban 1941-be részt vett a délvidéki hadműveletben, majd alakulatával a keleti arcvonalra vonult el, ahol  1941.06.20.-1941.12.17. között szolgált. Hazatérést követően a zászlóaljából szervezett szegedi 2/I. harckocsizászlóalj 2. századának szolgálatvezetői és kiképzői feladatait látta el.1942.03.01-jétől Kézdivásárhelyen a 8. székely határőr zászlóalj anyagkezelő tiszthelyettese lett, majd a 3/I. harckocsizászlóalj állományába került, de szinte azonnal a jutasi „Kinizsi Pál” Honvéd Altisztképző és -nevelő Intézetbe vezényelték, amelyet 1944.08.17-én "igen jó" eredménnyel végzett el.

Update:

Ma a tablóképeim között turkálva ráakadtam Blasinszky jutasi tablójára. Nem a legjobb minőségben, de itt a fotója is:

Visszakerült alakulatához, szolgálatvezetői beosztásba (ekkor már törzsőrmesteri rendfokozatban), de a közelgő front miatt egy ismeretlen – valószínűleg rögtönzött – alakulat szakaszparancsokaként bevetették a Tószeg környéki harcokba (szervezetszerű egysége ekkor a 2. páncéloshadosztállyal valahol Szerencs környékén vonult vissza a tordai csatát követően). Blasinszki 10.10-én megsebesült, a kórházzal Németországba szállították, majd Bergenbe került, ahol 1944. végtől kezdődően a magyar páncéloscsapatok állományának nagy része (főleg kiképző- és újoncalakulatok) gyülekeztek. Itt esett angol hadifogságba 1945.04.30-án, majd 10.02-án hazaszállították.

Blasinszki György a háborút hivatásos törzsőrmesterként fejezte be. Hazatérése után Szegeden telepedett le.

A töredékes adatokból egy kiváló, megbízható katona képe bontakozik ki, akit a véletlen sodort Magyarországra, a honvédség adott neki kenyeret, cserébe ott küzdötte végig a háború frontjait, ahová a katonasors állítottta.

Az első magyar páncélosok – kisharckocsik a kerékpárosoknál

A CV-33 Ansaldo kisharckocsik

A trianoni korlátozások és az erősen redukált anyagi erőforrások miatt a Magyar Királyi Honvédség motorizációs lehetőségeit kezdetben meglehetősen korlátozottá tették. A harmincas évek elején az olasz politikai vezetés 1933-ban lehetővé tette, hogy az Olasz-Magyar Fegyverzeti Bizottság tárgyalásainak eredményeként, az olaszok a magyar katonai vezetőknek bemutassák a CV–33 (Carro Veloce = gyors harckocsi) típusjelű FIAT Ansaldo kisharckocsit, mely megnyerte a magyar küldöttek tetszését.. Az Ansaldo – amely tulajdonképpen egy új futóművel kialakított FIAT-Carden-Loyd – a harmincas évek elején megfelelt a vele szemben támasztott követelményeknek. A hátul, a jármű hossztengelyére merőlegesen elhelyezett motor igen kicsi hosszméretet eredményezett (3200 mm), és magassági paramétere is igen kedvező volt (1300 mm). A 3,2 tonna tömegű kocsi úton 42, terepen 15 km/h sebességgel közlekedett, mely teljesítmény a harmincas évek elején – és főként békekörülmények között – jónak volt tekinthető. Alapvető harcászati céljaira – felderítés, menetbiztosítás – fegyverzete is megfelelő volt. A bukótoronyba beépített 1914 M ikergéppuska a haladási irányban függőleges és vízszintes szögtartományban is képes volt tüzelni.

A jármű hossztengelyére merőlegesen, hátul elhelyezett motor igen kicsi hosszméretet eredményezett (3200 mm), és magassági paramétere is igen kedvező volt (1300 mm). A 3,2 tonna tömegű kocsi úton 42, terepen 15 km/h sebességgel közlekedett, mely teljesítmény a harmincas évek elején – és főként békekörülmények között – jónak volt tekinthető. Alapvető harcászati céljaira-felderítés, menetbiztosítás-fegyverzete is megfelelő volt. A bukótoronyba beépített 1914 M ikergéppuska a haladási irányban függőleges és vízszintes szögtartományban is képes volt tüzelni.

Hátrányai között elsőként igen kedvezőtlen kilátási viszonyait kell megemlíteni. A jobb oldalon ülő vezető előre, jobbra és hátra, a bal oldalon elhelyezkedő parancsnok-géppuskalövész pedig előre, balra, illetőleg a küzdőtér hátsó oldalára elhelyezett figyelőnyíláson hátra volt képes kitekinteni. Azonban e hátsó figyelőnyílás a szűk helyen csak igen körülményesen volt használható. Emiatt a harcjármű hátulról jószerével védtelen maradt.

A járműnek két gyakori hibaforrása volt; a farmotor és elsőkerék-meghajtás kardánkapcsolata igen kis túlterhelés esetén is törést eredményezett, valamint az egyébként is bonyolult futóműrendszer gumiperemmel ellátott görgői a tartós igénybevételnél gyorsan megsérültek, vagy teljesen tönkrementek. Egy további hibáját később a magyar hadseregben a frontszolgálat során észlelték. Huzamosabb használat után a lánc megnyúlt. Provizórikus javítása esetén a teljes futóműrendszert használhatatlanná tette. Csak a teljes, új lánc cseréjével lehetett a javítást elvégezni. Az erdélyi bevonulás (1940.) után született tapasztalati jelentések is azt mutatták, hogy az Ansaldok a hosszú talpon való menetet nem bírták, a magyar gyártmányú futógörgők 4-20 kilométert bírtak (az olasz gyártmányúak 100-200-at). 

1934 júniusában megérkezett Magyarországra az első CV-33 típusú Ansaldo, olasz Breda géppuskával felszerelve. A mintakocsival végzett próbák és ellenőrzések után e típusból 150 darabot rendelt a honvédség. A megrendelt harckocsik – ez esetben mint narancsszállítmány – 1935-1936-ban megérkeztek. Az Ansaldo kisharckocsit 35 M Ansaldo típusjelzéssel rendszeresítették. Ez a típus volt a Magyar Királyi Honvédség első rendszeresített harckocsija. Ezeken jelenik meg először a „H” betűjel és a sorszám, mint forgalmi rendszám. 1936 végéig a teljes megrendelt széria megérkezett; Hajmáskéren 96 db, Örkénytáborban 54 db harckocsit tároltak.

Ebből – az első mintakocsi kivételével – 149 darab már a módosított, CV 35 típusjelű jármű volt. Rendszámuk H-100-tól H-251-ig folyamatos. A mintakocsi, az egyetlen 1934-ben érkezett CV 33-as a H-168 rendszámot kapta. E kocsi használatára a próbák után később nem került sor, fegyverzet nélkül a harckocsiszertárba került. Ugyanerre a sorsra jutott az egyetlen lángszórós változat, a H-152 forgalmi rendszámú kocsi is. (Feltételezhetően 1945-ben a szovjet csapatok a szertárból, mint hadizsákmányt, ezt a két kocsit is Kubinkába szállították.)

Az 1935-ben érkezett szériakocsikkal a HTI és a honvédség szakértői alapos vizsgálatokat végeztek. A lőszerutánpótlás, valamint a lőszer-egységesítés kérdésének egyszerűsítésére az olasz Breda géppuskákat a magyar tervezésű, 8 mm űrméretű 31 M lőszert tüzelő Gebauer ikergéppuskákra cserélték, a később szállított harckocsik már fegyverzet nélkül érkeztek. A jobb kilátás és a körkörös tüzelés megteremtése érdekében HTI szakértői egy harckocsit – kísérletként – forgótoronnyal szereltek fel. E tervet a tömeg és célfelület jelentős növekedése miatt elvetették.

1936 nyarától a harckocsikba a magyar tervezésű bukótornyot szerelték be. A bukótorony azonban csak a függőleges szögtartományokban tette lehetővé a tüzelést, vízszintes pásztázásra csupán minimális esély volt. Így lőirány-változtatásnál a teljes harckocsinak kellett helyzetet változtatnia. Hogy a megfelelőbb kilátást lehetővé tegyék, később 45 kocsira 5 periszkóppal ellátott figyelőtornyot építettek, a parancsnoki ülés fölé.

A honvédség hét kerékpáros zászlóaljának hadrendjébe 1939.01.23-ai dátummal egy-egy kisharckocsi-szakaszt állítottak be, szakaszonként hat Ansaldoval, egy-egy közepes parancsnoki gépkocsival, közepes tehergépkocsiva és motorkerékpárral. A kisharckocsik részt vettek a visszacsatolási műveletekben, majd a Szovjetunió elleni 1941-es hadműveletekben is. Az egyes járművek sorsa további kutatómunkáti igényel

Magyar Ansaldo-parádé

A 14. kerékpáros zászlóalj kisharckocsijai a jellegzetes halálfej-festéssel, amelyet 1939. márciusa óta viseltek.

A 12. kerékpáros zászlóalj Ansaldoi

Felirat hozzáadása

A galántai csendőrzászlóalj járművei

Forrás: fortepan.hu

1938-ra, az Ansaldók – a modernizálási kísérletek ellenére – már nem elégítették ki a modern háború követelményeit. A hadviselés koncepciójának alapvető megváltozásán kívül a gyenge páncélzat, kis sebesség, szerény fegyverzet, rossz kitekintési lehetőségek, rádió hiánya stb. mellett- az elhasználódásból adódó gyakori meghibásodások miatt – alapvető menetbiztosítási, felderítési feladataikat sem tudták ellátni.

Elavultságuk ellenére – miután pótlásukra nem állt rendelkezésre megfelelő számú és minőségű cserelehetőség – mégis bevetették őket 1939-ben Kárpátalja megszállásánál, 1940-41-ben az erdélyi és délvidéki bevonulás során, sőt, 1941-ben a Szovjetunió elleni háború első időszakában. Azonban itt már maga a felvonulás, a Kárpátokon történő átkelés jóformán a teljes járműparkot használhatatlan állapotba juttatta.

A hadvezetés az Ansaldókat 1941 szeptemberében kivonta a harci állományból és a továbbiakban – 1943-44-ig – kiképző-, oktatójárműként alkalmazta. A frontról visszaszállított és megjavított állományból 1942-ben 10-10 darabot átadtak a rendőrségnek és a csendőrségnek, majd az év őszén további 10 darabot a Horvát Köztársaság hadseregének-csökkentett fegyverzettel, csupán egy géppuskával felszerelve.

 (Éder Miklós: A 35.M Ansaldo a magyar honvédség első rendszeresített harckocsija. (Haditechnika, 1985/2) című cikke alapján.)

És hogy lássuk, sosem lehet tudni, honnan esik be valami érdekesség: a kerékpáros zászlóaljaknál is alkalmazott Ansaldo kisharckocsik után kutatva találtam az alábbi érdekes adalékra:

" A szerszám feltalálójának, Dr. Ajtay Zoltán oki. bányamérnöknek ezt a bányászatban 1949-ig nem ismert gondolatát a Dorogon épített F-2 kísérleti gép valósította meg, amely azonban nem rendelkezett a lefejtett kőzet (szén) továbbítására alkalmas rakodó-szállító szerkezettel. A kísérleti üzemi próbák során ezért ezt a feladatot a gép elejére felszerelt láncos vonszoló és az oldalára csatolt szállítószalag végezte. A gép főkonstruktőre Koszorús István, a korabeli anyaghiányos időszakra jellemzően, a gép önmozgását biztosító lánctalpas járószerkezetet egy olasz Ansaldó gyártmányú kis harci kocsi elemeiből állította össze."


(Forrás: Horváth József: A bányamunka, a munkahelyi széntermelés gépesítése.Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)
Ezek szerint még 1949-ben valahol létezett Ansaldo...
A magyar használatú kisharckocsikról egy kitűnő összefoglaló olvasható itt.

Lédermayer László feljegyzései a Don-kanyarból

Lédermayer László Vácon született 1916. szeptember 20-án. Kötelező katonai szolgálatát a magyar királyi 15. honvéd gyalogezredben teljesített szülővárosában. 1942. nyarán a 2. hadsereg 1. tábori páncélos hadosztályának kötelékében küzdő 2. gépkocsizó lövészzászlóalj géppuskás századával frontszolgálatra vonult el.

A Donnál vívott hídfőcsaták közben szerzett benyomásait papírra vetette:

Oroszország, 1942. augusztus 7.

A hosszú vándorlás, és céltalan pihenők úgy látszik véget értek. Hetedikén reggel menetkészültség s rövidesen a főhadnagy úr közölte velünk, hogy ma harcba vetnek minket is. Páncélos hadtesthez vagyunk beosztva. A század három szakasza előrement a puskás századokkal, mi az első szakasz, mint tartalék egy kis erdőbe álltunk be. Innen láttuk az első légi csatát. Egy gép lelövését és zuhanását tisztán láttuk. Délután jött a parancs, hogy előre kell mennünk. Rövid ideig gépkocsin, majd gyalog folytattuk az utat a falu felé.

Harckocsijaink baloldalt állnak, s lövik a már sokfelé égő, füstölő falut. Az első házaknál gyülekezünk, ezek még javában égő romok. Itt találtuk az első orosz halottat, majd később magyar fiút is temettek el. A ruszki raták többször támadják a harckocsikat. Pokoli elhárítás fogadja őket valahányszor. Egész este van már, mikor parancsot kapunk, hogy menjünk a falu túlsó oldalára az ott lévő sajátjaink támogatására. Égő házsorok között nyomulunk előre. Hullák, füst, pusztulás mindenfelé. Jó darab út után egy kúthoz érünk.

Sajátjainkkal nem sikerül az összeköttetés. A szakasz megáll, majd a főhadnagy úr, én, Kittel és Csinszki elmentünk oldalt megkeresni sajátjainkat. Minden ház égett erre, kísérteties fényt nyújtva hosszú sorban. Filmen látni néha hasonló pusztulást. Már az utolsó házakat is elhagytuk, mikor velünk szembe jöttek magyar honvédek. Ezek is saját csapatukat keresték. Velük együtt mentünk vissza a kúthoz, a szakaszhoz. Az itt maradó szakasz megtudta, hogy egyenesen előre kell menni. Még jó negyedórai út a rom- és tűzhalmazon át, míg végre elértük célunkat. A helység szélén voltunk. Mindjárt tüzelőállásba mentünk. Ástunk, s virrasztottunk reggelig. Hajnalban láttuk a helyzetet. Velünk szemben a vasúttöltés mindkét oldalán erdő. Lövészeink már indulnak is támadásba. Tüzelünk az erdőre, s a töltésre, miközben mi is kaptuk az aknákat, meg más hasonló áldást. A raták végigszórták a vidéket, s mi ilyenkor a gödrökben dekkoltunk. Délután mi is átmentünk a töltéshez, de vissza kellett jönni. Háromszor hullámzott a vonal, míg végre estefelé megjött a váltás. Mi visszajöttünk a falu elejére, de a főhadnagy úr visszarendelt a lőszerünkért, ami a tüzelőállás közelében volt felhalmozva. Visszamentünk a tűzbe vont falunk keresztül, közben a páncélosok közénk vertek többször. Izzadva értünk ki a lőszerrel, amit gépkocsira raktunk és gyalogmenetben, holt fáradtan mentünk vissza a kiindulási helyünkre, az erdőbe. Este 11 után ittunk feketét és aludni tértünk. Korotojov nehéz nap véget ért.

Másnap, 9-én vasárnap reggel visszaindultunk. Sikerült jól megmosakodni, tisztálkodni. Egyébként már a főhadnagy úr a századparancsnok. Földesi szakaszparancsnok. Én szakaszparancsnok-helyettes és rajparancsnok lettem. Délután már ismét parancsot kaptunk a menetre. Urivinál áttörtek az oroszok. Döcögtünk, álltunk egész éjjel. Virradatra együtt álltunk a páncélos erőkkel. Hatalmas erő gyűlt össze: gyalogság, harckocsi vagy 120, német motorizált tüzérség, fogatott tüzérség, stb. Megindultunk, s ment is minden egy darabig szépen.

Dél tájban megtorpantunk. Előre-hátra hullámzik a front. Rengeteg sebesült, vissza kellett vonulni. Gyalogságunk gyengének mutatkozik. Igaz az ellenség veszélyes, állítólag magyar ruhában közöttünk is sétálnak, s pánikot csinálnak. Estefelé visszagyülekezünk, s rendezik az egységeket. Sokan hiányoznak közülünk. Amint így rendszerezünk, az oroszok elkezdenek bombázni. Fut, ki merre lát. Golyószórót találok, felkapom, s egy rakasszal együtt egy szakadékba futok. Később a harc színterén át visszafutok, s egy induló fogatott lövegen visszajutok a faluba. Itt sok bolyongás után megtalálom a gépkocsijainkat. Nemsokára idejön a zászlóalj többi része is. Visszaindulunk, de a repülők folyton meg-megállítanak minket. Világító rakéták mellett bombáznak, géppuskáznak. Éjfél felé egy napraforgótáblában megállunk. A kocsik alatt alszunk, de korán reggel már légvédelmi őrségbe megyünk. Itt sem sokáig húzzuk. Gépkocsira szállunk, s megyünk egy újabb faluba. Itt töltünk majdnem két napot, Újra bevetnek bennünket. Az élhez vagyunk beosztva. Előremegyünk, s estére egy faluba ismét találkozunk páncélos alakulatokkal. Itt éjjelezünk. Másnap még vagy öt kilométert megyünk gépkocsikon, majd a mezőn gyalog indulunk előre. A Pankotai hadnagy úr szakaszához vagyunk beosztva. Vele együtt egy magassági pont körül beássuk magunkat. De nem sokáig.

Az első zászlóalj vonul vissza körülöttünk, de olyan fejetlenül, hogy egy aknavető tűz borzalmas pusztítást csinál közöttük! Sebesültek jajkiáltása tölti be a teret. végre egy hullám mögött megakad a nép. Minket visszarendelnek, előbbi helyünktől balra húzunk vonalat. Beássuk magunkat és kuksolunk egész éjjel. Sokszor kapunk zuhanyt repesz és ólom alakjában. Másnap estefelé a hadnagy úr visszahoz bennünket, kúszva jövünk hátra, s a horhosban pihenő részekhez kerültünk. Nem sokáig tétlenkedünk. Beosztanak a Király főhadnagy úrhoz. Máris indulunk. Állandó akna és ágyútűzben vergődünk előre, míg egy erdős, szakadékos völgybe nem jutunk. Romantikus hely. A völgy termékeny, kis házak húzódnak meg benne. Átmenve a völgyön, a Potudán partján találjuk magunkat, kis dombon gazos területen ássuk be magunkat. Árkász fiúk biztosítanak minket, éjjel figyelve virrasztunk. Csak másnap estefelé fedezett fel egy orosz aknavető; kellett is pucolni rögtön. Vissza egy erdővel borított perem mögé. Innen látjuk, hogy futnak át az oroszok a folyón. Mi tüzelő állást foglalva verjük őket, mindenfelé szólnak a gépek. Csak a teljes sötétség vet véget mindennek. Felváltva alszunk. Reggel megindultunk a Don felé nyíló horhosok között. A domb pereme szélén nyomultunk előre, dél felé erős tüzet kaptunk. A rajom egy hátrébb lévő szakadékban húzódott meg. A főhadnagy úr hátraküldött értük. Egy kis tisztáson kellett visszamenni értük. Nyugodtan mentem vissza. Mikor az egész raj utánam indult, megtörtént a szerencsétlenség: egy akna telibe talált. Én elestem, nem lett semmi bajom, de embereim közül három súlyosan, kettő könnyebben megsebesült. Bekötöztük őket. Skrivanek, Bognár és Karamity elég súlyos sebeket kaptak, a Géber menni tud, Szíjártó is tűrhető. Nekem előre kell mennem, majd a főhadnagy úrékkal leszállunk.

Árkász fiúk behozzák a sebesülteket is és hátraviszik a gépkocsikig. Estélig egy almakertben húzódunk meg. Itt mondják, hogy sebesültszállító kocsink aknára futott. Szegény fiúk. 16-án vasárnap este felhúzódunk egy partra, s itt tüzelőállásba rendezkedünk be. Reggel az árkászok leszállnak, csak mi négyen maradunk a dombon. Egész nap meghúzódunk a dekkunkban. Mozogni nem lehet, mert mindjárt jön az akna. Este egy árkász jön fel, s hozza a vacsorát és a hírt, hogy Csányi főhadnagy úr is megsebesült, hátra vitték. Éjjel felváltva virrasztunk, s másnap is mozdulatlanul heverünk. sok becsapódás körülöttünk. Igen nagy légi tevékenység is volt. Várjuk az estét, de még jobban a váltást.

18. kedd, 13 óra. Délután záporozik körülöttünk a gránát. Szüntelen szórat, keres bennünket. Este feljött a Zöld hadnagy úr, a legényével vacsorát, élelmet, cukrot, cigarettát hoztak. Éjjel a ruszki repülők folyton bombáznak rakéta mellett. A hadnagy úrék fent maradtak, az aknavetőt akarják megfigyelni. Egész nap húzódunk, s lessük a repülő támadásokat. A német gépek szörnyen megbombáznak egy közeli falut. Egész nap támadják. Igaz, az oroszok sem tétlenek. 11-es csoportok jönnek, s hozzák a pusztítást. Előttünk állandóan szól a csetepaté. Hol erősebb, hol gyengébb a zaj. 21-én este egy gyalogos zászlóalj jött megnézni a tüzelőállást. Éjjel megjött a váltás. 22-én reggel elértük a kocsijainkat, s ezeken jöttünk az első faluba. Ide még hallani az ágyúk, s a gépfegyverek hangját, de máskülönben csend van. Jól aludtunk. Másnap, 23-án vasárnap délelőtt szép légi csata szemtanúi voltunk. Magyar Héják lőttek le orosz gépeket. Szenzációs volt, hogy zuhantak le égve a ruszki varrógépek. A Cinege kocsijára mentem, itt leszek rajparancsnok. Hétfő csendesen telt el. Délután voltam Polotován, a főhadnagy úr sírjánál. Meghalt a sebesülésébe (megjegyzés: Csányi András főhadnagy 1942.08.20-án halt hősi halált Plotaván). Sírkövet állítottunk neki. Itt találtam egy váci fiú, Szabó Károly szakaszvezető sírját  (megjegyzés: Szabó Károly szakaszvezető 1942.08.16-án halt hősi halált Korotojakon) . Halála előtti napon együtt voltunk támadásban.

Visszafelé borjú is volt a kocsin. Este megjöttek a gyalogságtól idehelyezett emberek is. Kedden beosztják őket. Estefelé menetkészültséget rendelnek el. 6 óra után elindulunk hátrafelé. Mintegy 35 km után egy faluban beállunk. Úgy látszik itt pihenünk meg. Délelőtt bemutatkozott új századparancsnokunk, Csibi főhadnagy úr, volt 15-ös tiszt. Sátrakat verünk, és takarítunk, megkezdődött a szállásőrség. Gyakorlat, puskavizsga, stb. folyik a pihenőnapok alatt. Téli szállásról mesélnek újabban. Ásunk is a falu végén, s esszük a zöldalmát kenyérrel. Lapot vasárnap kaptam, s igen jól esik az új ismeretség. Válaszolok is rá szívesen.

Szeptember 2-a. Éjjelenként elég hideg van. Lukovó Hesnovje elég forgalmas hely. Egyre mennek az oszlopok. Egyébként szegény, piszkos falu. Így húzzuk az időt szeptember 6-ig. Vasárnap reggel elindultunk a 3. századhoz, velük lett volna gyakorlatunk. Itt kaptuk a parancsot. Menetkészültség. Délután 1 órakor indulunk észak felé, elhagyjuk Korotojak, Platova, s azt hiszem Urivil helységeket is. Útközben német ütegekkel és páncélosokkal találkozunk. Úgy látszik áttörésre készülünk. Egy erdőben éjszakázunk. Itt még csend van. Lapokat írunk. Vihar előtti csend.

Szeptember 7-e. Esős, borús, ködös nap. Este már menetkészek vagyunk, mikor kapjuk a parancsot. 24 óra halasztás. A hírnek mindenki örül. Lefekszünk, s nyugodtan átalusszuk az éjszakát. Másnap estefelé menetkészültség. Gépkocsin megyünk előre, homokos az út, el is akadunk, nagy nehezen kecmergünk el vagy 20 km-t. Üres faluban szállunk meg. 9-én reggel 4-kor már megyünk előre gyalog. Egy kis patakmederben húzódunk meg egész nap.

Sűrű repülőtámadások közt telik az idő. Este átcsoportosítanak. Megyünk befelé, s a sötétség leple alatt egy téli állásba kerülünk. Jól kiépített vonal. 10-én innen lessük a helyzet újabb fordulatait. Harckocsik tömege vonul fel előttünk. Hátunk mögött Hitler-fuvola szól borzasztó üvöltéssel. A ruszki gépek egymást váltják a mieinkkel. A tüzérség egész nap lő. A perem füst és lángtenger. Végig dekkolunk az árokban. Estefelé ritka látványban van részünk. A lenyugodni készülő napból egy rész hiányzik. Napfogyatkozás. Szép tünemény.

Lédermayer László hősi halált halt fejlövés következtében 1942. szeptember 12-én Sztorzsevoje térségében.

A Don-kanyarról egy magyar páncélos katona szemével

Az alábbiakban közölt napló szerzője az 1917. március 19-én született K. Papp József, aki 1939. október 5-én vonult be kötelező katonai szolgálatára a munkácsi 12. kerékpáros zászlóalj 35M Ansaldokkal felszerelt kisharckocsi-szakaszához. Itt az alapkiképzést követően feltehetően harckocsivezetőként szolgált. Ezután – szakképzettségét hasznosítva – az alakuló 30. harckocsiezred kötelékébe sorolták.


A Magyar Királyi Honvédség második világháborús működése során sok szempontból meghatározó fontosságúak voltak a 2. hadsereg 1942–1943-ban, a Szovjetunióban vívott harcai. A közbeszédbe csak „Don-kanyar” néven bevonult eseményláncolat nehéz harcok sorozatából állt. Ebben a magyar csapatok főleg a 2. honvéd hadsereg kötelékében vettek részt. Ennek hadrendi alakulata volt az 1. tábori páncélos hadosztály is. Az egység főerejét alkotó 30. harckocsi ezredének felszerelése 108 db T-38G típusú, Škoda gyártmányú könnyű (magyar viszonylatban közepes) és 22 db PZ-IV F1 típusú közepes (magyar viszonylatban nehéz) harckocsiból állt, amellyel a németek látták el a honvédséget. Kellő számú harckocsi hiányában csak két zászlóaljat állítottak fel: mindegyik 2-2 közepes és 1-1 nehéz századdal (a 3. és a 6. századok lettek a nehéz századok). A magyar hadvezetés a hadosztály páncélos állományát kiegészítette még 19 db Nimród páncélvadásszal és önjáró légvédelmi gépágyúval (ezek az 51. páncélvadász-zászlóaljba kerültek), 14 db Csaba páncélgépkocsival (az 1. felderítő zászlóalj számára), valamint 17 db Toldi könnyű harckocsival (ezeket különböző helyekre osztották be). A magyar páncélosok az új technikára való kiképzést a németországi Wünsdorfban lévő páncélos iskolán kapták meg. A hadosztály vasúti kiszállítása 1942. június második felében kezdődött meg, és július elejére értek ki a magyar 2. hadsereg korábban kiszállított könnyű hadosztályai mögé. Részt vettek a szovjet hídfők felszámolását célzó támadásokban, ahol számottevő veszteségeket szenvedett. Ezek közül kiemelhetőek: az 1. urivi ütközet (július 18.), a Korotojak elleni két támadás (1942. augusztus 7-én és 15-én), a második és a harmadik urivi ütközet (1942. augusztus 10-én, valamint szeptember 9-én). A hadosztály később a januári visszavonulás során csaknem teljes járműállományát elvesztette, valamint komoly személyi veszteségeket is szenvedett.

Az alábbiakban Papp K. József frontnaplójából olvahatóak részletek:

1942. július


 "1-én krumplifőzés. Zsoldfizetés.
2-án Vasárnap Istentisztelet, du. fotballmeccs.

3-án de. csukló kiképzés, du. gázálarc kik[épzés], fegyelmező.
4-én de. filmfelvétel, du. parkírozás.
5-én de. távbecslés, du. egészségügyi kiképzés, (5-6) főtt krumpli.
6-án de. menetkészültség, du. tüzéreknél tábortűz.
7-én 2h-kor riadó, 3h-kor menet. 7h-kor Tarnovoje Toszkoloj. 11h-kor menet Korotojak, 12h-kor támadás, orosz házakat támadtunk 18h-ig 3-szor repülőtámadás. 1 órára értük utol a századot égő falun keresztül. 7-én megtett út 80km.
8-án megtett út 20km. Karbantartás, pihenő. 20h-kor indulás. Jesdocsnoje 24 h-kor érkeztünk.
9-én megtett út 48km. Vasárnap ébresztő 2h-kor, indulás 4-kor. Útvonal Kotován keresztül Bordivenka. Érkezés 12h-kor tankolás és fürdés. Karbantartás, mézszajrézás. 8h-kor készenléti hely.

10-én 12h-kor indulás a támadásba. 5h-kor támadunk. A tüzérségünk elkésett, és minket lő. A támadás balul üt ki, mert az ellenségnek nagyerejű tüzérségi tüze volt 2 nehéz kocsinkat kilőnek Topai pcsk. úr meghalt. Repülők bombáznak, egyet lelőnek. Megtett út 25 km. Nagy repülő támadás. 12h-kor lőszerünk elfogy, utána fölvételezés, megint repülő támadás. 20h-ig biztosítás utána bevonulni nagy világítással. Repülő támadás. Roszik kocsiját vontatni kell. 1 órai pihenő. Szabados tizedes megsebesült.
11-én 28 km. A Roszik kocsiját tovább vontatjuk a század után. 14h-ra bevonulunk utána karbantartás, pihenő.
12-én megtett út 25 km. Vontatás üzemképtelen kocsit Ivanovkán keresztül Krasznó Lipjére Ruzsa fölterjesztése Bronzra.
13-án megtett út 41 km, benzintank kiszerelése. Ebéd főtt krumpli. Bevonulni a századhoz 9h-ra.
14-én Jesdónójei erdőszegély. Ébresztő. Riadó 5h-kor menetkészültség. Gyalogság támad és
egy pár nehéz és könnyű harckocsi. Eredmény nincs. Zsoldfizetés. Orosz tiz[edes] megsebesült, Szemán kocsija megégett.
15-én ébresztő 4h-kor, készültség 12h-kor, indulás 13h-kor. Támadás Korotojakot keresztül a falun. 2 nehézpuska találat érte a kocsinkat, túloldalról a tüzérség lőtt bennünket. Sok orosz halott, az utak aknázva voltak. 8h-ra visszavonultunk az erdő szegélyére, ott biztositás. Megtett út 40km. Szemán Mihály tiz., Kis Ferenc őrv[ezető], Tóth Ernő őrv. meghalt.
16-án ébresztő 5 h-kor, kocsik álcázása és várni a további parancsot. 7h-kor bevonulni a századhoz. Egész délután szól az ágyú, ropog a géppuska, a repülők bombáznak. Egész éjjel a repülők bombáznak. A koszt nagyon gyenge. Pártos fhdgy. úr, és Vig Sándor tiz. megégnek.
Vasárnap 17-én Ébresztő 5h-kor. Készenlétben pihenő. 2 kocsi kimegy támadásba, hadnagy úré
és a Rosziké. Szerencsésen visszaérkeztek. Éjjel repülők bombáztak.

18-án ébresztő 5h-kor Riadó készültség. Du. repülőink bombázzák az ellenséget. Éjjel bombáznak bennünket. Hegyi kocsija a szerótól bevonul.
19-én ébresztő 5h-kor. Esik az eső. Riadó készültség van. Levelet és újságot kaptam. Egész éjjel repülők jártak és bombáztak.
20-án István Király van. Ébresztő. Riadóval kezdődik. 5h-kor németek most támadnak, mi pedig
várjuk a bevetésünket, hogy segítsünk nekik az előre haladásban. Vadalmát megfőzve eszünk. Egész nap a repülők járnak. 3h-kor már 10-szer jönnek és bombázzák az ellenséget. Szemánt és Tóth Ernőt eltemetik. Kis Ferencet nem találták meg.
21-én ébresztő 5h-kor, zsoldfizetés, karbantartás. Légicsata, 3 megsemmisül. Egész nap repülők járnak.
22-én ébresztő 5h-kor zsírzás. Kis Ferenc őrv. kórházban van, nem halt meg. Egy doboz krumplit 4 cigarettáért vettem.
23-án vasárnap van. Reggeli feketekávé, vajas kenyér egy szelet, tízóraira főtt krumpli. Két ellenséges gépet lelőnek. Éjjel repülők bombáznak.

24-én ébresztő 6 h-kor. De. elbeszélés a civil életről, du. riadókészültség. A koszt nagyon gyenge, lézengünk az éhségtől.
25-én de. riadókészültség és ? ismétlés és történelem ismétlése. Du. pihenő.
26-án megtett út 36km. 2h-kor riadó, 4 h-kor menet Malinovajára, érkezés 7h-kor. De. kocsi alá óvóhely, du. élelmezés, koszt javítása.
27-én ébresztő 7h-kor. Fegyverzet és kocsi karbantartás. A koszt sokat javult. Juhász és Ötvös fölterjesztés Bronzra.
28-án karbantartás, oltás. Tűzoltás, egy egészségügyi megégett. Ötvös krumplit hoz.
29-én reggeli tea, gyümölcsíz. Esik az eső. Ötvöst előléptetéshez fölterjesztik. Ötvös krumplit szedni van. Parancsba megjött a Kis ezüst érem, hogy megkaptam.
30-án vasárnap de. fürdés és mosás, du napos vagyok. 16h-kor ünnepség az érem átadása, este utána ünnep tiszteletére főtt krumpli. Este szolgálat ügy[eletes] Szécsi őrv.
31-én 1h-ig napos szolgálatban vagyok. 6h-kor ébresztő, de. fürdés, du. pihenő.

1943. január:

"17-én nagyon hideg van. Vasárnap támadásba megyünk, 27 kilométert teszünk meg. Két lövést adunk le, eredmény nincs. Vissza Goncsarovkára. Nagy pánik van, harckocsikat robbantják fel, be vagyunk kerítve, Komenka az oroszoké. 9h-ig menet. Egy faluban pihenőt tartunk. A nép özönlik, kocsik maradnak le, nagyon sok anyag marad le.

18-án benzinünk elfogy. Két kannát ennél találok. Tovább menet. Vételezünk olajat, benzint. Már óriási pánik, egymás után maradnak le a kocsik. 2h-kor támadásba megyünk, 3h-kor kilőnek bennünket. Csóti Lajos a kocsi hátulján ült, páncéltörő eltalálta és meghalt. Kocsinak a kupoláját érte a találat. Nekünk Hál Istennek nem lett semmi bajunk. Nádudvari kocsija és a Virág kocsija aknára futott. A Holdvéber és a Nádudvari megsebesült, Motyó lövegjének a csövébe lőnek, a kocsiban robban, Bovolycsok hadapród meghalt. Én a Siket kocsijába voltam a Kenézzel, Heppel és a Királlyal. Támadás után visszamentünk a főhadnagy úrhoz. Utána Nyikolajevkán keresztül Alekszejevkára. Óriási tömeg. Nagy zendülés. Itt háltunk.

19-én raktárt kirabolják, mindenki azt visz, amit akar. Óriási pánik ismét Kocsiját mindenki otthagyja, a kocsit mi is megpakoltuk, sok cukrot, szalámit, vitamint, gyümölcsöt, konzervet. 11h-ra Bugyennijre érünk, már a század itt gyülekezik. Bovolycsokot itt temettük el. Délután Novij Oszkolba indultunk a szeróba a Motyó kocsijával. 8h-ig menet egy faluba. Pihenő."




  A napló többi része olvasható az Archivneten