Az 1922.08.20-án avatott ludovikás évfolyam hősi halottai

 Az évfolyam vizsgálatakor hatványozottan szembesültem az 1921-es avatású hadnagyoknál már tapasztalt jelenségekkel. Az 1922-es sorvány különösen alacsony létszámú volt: mindössze 78 tisztjelöltet avattak hadnaggyá (összehasonlításképpen: a következő, 1924-es avatáskor már 129 főt). Ezek közül 56 gyalogos, 10 lovas,8 műszaki hadnagy,4 fő közigazgatási szolgálatba került, míg – a vizsgált időszakban egyedülálló módon – tüzér hadnagy nem volt az évfolyamban. Az 1944-es sematizmus lezárásakor közülük 63 fő szolgált, de közülük sokan lettek hadbiztosok, vagy szakszolgálatosok, tehát eleve nem kombattáns állományban szolgáltak. Ehhez járultak még az előző posztban említett okok. Paradox módon az évfolyam hősi halottai is olyan állománykategóriából kerültek ki, amelynek nem volt közvetlen feladata a harc.

A kutatás jelenleg ismert adatai szerint az  1922.08.20-án felavatott hadnagyok közül a HM HIM hivatalos adatbázisában egy tiszt szerepel:

Földvári József vezérkari alezredes (Bodonkút,1900.03.18-Velikije Bor, 1943.06.28.). Hősi halált halt a 19/I. zászlóalj parancsnokaként. Halála után a Magyar Érdemrend hadidíszítményes és kardos Tisztikeresztjét ítélték oda számára.

Az adatbázisban nem szerepel, ugyanakkor az emigrációban megjelent irodalom szerint hősi halált halt az évfolyamból:

Fekete Pál csendőr alezredes (?, 1907.07.30) a bajtársi emlékezet szerint zászlóalj-parancsnokként az Ojtozi-szorosban halt hősi halált 1944.08.30-án, a betörő szovjet alakulatok feltartóztatása során. Halálhírét a korabeli sajtó is közölte.