Huszárvágta kerékpáron – a 14. kerékpáros zászlóalj alkalmazása a kárpátaljai hadműveletben 1. rész

Az 1939-es kárpátaljai hadműveletekben a kerékpáros csapatok fontos, meghatározó szerepet játszottak és kiváló teljesítményt nyújtottak. A harcok egyik mozzanatáról írt cikk részlete:

"A magyar csapatok március 14-én éjjel megindult támadását három irányban szervezték meg: Munkácsról kiindulva Ilosva–Bilke– Dolha–Alsóverecke–Szolyva, s onnan a lengyel határ volt. A második irány Ungvárról az Ung völgyén Perecseny–Nagyberezna–Uzsok–Turjaremete felé, míg a harmadik csoport iránya a Tisza völgyében Királyháza–Huszt–Rahó–Kőrösmező vonalon letörni a Szics-gárda ellenállását, megakadályozni a román katonaság közbeavatkozását bármi áron.

Ez utóbbi csoport támadása március 15-én 01.00-kor kezdődött, amikor a 24. határvadász zászlóalj (zászlóaljparancsnok vitéz Loósy Alajos alezredes) Beregszászról Tiszaújlakon át megindította támadását Nagyszőllős felé. Elsőként a 24/6. határvadász örs lépett harcba (örsparancsnok Nagy Pál törzsőrmester), amelyet a zászlóalj beérkező kerékpáros századának felderítő járőre és századéle támogatott. A harccsoport 4 óra tájban lépte át a határt, de kezdeti térnyerése elakadt, amikor 6 óra tájban Nagyszőllős irányából cseh harckocsitámadást kaptak. Az ellenséges harcjárművek a rájuk irányított géppuska- és golyószórótűzben visszafordultak, közben a kerékpáros század fennmaradt része és a Beregszászról bérgépkocsikon (!) szállított zászlóaljtartalék is beérkezett. 6.45 tájban a csehek másodszor is harckocsitámadást hajtottak végre, ez elérte a határvadászok rajvonalát, de némi veszteség okozása után a három harckocsi Szőllősvégardó irányába visszavonult.

Az elakadt támadás kimozdítására Beregszászra irányították a 2. gépkocsizó dandár ( alárendeltségébe beosztott 14. kerékpáros zászlóaljat (zászlóaljparancsnok vitéz báró Ungár Károly alezredes). Ungár alezredes egységének útba indítását követően gépkocsin Beregszászra ment, ahol vette a VIII. hadtest azon utasítását, amely szerint zászlóaljából és 24. határvadász zászlóaljból alakított harccsoporttal még aznap vegye birtokba Nagyszőllőst. Ezt követően beérkezett részeit (a zászlóalj a 3. század kivételével Beregszászra érkezett) Tiszaújlakra irányította. Rövid helyzetértékelés után harccsoportját támadáshoz rendezte, majd a Mátyfalvánál tüzelőállást foglalt 24. határvadász üteg (ütegpk. hetei Bakó Barnabás főhadnagy) tűztámogatása mellett megindította 12 órakor az akciót, míg a határvadász zászlóalj portyázó századának (századparancsnok Molnár Andor főhadnagy) őrsei oldalbiztosítást adtak.

A 24. határvadász zászlóalj Szőlősvégardón keresztül támadva – a teljesen demoralizálódott ellenséges csapatok nyomában – előretört. 12.30-kor a Tisza bal partján, Szászfalun keresztül két cseh harckocsi tört előre Feketeardóig, oldalazó tüzükkel rövid időre megzavarták a támadást, majd amikor a határvadász zászlóalj elérte Szőllősvégardó szélét, erős ellenséges tüzet kapott, de az rövidesen abbamaradt, a zászlóalj tovább folytatta előrenyomulását és 14.30-kor birtokba vette Nagyszőllőst. Eközben a 14. kerékpáros zászlóalj a fenti támadás irányával déli irányban párhuzamosan Fancsikán és Tiszaszirmán keresztül birtokba vette a Nagyszőllős-Királyháza műút és a vasút kereszteződését. A csehek visszavonulását két harckocsi fedezte, a cseh csapatok Felsőveresmarton éjjeleztek, majd másnap a técsői hídon keresztül román területre távoztak.

A csapatok a városban és környékén megfelelő biztosítás mellett elszállásoltak, a bevezetett felderítés során megállapították, hogy Nagyszőllőstől keletre Felsőveresmart-Királyháza vonala meg van szállva. Közben megérkezett a VIII. hadtest parancsa, amelynek értelmében 16-án Husztot birtokba kellett venniük.

Másnap reggel a harccsoport két oszlopban folytatta az előrenyomulást. A jobb oszlop első lépcsőjét –amely Nagyszőllős DK-ről átkelve a Tiszán Királyházán és Verécén át tört előre a folyó bal partján – a 14. kerékpáros zászlóalj zöme alkotta, második lépcsőként a határvadászok kerékpáros századát osztották be."

A 14. kerékpáros zászlóalj pihenője Técsőn

A teljes cikk olvasható a Seregszemle folyóirat 2014/3. számában

A Kárpátaján hősi halált katonákkal kapcsolatos összesítés pedig itt olvasható.

Kerékpáros ügyességi jelvény

"A kerékpárosjelvényt elnyerheti:

a) az a szervezetszerűen beosztott, géppuskát, vagy annak állványát vivő kerékpáros, aki géppuskáját, illetve annak állványát egy kiképzési év alatt megtett legalább 1000 km távolságon, kerékpárján gondos körültekintéssel és kíméletes kerékpározással akként szállította, hogy szakaszát teljes felszerelésével – önhibájából eredő – késedelem nélkül követte s géppuskáját saját gondatlansága okozta akadályok nélkül mindenkor idejében működésbe hozta.

b)  az a kerékpáros műszerész, aki az alosztály parancsnokának, és az alosztály anyagi kerékpáros tisztjének véleménye alapján egy kiképzési év folyamán eme beosztásában és a kerékpáros műhelyben végzett önálló javításoknál "kiváló"-an megfelel.

c) minden egyéb kerékpáros (karabélyos, golyószórós, árkász, távbeszélő, műszaki stb.), aki a részére előírt odaítélési feltételek mellett a lövészkitüntetést elnyerte,  kerékpárján a megengedett műszaki javítási munkákat kiválóan képes elvégezni és a kiképzési év folyamán kerékpáros szakaszától – önhibájából eredően – nem maradt le."

Az 1921. augusztus 20-án avatott Ludovika-évfolyam hősi halottai

Folytatva a Ludovika Akadémián avatottak veszteségeinek összegyűjtését, most az 1921-ben felavatottakat vettük szemügyre. Az adatgyűjtés során feltűnt, hogy a huszas évek elején avatott évfolyamok harctéri veszteségi listája nem túl hosszú. Miért is van ez?

Wass Albert katonai pályafutása

Gróf czegei Wass Albert 1908-ban született a Kolozs megyei Válaszúton főnemesi, grófi családban. Édesapja, gr. Wass Endre tartalékos huszártiszt volt a marosvásárhelyi 9. honvéd huszárezrednél, részt vett az első világháború harcaiban.

Fiának, az íróként ismertté vált Wass Albertnek katonai pályafutása 1932-33-ban vette kezdetét, amikor egy év kötelező katonai szolgálatot teljesített a bukaresti 4. “Regina Maria” roşiori (lovas) ezrednél. Leszerelését követően tovább folytatta írói tevékenységét, továbbá a családi birtokon gazdálkodott.Az 1940-es második bécsi döntéssel Észak-Erdély visszatért az anyaországhoz, családja visszakapta birtokait, az író álmai megvalósulni látszottak. Wass Albertet ismeretlen időpontban átképző tanfolyamra hívták be a magyar honvédséghez, amit követően a román hadseregben kapott tartalékos tiszti kiképzését itt is elfogadták, 1943. január 1-jével tartalékos zászlóssá léptett elő.A kolozsvári IX. híradó zászlóalj állományába került, azonban ennek vélhetően pusztán adminisztratív okai voltak, soha nem szolgált híradó tisztként, vélhetően az ehhez szükséges (műszaki) alapismeretekkel sem rendelkezett. Ugyanakkor ismert dokumentumaiban mindvégig a kolozsvári alakulat szerepel állománytestként.

Első frontszolgálatára 1943-ban került sor, amikor a megszálló csapatok kötelékében – talán a kolozsvári IX. önálló huszárszázad által felállított 26. önálló huszárszázad tisztjeként – az élénk partizántevékenységéről ismert Pripjaty-mocsarak vidékén szolgált. Ugyanakkor a Tűzkereszt viselésére vonatkozó igazolványán a „M. Kir. VIII. Honvéd Hadtest Híradó Parancsnokság” fejléc és bélyegző szerepel (valószínűleg mint harctéri magasabb parancsnoksága).

1944 januárjában – német nyelvtudására való tekintettel – kinevezték a dél-erdélyi, Brassóban állomásozó, Német-Olasz Tiszti Bizottság összekötő tisztjének. Irodája Sepsiszentgyörgyön volt, ami zavartalan körülményeket biztosított munkájához. Parancsnoka Szent-Miklósy István vezérkari őrnagy volt. Feladatköre szerint jelentenie kellett a bizottságnak a román szélsőségesek által –főleg a magyar kisebbséggel szemben- elkövetett atrocitásokat. Naponta legalább két-három embert tartóztattak le, ütlegeléseket és gyilkosságokat vizsgáltak ki. Az itt látottak mély nyomot hagytak az íróban, hiszen közvetlenül megtapasztalhatta a vissza nem tért dél-erdélyi magyarság kiszolgáltatottságát a korántsem ritka román túlkapásoknak. 1944. áprilisától Wass Veress Lajos tábornok szárnysegédjeként szolgált tovább.

1944 októberében Veress utódjának, Kovács Gyula tábornoknak lett rövid időre a segédtisztje, majd a IX. hadtest egykori vezérkari főnökének Fónagy János vezérkari ezredesnek lett adjutánsa. Innentől kezdve Wass szolgálata nagyjából az ezredes beosztásaihoz kötődött, mely a sokszor sebtében végrehajtott hadrendi átszervezések, áthelyezések függvénye volt, vagyis a 9. tábori póthadosztály törzsénél szolgált. 1944. október 17-én hagyta el csapatával Erdélyt, ahová soha többet nem térhetett vissza.

Részt vett a 9. póthadosztály harcaiban az Alföld északi részén, majd a Poroszló-Eger-Balassagyarmat útvonalon visszavonulva végül a Balatontól északra állapodtak meg. Az akkor feltöltés alatt álló póthadosztály élénken bekapcsolódott a márciusban tetőfokára hágó Balaton-felvidéki harcokba. Wasst közben 1945. január 1-jével előléptették hadnaggyá. A 9. tábori póthadosztály 1945. január 14-én 0 órától Tapolcán átvette a 20. gyaloghadosztály hadrendi számát és alakulatait, a 20. gyaloghadosztály törzse pedig a 9. tábori póthadosztály elnevezést kapta. Február 2-ával Fónagyot a 20. gyaloghadosztály élére nevezték ki, így segédtisztként Wass is követte.

1945. márciusában Wass utasítást kapott egy Németországba tartó katonai vonatszerelvény parancsnoki teendőinek ellátására, mely lepecsételt vagonokban állami iratokat menekített a Birodalomba. Az erős orosz támadások ellenére haladtak -ugyan az utolsók között-, de el tudta hagyni Magyarországot. Április elején érkeztek meg Németországba, mikor egy Bleibach nevű kis faluban, a Bajor-erdőkben elfogyott az üzemanyaguk, a szerelvényt elhagyták és a közeli erdő elhagyott házaiba húzódtak vissza. Itt találkoztak az amerikai csapatokkal és a regensburgi hadifogolytáborba került.

Az összefoglaló alapjául Virágh Ajtony cikke szolgált, amely a Katonaújság 2011/5. számában látott napvilágot.

Megjegyzés:

Az interneten Wass Albert életével kapcsolatban számos különböző adat található. Ezekkel kapcsolatban fontosnak tartom felhívni a figyelmet a forráskritika fontosságára. Virágh Ajtony erről így írt:

„Wass Albert katonai szolgálatának rekonstruálásakor ugyanazzal a problémával szembesülhetünk, mint Somogyváry Gyulánál. Az író az emigrációban ugyanis rendkívül termékenyen dolgozta fel a háborút, főként Erdély és a székelyek sorsára vetítve, átszőve személyes élményeivel, gyakran egyes szám első személyű narrációval. Írt nyilvánvalóan személyes ihletettségű háborús novellát, memoárokat is, melyekben valós szereplők, helyszínek szerepelnek, azonban nem mentes az író szabadság által megengedett fantázia-elemektől sem. Ezeket tehát életrajzi szempontból maradéktalanul hiteles forrásokként nem kezelhetjük, még a valós részek ellenére sem. Wass interjúk, beszélgetések keretében maga is mesélt a háborús élményeiről, melyek olykor már ember feletti hősiességről adnak tanúbizonyságot. Ezeknél is élni kell némi forráskritikával, hiszen a háború óta évtizedek teltek el, de ezen élmények is feltétlenül megemlítendők.”