A kutatómunka során óhatalan, hogy olyan adatok is előkerülnek, amik csak marginálisan érintik a fő csapásirányt, ugyanakkor túlságosan érdekesek ahhoz, hogy a fiókban maradjanak. Így találtam Gaáli Zoltán levelére, amelyben a magyar hírszerzés 1934-ben lezajlott titkos vállalkozásának részleteit idézte fel.
A teljes írás megjelent az Archivnet online folyóirat 2013/4. számában.
UPDATE: Most kaptam a hírt, hogy a forrásközleményt továbbközlésre átvette a Múlt-kor történelmi portál is
1934. október 9-én a marseille-i
kikötőben II. Karadjordjevic Sándor jugoszláv királyt (aki a
nemzetiségi mozgalmakat erős központi intézkedésekkel próbálta felszámolni)
meggyilkolták. (Az elkövető a macedón ORIM[1] és a horvát Ustaša[2] mozgalmak szövetkezésével alakult „Tett Propagandája” elnevezésű
csoport kötelékébe tartozott.) A merénylet során a király azonnal meghalt, a
mellette ülő Louis Barthou francia külügyminiszter megsebesült,
sérülésébe rövidesen belehalt. Ugyancsak meghalt az autót vezető sofőr, két
járókelő és a merénylő is. Többen megsebesültek a kíséret tagjai és a
bámészkodók közül.
A támadást követő nyomozás során számos
külföldi ország érintettsége felvetődött, akik közvetve vagy közvetlenül támogatták
a merénylet végrehajtóit. Ezeket természetesen elsősorban azok között az
államok között keresték, akiknek érdekükben állt, hogy a Jugoszláv Királyság ne
erősödjön meg. Így Olaszország mellett Magyarországra is ráterelődött a
figyelem. A Népszövetségben a jugoszláv külügyminiszter megvádolta
Magyarországot, hogy köze volt II. Sándor jugoszláv király franciaországi
meggyilkolásához, amennyiben szerepet játszott horvát usztasák kiképzésében.
1931. őszétől valóban Magyarországon – elsősorban a Zala megyei Jankapusztán –
tartózkodott egy kisebb létszámú horvát csoport, amely a magyar kormány
engedélyével a Szájber Gyula tulajdonában lévő Gustav Perčec korábbi
osztrák-magyar katonatiszt, az usztasa mozgalom egyik vezetője által bérelt
pusztán tevékenykedett. 1932. második felétől a magyar kormány alkalomszerűen
anyagi támogatással, okmányokkal támogatta az ORIM és az usztasák vezetőit. A
jankapusztai csoport legnagyobb létszáma mintegy 50 fő volt. A magyar hatóságok
hivatalosan semmilyen kapcsolatot nem tartottak fenn a csoporttal, a
felügyeletet formailag a Határmenti Útvonal Ellenőrző Kirendeltség gyakorolta
felettük. A tábor mintegy két évig működött, amikor a Perčec titkárnőjeként
szereplő Jelka Pogorelec megszökött és Bécsben átadta információit a jugoszláv
titkosszolgálat munkatársainak. A nő információi 1933. októberében emlékirat
formában a Novosti folyóiratban, majd nem sokkal később önálló kiadványként is
megjelentek. Noha az emlékiratban foglaltak nem hatoltak túlságosan mélyre (pl.
egyetlen hivatalos személyt sem tudott megnevezni), a magyar kormányt mégis
kellemetlenül érintette. Február 1-jén a Honvédelmi Minisztérium VI-2
(kémelhárító) osztályának[3] egyik
ismeretlen (Tattay ezredes fedőnevű) munkatársa tervezetet készített a tábor
felszámolására, amit április közepén végre is hajtottak.
[1] Organização
Revolucionária Interna da Macedônia: 1902-ben alakult macedón szeparatista
szervezet
[2] Ustaša
– Hrvatski revolucionarni pokret: a Horvát Ifjúsági Mozgalomból
alakult militáns függetlenségi mozgalom volt a két világháború között
[3] A
Honvédelmi Minisztérium VI. osztálya az adott korszakban a vezérkar fedőszerve
volt, mivel a trianoni békeszerződés korlátozásai miatt a honvédség nem
rendelkezhetett vezérkarral. A -2 alszámmal megkülönböztett szervezeti egység
(megfelel a későbbi Vkf-2-nek) többek között a hírszerzés és kémelhárítást
látta el.
