"Katonák kerékpáron"

Örömmel adom tudtul mindenkinek, hogy megjelent és kapható a "Katonák kerékpáron – a magyar királyi honvédség kerékpáros tisztjeinek adatbázisa 1920-1945" című kiadvány. A kötetben kb. 800 hivatásos tiszt pályafutásával kapcsolatban találhatóak adatok. Remélem, minden érdeklődő haszonnal forgatja majd a könyvet. Megrendelhető az Underground Kiadó webshopjában.

Az adattárban szerepelnek azok a hivatásos tisztek, akik a kutatás jelenlegi állása szerint 1921-1945. között a Magyar Királyi Honvédség kerékpáros alakulatainál csapatszolgálatot teljesítettek. A kiegészítő részekkel együtt összesen közel 800 katonatiszt pályafutásáról olvasható többé-kevésbé részletes leírás. A könyvben a szigorúan vett adattári rész mellett a bevezető tanulmány áttekintést ad a kerékpáros csapatnem történetéről. Külön figyelmet érdemel a kerékpáros zászlóaljak 1920-1945. közötti parancsnokait ismertető rész, amihez hasonló még soha nem jelent meg.

A kötet kiindulási alap és támogató szakirodalom lehet további had- és családtörténeti kutatások számára egyaránt, haszonnal forgathatják a téma iránt érdeklődő kutatók, éppúgy, mint a leszármazottak.

A könyv Facebook-oldala, időről időre változó szemelévényekkel:

Kerékpáros tisztek

Egy orvosszázados küzdelme rendfokozatának megtartásáért

A Magyar Nemzeti Levéltár online folyóiratában (www.archivnet.hu ) megjelent az alábbi forrásközlemény, amely egy orvostiszt kitartó küzdelmét mutatja be, amelyet az 1956. utáni években vívott rendfokozatának megtartásáért. A teljes cikk itt olvasható

„Magyar Honvédelmi Miniszter Úr! Alulírott dr. Széll Endre ózdi lakos városi kórházi osztályvezető főorvos azon tiszteletteljes kérelemmel fordulok Miniszter úrhoz, hogy nekem a tartalékos orvosszázadosi rendfokozatot visszaadni szíveskedjék, amitől 1958. február 28-án megfosztottak."

Orvos századosi hajtóka (fekete bársony alapon).
A kép illusztráció, forrása www.erdemrendek-kituntetesek.hu

Dr. Széll Endre (Szár, 1905. december 27. - Esztergom, 1977. július 9.) kötelező katonai szolgálatát a 2. gyalogezrednél teljesítette, 1929-ben orvosi diplomát szerzett Pécsett, majd 1931-ben sebész szakképesítést kapott. 1933. október 1-jétől került hivatásos honvéd orvosi állományba a 4. kerékpáros zászlóaljnál. 1935. augusztus 1. és 1936. augusztus 1. között a 6/I. határőr osztálynál szolgált, majd a 2/III. zászlóalj kötelékébe helyezték. Következő szolgálati helye a szombathelyi 3/I. tüzérosztály volt 1939. január 23-ig, ahonnan a nagykanizsai honvéd kórház állományába került. 1939. augusztus 1-jétől rövid ideig a kassai, majd november 15-étől a kolozsvári helyőrségi kórházban szolgált. 1944. október 15. és 1945. április 30. között az 5. tartalék hadosztály egészségügyi oszlopával hadműveleti területen tartózkodott, majd amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1945. november 12-én tért haza. 1947-ben betegség miatt hivatásos szolgálatra alkalmatlanná vált, ezt követően az ózdi kórház fül-orr-gége szakorvosaként dolgozott. 1957-ben megfosztották rendfokozatától.

A forráscsoport olvasásakor sokáig úgy érezzük, hogy az ügy végkimenetele független a vizsgálattól és a tényektől, a résztvevők és a körülmények előre meghatározzák, mi fog történni. Dr. Széll Endre orvos esetében a hatóságok képviselői a „vizsgálat" során azokat a tényeket, amelyek nem illettek előzetes koncepciójukba, egyszerűen figyelmen kívül hagyták, illetve nem ellenőrizték információikat. A vizsgálat során újabb és újabb „terhelő adatokat" találtak, végül - három évig tartó hivatalos eljárás után Széll Endrét megfosztották rendfokozatától. Mindezek mellett az is érzékelhető a forrásokból, hogy a forradalom után néhány évvel már bizonyos fokig enyhült a politikai légkör. A Belügyminisztérium véleményét megfogalmazó ózdi illetőségű politikai tiszt korábbi felfogását megtartva ugyanis dr. Széll Kálmán rendfokozatának visszaadását javasolta „azzal a megjegyzéssel, hogy nevezett személyt a megbízhatatlanok csoportjába sorolják be." Ózd járási kiegészítő parancsnokság felülvizsgáló bizottsága - úgyszintén fenntartva korábbi véleményét Széll Endre „ellenforradalmi" magatartásáról -, ekkor már az orvos szakmai munkájára helyezte a hangsúlyt. Ennek „alapján, mivel nevezett Ózd város és járásának egyetlen orr, fül, gége szakfőorvosa, és munkáját kifogástalanul látja el, a Kiegészítő Parancsnokság részére a sorkötelesek szakorvosi vizsgálatát is rendszeresen ő hajtja végre, ezért javasoljuk századosi rendfokozatának visszaadását." A döntést viszont a megyei hadkiegészítő parancsnok hozta meg, aki 1960-ban is ugyanaz az ezredes volt, mint 1957-ben, s a korábbi vádak, illetve vélhetően a „volt horthysta tisztek" iránti ellenszenve okán utasíthatta el dr. Széll Endre századosi rendfokozatának visszaállítását.

Kiss János altábornagy katonai pályafutása – frissítve

 Kiss János altábornagy Erdőszentgyörgyön (mai hivatalos neve Sângeorgiu de Pădure) született 1883.03.24-én, apja Kiss János, anyja Karácsony Rozália. Régi katonacsaládból származott: első ismert katonaőse Kiss Sámuel, aki már a napóleoni háborúkban is részt vett, a kolozsvári császári és királyi 51. gyalogezred kötelékében. Később is katona maradt, részt vett az 1848-49-es szabadságharc csatáiban is. Mindkét fia katonai pályára lépett, közülük Kiss Antal a bécsújhelyi katonai akadémiát 1836-ban fejezte be. Később mindkét fiú részt vett a szabadságharcban, Sándor elesett, míg Antalt szerepvállalása miatt először golyó általi halálra, majd 16 év várfogságra ítélték. Később kegyelmet kapott, majd 1869-ben visszaténylegesítették. Példája, életútja, nevelése nagy hatással volt unokájára, a későbbi altábornagyra.

Kiss János katonai tanulmányai első állomása a kassai katonai alreáliskola volt, majd a nagyszebeni gyalogsági hadapródiskolában (Infanterie Kadettenschule) avatták hadapród tiszthelyettessé 1902-ben. Első szolgálati helye Kőszeg lett, ahol a 11. tábori vadász zászlóalj szakaszparancsnokaként látta el a fiatal tisztjelöltek teendőit.

1911.10.01-jével a 11., 20., 24. és 29. tábori vadászzászlóaljak 4. századait kerékpárral szerelték fel, az alakulatok mozgékonyságának növelésére. Kiss János, ekkor már főhadnagyi rendfokozatban a kerékpáros század parancsnoki teendőit látta el. Ebben a beosztásban érte őt az I. világháború kitörése. Részt vett egységének összes harcában. Az alakulat 1915. májusáig az orosz fronton harcolt, majd az olasz hadüzenetet követően a délnyugati frontra szállították át őket. Kiss főhadnagyot itt tüntették ki első ízben:1915. júliusának első napjaiban a III. osztályú katonai érdemkeresztet kapta kézhez a Wandalin menti harcokban tanúsított magatartásáért, majd július 21-én Peteanónál a Bronz Katonai Érdeméremben (Signum Laudis) részesült.

1916. tavaszán sebesült meg első ízben, amikor századának erődítési munkálatait irányította. Egy gránátrepesz a fején hasította fel a bőrt.1 916.03.18-án Novaledo közelében az Ezüst Katonai Érdemérmet, majd 1916.07.26-án Panaveggiónál a Ezüst Katonai Érdemérmet másodízben érdemelte ki.

1916.11.04-én a 2608-as magaslatot az erős ellenséges tüzérségi és aknavetőtűz és a szívós ellenállás dacára – miközben homlokán megsérülve vérző fejjel is tovább vezette a támadást – olyan mesteri módon foglalta el, hogy ezért a 3. osztályú Vaskoronarendet (hadiékítménnyel) kapta meg.

1917.12.09-étől – Schönner Odillo százados sebesülését követően – a kerékpáros zászlóalj parancsnoki teendőit látta el. 1917.12.25-én zászlóaljával a délnyugati harctéren fekvő 1108 méter magas Col d'Echele magaslaton állását hősies módon négy ellenséges ellentámadás ellenére megtartotta, miközben súlyosan megsebesült.

A Col d'Echele. A kép forrása: http://dersdesders.free.fr/bio_veterans/tuveri.html

 Felterjesztése szerint: "Ennek a kiváló tisztnek – aki emberei között mindig az első vonalban, soha nem lankadó bátorságával példát mutatott – volt köszönhető, hogy a zászlóalj, mely napokon keresztül a legerősebb tüzérségi tűz alatt állt és súlyos veszteségeket szenvedett, a túlerő ellenére, hűségesen vezetője vezetője példamutatásához tartva magát, feltétlenül és rendületlenül kitartott az elfoglalt területen és ezen kívül telve támadási szellemmel sikerült foglyokat ejtenie: 3 tisztet és 270 fő legénységet. Ezekben a napokban a zászlóalj tűzereje 490-ről 330-ra csökkent, ami hatásos bizonyítéka a harcok hevességének. Súlyos sebesülése ellenére Kiss százados kitartott és parancsokat osztogatott". Ezzel érdemelte ki a Tiszti Arany Vitézségi Érmet.

Tiszti Arany Vitézségi Érem.

Sebesülését hosszú kórházi ápolás követte a bécsi Rudolfiner kórházban. Innen állapotának javulásával Kőszegre szállították, ahol továbbra is kórházban tartózkodott. Műtétek és kezelések hosszú sora követte egymást, de jobb lába a felépülését követően is merev maradt. A kőszegi katonai alreáliskola nevelőtanárává nevezték ki. 1920-ban csapatszolgálatra jelentkezett, először a Nemzeti Hadsereg vasi gyalogezredében, majd az ebből szervezett 5. gyalogezredben szolgált. 1921.09.01-jével alezredessé léptették elő. Ezt követően Hajmáskérre helyezték, ahol az inotai közelharctanfolyam parancsnoki teendőit látta el, majd két évig Örkénytáborban a gyalogsági harcvezetési és lövőiskola harceljárás- és és közelharc-kiképzési vezetője volt. 1924-ben az 5. gyalogezred parancsokhelyettesévé nevezték ki. 1925.12.01.-1927.12.01. között Esztergomban a 3. kerékpáros zászlóalj parancsnoki feladatait látta el, majd ismét az 5. gyalogezredhez helyezték, ahol immár ezredparancsok lett. 1932.08.01-jétől a kaposvári vámőr kerület (illetve annak átszervezése után a 4. határőr kerület parancsnokhelyettes fedőnéven működő alakulat) parancsnoka volt, majd 1933.03.01-jétől Baranya vármegye testnevelési és népgondozási felügyelőjének teendői látta el.

Kiss János  ezredes a 3. kerékpáros zászlóalj parancsnokaként

 

Az 5. gyalogezred tisztikarában. Forrás: http://medals.extra.hu

Ezt követően ismét a kerékpáros csapatnemnél kapott feladatokat, amikor az I. vegyesdandár alárendeltségében működő rejtett kerékpáros dandár parancsnoka volt. 1936.05.01-jével tábornokká nevezték ki, egyben a Honvédség Főparancsnoka (HFPK) gyalogsági szemlélő mellé beosztott gyalogsági tábornok lett. Két évvel később gyalogsági szemlélővé nevezték ki, 1938.11.01-jétől altábornagyi címet nyert, majd 1939.05.01-jétől – rokkantságára hivatkozva – nyugállományba helyezték. Ezt követően Kőszegen telepedett le.

1943 decemberében tagja volt az újvidéki események tárgyalására kirendelt hadbíróságnak 1944-ben közreműködött a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának munkájában, ahol a Katonai Vezérkar vezetője lett. A szervezkedést leleplezték, 1944. november 22-én őrizetbe vették a vezetőket, köztük Kisst is. A rögtönítélő bíróság (a vezérkari főnök III. bírósága) Kiss Jánost , Nagy Jenőt és Tartsay Vilmost kötél általi halálra ítélte, és 1944.12.08-án a Margit körúti katonai fegyházban kivégezték őket. 

Kiss Jánost 1945.03.15-ével post mortem vezérezredessé léptették elő. Holttestét a háborút követően Kőszegre szállították, ahol ma is nyugszik.

Frissítés:

Kiss János kivégzésének 67. évfordulójára a kőszegi önkormányzat és a HM Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztály felújította a tábornok kriptáját. A megújult síremléket a tábornok halálának 67. évfordulóján avatták fel.

Bővebben: http://www.honvedelem.hu/cikk/29394/felujitottak-a-tabornok-kriptajat

Kiss János síremléke Kőszegen

Egy Bátorsági Érem története

 

 

A család jóvoltából betekinthettem Szalay Máton magyar királyi főhadnagy hagyatékba, amelynek alapján érdekes egyéniség képe rajzolódott ki. Szalay Márton eredetileg 1936. októberében vonult be kötelező katonai szolgálatra a kiskunhalasi 4. „Balogh Ádám” honvéd kerékpáros zászlóaljhoz. A tartalékos tiszti iskolát Kiskunhalason és Kenyérmezőtáborban végezte el. Továbbszolgáló zászlósként részt vett az 1938. őszén irreguláris csapatok által Kárpátalján vívott küzdelmekben, nem csekély személyes bátorságról téve tanúbizonyságot.

1938. október 6-ától kezdődően az akkori magyar-csehszlovák határ közelében összegyűlt magyar irreguláris csapatok (lövészek és rongyosgárdisták) közül – a műveletek első szakaszaként – elsősorban felderítési és propagandacélokból kis létszámú, ún. surranó járőröket bocsátottak ki, amelyek fő feladata a Lengyelországba történő átjutás volt.Ezen túl feladatukat képezte a zavarkeltés, valamint a magyar jelenlét demonstrálása, az általános helyzet destabilizálása is.

Október 7-én két rongyos-csoport lépte át a határt Tarpánál, az 5. számú Dénesfalvy-Dinich Győző, illetve a 6. számú Iványi Pál t. hadnagy parancsnoksága alatt. Ez utóbbinak tagja volt Szalay Márton is. A két csoport – immár ellenséges területen – október 8-án egyesült és tovább folytatta útját. Útvonaluk Nagyborzsova, majd Muzsaly volt, ezt követően rövid ideig Beregszász közelében táboroztak le Gyógyszer, valamint élelem beszerzés céljából küldtek oda háromfős csoportot küldtek Beregszászra. Ennek vezetője, Iványi Pál Kadlecz Árpáddal tisztázatlan körülmények között a városban maradt (később visszatért Magyarországra), ezek után Szalay Márton átvette helyét, egyben a csoportparancsnok, Dinich Győző helyettese lett.

Az út során – kapott feladatuknak  megfelelően – igyekeztek szót váltani a pásztorokkal, földművesekkel szót váltottak, a megbízhatóaknak fegyvert, lőszert adtak.Továbbindulásuk után október 11-én a 24 rongyosból négyen már maláriában szenvedtek, szállításuk inkább tehertétel volt bajtársaik számára.

Október 12-én Nagymuzsaj mellett átkeltek a Borsova patakon, közben leküzdötték a háromfős hídőrséget. Ezzel egy időben a fellármázott csehszlovák hadsereg alakulatai igyekeztek hollétüket felderíteni, végül számos kisebb összetűzés után október 18-án futottak bele egy géppuskával megerősített csendőrosztagba. A tűzharcot követően a járőr úgy szétszóródott, hogy mindössze nyolcan maradtak együtt. Másnap Pereháza (Perekreszna) közelében a megmaradt csoporton ismét rajtuk ütöttek, ezúttal cseh reguláris erők. A terepkutatóul kiküldött  Ispaics Imre és Pintér István elesett, majd  – közvetlenül a lengyel határ előtt – Gál József karpaszományos tizedes is hősi halált halt a cseh csendőrök géppuskatüzében. Nagy szenvedések árán végül másnap, október 20-án reggel 6-kor Libouchola település mellett értek Lengyelországba.

Szalay Márton családjának így írt Kiskunmajsára földijei sorsáról:

„… Az eredetileg 26 tagú csapatunkból összesen megmaradtunk kilencen. Amint írtam (a levél elején utal egy korábbi levelére, amely sajnos nem maradt fenn – a szerző), egy csoportban indultam Takács, Poszeth és Varga Péterrel. Róluk semmit nem tudok, valószínűség amellett szól, hogy elestek. Mallár Jóskával együtt. Ha foglyul estek az rosszabb, mint a halál. Azért ne szóljanak semmit a szüleiknek, mert nem akarom, hogy tőlem tudják meg. Majd értesítik őket hivatalosan…..”

A Lengyelországba történő átlépésért elnyerte a Bátorsági Érmet: A személyes bátorsággal véghezvitt tettek jutalmazására alapított ezüstérem, 1929-től viselte a Bátorság Érem nevet, csak szalagjában tér el a Magyar Koronás Ezüst Éremtől).Összesen mintegy 80 alkalommal adományozták.

Bátorsági Érem

Az indoklás szerint: „Október 7-én lépte át a határt. Iványi hadnagy csoportparancsnok eltűnése után a VI. csoport parancsnokságát átvette, mindkét ütközetben harcolt.” 

Főhadnagyként, a Bátorsági Érmet viselve

Szalay Márton ezt követően elvégezte a Ludovika Akadémia alantos tiszti tanfolyamát, majd hivatásos tiszt lett. Később gyakorlatilag a második világégés csaknem összes olyan hadszínterén megjelent, ahol magyar katonák harcoltak. A doni összeomlás előtt mintegy két héttel távozott szabadságra, majd 1944-1945-ben zászlóalja – amely továbbra is a híres kuruc brigadéros nevét viselte, ekkor az 1. lovashadosztály hadrendi alakulataként –  kötelékében egészen Magyarország nyugati határáig védte hazáját.

Életrajza – sok más bajtársáéval együtt olvasható a kerékpáros tisztek adattárában.

 

In memoriam Kocsis Andor

 Szomorú hírt kaptam a napokban. Vitéz Kocsis Andor János magyar királyi hadnagy örökre megpihent. Személyében az utolsó kerékpáros katonák egyike távozott el.

1940.12.02-án vonult be kötelező katonai szolgálatra a kolozsvári "Vak Bottyán" 14. honvéd kerékpáros zászlóaljhoz, ahol ekkor a parancsnoki teendőket Bartha Zoltán alezredes látta el. A tartalékos tiszti iskola első évfolyamát a helyőrségben, második évfolyamát Kiskunhalason végezte. Hadapród őrmesteri rendfokozatban vonult el alakulatával a keleti hadszíntérre, ahol 1941.09.02-án légnyomást szenvedett.

A tábori kórházban ápolták felépüléséig. Hazatérését követően gazdászati tiszti tanfolyamra iskolázták be, melynek elvégzése után a Magyar Királyi Légierő kötelékébe került. 1943.06.26-09.30. között Budapesten, majd Szombathelyen, 1944.03.19-étől Mesterházán, 10.15-étől Kenyeriben szolgált (közben 1943.11.01-jétől hivatásos állományba került).  1945.06.16-án a Rába-vonal védelmében alkalmazták alakulatával, majd Ausztria területére vonultak vissza. A fegyverletételt követően hazaindult, Magyarország területén esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947.06.15-én tért haza. Fogságának ideje alatt három táborban raboskodott.

A háborút követően pedagógusként tevékenykedett, több társadalmi egyesület tagja és tiszteletbeli elnöke volt, számos kitüntetést kapott. 1990. után a Vitézi Rend tagjává avatták.

2012.10.27-én, 94. évében hunyt el Győrben, a Szent Imre-templom altemplomában helyezték végső nyugalomra.

"Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését." /2Tim. 4.6-8/

Blasinszki György kerékpáros altiszt története

Újra és újra mellbevág, hogy a két nagy világégés milyen szeszélyesen írt át sorsokat, dobált embereket Európa – vagy a világ – szegleteiből ide oda. A minapi váci levéltár-járásom során bukkantam Blasinszki György történetére (aztán persze kiegészítgettem), gondoltam, megosztom azokkal, akiket érdekel.

Blasinszki György 1912-ben Lengyelországban született (értve ez alatt az első világháború előtti határokat). Szülőfalujaként egy  Granoecz nevű települést adott meg a fellelt kérelemben., amely – személyi okmánygyűjtője szerint Stanislau (ma Ivano-Frankivszk) közelében volt (Ilyen nevű  települést a III. katonai felmérés térképein nem sikerült fellelnem). Apja Blasinszki Vazul, aki katonaként orosz fogságba esett, ahol rövidesen nyoma veszett (valószínűleg meghalt). Anyja a tomboló harcok során tüzérségi találattól halt meg, legkisebb gyermekével együtt. A két idősebb gyerekre, a másfél éves Blasinszki Györgyre és ötéves bátyjára   – neve ismeretlen –  magyar katonák találtak rá sebesülten. Gondozásba vették őket, majd valamelyik kórházvonattal Nagykárolyba kerültek. Itt a katonai kórházban, majd a laktanyában éltek egészen az összeomlásig. Ekkor a magyar katonák a közigazgatással együtt elhagyták a várost. A két kisgyermeket Bélteki Ferencné szülésznő vette gondjaiba.

Blasinszki György bátyja, feltehetően a a hadkötelezettség elől menekülve Magyarországra szökött, ahogy ez a korszakban gyakori volt (a román hadsereg nem sok jóval kecsegtette a magyar anyanyelvű legényeket). A magyar királyi honvédség 1. (váci) kerékpáros zászlóaljának 2. századához vonult be 1934. október 1-jén.

(a kép illusztráció)

Valószínűleg megtetszett neki a katonaélet, mert 12 év továbbszolgálatot vállalt, amivel együtt rövidesen a szakaszvezetői sarzsit is megkapta. Tisztesiskolát végzett, 1935.08.21-én elnyerte a   Mesterkerékpáros jelvényt, majd  1936. 10.01-10.21. között gránátos tanfolyamot végzett.  Minősítése szerint "katonás, fegyelmezett, tisztelettudó, bajtársias", kiváló minősítésű altiszt lett belőle. Ezzel egyidejűleg átkerült a 3. kerékpáros századhoz. Ennek kötelékében vett részt az ipolysági bevonulásban, majd a következő év elején alakulatával elhagyta Vácot.

Később, a hivatásos állományba kerüléshez – a korszak hivatalos előírásai szerint – felfektették Minősítvényi Táblázatát. Ebben nagyszülei ismeretlenekként szerepeltek, de – valószínűleg bemondása alapján – görög katolikus vallásúként hivatásos altiszt lehetett

1939.01.23-án a helyőrségcserével egy időben alakulatát 16. kerékpáros zászlóaljjá számozták át, pár szervezeti változással együtt. Blasinszki Görgy 1940.11.01-jével őrmesteri rendfokozatot kapott, majd egy hónappal később bekerült a hivatásos altisztek közé. Idő közben 1941. március 27-én megkapta a magyar állampolgárságot, szakaszparancsnok-helyettesi beosztásban 1941-be részt vett a délvidéki hadműveletben, majd alakulatával a keleti arcvonalra vonult el, ahol  1941.06.20.-1941.12.17. között szolgált. Hazatérést követően a zászlóaljából szervezett szegedi 2/I. harckocsizászlóalj 2. századának szolgálatvezetői és kiképzői feladatait látta el.1942.03.01-jétől Kézdivásárhelyen a 8. székely határőr zászlóalj anyagkezelő tiszthelyettese lett, majd a 3/I. harckocsizászlóalj állományába került, de szinte azonnal a jutasi „Kinizsi Pál” Honvéd Altisztképző és -nevelő Intézetbe vezényelték, amelyet 1944.08.17-én "igen jó" eredménnyel végzett el.

Update:

Ma a tablóképeim között turkálva ráakadtam Blasinszky jutasi tablójára. Nem a legjobb minőségben, de itt a fotója is:

Visszakerült alakulatához, szolgálatvezetői beosztásba (ekkor már törzsőrmesteri rendfokozatban), de a közelgő front miatt egy ismeretlen – valószínűleg rögtönzött – alakulat szakaszparancsokaként bevetették a Tószeg környéki harcokba (szervezetszerű egysége ekkor a 2. páncéloshadosztállyal valahol Szerencs környékén vonult vissza a tordai csatát követően). Blasinszki 10.10-én megsebesült, a kórházzal Németországba szállították, majd Bergenbe került, ahol 1944. végtől kezdődően a magyar páncéloscsapatok állományának nagy része (főleg kiképző- és újoncalakulatok) gyülekeztek. Itt esett angol hadifogságba 1945.04.30-án, majd 10.02-án hazaszállították.

Blasinszki György a háborút hivatásos törzsőrmesterként fejezte be. Hazatérése után Szegeden telepedett le.

A töredékes adatokból egy kiváló, megbízható katona képe bontakozik ki, akit a véletlen sodort Magyarországra, a honvédség adott neki kenyeret, cserébe ott küzdötte végig a háború frontjait, ahová a katonasors állítottta.

A kerékpáros csapatnem tiszti hősi halottai – frissítve

Az alábbi listában azok a tisztek vagy tisztjelöltek szerepelnek, akik a kutatás jelenlegi állása szerint pályafutásuk során valamelyik kerékpáros alakulatnál szolgáltak, és a 2. világháború során (gyakran más fegyvernem tisztjeiként) hősi halált haltak. A lista a kutatómunka előrehaladásával folyamatosan frissül. A kerékpáros csapatnem tisztjeinek katonai pályafutását a Katonák kerékpáron című könyv mutatja be

A név és személyes adatok után az adott személy kerékpáros alakulata szerepel, majd halálanak adatai, végül az utolsó ismert alakulata.

AJTAY JÁNOS alezredes (Verespatak, 1898.08.01.) 3. kerékpáros zászlóalj. Meghalt Weiden, Németország, 1945.05.02., 33. pótgyalogezred

ANDRÁS MIKLÓS tartalékos zászlós (Budapest, 1912.06.24.) 27. felderítő osztály. HHH Kosow, 1944.07.12.

ANTALFY FERENC főhadnagy (Ötösbánya, 1916.09.30.) 11. kerékpáros zászlóalj. HHH. 1941. 07. 27., Gordijevka.

A Bolyai Akadémia 1940/1941-es évkönyve így ír hősi haláláról:

„Vesse vissza a harckocsi századok bevetésével a Gordijevka déli peremvonalára feljutott ellenséges részeket, és a küzdőket segítse előre a peremvonal birtokba vételére, majd azokkal együttműködve akadályozza meg az ellenség további térnyerését.”

E parancs alapján a harckocsi zászlóalj parancsnok a következőket tervezte: zömmel először az ellenséget a peremvonaltól visszaveti, részekkel a saját küzdőket a peremvonalra felsegíti, majd a századokat egy előre kijelölt készenléti helyen gyülekezteti megfelelő további alkalmazásra.
A tervének végrehajtására harcba vetett két század egyike Antalffy főhadnagy százada volt. Mindkét század első feladatát saját veszteség nélkül, de az ellenségnek súlyos veszteséget okozva, példásan végrehajtotta. Antalffy főhadnagy ezután önálló elhatározásból, harci vágytól fűtve századát újabb támadásra rendelte. Leküzdött egy ellenséges üteget és szétszórt egy ellenséges csoportot. Ez alatt századának egy részével egy jól rejtőzött ellenséges üteg tüzébe került, amely elől a felázott terepen és a magas rozsvetésben idejében kitérni nem tudott. Antalffy főhadnagy harckocsija is üzemképtelenné vált. Ő maga a harckocsiból kiszállva, gyalog folytatta a harcot mindaddig, amíg vad kézitusában, százada élén hősi halált nem halt.
A 11. harckocsi zászlóalj bátor előretörésével és vitéz magatartásával az igen erős orosz ellentámadást visszavetette, és ezzel eldöntötte az ütközet sorsát.
Vitéz Antalffy Ferencet a Kormányzó Úr Ő Főméltósága az ellenség előtt tanúsított kiválóan vitéz és önfeláldozó magatartásáért a Magyar Érdemkereszt lovagkeresztjével hadiszalagon a kardokkal tüntette ki."

ARNÓTI FERENC százados (Budapest, 1913.04.26.) 6. kerékpáros zászlóalj. HHH 1944.07.25., Milowanie, 3/III. harckocsi zászlóalj.

BARA KÁROLY tartalékos hadnagy (Keresztvár, 1913.08.05.) 12. kerékpáros zászlóalj. HHH 1941.09.01., Zaporozsje.

Bara Károly

BÁTORI KÁLMÁN hadnagy (Kassa, 1917.04.30.) 14. kerékpáros zászlóalj HHH 1941.07.26., Letkova.

 

Bátori Kálmán

BÉLDI LÁSZLÓ főhadnagy, uzoni, primor  (Sepsiszentgyörgy, 1912.06.30.): 13. kerékpáros zászlóalj HHH 1941.04.13., Délvidék, 2. lovasdandár páncélos zászlóalj.

Béldi László és legénysége sírja haláluk helyszínén

Béldi László sírja a Farkasréti temetőben. A kép forrása

BOGDÁN MIKLÓS tartalékos hadnagy (Cegléd, 1915.05.,) 14. kerékpáros zászlóalj. HHH 1944.08.08., Worochta 41/II. zászlóalj.

BOLGÁR LÁSZLÓ százados, nemes, inámi  (Budapest, 1909.10.23.) 1. kerékpáros zászlóalj, HHH Csongrád, 1944.10.09., 1. felderítő zászlóalj.

BORSÁNYI JÓZSEF százados (Máramarossziget, 1909.04.11.) 10. kerékpáros zászlóalj, HHH Rosszoski, 1942.09.16., 30. harckocsiezred

BYDESKUTHY SÁNDOR alezredes, ippi (Alvinc, 1903.03.28.) 1. kerékpáros zászlóalj. HHH Balatonalmádi, 1945.02.13., 26/I. zászlóalj

CSAPÓ JÁNOS tartalékos zászlós, (Szatmárnémeti, 1912.) 25. felderítő osztály HHH 1944.11.14., Mosonmagyaróvár.

CSÖRGEY LÁSZLÓ főhadnagy, vitéz,  (Sárvár, 1917. 11.08.) 1. kerékpáros zászlóalj. HHH 1944.12.24., Letkés, Szent László hadosztály repülő lövész ezred

DARNAY LÁSZLÓ tüzér őrnagy, nemes, szentmártoni,  (Seeback, 1900.01.24.) 16. kerékpáros zászlóalj HHH 1943.02.04., Sztarij Oszkol, III. gépvontatású tüzérosztály

DEÁK JÁNOS főhadnagy, vitéz (Kismarton, 1919.07.15.) 9. kerékpáros zászlóalj HHH 1944.09.25., Kétegyháza, 1/7. vegyes páncélos század.

DEMJÉN JÁNOS tartalékos zászlós (Újszentanna, 1916.) VI. kerékpáros zászlóalj. HHH 1943.01.13, Uriv, más adat szerint 1943.01.14. Novo Uszpenszka

ERDŐDI ÖDÖN hadnagy (Budafok, 1918. 01.29.) 14. kerékpáros zászlóalj HHH 1942.10.25., Taranyos és Viság között

Erdődi Ödön

ÉRY MIHÁLY tartalékos zászlós (Békéscsaba, 1914.04.08.) IX. kerékpáros zászlóalj. HHH 1942.08.10. Scsucsje 

FINTOR LÁSZLÓ tartalékos hadnagy (Miskolc, 1904.10.05.) VIII. kerékpáros zászlóalj HHH 1942.09.18., Szinyije Lipagi

FONYÓDI GYULA főhadnagy (Hercegszántó, 1914.12.05.) 15. kerékpáros zászlóalj HHH 1944.07.07. Zapole-Huto

Fonyódi Gyula

GALLY KÁROLY hadapród őrmester, PM tartalékos zászlós (Szapár, 1916.06.12.) 13. kerékpáros zászlóalj,  HHH 1941.09.06., Kamenaja Izabolonka.

Gally Károly

GRUDA JÓZSEF őrnagy (Temesőr, 1903.01.03.) 4., majd 6. kerékpáros zászlóalj. HHH 1944. 10.13., Bp. XII., 1. gépkocsizó lövészezred

GYULAFIA (GLUZEK) LÓRÁNT százados (Budapest, 1916.05.28.) IX. kerékpáros zászlóalj HHH 1942. 08.10. Scsucsje

HEINRICH ISTVÁN alezredes (Balassagyarmat, 1901.08.07.) 6. kerékpáros zászlóalj HHH. Kicsind, 1944.12.27. Szent László hadosztály repülő lövész ezred.

HORVÁTH ANTAL II. főhadnagy (Zákány, 1914. 09.28.) 12. kerékpáros zászlóalj. HHH Mór és Bodajk között, 1945.03., 3. harckocsiezred.

IMECS ALBERT hadnagy (Cegléd, 1916.01.02.) 14. kerékpáros zászlóalj, HHH 1941.08.14. Hrisztoforovka

IVÁNYI GYULA tartalékos hadnagy (Arad, 1909.04.22.) VI. kerékpáros zászlóalj HHH 1942.08.08., Sztorozsevoje

JÁSZ DÉNES tartalékos hadnagy (Felsőszalatna, 1913.10.13.) 14. kerékpáros zászlóalj HHH 1941. 08.14. Balazkoje D., más adat szerint 1941.08.15 Hrisztoforovka.

KÁDÁR JÓZSEF ezredes, borosjenői (Kunszentmiklós, 1897.08.22.) 1. kerékpáros zászlóalj. HHH Monok, 1944.11.23., 16. gyalogezred

KALOCSAY ANDRÁS tartalékos hadnagy (Szarvas, 1915.03.12.) 12. kerékpáros zászlóalj HHH 1944. október 22., Budapest, 3/I. harckocsi zászlóalj

KERÉNYI SÁNDOR főhadnagy (Orosháza, 1910.04.14.) 6 kerékpáros zászlóalj, 9. harckocsi (kerékpáros) zászlóalj. HHH 1941.07.21., Sahnovka

Kerényi Sándor

KETTENSTOCK LÁSZLÓ ISTVÁN szakszolgálatos alezredes (Arad, 1891.11.15.) 1. kerékpáros zászlóalj. HHH Mezőszabad, 1944.09.29.)

KÉTHELY WALTER főhadnagy (Szombathely, 1919.04.22.) HHH. 1945.03.28., Magyarország, 53. határvadász zászlóalj, kerékpáros század

KISS IMRE III. százados (Gyula, 1909.11.09.) HHH 1944.09.14., Hadrév, 66/II. határvadász-zászlóalj kerékpáros század

LÁSZLÓFY IVÁN hadnagy (Kalocsa, 1922.07.30.) 15. kerékpáros zászlóalj HHH 1944.07.11., Kossow (Kosów Poleski).

Lászlófy Iván

LOCSKAY ISTVÁN főhadnagy (Budapest, 1912.11.22.) II. kerékpáros zászlóalj, 1. gépkocsizó dandár felderítő zászlóalj. HHH. Otdohnina, 1941.10.21

Locskay István

LÖKY BÉLA ISTVÁN tartalékos hadnagy (Debrecen, 1914.07.11.) VI. kerékpáros zászlóalj. HHH Kisszolyva, 1944. 10. 06., 11. gyalogezred

MAGYARY GYÖRGY százados, dr., vitéz (Ágya, 1914. 11.12.) 13. kerékpáros zászlóalj. HHH Görgényüvegcsűr, 1944.09.21., 34. határvadász zászlóalj.

MEZEY HUBERT hadnagy,  mezeházi és tvarosnyai, (Szilágysomlyó, 1918.08.01.) 13. kerékpáros zászlóalj. repülőhalált halt 1941.07.13., Kocsord.

Mezey Hubert

NÉMETH ISTVÁN tartalékos hadnagy (Budapest, 1910.06.22.) VIII. kerékpáros zászlóalj HHH 1942. 08.07., Mutnik.

NÉMETHY BÉLA százados (Kispest, 1914.10.28.) HHH 1942.08.07., VI. kerékpáros zászlóalj, Sztorozsevoje, 

NÉVERI SÁNDOR tartalékos hadnagy (Nagybecsekerek, 1917.08.10.) 16. kerékpáros zászlóalj HHH 1944.10.04., Elek határában

NYÉKHEGYI GÉZA címzetes főtörzsőrmester (Kassa, 1901.09.10.) 1. kerékpáros zászlóalj. HHH Sztarij Oszkol, 1942.08.21., 35/II. zászlóalj.

PÁLDI GÉZA százados (Temesvár, 1915.01.28.) 15. kerékpáros zászlóalj HHH 1944.07.14.Truhonovicze.

Páldy Géza

PÁLOS (PAUER) GÉZA I. százados (Pozsony, 1903.02.01.) 16. kerékpáros zászlóalj HHH 1942. 07.17. más adat szerint 1942.07.18., Uriv, VIII. kerékpáros zászlóalj.

PAP JÓZSEF I. százados (Balassagyarmat, 1910.10.18.) 6. kerékpáros zászlóalj HHH 1944.09.20. Torda, 3/II. harckocsizászlóalj

PATAKI KÁROLY tartalékos zászlós (Budapest, 1919.09.21.) 15. kerékpáros zászlóalj. HHH 1944.07.07., Zapole Huto.

PISKY ZOLTÁN ezredes, vitéz (Budapest,1893.11.11.) 3. és 6. kerékpáros zászlóalj. HHH Jaratschewo bei Posen,1945.01.21., „Hungária” 26. SS páncélgránátos hadosztály.

PUSKÁS ISTVÁN tartalékos főhadnagy (Makó, 1909.08.24.) 15. kerékpáros zászlóalj HHH 1945.01.18., Kecskéd, 193. mgp.

ROZVÁCZY GÉZA főhadnagy (Szeged, 1919.05.12.) 11. harckocsi (kerékpáros) zászlóalj. HHH 1944.10.31., 1. páncélos hadosztály

S. MOLNÁR ÁKOS tartalékos zászlós (Gogánváralja, 1911.12.02.) 15. kerékpáros zászlóalj, HHH 1945.01.27., Majkpuszta

SEPSY DEZSŐ százados (Arad, 1911.10.25.) 4., illetve 15. kerékpáros zászlóalj, HHH 1944.11.30., Németország.

Sepsy Dezső

SEPSY PÁL II., vitéz, főhadnagy (Debrecen, 1918.05.06.) 1940. 07.01.-től 15. kerékpáros zászlóalj HHH 1944. 07.07. Zapole-Hutor

SIMON ANDRÁS főhadnagy, vitéz  (Tevel, 1919.08.28.) 20. felderítő osztály HHH 1944.10.26., Tiszakécske és Kocsér között.

SÓNYI (SOLARCZ) HUGÓ II. százados (Rákospalota, 1912.05.21.) 1. kerékpáros zászlóalj, 16. kerékpáros zászlóalj HHH 1945.02.12. Budapest, II. kerület, 12. tartalék ho.

SZABOLCS KORNÉL dr., orvos százados (Rákosliget, 1910.05.14.) 15. kerékpáros zászlóalj HHH 1944. október 29., Orgovány

Dr. Szabolcs Kornél

SZAPÁRY ERNŐ c. karpaszományos őrmester (Győr, 1917.07.01.) 14. kerékpáros zászlóalj HHH 1941.10.02., Alekszejevka IV. Halála után zászlóssá léptették elő

Szapáry Ernő

SZÁSZ JÓZSEF c. karpaszományos őrmester (Rákospalota, 1916.02.14.) 14. kerékpáros zászlóalj HHH 1941. 08.15. Halála után zászlóssá léptették elő.

SZÉKELY SÁNDOR II. őrnagy (Eger, 1901.11.24.) 4. kerékpáros zászlóalj. HHH Niezwiska, 1944.03.27., 42/II. zászlóalj.

SZENTKIRÁLYI OTTÓ főhadnagy , vitéz, (Kiskunhalas, 1916.08.28.) 15 kerékpáros zászlóalj HHH 1944.10.06. Volóc É 6 km, 1. ejtőernyős zászlóalj.

Szentkirályi Ottó

SZOTYORI ANDRÁS hadnagy, nemes,  aldobolyi, (Brassó, 1919.04.23.,) 11. kerékpáros zászlóalj HHH. 1941.07.27., Gordijevka.

Szotyori András

SZŐKE ALFRÉD főhadnagy (Budapest, 1911.06.22.) 11. kerékpáros zászlóalj HHH. 1941. 07. 27., Gordijevka.

Szőke Alfréd

SZUNYOGH PÉTER tüzér főhadnagy (?, 1911.08.17.) 14. kerékpáros zászlóalj HHH Hrisztoforovka, 1941.08.15.

TAMÁS KÁROLY dr., tartalékos hadnagy, (Jászapáti, 1916.) 25. felderítő osztály HHH. 1944.09.11., Harasztos.

TÓTH KÁLMÁN III. főhadnagy (Szombathely, 1915.12.10.) 13. kerékpáros zászlóalj HHH 1944.09.22., Oláhléta K.11. hegyi zászlóalj.

VÁGVÖLGYI ANTAL hadnagy (Budapest, 1915.07.17.) VIII. kerékpáros zászlóalj HHH 1943.01.15., Nyikolszkj, más adat szerint 1. gy.e., 1943.01.18., Alekszejevka

VITÁNYI ATTILA CSABA főhadnagy, vitéz (Debrecen, 1918.06.21.) 13. kerékpáros zászlóalj. HHH Swieti Josef, 1944.04.27., 3. gépkocsizó lövész ezred.

VOITH LÓRÁNT százados (Kékesd, 1910.05.24.) VII. kerékpáros zászlóalj. Repülőhalált halt Budapest, 1941.11.04.

Voith Lóránt

XANTUS LÁSZLÓ próbaszolgálatos zászlós (Zombor, 1913.04.15.) 10. kerékpáros zászlóalj HHH 1941.08.06. Szokolovka.



 Külön bontva tüntettem fel azok, akik nem harccselekmény során vesztették életüket (baleset, hadifogság, betegség, kivégzés stb.). 

BARTHA DEZSŐ főhadnagy (Visznek, 1899.09.10) 1. kerékpáros zászlóalj. Meghalt Budapest, 1924.04.13.

BESENYŐI (SCHAEFFER) MÁTYÁS főhadnagy (Újbesenyő, 1916.03.18.) 16. kerékpáros zászlóalj. Meghalt a 107. fogolytáborban (Kaluga) 1945.11.04.

BARTAL BÉLA százados (Sziszek, 1912.07.04) 5. kerékpáros zászlóalj. Budapest, 1952.02.06., kivégezték.

BUÓCZ ZOLTÁN hadnagy (Versec, 1920.03.06.) 14. kerékpáros zászlóalj. Kolozsvár, 1943.01.04.

BÖLÖNYI ZOLTÁN százados (?-Pécs, 1936.12.17) 5. kerékpáros zászlóalj. Repülőhalált halt

CSUCS LAJOS őrnagy 6. kerékpáros zászlóalj. Orosz adat szerint fogságba esett Budapesten a 11. sz. hadikórházban 1945.01.18-án, meghalt 1946.05.28., 413. fogolytábor, Mirgorod

GYŐRBÍRÓ ZOLTÁN főhadnagy (?-Baja, 1934.08.27.), 4. kerékpáros zászlóalj. Repülőhalált halt

HAIS TIBOR repülő százados (Budapest, 1911.02.09.) 6. kerékpáros zászlóalj. Szovjet hadifogságban hunyt el. 

HELL JENŐ százados (Dacsókeszi, 1911.01.16.) 10. kerékpáros zászlóalj. Meghalt 1946.09.01., 251/6. fogolytábor.

HERNÁDY (HAHNE) REZSŐ (RUDOLF) alezredes (Kismarton, 1897.04.16.) VII. kerékpáros zászlóalj. Meghalt harctéri betegségben Uman, 1942.03.13.

HORVÁTH (CERDONIO) BRÚNÓ százados (Fehértemplom, 1914.11.10.) 27. felderítő osztály, meghalt Németország, 1947.

ISTVÁNFFY (JEGG) EDE alezredes (Budafok, 1892.10.07.) 3. és 15. kerékpáros zászlóalj. Meghalt Budapest, 1941.04.04.

KÉLLEY (KÉLER) LÁSZLÓ alezredes, vitéz, nemes (Késmárk, 1892.08.15.) 6. kerékpáros zászlóalj parancsnok. Meghalt Karcag, 1938.08.12. (balesetben).

KISCSÁVOLY (MANHOLDT) NÁNDOR őrnagy, vitéz (Baja, 1886.05.30.-Baja, 1925.03.23.) 2. kerékpáros zászlóalj

KOLOSSVÁRY LÁSZLÓ ezredes, vitéz (Makó, 1881.) 2. kerékpáros zászlóalj parancsnok. Meghalt Veszprém, 1941.10.26.

Kolossváry László

LÁSZLÓ JÓZSEF százados (1903.03.16) 3. kerékpáros zászlóalj. Orosz adat szerint fogságba esett a 31. munkászászlóalj 6. századának kötelékében 1945.05.11, Vena (Bécs),  meghalt 1950.01.28., 62/4. tábor

LUKÁTS ÁKOS százados, ettre-karcsai, nemes,  (Esztergom, 1902.11.11.) 4. kerékpáros zászlóalj, 7. kerékpáros zászlóalj. Orosz adatok szerint fogságba esett Sopronban 1945. 05.31-jén. Meghalt 1946. 03.04, 241. tábor.

MARÉNYI ERNŐ százados (Zalaegerszeg, 1914.10.13.) 1. kerékpáros zászlóalj. Kivégezték Budapest, 1957.10.31.

MÁTYÁSSY MIKLÓS százados (Százd, 1910.09.23.) 4. kerékpáros zászlóalj. Kivégezték Budapest, 1948.05.26.

MIKÓ ZOLTÁN százados (Balassagyarmat, 1910.10.14.) 6. kerékpáros zászlóalj. 1945-ben Odesszában kivégezték „kémkedés és szabotázs gyanújával”.

NYÁRY GYÖRGY főhadnagy (Kalocsa, 1908.11.07.) 2. kerékpáros zászlóalj. Repülőhalált halt Szeged, 1935.07.03.

Nyáry György

ÖRLEY ALADÁR őrnagy (?, 1899.04.05-Szombathely, 1945.01.13.) 1940-ben a 11. kerékpáros zászlóalj, 1943-ban az V. kerékpáros zászlóalj állományába tartozott.

Örley Aladár

PADUSCHITZKY ALFRÉD ezredes, vitéz (Budapest, 1887.10.13.) 1. kerékpáros zászlóalj. Meghalt Miskolc, 1940.02.18.)

PÁL IMRE, őrnagy, futásfalvi, vitéz (Fehérvíz, 1893.06.05-Budapest, 1940.04.08) 3. kerékpáros zászlóalj.

PONGRÁCZ DÉNES hadnagy (Alag, 1915.03.15-Szeged. 1941.02.24.), 16. kerékpáros zászlóalj

PÜNKÖSTI LÁSZLÓ vezérkari százados , nemes, uzoni (Arad, 1912.01.14.) 3. kerékpáros zászlóalj. 1948.04.21-én kivégezték.

Pünkösti László A kép forrása www.tuzkereszt.com

ROZVÁCZY LAJOS II. hadnagy, nemes, rozváczi, (1914.11.14.) 1. kerékpáros zászlóalj meghalt 1940.04.15, 1. gépkocsizó dandár felderítő zászlóalj.

Rozváczy Lajos

SCHENKER GYÖRGY őrnagy (Nagyvárad, 1903.06.09) 10. kerékpáros zászlóalj. Meghalt Horn, Ausztria, 1945.06.06.

Schenker György

SZILL (SILL) EDE ezredes (Tokaj, 1886.03.18.) 4. kerékpáros zászlóalj. Meghalt Budapest, 1937.07.09.

Sill Ede

SZOMOR GYULA őrnagy, nemes. (Kiskunfélegyháza, 1887.)  3. kerékpáros zászlóalj. Meghalt  Esztergom, 1937.05.30.

TARKŐY (SCHWEITZER) JÁNOS őrnagy (1891.01.30-1938.09.05.) 1. kerékpáros zászlóalj. Eltemetve Sátoraljaújhely

Tarkőy János

TORKOS (TSCHEIK) TIBORC repülő százados (Igló,1910.12.19.) 7. kerékpáros zászlóalj. Orosz adat szerint Budapesten esett fogságba 1945.03.01-jén, meghalt 1947.08.30-án a 62/1/4/13. táborban.