Gróf czegei Wass Albert 1908-ban született a Kolozs megyei Válaszúton főnemesi, grófi családban.
Édesapja, gr. Wass Endre tartalékos huszártiszt volt a marosvásárhelyi 9. honvéd
huszárezrednél, részt vett az első világháború harcaiban.
Fiának, az íróként ismertté vált Wass Albertnek katonai pályafutása 1932-33-ban vette kezdetét, amikor
egy év kötelező katonai szolgálatot teljesített a bukaresti 4. “Regina Maria” roşiori (lovas) ezrednél. Leszerelését követően tovább
folytatta írói tevékenységét, továbbá a családi birtokon gazdálkodott.Az
1940-es második bécsi döntéssel Észak-Erdély visszatért az
anyaországhoz, családja visszakapta birtokait, az író álmai megvalósulni
látszottak. Wass Albertet ismeretlen időpontban átképző tanfolyamra
hívták be a magyar honvédséghez, amit követően a román hadseregben kapott tartalékos tiszti
kiképzését itt is elfogadták, 1943. január
1-jével tartalékos zászlóssá léptett elő.A kolozsvári IX. híradó
zászlóalj állományába került, azonban ennek vélhetően pusztán
adminisztratív okai voltak, soha nem szolgált híradó tisztként,
vélhetően az ehhez szükséges (műszaki) alapismeretekkel sem
rendelkezett. Ugyanakkor ismert dokumentumaiban mindvégig a kolozsvári alakulat szerepel állománytestként.
Első frontszolgálatára 1943-ban került sor, amikor a megszálló csapatok
kötelékében – talán a kolozsvári IX. önálló huszárszázad által
felállított 26. önálló huszárszázad tisztjeként – az élénk
partizántevékenységéről ismert Pripjaty-mocsarak vidékén szolgált.
Ugyanakkor a Tűzkereszt viselésére vonatkozó igazolványán a „M. Kir.
VIII. Honvéd Hadtest Híradó Parancsnokság” fejléc és bélyegző
szerepel (valószínűleg mint harctéri magasabb parancsnoksága).
1944 januárjában – német nyelvtudására való tekintettel – kinevezték a
dél-erdélyi, Brassóban állomásozó, Német-Olasz Tiszti Bizottság
összekötő tisztjének. Irodája Sepsiszentgyörgyön volt, ami zavartalan
körülményeket biztosított munkájához. Parancsnoka Szent-Miklósy István
vezérkari őrnagy volt. Feladatköre szerint jelentenie kellett a
bizottságnak a román szélsőségesek által –főleg a magyar kisebbséggel
szemben- elkövetett atrocitásokat. Naponta legalább két-három embert
tartóztattak le, ütlegeléseket és gyilkosságokat vizsgáltak ki. Az itt
látottak mély nyomot hagytak az íróban, hiszen közvetlenül
megtapasztalhatta a vissza nem tért dél-erdélyi magyarság
kiszolgáltatottságát a korántsem ritka román túlkapásoknak. 1944.
áprilisától Wass Veress Lajos tábornok szárnysegédjeként szolgált
tovább.
1944 októberében Veress utódjának, Kovács Gyula tábornoknak lett rövid
időre a segédtisztje, majd a IX. hadtest egykori vezérkari főnökének
Fónagy János vezérkari ezredesnek lett adjutánsa. Innentől kezdve Wass
szolgálata nagyjából az ezredes beosztásaihoz kötődött, mely a sokszor
sebtében végrehajtott hadrendi átszervezések, áthelyezések függvénye
volt, vagyis a 9. tábori póthadosztály törzsénél szolgált. 1944. október
17-én hagyta el csapatával Erdélyt, ahová soha többet nem térhetett
vissza.
Részt vett a 9. póthadosztály harcaiban az Alföld északi részén, majd a Poroszló-Eger-Balassagyarmat útvonalon visszavonulva végül a Balatontól
északra állapodtak meg. Az akkor feltöltés alatt álló póthadosztály
élénken bekapcsolódott a márciusban tetőfokára hágó Balaton-felvidéki
harcokba. Wasst közben 1945. január 1-jével előléptették hadnaggyá. A 9.
tábori póthadosztály 1945. január 14-én 0 órától Tapolcán átvette a 20.
gyaloghadosztály hadrendi számát és alakulatait, a 20. gyaloghadosztály törzse
pedig a 9. tábori póthadosztály elnevezést kapta. Február 2-ával
Fónagyot a 20. gyaloghadosztály élére nevezték ki, így segédtisztként
Wass is követte.
1945. márciusában Wass utasítást kapott egy Németországba tartó katonai
vonatszerelvény parancsnoki teendőinek ellátására, mely lepecsételt
vagonokban állami iratokat menekített a Birodalomba. Az erős orosz
támadások ellenére haladtak -ugyan az utolsók között-, de el tudta
hagyni Magyarországot. Április elején érkeztek meg Németországba, mikor
egy Bleibach nevű kis faluban, a Bajor-erdőkben elfogyott az
üzemanyaguk, a szerelvényt elhagyták és a közeli erdő elhagyott házaiba
húzódtak vissza. Itt találkoztak az amerikai csapatokkal és a
regensburgi hadifogolytáborba került.
Az összefoglaló alapjául Virágh Ajtony cikke szolgált, amely a Katonaújság 2011/5. számában látott napvilágot.
Megjegyzés:
Az interneten Wass Albert életével kapcsolatban számos különböző adat
található. Ezekkel kapcsolatban fontosnak tartom felhívni a figyelmet a
forráskritika fontosságára. Virágh Ajtony erről így írt:
„Wass Albert katonai szolgálatának rekonstruálásakor ugyanazzal a
problémával szembesülhetünk, mint Somogyváry Gyulánál. Az író az
emigrációban ugyanis rendkívül termékenyen dolgozta fel a háborút,
főként Erdély és a székelyek sorsára vetítve, átszőve személyes
élményeivel, gyakran egyes szám első személyű narrációval. Írt
nyilvánvalóan személyes ihletettségű háborús novellát, memoárokat is,
melyekben valós szereplők, helyszínek szerepelnek, azonban nem mentes az
író szabadság által megengedett fantázia-elemektől sem. Ezeket tehát
életrajzi szempontból maradéktalanul hiteles forrásokként nem
kezelhetjük, még a valós részek ellenére sem. Wass interjúk,
beszélgetések keretében maga is mesélt a háborús élményeiről, melyek
olykor már ember feletti hősiességről adnak tanúbizonyságot. Ezeknél is
élni kell némi forráskritikával, hiszen a háború óta évtizedek teltek
el, de ezen élmények is feltétlenül megemlítendők.”
