Alakulat-elnevezések

A Magyar Királyi Honvédség felső vezetése - több más intézkedés mellett - a testületi szellem fokozása céljából 1930. március 01-jétől a honvédség csapattestei részére történelmi személyiségek neveit adományozta. Az elnevezések itt-ott olvashatóak. A könnyebb kezelhetőség kedvéért  az alábbiakban összefoglalva közreadom őket. Az egyes fegyvernemek alakulatainak keresőoldala megtalálható a www.hungarianarmedforces.com weboldalon, ahol  a helyőrségek, valamint a kiegészítési területek között is lehet tallózni.

Gyalogezredek:

magyar királyi "Mária Terézia" 1. honvéd gyalogezred,

magyar királyi "József nádor" 2. honvéd gyalogezred (az ezredet 1942-ben feloszlatták, József nádor nevét az 1. honvéd harckocsiezred kapta meg). A névadó unokája, József főherceg a két alakulat eseményein gyakran részt vett, mintegy tovább éltetve a Monarchia idején létezett ezredtulajdonosi rendszert. 

magyar királyi "Szent István" 3. honvéd gyalogezred,
magyar királyi "Szent László" 4. honvéd gyalogezred,
magyar királyi "Mátyás király" 5. honvéd gyalogezred,
magyar királyi "Nagy Lajos király" 6. honvéd gyalogezred,
magyar királyi "Zrínyi Miklós" 7. honvéd gyalogezred,
magyar királyi "Béla király" 8. honvéd gyalogezred,
magyar királyi "Hunyadi János" 9. honvéd gyalogezred,
magyar királyi "Bethlen Gábor" 10. honvéd gyalogezred,
magyar királyi "Bocskai István" 11. hajdúezred,
magyar királyi "II. Rákóczi Ferenc" 12. honvéd gyalogezred,
magyar királyi "Görgey Artúr" 13. honvéd gyalogezred,
magyar királyi "Dobó István" 14. honvéd gyalogezred.


Kerékpáros zászlóaljak:

magyar királyi "Damjanich János" 1. honvéd kerékpáros zászlóalj,
magyar királyi "Balogh Ádám" 2. honvéd kerékpáros zászlóalj,
magyar királyi "Vak Bottyán" 3. honvéd kerékpáros zászlóalj,
magyar királyi "Kapisztrán János" 4. honvéd kerékpáros zászlóalj,
magyar királyi "Kiss Ernő altábornagy" 5. honvéd kerékpáros zászlóalj,
magyar királyi "Gróf Leiningen-Westerburg Károly" 6. honvéd kerékpáros zászlóalj,
magyar királyi "Báthori István" 7. honvéd kerékpáros zászlóalj.


Huszárezredek

magyar királyi "I. Ferenc József" jászkun 1. honvéd huszárezred
magyar királyi "Árpád fejedelem" 2. honvéd huszárezred
magyar királyi "Gróf  Nádasdy Ferenc" 3. honvéd huszárezred

magyar királyi "Gróf Hadik András" 4. honvéd huszárezred

Tüzérosztályok:

magyar királyi "Bercsényi Miklós" 1. honvéd tüzérosztály,
magyar királyi "Klapka György" 2. honvéd tüzérosztály,
magyar királyi "Jurisich Miklós" 3. honvéd tüzérosztály,
magyar királyi "Kinizsi Pál" 4. honvéd tüzérosztály,
magyar királyi "Losonczy István" 5. honvéd tüzérosztály,
magyar királyi "Gábor Áron" 6. honvéd tüzérosztály,
magyar királyi "Szondi György" 7. honvéd tüzérosztály.


Lovas-tüzér osztály

magyar királyi "Bem József" 1. honvéd lovas-tüzér osztály


Utász zászlóaljak

magyar királyi "Bornemissza Gergely" 1. honvéd utászzászlóalj,
magyar királyi "Török Ignác" 2. honvéd utászzászlóalj,
magyar királyi "Zothmund" 3. honvéd utászzászlóalj.

A váci kerékpáros zászlóalj távozása a városból 1939-ben

Ma a váci levéltárban gyűjtögettem adalékokat a készülő kerékpáros tiszti adatbázishoz. Itt akadtam – -->Vác város képviselőtestületének iratai között – az alábbi jegyzőkönyvre, amely 1939. február 3-án kelt:

"Tekintetes képviselőtestület:

Bejelentem, hogy a volt váci 1. honvéd kerékpáros zászlóalj a hadvezetőség intézkedése folytán városunkból új állomáshelyére, Szegedre költözött. Távozásunkkal városunkat nagy veszteség érte, mert a két évtizedig itt tartózkodó zászlóalj tisztikara és családjai élénk részt vettek Vác társadalmi életében, és az idők folyamán a polgárság és a katonaság között a legjobb baráti viszony fejlődött ki és a város polgárságának ragaszkodása és szeretete fokozódott akkor, amikor az elmúlt év őszén kerékpáros zászlóaljunk Ipolyság megszállásával, nemkülönben a Felvidék felszabadításának munkájában tevékeny részt vett és ezen ténykedésünkkel nekünk váciaknak örömet és dicsőséget szerzett. A kerékpáros zászlóalj távozása előtt a Hősi-szobornál (megjegyzés: a hányatott sorsú szobor története bővebben itt olvasható) vett búcsút, amely alkalommal Vác város közönsége nagy számban jelent meg és fájó érzéssel vette tudomásul a kerékpárosok távozását.

A két évtized emlékei mélyen vésődtek be lelkünkbe és a kerékpáros zászlóaljat eltávozásával szeretünk kíséri új állomáshelyére és amint a zászlóalj vezetősége a búcsúzáskor kijelentette hogy nem fogják elfelejteni Vácot, úgy Vác városa is mindig ragaszkodással és igaz magyar szeretettel fog a kerékpáros zászlóalj nagyra becsült parancsnokára, vezetése alatt működő tisztikarára és a zászlóalj minden egyes tagjára.

Indítványozom, hogy a városi képviselőtestület átiratban értesítse az eltávozott kerékpáros zászlóalj parancsnokságát a városi képviselőtestület jelen megemlékezéséről és a zászlóalj iránt érzett megbecsüléséről és ragaszkodó szeretetéről."

A kép forrása

A magyar királyi "Damjanich János" 1. honvéd kerékpáros zászlóalj az 1938.10.01-jével életbe lépő – de a felvidéki műveletek miatt többször módosított és késedelmet szenvedett – Huba-I. hadrend értelmében a 16. hadrendi számot kapta, egyben Szegedre diszlokált. Ugyanakkor  a város nem maradt katonaság nélkül. Az újonnan alakult 15. gyalogezred törzse és két zászlóalja költözött Vácra, elfoglalva a kerékpárosok helyét.

Az első magyar páncélosok – kisharckocsik a kerékpárosoknál

A CV-33 Ansaldo kisharckocsik

A trianoni korlátozások és az erősen redukált anyagi erőforrások miatt a Magyar Királyi Honvédség motorizációs lehetőségeit kezdetben meglehetősen korlátozottá tették. A harmincas évek elején az olasz politikai vezetés 1933-ban lehetővé tette, hogy az Olasz-Magyar Fegyverzeti Bizottság tárgyalásainak eredményeként, az olaszok a magyar katonai vezetőknek bemutassák a CV–33 (Carro Veloce = gyors harckocsi) típusjelű FIAT Ansaldo kisharckocsit, mely megnyerte a magyar küldöttek tetszését.. Az Ansaldo – amely tulajdonképpen egy új futóművel kialakított FIAT-Carden-Loyd – a harmincas évek elején megfelelt a vele szemben támasztott követelményeknek. A hátul, a jármű hossztengelyére merőlegesen elhelyezett motor igen kicsi hosszméretet eredményezett (3200 mm), és magassági paramétere is igen kedvező volt (1300 mm). A 3,2 tonna tömegű kocsi úton 42, terepen 15 km/h sebességgel közlekedett, mely teljesítmény a harmincas évek elején – és főként békekörülmények között – jónak volt tekinthető. Alapvető harcászati céljaira – felderítés, menetbiztosítás – fegyverzete is megfelelő volt. A bukótoronyba beépített 1914 M ikergéppuska a haladási irányban függőleges és vízszintes szögtartományban is képes volt tüzelni.

A jármű hossztengelyére merőlegesen, hátul elhelyezett motor igen kicsi hosszméretet eredményezett (3200 mm), és magassági paramétere is igen kedvező volt (1300 mm). A 3,2 tonna tömegű kocsi úton 42, terepen 15 km/h sebességgel közlekedett, mely teljesítmény a harmincas évek elején – és főként békekörülmények között – jónak volt tekinthető. Alapvető harcászati céljaira-felderítés, menetbiztosítás-fegyverzete is megfelelő volt. A bukótoronyba beépített 1914 M ikergéppuska a haladási irányban függőleges és vízszintes szögtartományban is képes volt tüzelni.

Hátrányai között elsőként igen kedvezőtlen kilátási viszonyait kell megemlíteni. A jobb oldalon ülő vezető előre, jobbra és hátra, a bal oldalon elhelyezkedő parancsnok-géppuskalövész pedig előre, balra, illetőleg a küzdőtér hátsó oldalára elhelyezett figyelőnyíláson hátra volt képes kitekinteni. Azonban e hátsó figyelőnyílás a szűk helyen csak igen körülményesen volt használható. Emiatt a harcjármű hátulról jószerével védtelen maradt.

A járműnek két gyakori hibaforrása volt; a farmotor és elsőkerék-meghajtás kardánkapcsolata igen kis túlterhelés esetén is törést eredményezett, valamint az egyébként is bonyolult futóműrendszer gumiperemmel ellátott görgői a tartós igénybevételnél gyorsan megsérültek, vagy teljesen tönkrementek. Egy további hibáját később a magyar hadseregben a frontszolgálat során észlelték. Huzamosabb használat után a lánc megnyúlt. Provizórikus javítása esetén a teljes futóműrendszert használhatatlanná tette. Csak a teljes, új lánc cseréjével lehetett a javítást elvégezni. Az erdélyi bevonulás (1940.) után született tapasztalati jelentések is azt mutatták, hogy az Ansaldok a hosszú talpon való menetet nem bírták, a magyar gyártmányú futógörgők 4-20 kilométert bírtak (az olasz gyártmányúak 100-200-at). 

1934 júniusában megérkezett Magyarországra az első CV-33 típusú Ansaldo, olasz Breda géppuskával felszerelve. A mintakocsival végzett próbák és ellenőrzések után e típusból 150 darabot rendelt a honvédség. A megrendelt harckocsik – ez esetben mint narancsszállítmány – 1935-1936-ban megérkeztek. Az Ansaldo kisharckocsit 35 M Ansaldo típusjelzéssel rendszeresítették. Ez a típus volt a Magyar Királyi Honvédség első rendszeresített harckocsija. Ezeken jelenik meg először a „H” betűjel és a sorszám, mint forgalmi rendszám. 1936 végéig a teljes megrendelt széria megérkezett; Hajmáskéren 96 db, Örkénytáborban 54 db harckocsit tároltak.

Ebből – az első mintakocsi kivételével – 149 darab már a módosított, CV 35 típusjelű jármű volt. Rendszámuk H-100-tól H-251-ig folyamatos. A mintakocsi, az egyetlen 1934-ben érkezett CV 33-as a H-168 rendszámot kapta. E kocsi használatára a próbák után később nem került sor, fegyverzet nélkül a harckocsiszertárba került. Ugyanerre a sorsra jutott az egyetlen lángszórós változat, a H-152 forgalmi rendszámú kocsi is. (Feltételezhetően 1945-ben a szovjet csapatok a szertárból, mint hadizsákmányt, ezt a két kocsit is Kubinkába szállították.)

Az 1935-ben érkezett szériakocsikkal a HTI és a honvédség szakértői alapos vizsgálatokat végeztek. A lőszerutánpótlás, valamint a lőszer-egységesítés kérdésének egyszerűsítésére az olasz Breda géppuskákat a magyar tervezésű, 8 mm űrméretű 31 M lőszert tüzelő Gebauer ikergéppuskákra cserélték, a később szállított harckocsik már fegyverzet nélkül érkeztek. A jobb kilátás és a körkörös tüzelés megteremtése érdekében HTI szakértői egy harckocsit – kísérletként – forgótoronnyal szereltek fel. E tervet a tömeg és célfelület jelentős növekedése miatt elvetették.

1936 nyarától a harckocsikba a magyar tervezésű bukótornyot szerelték be. A bukótorony azonban csak a függőleges szögtartományokban tette lehetővé a tüzelést, vízszintes pásztázásra csupán minimális esély volt. Így lőirány-változtatásnál a teljes harckocsinak kellett helyzetet változtatnia. Hogy a megfelelőbb kilátást lehetővé tegyék, később 45 kocsira 5 periszkóppal ellátott figyelőtornyot építettek, a parancsnoki ülés fölé.

A honvédség hét kerékpáros zászlóaljának hadrendjébe 1939.01.23-ai dátummal egy-egy kisharckocsi-szakaszt állítottak be, szakaszonként hat Ansaldoval, egy-egy közepes parancsnoki gépkocsival, közepes tehergépkocsiva és motorkerékpárral. A kisharckocsik részt vettek a visszacsatolási műveletekben, majd a Szovjetunió elleni 1941-es hadműveletekben is. Az egyes járművek sorsa további kutatómunkáti igényel

Magyar Ansaldo-parádé

A 14. kerékpáros zászlóalj kisharckocsijai a jellegzetes halálfej-festéssel, amelyet 1939. márciusa óta viseltek.

A 12. kerékpáros zászlóalj Ansaldoi

Felirat hozzáadása

A galántai csendőrzászlóalj járművei

Forrás: fortepan.hu

1938-ra, az Ansaldók – a modernizálási kísérletek ellenére – már nem elégítették ki a modern háború követelményeit. A hadviselés koncepciójának alapvető megváltozásán kívül a gyenge páncélzat, kis sebesség, szerény fegyverzet, rossz kitekintési lehetőségek, rádió hiánya stb. mellett- az elhasználódásból adódó gyakori meghibásodások miatt – alapvető menetbiztosítási, felderítési feladataikat sem tudták ellátni.

Elavultságuk ellenére – miután pótlásukra nem állt rendelkezésre megfelelő számú és minőségű cserelehetőség – mégis bevetették őket 1939-ben Kárpátalja megszállásánál, 1940-41-ben az erdélyi és délvidéki bevonulás során, sőt, 1941-ben a Szovjetunió elleni háború első időszakában. Azonban itt már maga a felvonulás, a Kárpátokon történő átkelés jóformán a teljes járműparkot használhatatlan állapotba juttatta.

A hadvezetés az Ansaldókat 1941 szeptemberében kivonta a harci állományból és a továbbiakban – 1943-44-ig – kiképző-, oktatójárműként alkalmazta. A frontról visszaszállított és megjavított állományból 1942-ben 10-10 darabot átadtak a rendőrségnek és a csendőrségnek, majd az év őszén további 10 darabot a Horvát Köztársaság hadseregének-csökkentett fegyverzettel, csupán egy géppuskával felszerelve.

 (Éder Miklós: A 35.M Ansaldo a magyar honvédség első rendszeresített harckocsija. (Haditechnika, 1985/2) című cikke alapján.)

És hogy lássuk, sosem lehet tudni, honnan esik be valami érdekesség: a kerékpáros zászlóaljaknál is alkalmazott Ansaldo kisharckocsik után kutatva találtam az alábbi érdekes adalékra:

" A szerszám feltalálójának, Dr. Ajtay Zoltán oki. bányamérnöknek ezt a bányászatban 1949-ig nem ismert gondolatát a Dorogon épített F-2 kísérleti gép valósította meg, amely azonban nem rendelkezett a lefejtett kőzet (szén) továbbítására alkalmas rakodó-szállító szerkezettel. A kísérleti üzemi próbák során ezért ezt a feladatot a gép elejére felszerelt láncos vonszoló és az oldalára csatolt szállítószalag végezte. A gép főkonstruktőre Koszorús István, a korabeli anyaghiányos időszakra jellemzően, a gép önmozgását biztosító lánctalpas járószerkezetet egy olasz Ansaldó gyártmányú kis harci kocsi elemeiből állította össze."


(Forrás: Horváth József: A bányamunka, a munkahelyi széntermelés gépesítése.Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)
Ezek szerint még 1949-ben valahol létezett Ansaldo...
A magyar használatú kisharckocsikról egy kitűnő összefoglaló olvasható itt.

Kerékpáros zászlóaljak diszlokációja – frissítve

Egy kis időrendi áttekintés:

alakulat és helyőrség szerinti részletes kereső

A Magyar Királyi Honvédség kerékpáros zászlóaljainak diszlokációja 1920.03.01-1932.09.25. között:

Magyar királyi  1. h. kp. zlj. Vác,
Magyar királyi  2. h. kp. zlj. Hajmáskér
Magyar királyi 3. h. kp. zlj. Esztergom
Magyar királyi  4. kp. zlj. Kenyérmezőtábor
Magyar királyi  5. kp. zlj. Jászberény
Magyar királyi  6. kp. zlj. Balassagyarmat
Magyar királyi  7. kp. zlj. Salgótarján.


Osztálynapok a 8000/eln 1931. HM rendelet szerint:

1. kp. zlj. április 11. ( az 1849-es váci csata emlékére)
2. kp. zlj. szeptember 2. (a zászlóalj névadója 1708-ban ezen a napon vívta győztes csatáját Kölesdnél)
3. kp. zlj. augusztus 5. (Vak Bottyán 1706-ban a karvai sáncoknál aratott győzelme emlékére)
4. kp. zlj. július 22. (a nándorfehérvári diadal emlékére, ahol az alakulat névadója meghatározó szerepet játszott)
5. kp. zlj. augusztus 14. (Kiss Ernő a délvidéki Perlasznál ezen a napon vette be a szerbek táborát 1848-ban)
6. kp. zlj. február 24. (a magyar csapatok 1849-es cibakházi győzelmének emlékére, ahol a zlj. névadója harcolt)
7. kp. zlj. augusztus 31. (Báthori István lengyel király 1579-ben ezen a napon vette be 15.000 fős seregével Polock várát)


1940.10.01-1941.10.01. között:

9. (hk) kp. zlj. Jászberény
10. kp. zlj. Budapest
11. (hk) kp. zlj. Rétság
12. kp. zlj. Munkács
13. kp. zlj. Szilágysomlyó
14. kp. zlj. Kolozsvár
15. kp. zlj. Kiskunhalas
16. kp. zlj. Szeged

Hadtestközvetlen kerékpáros alakulatok

II. hadtest kerékpáros zászlóalj Érsekújvár (mozgósítás esetén felállította az I. és a III. kerékpáros zászlóaljat)
V. kerékpáros zászlóalj, Újvidék (a VII.  hadtest kerékpáros zászlóalj átszámozásával alakult meg)
VII. hadtest kerékpáros zászlóalj, Rozsnyó
VIII. hadtest kerékpáros zászlóalj, Nagyszőllős  (mozgósítás esetén felállította a VI. és a IX. kerékpáros zászlóaljat)   


1941.10.01. után:

14. kp. zlj. Kolozsvár
15. kp. zlj. Kiskunhalas


   
Felderítő osztályok 1943.10.01. után

6. felderítő osztály Érsekújvár
7. felderítő osztály Sopron
10. felderítő osztály Pécs, kerékpáros század+közvetlenek Gyékényes
13. felderítő osztály Újvidék
16. felderítő osztály Debrecen, kerékpáros század+közvetlenek Püspökladány
20. felderítő osztály Rimaszombat
24. felderítő osztály Nagyszőllős
25. felderítő osztály Kolozsvár