Felderített sorsok

A veszteségek dokumentálásának kérdése már a háború alatt is nehézséget jelentett. Később, a magyarországi harcok során - ahol a harchelyzet gyakori változásai, valamint a gyakran el sem készült, még gyakrabban megsemmisült veszteségi dokumentáció még bonyolultabbá tették a veszteség adatolását - nagyon gyakran szembesülünk a kutatás során olyan esettel, amikor egy-egy veszteségi adat még 75 évvel később is lappang, de  másodlagos adatokból, illetve fel nem dolgozott forrásokból össze lehet illeszteni a mozaikokat.

A fő kutatási területemet képező kerékpáros alakulatok 1944-1945-re már átszervezték, zászlóaljszinten csupán az 1. lovas (később huszár-)hadosztály hadrendi alakulataként szereplő kiskunhalasi 15. kerékpáros zászlóalj tevékenykedett. A halasi egység végigharcolta a lovashadosztály 1944-es belorussziai és lengyelországi harcait. 1944. augusztus 20-án megindult a szovjet hadsereg Iasi-Kisinyovi hadművelete, melynek következményeként Románia augusztus 23-án kilépett a háborúból és megnyitotta az utat a 2. Ukrán Front előtt, melynek csapatai akadálytalanul vonulhattak a Déli-Kárpátok hágói felé. Mivel most már az ország területe vált veszélyeztetetté, szükség volt a lengyel területeken harcoló magyar csapatok hazaszállítására. A lovashadosztályt szeptember 19-étől vonták ki az arcvonalból és indították őket a berakodó állomásra, Grodziskra. A huszárhadosztályt szállító szerelvények 1944 október elejére érkeztek Magyarországra és a Duna-Tisza közén rakodtak ki. Ezt követően végigharcolták az alföldi visszavonulást, majd a Csepel-szigeten láttak el partvédelmi feladatokat. A szovjet csapatok 11.21-én  - éppen a 15. kerékpáros zászlóalj védőkörletében - Ráckevénél átkeltek a Kis-Dunán, kettévágva a lovashadosztály védelmi vonalát, északi irányba szorítva a magyar csapatokat, illetve a hadosztály egyes részei Makádnál keltek át a Dunántúlra. A halasi kerékpárosok zöme a sziget északi része felé vonult vissza.



Egy kedves ismerősöm - aki a német haderő magyarországi veszteségeinek dokumentálásával foglalkozik - a közelmúltban felhívta a figyelmemet egy érdekes adatra. Pusztaszabolcs római katolikus halotti anyakönyvének az 1945. év 2. és 3. bejegyzése szerint

"Rácz József szül.: Szeged lakik: Kiskunhalas  Halála napja: 1944.12.11. orosz katonák által okozott fejlövés. A szabolcs pusztai uradalom területén halt hősi halált. A származási lap fémtokja a bal külső zsebbe visszatéve a katonazubbonyba. Azonossági száma: 3282-16-0004. Csapattest: 15.kp.zlj.

Böhl Ernő  Pécs Halála napja: 1944.12.11. orosz katonák által okozott fejlövés. A szabolcsi pusztai uradalom területén halt hősi halált. Azonossági száma: 3242-19-06.04. A kiskunhalasi M.kir. 15.kp.zlj. által kiállított tűzkereszt igazolványt találtam nála. A sírban keze összetéve. Az előbbi halottal közös sírban fekszik."

Temetésük ideje: 1945.január 4., aláíró Dr. Paróczay Sándor helyi lelkész.

A kutatás megkezdésekor a HM HIM veszteségi adatbázisában úgy szerepeltek, mint akik mindketten eltűntek 1944.12.11-én. Ezt követte két másik forrás vizsgálata:

A helyi plébánia Historia Domusa szerint:

Rácz József hivatásos őrmestert és Böhl Ernő pécsi gyapjufonó őrvezetőt lőtték még agyon, kiket 1945. január 4-én a györgymajori tóban szörnyen csonttá fagyva találtak.

A közhiteles adatbázisnak tekinthető pusztaszabolcsi polgári anyakönyv bejegyzése szerint

Rácz József őrmester 29 éves, anyja Tóth Hermina, lakóhelye Kiskunhalas, meghalt 1945. 01.02., fejlövés,

Böhl Ernő honvéd, gyapjúfonó, 25 éves pécsi lakos,  1945. 01.02., fejlövés. 

A honvédség azonosságiszám-rendszerének ismeretében nem volt nehéz a pécsi születési anyakönyvben megkeresni az 1919. évi 604. születést: Böhl Ernő, apja Böhl János 31 éves bányamunkás, anyja Hufnagel Éva 27 éves, ágostai hitvallású evangélikus. Pécs, Gründler u. 10.

Rácz József születési bejegyzésének azonosítása még további kutatást igényel. Annyi bizonyos, hogy Tóth Herminnek és Rácz Józsefnek egy ugyancsak József nevű fia meghalt Szeged-Csengelén 1914.12.28-án, 11 éves korában. Valószínű. hogy a következő évben született fiukat ugyancsak Józsefnek nevezték. E szerint  csengelei születésű lehetett.

Az összegyűjtött adatokat átadtuk a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóságnak, ahol ezek alapján intézkedtek a két katonára vonatkozó információk pontosítására.

A környéken lefolyt harcok relevánsnak tekinthető részletei:

Az 1. huszárhadosztály részei 1944.12.07-én a délutáni órákban ürítették ki Pusztaszabolcsot, ahonnan a Margit-vonalba, közelebbről Kisvelencére (Velence-Újtelep) vonultak vissza. Ez mintegy 15 km távolságot jelentett. A 15. kerékpáros zászlóalj mozgásáról, illetve tartózkodásáról az adott napon (12.11-én) nem áll rendelkezésre konkrét adat. Az alakulat útját egyelőre csak visszaemlékezésekből tudjuk rekonstruálni (Esztergomi Miklós zls. jegyzetei, Haypál Bertalan szds. visszaemlékezései, valamint a Néray Vilmos II. főhadnaggyal készített interjú, illetve Tomka Emil huszár alezredes naplója). Ezek összegzése szerint a zászlóalj szerelőoszlopát, vonatát és csapatrészeit északi irányba vonták ki a szigetről, a harcoló részek Tököl környékén komppal keltek át a Dunán 12.04-én. Másnap Százhalombatta-Ercsi környékén német csapatokat támogattak egy éjjeli támadás visszaverésében, majd Bián keresztül Bicskére vonultak. Innen a menetirány Környe volt, majd a zászlóaljtörzs rövidesen Vértessomlóra vonult, ahol december 24-éig tartózkodtak. A harcoló részek - két századba szervezve - 12.14-étől a 2. huszárezred alárendeltségében a Margit-vonalban harcoltak Kápolnásnyéken.

A környéken nem volt példa nélküli a hadifoglyok kivégzése. Rózsafi János kutatásaiból tudjuk, hogy 1944.12.07-én a 2. huszárezred egyik százada Felsőcikola felől vonult Pusztaszabolcs felé. A század néhány katonáját hátrahagyták, hogy várják be a korábban kiküldött járőröket, majd csatlakozzanak az alakulathoz. A járőrök beérkezése után a katonák úgy döntöttek, hogy részükről befejezik a háborút, és megadják magukat. A megérkező harcoló szovjet katonák a magukat megadó magyar huszárokat lefegyverezték, és három-négy fős őrizettel Adony irányába indították őket. A menet a felsőcikolai temető után szembetalálkozott egy Adony felől érkező szovjet egységgel, amelynek parancsnoka a hadifoglyokat tarkólövéssel kivégeztette, az egyik menekülőt pedig puskával lőtték agyon. A mészárlásban tizenkilencen vesztették életüket, az egyetlen túlélő Felsőcikolán kapott civil ruhát, és ott számolt be társai sorsáról. Másnap a település lakói földelték el a magyar katonákat, akiknek a földi maradványait a háborút követően a pusztaszabolcsi temetőben helyezték végső nyugalomra.

A 15. kerékpáros zászlóalj pusztaszabolcsi tartózkodására a kutatás jelen állása szerint nincs adatunk. A legközelebbi olyan hely, ahol a zászlóalj harcolt, Kápolnásnyék (15 km), illetve Százhalombatta (21 km). Figyelembe véve a korszak általános viszonyait, pontosító információk beérkeztéig valószínűsíthető, hogy a  két halasi kerékpáros katona - véletlenül vagy szándékosan - elszakadhatott alakulatától és valószínűleg bujkálás közben érte őket a halál. 

A kutatómunkához szükséges információk átadásárért köszönet illeti Rózsafi Jánost és Halasi Lászlót.

Az 1927.08.20-án avatott ludovikás évfolyam hősi halottai



Filótás Tivadar (Budapest, 1903.10.18-Ganghofen, Németország, 1945.08.02.) Utolsó beosztásában a 3. hegyidandár törzspótszázadának parancsnoka volt. Alakulatával Németországba települt, ahol egy magyar tábori kórházban trombózis következtében hunyt el. 



Kövér Kálmán őrnagy, nemes, rétháti (Vinga, 1903.12.07.) hősi halált halt 1944.11.13-án a solti Duna-hídfőben, mint a VIII. légvédelmi tüzérosztály tisztje. A helyszínen temették el.



Márki (Müller) László hmtk. őrnagy (Arad, 1905.01.18-Mihalovka, 1943.09.20.) A 2. hadsereg törzsébe beosztva vonult el hadműveleti területre. Partizántámadás során elszenvedett tüdőlövés következtében esett el. Radzivilovban temették el, majd a Farkasréti temetőben temették újra. Halála után a Magyar Érdemrend hadidíszítményes és kardos Tisztikeresztjét ítélték oda számára. 

Nyáry Kamill főhadnagy. A szombathelyi repülőtéren teljesített szolgálatot. 1930.06.15-én Kőszeg mellett repülőhalált halt.



Orelli Béla (Orsova, 1903-?) haláláról közvetlen adat nem áll rendelkezésre. A  békési járásbíróság. D 25652 1.703/1949. számon holttá nyilvánította.

Padányi Jenő vezérkari ezredes (Miskolc, 1905. 07. 31.-Szovjetunió, [?]) A háború után az új honvédségben szolgált, majd 1949. 01. 27-én a szovjet hatóságok elhurcolták.



Parázsó Zoltán őrnagy (Kecskemét, 1905.04.04-Starunia, 1944.07.26.). A 2. páncélos hadosztály kötelékében teljesített hadiszolgálatot. Aknaszilánk sérülés következtében halt hősi halált, Rosulnán temették el. Halála után a Magyar Érdemrend hadidíszítményes és kardos Tisztikeresztjét ítélték oda számára. 












Adalékok wartenschildi lovag Hartmann Gaszton folyamőr főkapitány életrajzához

Hartmann Gaszton Triesztben született 1886.01.16-án. A gimnázium öt osztályát Budapesten végezte. 1905.06.18-án kezdte meg szolgálatát másodosztályú tengerészkadétként, első szolgálati helye az SMS Custoza iskolahajó volt, majd „valódi” hajója az SMS Sankt Georg páncélos cirkáló és az SMS Tegethoff csatahajó. Két év elteltével első osztályú tengerészkadéttá lépett elő, majd a ranglistán előre lépegetve az osztrák-magyar flotta számos hajóján teljesített szolgálatot. 1913.11.01-jétől sorhajóhadnagy (linienschiffsleutnant) rendfokozatba lépett elő, valamint átvette a Kaiman osztályba tartozó „56” (1914.01.01-jéig Delphin, 1917.05.21-éig 56T) nyílttengeri torpedónaszád parancsnokságát, amelyen végigszolgálta a világháborút. Naszádjával részt tett többek között az olasz hadüzenetet követő napon az SMS Radetzky kísérőjeként részt vett Porto Potenza Picena megtámadásában . A háború nagy részében járőrszolgálatot és konvojkísérési feladatokat látott el, eközben 1917.11.12-én Legfelsőbb Dicsérő Elismerésben („Bronz Signum Laudis”) részesült. Harmann Gaszton a fegyverletételt követően továbbra is tengerészként szolgált: 1918.11.02-án a magyar Hadihajózásnál vették állományba, sorhajóhadnagyi rendfokozattal. Itteni első ténykedése mindjárt egy merész vállalkozás végrehajtása volt: 1918. november 4-én a horvát-szlovén kormányzat elrendelte minden, a felségvizein található hajó lefoglalását, és a velük való minden magánközlekedés tilalmát. Magyar részről kísérletet tettek az Újvidék és a Dráva torkolata közt rekedt jármüvek mentésére, miután a Károlyi-kormány kieszközölte a zágrábi Nemzeti Tanács elvi engedélyét. A  STÖR  őrnaszád önkéntesekből álló legénységgel november 7-én futott ki Budapestről és 10-én érkezett meg Újvidékre. A hajó parancsnokának,  Hartmann Gaszton sorhajóhadnagynak mind Újvidéken, mind Vukováron szembesülnie kellett azzal, hogy a zágrábi elvi engedély, amit időközben vissza is vontak, nem sokat ér a parancsokat Belgrádból kapó szerb katonasággal szemben. A veszélyes akció után Hartmann Gaszton az alábbi jelentést adta le:

"A »Stör« őrnaszád 1918 november 7-én futott ki Budapestről magyar lobogó alatt, önként jelentkezett legénységgel. A kifutást megelőzően a parancsnok a következő parancsot, illetve tájékoztatást kapta: "Újvidék és a Dráva torkolata között számos vontatmány rekedt el, melyeknek feljöttét a szlavón partról az ott garázdálkodó úgynevezett zeleni káder (zöld káder) megakadályozza. A Károlyi-kormány meghatalmazott követe a zagrebi nemzeti tanácsnál azok szabad elhajózását kieszközölte. Keresse legelőször Újvidéken az ottani MFTR-vonalfőnökkel az összeköttetést, a vele történt megbeszélés után biztosítsa a vontatmányokat a zeleni káder ellen.« Ama kérdésemre, hogy milyen magatartást tanúsítsak, ha rendes ántántcsapatokkal találkoznék, azt a szigorú parancsot kaptam, hogy tartózkodjak bármily ellenséges cselekedettől.

Gyakori sürü ködök, nemkülönben a legénység gyakorlatlansága okozta többszöri gépüzemzavarok olyannyira késleltették a hajózást, hogy a »Stör« csak 10-én reggel futott be Újvidékre. Már a befutás előtt láttuk, hogy a hídon át szerb csapatok vonulnak be a városba.

Előző éjjel Palankával szemben számos tábortüzet észleltünk. Megálltunk és megtudtuk, hogy a sziavon parton egy magyar tüzérezred táboroz, mely át szeretne kelni a Dunán, de áthajózási eszközök hijján nem teheti. Mivel e helytől néhány kilométerre felfelé a DDGT »Nürnberg« gőzösét láttuk, érte mentünk s az eszközölte az áthajózást. Habár Újvidéken a város már tele volt szerb csapatokkal, felkerestem a MFTR-vonalfőnököt lakásán, tőle ellenben azt a lakonikus felvilágosítást kaptam, hogy itt már nem lehet semmit sem csinálni.

Annak ellenére, hogy visszajövet a hajóállomás közvetlen közelében két fedett szerb géppuskaállást láttám, melyek az őrnaszádot figyelték, senki sem zavarta hajórajutásomat és a szerbek kifutásunkat sem kísérelték megakadályozni 

Ófutakon ott veszteglő 5 gőzöst kifutásra és kb. 23 telerakott uszály vontábavételére szólítottunk fel, ami meg is történt.

Élhajónkat Vukovárott egy felfegyverkezett haditengerészeti legénységgel megszállt csavargőzös állította meg; a »Stör« ezt a legénvséget ellenállás nélkül lefegyverezte és a vontatmányokkal Vukovárral szemben a balpart mentén lehorgonyzott. Éjjel egy horvát nemzetiségű volt cs. és kir. százados keresett fel és meg akarta tiltani a vontatmányok továbbhajózását. Én a zagrebi nemzeti tanács Ígéretére hivatkoztam, együtt kimentünk a városba, távbeszélőn felhívtuk Zagrebet, de onnan is tagadó választ kaptunk. A százados erőszak alkalmazásával fenyegetett, én ugyanazt helyeztem kilátásba s tárgyalásunk vége az volt, hogv ő felajánlotta, hogy a »Stőr«-ön Gombosig elkísér, nehogy az útközben felállított ütegek a vontatmányokra tüzeljenek. Én az egészet tiszta blöffnek tartottam.

A vontatmányokat Apatinig kisértük és utána visszafordultunk, hogy ujabb, Vukováron veszteglő vontatmányokat felkísérjünk.

Éjjel futottunk be Vukovárra. A kikötés után azonnal felkeresett egy franciául tökéletesen beszélő szerb tüzérszázados és felkért, hogy keressem fel vele Eitz gróf kastélyában a megszálló szerb csapatok parancsnokát. Ez egy őrnagy volt és az őrnaszád átadását követelte. Megismétlődött a múltkori vukovári jelenet. Végül felajánlotta nekem, hogy Belgrádból parancsokat fog kérni, én ezzel szemben kötelezzem magam, hogy azok beérkeztéig Vukováron maradok az őrnaszáddal. Ezt az ajánlatot elfogadtam, a hajóramenet, sajnos, két tábori löveget láttam, amelyek a hajóállomás felé meneteltek.

November 13-án az őrnagy felkeresett a hajón és azt az ajánlatot tette, hogy kössünk írásbéli egyezményt, miszerint én kötelezzem magam, hogy kifutás után nem fogom fegyvereimet szerb csapatok ellen alkalmazni, viszont ő is garantálta, hogy a szerbek Vukovártól felfelé nem fognak az őrnaszádra tüzelni. Az egyezmény aláírása után szabadon futhattam ki, a vontatmányok elliozaláláról persze le kellett mondanom. Ennek az egyezménynek szerbül irott példánya még ma is birtokomban van.

Mint lefelé menet, ugy most is ködök gátolták a hajózást. A »Stör« csak a rövid nappali világosság mellett hajózhatott, mert villany világilása nem működött és a szükségvilágításhoz petroleum

útközben sehol sem volt kapható. Igy történt, hogy a »Stör« csak 1918 november 19-én futott be az óbudai kikötőbe."

A "Stör"

1919.01.10-1922.06.06. között első tisztként szolgált a fiumei Adria Tengerhajózási RT. hajóin (közben  1919.03.18-án korvettkapitánnyá lépett elő). A társaság által kiadott bizonyítvány szerint: „a legnagyobb iparkodást, becsületességet és képességeket mutatván, feljebbvalóinak teljes megelégedését érdemelte ki”. Ezt követően Magyarországot választotta lakhelyéül, Rákosszentmihályon, az Ilona u. 52. szám alatt lakott. 1922.11.05-én házasságot kötött Bräilowska Olgával  (házasságukból 1923.03.31-én Hildegard lányuk  született). 1922.11.26-án rendfokozatának elnevezése II. osztályú törzskapitányra változott. 

A trianoni békeszerződés rendelkezései a magyar folyami hadihajózást nem engedélyezték, ezért 1921. elején azt folyamrendészetté szervezték át, rendkívül szűk keretek között. Az új szervezetet beiktató 1922. évi XIV. tc. („Folyamőrségi törvény”) leszögezte, hogy a Folyamőrség minden tekintetben és kizárólag a belügyminiszternek van alárendelve . Így nem meglepő, hogy 1924. őszén, amikor éves szabadságára távozott, mint őrnaszád csoport parancsnok, szabadságának lejártával 1924.10.29-én a Belügyminisztérium VI.a. osztályába kellett bevonulnia . Itteni szolgálata három évig tartott, Hartmann Gaszton II. osztályú törzskapitányt 1927.10.03-án Scitovszky Béla belügyminiszter 220.208/1927/VI.d szám alatt „a folyamrendészeti alosztályban három éve végzett előadói tevékenysége miatt” belügyminiszteri dicséretben részesítette. Valószínűleg a folyamrendészeti alosztályba történő áthelyezésével függ össze, hogy 1924.03.31-én kelt lakcímkijelentője szerint az I. kerület Táltos u. 6., I/12 alól a III. kerület, Táborhegy 2558 alá költözött, amely cím közelebb esett az óbudai Horthy Miklós Folyamőr Laktanyához. Végül a III. ker., Laborc u. 16. szám alatt lelt lakhelyre. Szolgálata mellett társadalmi funkciót is ellátott, mint a Tisza-Dunavölgyi társulat Belügyminisztérium által delegált póttagja.

Pályafutásának 1927-1932. között állomásairól nem állnak rendelkezésre adatok ennek oka részben a folyamőrség rejtett mivolta, részben a nagy mértékű irat-megsemmisülés lehet. Bárhol is szolgált a folyamőrségen belül, kiválóan látta el feladatát: erről tanúskodik, hogy 1931-ben a Kormányzói Dicsérő Elismerést vehette át. Hagyatékában fennmaradt a folyamőr főparancsnok 1934-ben kelt dicsérete is, amely a csajkásezred két évig betöltött parancsnoksága alól felmentette, ezzel egy időben december 12-én a honvédelmi minisztert a folyamőrség parancsnokhelyettesévé nevezte ki . Ezt a beosztását csupán egy évig látta el: előbb 1935.10.01-jétől 9. rangszámmal folyamőr főkapitánnyá, majd 1935.12.31-én kelt Legfelsőbb Elhatározás szerint a folyamőrség parancsnokává nevezték ki . Ebben a beosztásában is kiválóan teljesített, 1936.12.14-én a csapatkiképzés és a tiszti továbbképzés terén kifejtett tevékenységéért a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét ítélték oda számára . Ekkor már súlyos beteg volt, erről tanúskodik a Folyamőrség tisztikara által 1935.11.14-én küldött levél, amelyben egy bajtársi ebéd alkalmával kívántak szeretett parancsnokuknak mielőbbi felgyógyulást. 

Hartmann Gaszton betegségéből nem épült fel, meghalt az Alkotás utcai katonai kórházban 1937.05.09-én délután háromkor. A Farkasréti Temetőben helyezték végső nyugalomra 1937.05.13-án.

Hartmann Gaszton sírhelye

Az 1926 augusztus 20-án avatott ludovikás évfolyam hősi halottai

Az 1926.08.20-ával szolgálatba lépő évfolyamot – elsőként az Akadémia történetében – főhadnagyi rendfokozatban avatták tisztté.

Andrási (Andrásy) Gyula őrnagy (sz. 1901.11.19.) A VI. csendőrkerület állományába tartozott, 1915.02.12-én Budapesten esett fogságba, mint a zilahi csendőrzászlóalj parancsnoka. Az uzmányi 95. számú hadifogolytáborban hunyt el 1945.07.27-én.

Bánfalvy Ferenc vezérkari százados, tábori pilóta (sz. 1904.03.24.) 1940.04.29-én szolgálatteljesítés közben repülőhalált halt.

Bánfalvy Ferenc

békési CSANÁDY Pál őrnagy (Szalárd, 1903.02.09.)
Hősi halált halt fejlövés következtében a 40. gyalogezred kötelékében Moszanica Ruszka közelében,
1943.12.30-án. Halála után a a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét hadidíszítménnyel és a kardokkal
ítélték oda a számára

 
Csató (Csathó) Ernő vezérkari alezredes, lófő, csatószegi (sz. 1903.10.05.)
 A III. hadtest kötelékében esett hadifogságba 1943.02.02-án. Kiadták a magyar hatóságoknak. 1951. november 2-án végezték ki. Ítéletét 1990. szeptember 2-án törvénytelennek minósítették, a vád alól felmentették. Sírhelye ismeretlen.


br EXTERDE Dénes őrnagy (Topolya, 1904.03. 22.)

Exterde Dénes főhadnagy

Nyugállományú huszár őrnagyként a Waffen-SS 25. (1. magyar) „Hunyadi” fegyveres-gránátoshadosztálya ellátóezredének segédtiszti teendőit látta el. Hősi halált halt a neuhammeri táborkomplexum kiürítése során vívott utóvédharcokban 1945.02.11-én. 

A www.hadisir.hu oldalon nem szerepel,



Hanzély Pál főhadnagy (Dobsina, 1904)

A 2. honvéd gyalogezred I. zászlóaljának állományába tartozott. Vízbe fulladt 1927.01.08-án Szolnokon, miközben egy korcsolyázás közben jégbe szakadt társaságot mentett. 2019.01.12.én kelt korámyzói elhatározással a "Személyes bátorsággal véghezvitt tettek jutalmazására alapított ezüst érmet a piros-fehér pólyás szalagon"  kitüntetést ítélték oda számára.

Kucsera Endre  őrnagy (sz.1903.08.16.)
1942. november 17. és 1943. január 15. között a csáktornyai 17/II. zászlóalj ideiglenes megbízott parancsnoka volt, majd a nagykanizsai 47/I. zászlóalj illetve kisebb alakulatrészek vezetését látta el a III. hadtest 1943. januári és februári visszavonulása alatt. Eltűnt 1943. február 12-én a Manturovó és Sztarij Oszkol között vívott harcokban. A www.hadisir.hu oldalon nem szerepel.

Liptay György őrnagy (Szeged, 1904.11.30.) 
A háború végén oontosabban nem ismert alakulat kötelékében került nyugatra, ahol Oberndorf bei Salzburg településen 1945.06.13-án hunyt el hashártyagyulladás következtében.

Massányi Tibor őrnagy (Budapest, 1903.10.19.) 

Perejezsaja közelében halt hősi halált 1942.09.29-én, mint a 13. gyalogezred II. zászlóaljának parancsnoka. Halála után a Tiszti Arany Vitézségi Érmet ítélték oda számára.

Matuskovich Endre őrnagy (Szeged,1903.06.20.) 

Hősi halált halt Ságmajor (Pátka, Fejér megye) közelében 1944.12.22-én az 1/IV. tábori huszár pótosztály állományában. 

Meskó László, felsőkubini, százados (Pusztaföldvár, 1904.07.02.)
Hősi halált halt a Don menti hídfőcsaták során Uriv közelében 1942.07.12-én, mint a  4/I. zászlóalj tisztje.

Mikó Árpád légügyi főellenőr (Balassagyarmat, ?-Szombathely, 1933.06.20.)
A Szombathely mellett lévő Közár-Major közelében zuhant le repülőgépével 1933.06.20-án hajnalban. Szerelője, Szalay Lajos a helyszínen meghalt. Mikó Árpád a kórházban halt bele sérüléseibe.


Muhr Albert százados, vitéz limanovai (Szarajevó, 1902.02.14.), 
Hősi halált halt 1941.09.13-án Tomakovka közelében, mint a 3. huszárezred tisztje.


Perjés (Pervuleskó) István órnagy (sz. 1903.04.30.)
Hősi halált halt a 17. honvéd gyalogezred állámányban, feltehetően a doni áttörés, vagy az azt követő visszavonulás során. A www.hadisir.hu oldalon nem szerepel, ugyanakkor halálhírét a korabeli sajtó 1943.03.26-án közölte.



Sánta Mátyás őrnagy (Budapest, 1903.01.13.)

A IV. fogatolt vonatosztály állományában teljesített hadiszolgálatot. Hősi halált halt 1943.01.16-án Petrenkovo közelében. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetést ítélték oda számára.


Tímár István repülő őrnagy, vitéz (sz. 1902.12.26.). 

A HM 37. osztályának állományába tartozott. 1944. november 19-én amerikai alacsonytámadás áldozata lett Devecser környékén, amikor a balatonkenesei üdülőből nyugatra menekítették a sebesülteket.

A www.hadisir.hu oldalon nem szerepel.

Békássy (Wiesner) Ernő repülő százados (1904.), repülőhalált halt a HA-XBC lajstromjelű FW- 58 pilótájaként 1938.01.10-én Pápa közelében a 29-es számú vasúti őrháznál.

Békássy Ernő sírja a Farkasréti temetőben

Az 1926-os évfolyam esetében a kutatás során találkoztam ecsedi Csapó József tüzér főhadnagy nevével. Az ő esete nem tisztázott. A neve szerepel A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia és

a testvérintézetek összefoglalt története (1830-1945) című könyvében. Halálát követően a korabeli sajtó-

források nyugállományú tüzér főhadnagyként (gyakran századosként), illetve korábbi ludovikásként

hivatkoznak rá. Ugyanakkor a Honvédségi Közlönyben a frissen avatott tisztek között neve nem szerepel.

Ugyancsak nem említik az 1927-ben és 1928-ban megjelent tiszti névtárakban sem. Ennek lehet oka az, hogy

rejtett állományban volt (egyébiránt a Rada által, valamint a sematizmusokban 1926-os avatásúként jel-

zett tisztek egy része - ismeretlen okból - az 1927.08.15-ei közlönyben úgy szerepel, mint akiket 1927.08.15-

ével avattak tisztté.

Csapó József a Rongyos Gárda kötelékében szolgált. A sajtóhírek szerint a spanyol polgárháborúban Franco

oldalán szolgált, hazatérését követően pedig részt vett a Gárda tevékenységében. Hősi halált halt 1939.01.06-án

a munkácsi "csehkiverés" során.

Úgy gondolom, a nagymérvű adathiány ellenére, hogy Csapó valóban Ludovikát végzett tiszt volt, aki korán

kivált az aktív szolgálatból, ugyanakkor a HM VI-5 osztálya által szervezett diveráns tevékenységet folytató ala-

kulatokban tevékenykedett. Ezt erősítheti, hogy hasonló pályafutás az évfolyamon avatottak között

nem állt példa nélkül. Körner Ferenc, valamint Gérecz László egyarán hamar leszerelt, de nevük rendre felmerül a

a korabeli félkatonai alakulatok névsoraiban, (később aktívan együttműködtek a magyar hírszerzéssel,

illetve elhárítással is).

Csapó személyi körülményei, köztük avatásának pontos időpontja, további kutatások tárgyát képezik, de addig is

elfogadom Rada Tibor említett adatközlését.

Az 1925.08.20-án avatott Ludovika-évfolyam hősi halottai

Az 1925.08.20-án avatottak az első olyan Ludovika-évfolyamba tartoztak, akik katonai felsőfokú tanulmányaikat az első világháborút követően kezdték meg. A felavatott 99 akadémikus – ellentétben a következő évekkel – hadnagyi rendfokozatot kapott. A nagyobb létszám mellett az is jelezte, hogy a honvédségnek minden területen képzett tiszteke van szüksége, hogy már több fegyvernem is kapott frissen avatott tiszteket: 67 főt a gyalogsághoz, kilencet a lovassághoz, 10-et a tüzérséghez, hatot a műszaki csapathoz, négyet a híradócsapathoz, hármat a vonatcsapathoz avattak fel. A újonnan avatottak közül többet csak névleg helyeztek el egy-egy – jellemzően gyalogsági – alakulathoz, rövidesen átvezényelték őket a rejtve működő légierő kötelékébe. Ilyenek szerepelnek a kötelességteljesítés közben meghaltak névsorában is.

Az avatottak névsorát áttekintve láthatjuk, hogy a 99 tisztté avatottból 10-en haltak hősi halált a háború végéig, illetve ide soroltam még Tartsay Vilmost is. Ugyanakkor nem szerepel a névsorban Tost Gyula, akit ugyancsak 1925-ben avatták tisztté (1944.10.15-én lett öngyilkos), halálának tisztázatlan körülményei, illetve motivációja miatt nem éreztem úgy, hogy beleillik a névsorba.


Bölönyi Zoltán főhadnagy (?-Sásd, 1936.12.17.) Az 5. kerékpáros zászlóalj állományába tartozott, a rejtett légierő kötelékébe vezényelve. Repülőhalált halt.

Bydeskuthy Sándor alezredes, ippi (Alvinc, 1903.03.28-Balatonalmádi, 1945.02.13). Hősi halált halt a 26/I. zászlóalj parancsnokaként sebesülésének következményeképpen.

Fiáth György. A kép forrása: www.hadisir.hu

Fiáth György vezérkari alezredes (Székesfehérvár, 1902.04.23-Kolozsvár, 1944.09.29.). Hősi halált halt szilánksérülés következtében, mint a 7.  tábori póthadosztály vezérkari főnöke. Halála után a Magyar Érdemrend hadidíszítményes és kardos Tisztikeresztjét ítélték oda számára.

Győrbíró Zoltán

Győrbíró Zoltán (?-Baja, 1934.08.27.). A rejtett légierő kötelékében, a kereskedelemügyi minisztérium szegedi meteorológiai repülő kirendeltségének állományában szolgálva Sükösd közelében repülőgépe lezuhant. Súlyos sérülésekkel szállították a bajai kórházba, ahol sebeibe belehalt.

Jankó Andor százados (?, 1902.05.05.) 1940. novemberében, kötelessége teljesítése közben szerzett súlyos betegségben Budapesten meghalt.

Molnár Pál alezredes (Kunhegyes, 1902.11.18-Jugyino, 1943.01.17.), hősi halált halt az 51. gyalogezred kötelékében, szívlövés következtében.

Pálos (Pauer) Géza (Pozsony, 1903.02.28-Uriv, 1942.07.18.) 1942-ben a magyar 2. hadsereg kötelékében vett részt a Don menti harcokban, mint a VIII. kerékpáros zászlóalj 2. századának parancsnoka. Hősi halált halt mell-lövés következtében a hídfőharcok során Urivtól északnyugatra.

Schenker György

Schenker  György őrnagy (Nagyvárad, 1903.06.09-Horn, Ausztria, 1945.06.06.), 1945. elején az 1. felderítő zászlóalj pótzászlóaljának parancsnoki teendőit látta el. Alakulatával 1945.01.04-én hagyta el Magyarországot. Hadifogságban halt meg.

Schneider Vilmos hadbiztos őrnagy (Budapest, 1903.09.06-Krakkó, 1944.08.03.), Az 1. hadsereg anyagi összekötő törzsének állományában teljesített hadiszolgálatot. Sebfertőzés következtében halt hősi halált.

Székely  Sándor őrnagy (?, 1901.11.24-Niezwiska, 1944.03.27.),  hősi halált halt a 42/II. zászlólj kötelékében.

Tartsay Vilmos

Tarcsay  (Tartsay) Vilmos vezérkari százados (Érsekújvár, 1901.07.22-Budapest, 1944.12.08.) 1941-ben nyugdíjazták, 1944 végén bekapcsolódott a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága katonai vezérkarának munkájába. 1944. november 22-én letartóztatták, majd kivégezték.

Adalékok Pásztó első világháborús történetéhez

A pásztói hősi emlékműről

Pásztó község az 1944—1918. évi világháborúban elhalt hőseinek emlékének megörökítésére 1935 márciusában pályázatot hirdetett, amelyekben hősi emlékmű, valamint hősi harang megalkotására hívta fel az alkotókat. A pályázat eredményesnek bizonyult. A 814 kilogrammos harangot Szlezák László  harangöntő mester készítette Budapest, VI., Petneházy utca 78. alatti műhelyében. A szobor alkotója Borsodi Bindász Dezső szobrászművész volt, ugyanakkor figyelemre méltó a talapzatán látható "öntő Ficzek Károly Bp. 1930" felirat, amely arra utalhat, hogy egy korábban készült szobrot vásárolt meg Pásztó.

A hősi harang felszentelése

Az emlékmű beton alapon, dunaharaszti mészkő alapzaton álló bronzszobor leroskadó, fedetlen fejű, nyitott zubbonyú sebesült vagy haldokló hőst ábrázol, aki fegyvertelen, szuronytokja is üres. Mögötte bajtársa áll sisakkal a fején, aki kézigránátot lendít dobásra.  Az alapzaton felsorolva Pásztó hősi halottainak névsora. 

Az elkészült alkotásokat 1935. október 27-én, vasárnap avatták fel ünnepélyesen. Az ünnepségek sorozata reggel kilenc órakor kezdődött. Harkabusz László apátplébános vezetésével körmenetben szállították a vasútállomásról a harangot a templom elé. A szabadban felállított szószékről Harkabusz László mondott nagyhatású beszédet, rámutatva a harang szimbolikus jelentőségére. Ezt követően kilenc órakor Harkabusz László apátplébános megáldotta a harangot és felhúzták azt a Szent Lőrinc templom tornyába. Féltizenkettőkor leplezték le a Hősi Emlékművet. A Pásztói Dalegylet hangversenye után az ünnepi beszédet vitéz Ágasváry Lajos polgári iskolai igazgató tartotta. Á község lakóinak nevében Tárkányi Miklós főjegyző vette át az alkotást. Az ünnepségek sorozatát a frontharcosok, leventék és tűzoltók felvonulása zárta be, majd elhelyezték a koszorúkat a szobor talapzatánál.

Az emlékmű főalakja

A képek forrása: www.kozterkep.hu

Az emlékmű alapzatán szerepel a hősi halottak névsora. A lista nem teljes, más forrásokból további neveket gyűjtöttem, ugyanakkor a a rendelkezésre álló források a kutatás jelen állása szerint nem azonosíthatóak.

Az egyes személyeknél megjelenő külföldi helységneveket a a fellelt alakban használtam, a pontosítás még várat magára.

Pásztó hősi halottaival kapcsolatban rendelkezésre álló adatok:

Tisztek :

Csajághy László főhadnagy,

Demecs Gyula hadnagy. Pásztón, 1891. április hó 24-én született. Felsőipariskolát végzett és tanulmányai elvégzése után a Magyar Mezőgazdák gépészeti osztályán volt tisztviselő. 1915. október 2-án vonult be a 60. közös gyalogezredhez. Az orosz fronton küzdött, kétszer sebesült. Hősi magatartásáért két nagy ezüst vitézségi érmet, Signum Laudist, és Károly-csapatkeresztet kapott. Huszton halt meg 1917. január hó 7-én. Holtteste a pásztói rk. temetőben nyugszik.

Fligler Iván zászlós, Pásztón született 1889. június 24-én. A 60. közös gyalogezred állományából vezényelték a bécsi Hadsereg Gázkiképző Iskolára. 1918.01.01-jén halt meg.

Grün Ernő hadnagy,

Herczeg Benő zászlós. Pásztón, 1894. dec. 31-én született. A budapesti Alkotmány utcai kereskedelmi iskolában nyert érettségi bizonyítványt 1911-ben. Polgári foglalkozása könyvelő volt. 1915. január havában vonult be Debrecenbe a 39. gy. ezredhez és 1915. október havában került az olasz frontra. A doberdói harcokban esett el 1917.07.03-án. Gorjansko mellett van eltemetve.

Himler Géza hadnagy. Pásztón született 1885. február 15-én, polgári foglalkozása könyvelő. A 32. közös gyalogezred 4. századának tisztjeként halt hősi halált 1915. október 15-én, fejlövés következtében Ganovka (Oroszország) környékén.

Hollósi Miklós hadapród. Pásztón, 1896. december 6-án született. 1913-ban végezte el a besztercebányai felsőkereskedelmi iskolát 1915-ben vonult be a 60. közös gyalogezredhez Kuttenbergbe. 1915-ben kikerült az orosz harctérre, ahol 1916. június 3-án az Isakowánál vívott csata szakasza élén esett el. Halála után, 1916. szept. 5-én, az első osztályú vitézségi ezüst éremmel lett kitüntetve. Sírja Odessza közelében, Folwark Biala környékén egy kis házcsoport gyümölcsfái tövében 2 hadnagytársa mellett van.

Klein Mór zászlós, polgári foglalkozása hivatalnok. Hősi halált halt a 60. közös gyalogezred katonájaként 1916.07.30-án Komarowka (Oroszország) közelében.

Péter Sándor főhadnagy. Pásztón 1887-ben született. Felsőkereskedelmi iskolát végzett. Tanulmányait Alsókubinban és Miskolcon végezte. 1914. augusztus 1-én vonult be a 15. honvéd gyalogezredhez és 1914 szeptember havában az orosz harctérre, ahol 1914. októberében elesett, Brody tájékán van eltemetve.

Orcsik József hadnagy. Pásztón 1891. augusztus 19-én szülelett. Felsőépítő ipariskolát végzett Budapesten. 1912-ben vonult be, mint tényleges e. é. önkéntes a 10. honvéd gyalogezredhez, azután tartalékos hadapród lett. 1914-ben újból bevonult ezredéhez Miskolcra. 1914. augusztusában került a galíciai harctérre, ahol szept. 4-én Ravaruszkánál megsebesült. Ugyanezen év novemberében másodszor került az orosz harctérre, ahol kétheti ott-tartózkodás után másodszor is megsebesült. 1915. április elején harmadszor került a harctérre, ahol a gorlicei áttörésnél, Í915. május hó 2-án megsebesült és másnap hősi halált halt. A harctéren mint zászlós küzdött, hadnagyi kinevezését és az első osztályú ezüst vitézségi érmet halála után kapta meg. Rosembark nevű községben van eltemetve.

Altisztek :

Bajnóczi Ferenc tizedes, polgári foglalkozása földműves. Hősi halált halt az 5. honvéd huszárezred katonájaként 1918. június 18-án, 20 éves korában Vittorio városában.

Benus János tizedes, polgári foglalkozása gyári munkás. Pásztón született 1879.08.11-én. Az olasz harctéren esett el, 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Berger Imre hdj. őrmester. Pásztón született 1898-ban. Hősi halált halt 18 éves korában, Tojana Mikula településen 1917.08.12-én, mint a 60. közös gyalogezred 7. századának katonája.

Hevesi János e. é. önk. tizedes, Pásztón született 1893-ban. Meghalt tüdőgyulladásban 1915.02.14-én a budapesti Ludovika Akadémián berendezett hadikórházban. Pásztón temették el.

Hill Sándor tizedes, polgári foglalkozása kőművesmester. Pásztón született 1887.07.18-án. 1914-ben vonult be, a 60. gyalogezred. III. zászlóalja, 9. századának 2. szakaszánál szolgált. Utolsó levelét 1914 október 18-án írta Galíciából. 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Keszler Endre e. é. önk. őrvezető,

Király János tizedes,

Kovács Jenő szkvezető,

Nagy János szakaszvezető, Taron született 1895.12.18-án, polgári foglalkozása földműves. Hősi halált halt az orosz harctéren, 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Nyitrai Pál tizedes,

Padár (Pádár) József tizedes, polgári foglalkozása földműves. Hősi halált halt a 32. közös gyalogezred 4. századának katonájaként 1917. június 7-én, 19 éves korában Novella község (Olaszország, Trentino) közelében.

Schvartz István tizedes, polgári foglalkozása kereskedő. Hősi halált halt a 60. közös gyalogezred katonájaként 1916. július 7-én, 19 éves korában Zrembovka közelében, az orosz harctéren.

Tari József őrvezető. Pásztón született 1893.06.05-én, apja Tari József rk. zsellér, anyja Bernáth Erzsébet, lc. Pásztó, 387. Házasságra lépett Horváth Máriával Pásztón 1914.02.11-én. Hősi halált halt 1917.03.29-én, mint a 10. honvéd gyalogezred 1. századának katonája. Az Úz-völgyi fűrésztelep mellett kialakított II. sz. temetőben nyugszik. 

Zeke József tizedes.

Legénység:

Alapi István,

Alapi József gyalogos, Pásztón született 1886.03.10-én, polgári foglalkozása földműves. Hősi halált halt az orosz harctéren, 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Alapi Károly gyalogos, Pásztón született 1896-ban. A 60. közös gyalogezred 5. századának katonájaként halt meg 1916.07.18-20. között.

Alapi László gyalogos, polgári foglalkozása földműves. Hősi halált halt 1914. augusztus 29-én, 24 éves korában az orosz harctéren, Podgorce közelében, mint a 34. közös gyalogezred katonája.    
       

Alapi Sándor gyalogos, polgári foglalkozása földműves. Hősi halált halt 1916. december 08-án, 40 éves korában Kirlibaba közelében (Bukovina).

Almási János gyalogos, Pásztón született 1890-ben. A 60. közös gyalogezred katonájaként esett orosz hadifogságba 1917. végén vagy 1918. elején. A nyizsnij novgorodi kormányzóságban található Chutor település hadifogolytáborában raboskodott. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Arany István gyalogos, Mohorán született 1888. október 23-án. A Kárpátokban vívott harcokban esett el, 1914.12.31-ével nyilvánították holttá.

Áldott József,

Bajnóczi István gyalogos, Pásztón született 1882-ben. A 60. közös gyalogezred katonájaként szívbénulásban hunyt el 1916. május 03-án Sátoraljaújhelyen. A helyi hősi temetőben nyugszik.

Bagyinszki István huszár, Ecsegen született 1892-ben. A 6. közös huszárezred 4. századának katonájaként szolgált. 1916. nyarán megsebesült. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Bakocs Jenő,


Balog Bertalan,

Balog Jenő gyalogos Pásztón született 1891-ben. A 10. honvéd gyalogezred 1. századának katonájaként sebesült meg  esett el 1916.08.15-én.

Bangó Árpád gyalogos.  Pásztón született 1876-ban. A 98. közös gyalogezred 4. századának katonájaként maláriában hunyt el 1916.10.21-én a boszniai Trebinje csapatkórházában. A helyi katonai temető 158. sírjában temették el.

Bangó István gyalogos. Kállón született 1885-ben. A 32. vadász zászlóalj 10. menetzászlóaljával került a harctérre, ahol 1916. nyarán megsebesült. Felépülését követően a 60. közös gyalogezred kötelékébe került, 1918-ban orosz hadifogságba esett. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Bárány István gyalogos. Pásztón született 1888. augusztus 17-én, polgári foglalkozása földműves. Az orosz harctéren, Rudnik közelében esett el 1914. október 20-án.

Bátka Ádám,

Bengyik József gyalogos, Ecsegen született 1871.07.17-én, polgári foglalkozása földműves. A szerbiai Nis közelében hunyt el, 1920.12.31-ével nyilvánították holttá.

Berkes István gyalogos, Pásztón született 1875-ben. A 10. honvéd gyalogezred 1. századának katonájaként 1914. végén vérhassal a miskolci járványkórházban ápolták. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Bojtos Mihály,

Bogdány Izidor gyalogos, Pásztón született 1883-ban. A 60. közös gyalogezred 5. századának katonájaként halt meg 1915.07.15-én. Neve a hősi emlékművön nem szerepel.

Bóta József, polgári foglalkozása földműves. A 10. honvéd gyalogezred katonájaként halt hősi halált 1915. május 07-én, 26 éves korában Bogomandec (!) közelében.

Bővíz Sándor tüzér, polgári foglalkozása asztalos. Pásztón született 1885. november 22-én. A 17. tábori ágyús ezred katonájaként 1915-ben sebesülten esett orosz hadifogságba. Az irkutszki hadifogolytáborból nem tért haza, 1920.12.31-ével nyilvánították holttá.

Cziner Sándor járőrvezető, polgári foglalkozása kereskedő. 1914.11.26-án, 28 éves korában esett el, mint a 24. vadász zászlóalj katonája a galíciai Nochavka (!) közelében. Neve nem szerepel a hősi emlékművön.

Csesznák Andor gyalogos, Pásztón született 1892-ben. A 60. közös gyalogezred 5. századának katonájaként esett el 1915. július 7-én.

Csesznák Ferenc honvéd, polgári foglalkozása ékszerész. A 10. honvéd gyalogezred katonájaként halt hősi halált 1915. szeptember 20-án, 40 éves korában Nyizsnij Szaladinszki (!) közelében.

Csépe János gyalogos, Pásztón született 1884.08.05-én, anyja Kelemen Borbála, polgári foglalkozása napszámos. A 60. közös gyalogezred 7. századának katonájaként esett el 1915. július 11-én a Doberdó-fennsíkon.

Csohány József gyalogos, Pásztón született 1890. június 28-án. Polgári foglalkozása földműves. A 32. vadász zászlóalj katonájaként esett orosz hadifogságba, ahol 1918. augusztus 20-án elhunyt. Halálának helye „Tamavér, Fekete-tenger mellett”.

Csonka József tüzér, polgári foglalkozása földműves. A 17. tábori ágyús ezred katonájaként esett el 1915.12.29-én,  24 éves korában. Neve a hősi emlékművön nem szerepel.

Csontos Péter gyalogos, polgári foglalkozása földműves. . A 60. közös gyalogezred katonájaként esett el 1915.07.26-án, 22 éves korában a délnyugati harctéren. Neve a hősi emlékművön nem szerepel

Deák Mihály gyalogos, polgári foglalkozása földműves. A 60. közös gyalogezred katonájaként halt meg a karlsbadi tartalékkórházban, gümőkórban 1915. április 28-án, 20 éves korában.

Dimák János,

Endrész Kristóf honvéd, született 1895, Baskó, polgári foglalkozása földműves. Hősi halált halt haslövés következtében 1916. augusztus 13-án, Dujow (!) közelében, mint a 21. honvéd gyalogezred katonája.

Endrész Mihály,

Erdélyi István, Pásztón született 1889.08.02-án, anyja Varga Mária. 1914. júliusában vonult be a 60. közös gyalogezredhez, ahol valószínűleg a II. zászlóalj kötelékében szolgált. Az olasz fronton tűnt el a Monte di Val Bella fennsíkján. 1933.10.14-én nyilvánították holttá, 1920.12.15-ei hatállyal.

Fábián József,

Fekete József honvéd, polgári foglalkozása földműves. Hősi halált halt a 10. honvéd gyalogezred katonájaként az oroszországi Kol. Lipiny közelében 1915. július 21-én, 36 éves korában.

Fodor János, honvéd, polgári foglalkozása földműves. Hősi halált halt a 10. honvéd gyalogezred katonájaként az oroszországi Kalnikov közelében 1915. május 31-én, 38 éves korában.

Glaser Gábor, Pásztón született 1879. május 03-án, polgári foglalkozása szabó. Oroszországban halt meg, 1917.12.31-ével nyilvánították holttá. Neve nem szerepel a hősi emlékművön.         
            

Grónai István, hősi halált halt az orosz harctéren 45 éves korában. 1920.12.31-ével nyilvánították holttá.

Gugyela József, Pásztón született 1884. augusztus 28-án, polgári foglalkozása postaaltiszt, valószínűleg Budapesten. Orosz hadifogságban hunyt el a tomszki kormányzóság területén. 1920.12.31-ével nyilvánították holttá.

Gyetvai József gyalogos, polgári foglalkozása földműves. A 60. közös gyalogezredben szolgált málhásállat-vezetőként. Baleset következtében hunyt el 1915. október 24-én, 23 éves korában.

Gyöngyösi Gyula honvéd, Isaszegen született 1889-ben. A 10. honvéd gyalogezred katonájaként hunyt el ideggyengeségben 1916. április 16-án Miskolcon. A helyi katonai temető XXII. (sor? parcella?) 8-as sírjában temették el. Megjegyzés: az azonosság csupán vélelmezhető, az egyértelműsítés további kutatást igényel.

Harmos Péter, Rákoshegyen született. A 60. közös gyalogezred 1. századának katonájaként halt meg 1915. augusztus 16-31. között.  Megjegyzés: az azonosság csupán vélelmezhető, az egyértelműsítés további kutatást igényel.

Hényel Mihály, Ecséden született 1882.09.18-án. Az orosz harctéren esett el, 1917.12.31-ével nyilvánították holttá. Neve nem szerepel a hősi emlékművön, ugyanakkor nevét 1921.09.16-án a pásztói halotti anyakönyvbe vezették be.

Hill Sándor Pásztón született 1887. július 18-án, anyja Skultéti Zsuzsanna,  kőművesmesterként dolgozott. 1914. augusztus 12-én vonult be a 60. közös gyalogezredhez.  Az orosz harctéren 1914 október 21-én Turka községben etűnt. Neve a pásztói hősi emlékművön nem szerepel.

Hofman Ferenc,

Horvát József,

Illés András honvéd, a 10. honvéd gyalogezred 6. századának katonájaként esett orosz hadifogságba 1917. márciusában. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön. Megjegyzés: az azonosság csupán vélelmezhető, az egyértelműsítés további kutatást igényel.

Institórisz Pál gyalogos, polgári foglalkozása földműves. A 60. közös gyalogezred katonájaként hunyt el a troppaui tartalékkórházban 1915. január 12-én, 23 éves korában.

Jecsmen Mihály fürdőszolga, Pásztón született 1877.budapesti lakos, anyja Zagyi Rozália. 
1915. évi január hó 8-án mint gyalogos vonult be a 60. közös gyalogezredhez, az orosz harctéren 1915 február hó 8-án eltűnt.Hivatalosan 1917.12.31-ével nyilvánították holttá. Neve nem szerepel a hősi emlékművön

Jónás János gyalogos, 1886-ban született Vanyarcon. 1915-ben megsebesült, mint a 60. közös gyalogezred 1. századának katonája. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön. Megjegyzés: az azonosság csupán vélelmezhető, az egyértelműsítés további kutatást igényel.

Juhász József honvéd, polgári foglalkozása földműves. A 10. honvéd gyalogezred katonájaként esett el Dubowka közelében 1918. augusztus 1-jén.

Juhász János póttartalékos gyalogos, Pásztón született 1888-ban. A 60. közös gyalogezred 1. századának katonájaként esett orosz hadifogságba 1915-ben. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Juhász Lajos, Pásztón született 1886-ban, anyja Mojzes Mária, polgári foglalkozása csizmadia. A 10. honvéd gyalogezred katonájaként 1917.01.31-én halt meg Oroszországban. Neve nem szerepel a hősi emlékművön.

Karhecz Sándor,

Kállai József,

Kállai Mihály,

Kállai Rudolf gyalogos, polgári foglalkozása napszámos. A 60. közös gyalogezred 5. századának katonájaként halt hősi halált 1916. július 28-án, 20 éves korában, az orosz harctéren, Dora közelében.

Kecskés András honvéd, polgári foglalkozása földműves. A 10. honvéd gyalogezred katonájaként halt meg Görzben 1918. február 21-én, 48 éves korában.

Kecskés Ferenc honvéd, Hevesen született 1894-ben, a 10. honvéd gyalogezred 3. századának katonájaként esett el haslövés következtében 1915. június 11-én a 8/9. tábori kórházban. A jaroslau-i Új Temetőben temették el. Megjegyzés: az azonosság csupán vélelmezhető, az egyértelműsítés további kutatást igényel.

Kecskés István, polgári foglalkozása napszámos. Pásztón született 1877. március 2-án. Az olasz harctéren esett el 1918. november 9-én.

Kecskés János, Pásztón született 1891. június 19-én. Az orosz harctéren esett el, 1914.12.31-ével nyilvánították holttá.

Kecskés József árkász, polgári foglalkozása földműves. A 6. árkász zászlóalj katonájaként halt meg Pólában 1916. október 29-én, 33 éves korában.

Kelemen István gyalogos, Lőrinciben született 1887-ben. A 60. közös gyalogezred katonájaként esett olasz hadifogságba, ahol Maddaloniban tartották fogva. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön. Megjegyzés: az azonosság csupán vélelmezhető, az egyértelműsítés további kutatást igényel.

Kelemen István tizedes, Pásztón született 1881-ben. A 10. honvéd gyalogezred kötelékében harcolva szenvedett lövési sérülést 1914. végén, a klattau-i tartalékkórházban ápolták. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Kelemen József honvéd, polgári foglalkozása földműves. A 9. honvéd gyalogezred katonájaként esett el 1917. szeptember 29-én, 41 éves korában.

Kelemen Károly szakaszvezető, polgári foglalkozása szabó. A 60. közös gyalogezred katonájaként esett orosz hadifogságba. A kanszki kormányzóságban hunyt el 1919. március 20-án, 28 éves korában.

Kelemen László, polgári foglalkozása földműves, Pásztón született 1893. október 3-án. Az orosz harctéren, Lublin közelében esett el. 1914.12.31-ével nyilvánították holttá. Neve a hősi emlékművön nem szerepel

Kelemen Lőrinc gyalogos, polgári foglalkozása földműves. Pásztón született 1887. augusztus 16-án. A 60. közös gyalogezred katonájaként esett orosz hadifogságba. A pensai hadifogolytáborban hunyt el 1915. május 5-én.

Kiss András,

Kohári János,

Kohári József, Pásztón született 1893. március 23-án, anyja Pozsár Ilona, polgári foglalkozása napszámos.  1914-ben vonult be a 60. közös gyalogezredhez. 1916. augusztus elején az orosz harctéren a Strypa folyómenti ütközetnél eltűnt. 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Kosik (Kossik) János gyalogos, polgári foglalkozása földműves. A 67. közös gyalogezred katonájaként esett el Zarkow közelében 1916. július 31-én, 20 éves korában.

Kórós János, Pásztón született 1888. augusztus 26-án, polgári foglalkozása kőművessegéd. Az orosz harctéren esett el. 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Kórós István,

Kovács Károly, Pásztón született 1890. május 10-én, polgári foglalkozása kocsis. Az orosz harctéren esett el. 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Kovács László,

Kovács Sándor, Pásztón született, polgári foglalkozása cipész. Montenegróban esett el 1916.02.08-án, mint a 60. közös gyalogezred katonája.

Krizsanyik István egészségügyi katona, Béren született 1893-ban. 1917. július 8-án halt meg.

Kürti István, Pásztón született 1886. január 30-án, polgári foglalkozása napszámos. Az orosz harctéren esett el. 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Laukonídesz József, Pásztón született 1881. január 2-án, anyja Tárkányi Paulina, polgári foglalkozása kőművessegéd. 1914.08.02-án vonult be a 10. honvéd gyalogezredhez. Tomassownál esett el 1914.08.26-án fejlövés következtében, hivatalosan 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Lőrik András honvéd, a 10. honvéd gyalogezred 8. századának katonájaként esett el 1915. elején.

Ludányi Antal,

Ludányi József gyalogos, a 60. közös gyalogezred katonájaként halt meg a sziléziai Orenbergben 1915.03.11-én, 20 éves korában.

Lukács Sándor köztüzér, a 20. honvéd tarackos ezred állományába tartozott. Pásztón hunyt el 1917.05. 04-én, 43 éves korában.

Lukácsi András tizedes, polgári foglalkozása hivatalnok. A 32. közös gyalogezred katonájaként esett el 1915.07.22-én, 30 éves korában.        
                                                   

Markó Ferenc, földműves, született Pásztón 1891 május 13-án, anyja Berkes Mária. 1914 augusztus 1-én a 60. gyalogezredhez vonult be, 1914 október 18-án Rudniknál eltűnt.

Markó János, Pásztón született 1889. június 29-én, polgári foglalkozása földműves. Az olasz harctéren esett el, 1920.12.31-ével nyilvánították holttá.

Mészáros József póttartalékos honvéd, Pásztón született 1893-ban. A 10. honvéd gyalogezred katonájaként esett orosz hadifogságba 1915-ben. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Mitnyánszky Lajos, Pásztón született 1892. február 24-én, polgári foglalkozása szabósegéd. A montenegrói Lovcsen magaslat birtokba vétele során esett el 1916.01.08-án.

Mogyoróssy Flórián cipészsegéd, sz. 1889.04.26., anyja Mogyoróssy Katalin. 28 évesen esett el, 1917.12.31-ével nyilvánították holttá 1940-ben. Neve nem szerepel a hősi emlékművön.

Móró István polgári foglalkozása cipész. A 10. honvéd gyalogezred kötelékébe tartozott, a morvaországi Ostrauban halt meg 1914.12.24-én, 29 éves korában.

Móró László,

Nagy Ferenc,

Nagy István honvéd, Pásztón született 1882-ben. A 10. honvéd gyalogezred katonájaként esett orosz hadifogságba 1915-ben. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Nagy István, Pásztón született 1879. szeptember 1-jén, anyja Vallus Erzsébet, polgári foglalkozása földműves. 1915. januárjában vonult be a 10. honvéd gyalogezredhez, a harctéren a 29. honvéd gyalogezredhez osztották be. 1915 június 29-én a Jakimov (Oroszország) melletti harcokban eltűnt, hivatalosan 1918.12.31-ével nyilvánították holttá.

Nagy István, Pásztón született 1877. november 26-án, polgári foglalkozása napszámos, anyja Alapi Katalin. 1915. évi augusztusában vonult be az 1. honvéd huszárezredhez, a román harctéren 1916. évi december hó 8-án fejlövés következtében hősi halált. 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Nagy János, Pásztón született 1895. december 18-án, polgári foglalkozása földműves. Az orosz harctéren esett el, 1918.12.31-ével nyilvánították holttá.

Nagy János,

Nagy József, polgári foglalkozása földműves. A 34. közös gyalogezred katonájaként esett el a Krn hegységben, Karfreit falu közelében 1915. július 7-én, 24 éves korában.

Nagy Pál,

Nyemecz János, Dévaványán született 1887. október 7-én, polgári foglalkozása asztalossegéd. 1915. június 19-én fulladt a Dnyeszter folyóba.

Oláh Zsigmond gyalogos, Pásztón született 1886-ban. A 60. közös gyalogezred 17. századának katonájaként esett el 1916.06.02-án.

Ökrös József, anyja Volek Mária. Elesett 50 éves korában az orosz harctéren. 1942-ben nyilvánították holttá 1914.12.31-ei hatállyal.

Pádár Imre,

Pádár Sándor, Pásztón született 1880. július 24-én, polgári foglalkozása földműves. Orosz hadifogolyként hunyt el, 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Péter József (an. Ficzek Mária) ismeretlen körülmények között Oroszországban hunyt el 25 éves korában. 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Pintér József (az emlékművön János) gyalogos, polgári foglalkozása földműves. A 60. közös gyalogezred katonájaként esett el 1915.07.16-án, 27 éves korában az orosz harctéren Nyskatzy (!) közelében.

Pintér Kálmán köztüzér, polgári foglalkozása földműves. A 15. tábori tüzér ezred katonájaként halt meg 1918.06.25-én, 19 éves korában a csehországi Pardubice-ben.

Pozsár István gyalogos, Pásztón született 1871-ben. A 60. közös gyalogezred katonájaként halt meg 1917.6.11-én. Neve a hősi emlékművön nem szerepel.

Pupák István,

Pusztai János,

Pusztai Pál,

Ráczi János, polgári foglalkozása földműves. A 60. közös gyalogezred katonájaként halt meg a galíciai Buczacz közelében 1916.02.15-én, 19 éves korában.

Röszler Károly, Budapesten született 1880. augusztus 04-én, polgári foglalkozása asztalosmester. 1914.11.02-án halt meg az oroszországi Niski (!) közelében.

Rozenberg Manó honvéd, polgári foglalkozása ügynök. 1916.05.10-én, 32 éves korában esett el, mint a 10. honvéd gyalogezred katonája. Neve a hősi emlékművön nem szerepel.

Schlamovitz Zoltán,

Sígyi István,

Sike István, Pásztón született 1887. december 23-án. Az orosz harctéren 1914.09.14-én esett el.

Sipka István gyalogos, polgári foglalkozása kalapos. A 60. közös gyalogezred katonájaként esett orosz hadifogságba, ahol 1916.01.31-én, 26 éves korában meghalt.

Sipka János

Sípos János vadász, polgári foglalkozása cipész. A 32. vadász zászlóalj katonájaként esett el 1915.07.06-án, 26 éves korában az orosz harctéren, Kosov közelében.

Smolek János honvéd, Pásztón született 1887-ben, polgári foglalkozása földműves. A 10. honvéd gyalogezred katonájaként 1914. őszén jobb lábán szenvedett lövési sérülést, amelyből a liesing-i hadikórházban épült fel. Hősi halált halt a galíciai Jaroslau közelében 1915.07.24-én.

Sulyok István,

Surányi János gyalogos, polgári foglalkozása ács. A 60. közös gyalogezred katonájaként esett el az orosz harctéren Sienchiov (!) közelében 1915.01.04-én, 21 éves korában.

Sütő János gyalogos, polgári foglalkozása földműves. A 60. közös gyalogezred 3. századának katonájaként esett orosz hadifogságba 1915-ben. Hadifogolyként halt meg 1919.12.21-én, 36 éves korában a kanszki hadifogolytáborban.

Sütő Lajos gyalogos, Pásztón született 1891-ben, a 60. közös gyalogezred 8. századának katonájaként esett orosz hadifogságba 1915-ben. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Szabó Antal,

Szabó Imre,

Szabó János,

Szabó János,

Szabó József gyalogos, polgári foglalkozása földműves. A 60. közös gyalogezred katonájaként halt meg tífuszban a boszniai Zavidovici kórházában 1914.10.23-án, 25 éves korában.

Szalai (Tiefenpacher) Lajos, Pásztón született, győrszentmártoni lakos, polgári foglalkozása bádogosmester    . Az orosz harctéren esett el 42 éves korában, 1917.12.31ével nyilvánították holttá. Neve nem szerepel a hősi emlékművön.

Szappan János honvéd, polgári foglalkozása földműves. A 10. honvéd gyalogezred katonájaként esett el az oroszországi Kolin (!) közelében 1915.08.21-én, 36 éves korában.

Szappan Kálmán vadász, polgári foglalkozása földműves. A 15. vadász zászlóalj kötelékében esett a román harctéren, Kirlibaba közelében 1917.01.05-én, 18 éves korában.

Szilva Pál vadász, Pásztón született 1878-ban, polgári foglalkozása szabó. A 32. vadász zászlóalj 3. századának katonája volt. 1915.08.30-án Kurdanovka (!) közelében esett el.

Szivák István tartalékos szakaszvezető. Pásztón született 1885. április 25-én, polgári foglalkozása napszámos. A 60. közös gyalogezred 3. géppuskás századának kötelékében esett el a Maroshévíz melletti Hollósárka közelében 1917.08.01-jén.

Szőllősi István gyalogos, polgári foglalkozása kocsis. A 66. közös gyalogezred katonájaként halt meg a stájerországi Sternthall kórházában szívbaj következtében 1915.11.16-án, 35 éves korában.

Szőllősi József vadász, a 29. vadász zászlóalj katonájaként halt meg vérmérgezés következtében a 2/5. mozgó tartalékkórházban. A sambori temetőben temették el.

Szöllősi József,

Tari Ferenc, Pásztón született 1881. augusztus 22-én, polgári foglalkozása földműves. Az orosz harctéren, Rudnik közelében esett el, 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Tóth András,

Tóth István gyalogos. Anyja Sulyok Erzsébet. A 34. közös gyalogezred 12. századának katonájaként halt meg 1915.03.10-én, 38 éves korában.

Tóth József gyalogos, polgári foglalkozása földműves. A 34. közös gyalogezred katonájaként halt meg az orosz harctéren 1915.07.15-én, 21 éves korában.

Tóth Miklós honvéd, Pásztón született 1891. február 5-én, polgári foglalkozása asztalos. A 10. honvéd gyalogezred katonájaként esett hadifogságba. A foksányi hadifogolytáborban halt meg 1915.05.10-én.

Tuza István gyalogos, a 34. közös gyalogezred 14. századában szolgált. 1915. közepén megsebesült. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Vallus István gyalogos. A 34. közös gyalogezred 11. századának katonájaként halt meg 1915.03.03-án.  Neve a hősi emlékművön nem szerepel

Vanyó József, polgári foglalkozása földműves. Az orosz harctéren esett el 24 éves korában, 1920.12.31-ével nyilvánították holttá.

Varga János gyalogos,   polgári foglalkozása munkás. A 60. közös gyalogezred katonájaként szolgált. A csehországi Milovitz-ban halt meg gégesorvadás következtében 1916.04.05-én, 26 éves korában.

Veres Imre gyalogos, Pásztón született 1888-ban. A 10. honvéd gyalogezred 5. századának katonájaként sebesült meg 1915. nyarán. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Veres János polgári foglalkozása földműves. Az orosz harctéren esett el 33 éves korában, 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Virág Ferenc polgári foglalkozása földműves, feltehetően 1875-ben született.  A 10. népfelkelő honvéd gyalogezredben szolgált. Az utolsó ismert adat Przemysl-ből származik vele kapcsolatban. 1927.12.31-ével nyilvánították holttá.

Volek János Pásztón született 1890-ban, polgári foglalkozása földműves. A 60. közös gyalogezred 17. századának katonájaként szolgált. Feltehetően orosz hadifogságban hunyt el Dolina községben 1916.07.08-án.

Zeke István, Pásztón született 1886. szeptember 17-én, polgári foglalkozása földműves. Az orosz harctéren esett el, 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Zeke József honvéd, Pásztón született 1870-ben, a 10. honvéd gyalogezred 1. századában szolgált. 1915.05.28-án halt meg. Neve a hősi emlékművön nem szerepel.

Zeke László honvéd, Pásztón született 1888-ban, a 10. honvéd gyalogezred 5. századában szolgált. 1915.05.01-05.20. között halt meg. 28-án halt meg.

Zeke Sándor gyalogos, Pásztón született 1884-ben, a 10. honvéd gyalogezred 8. századában szolgált. 1915ben bal alsókarján szenvedett lövési sérülést, ezt követően az innsbrucki tartalékkórházban ápolták. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Zelle József Pásztón született 1889. szeptember 22-én, polgári foglalkozása napszámos. Orosz hadifogságban halt meg, 1920.12.31- ével nyilvánították holttá. Neve a hősi emlékművön nem szerepel.

                              

Felhasznált irodalom:

Vass József: Pásztó története. Gyöngyös, 1939

Pásztó halotti anyakönyve 1914-1945.

Somfay Örs: Az I. világháború magyar vonatkozású köztéri, valamint közösségi hősi emlékei és ezek adatbázisa

https://www.kozterkep.hu

www.paszto.hu

Arcanum Digitális Tudománytár

-          Közgazdasági Értesítő - Közszállítási Értesítő, 1935. január-június

-          Nemzeti Ujság, 1935. október 30.

-          Nemzeti Ujság, 1935. szeptember 29.

---

[1] A tiszti hősi halottakra vonatkozó bejegyzések nagyrészt Vass József: Pásztó története c. könyvéből idézve