A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1939. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1939. Összes bejegyzés megjelenítése

2015/10/08

Huszárvágta kerékpáron – a 14. kerékpáros zászlóalj alkalmazása a kárpátaljai hadműveletben 1. rész

Az 1939-es kárpátaljai hadműveletekben a kerékpáros csapatok fontos, meghatározó szerepet játszottak és kiváló teljesítményt nyújtottak. A harcok egyik mozzanatáról írt cikk részlete:

"A magyar csapatok március 14-én éjjel megindult támadását három irányban szervezték meg: Munkácsról kiindulva Ilosva–Bilke– Dolha–Alsóverecke–Szolyva, s onnan a lengyel határ volt. A második irány Ungvárról az Ung völgyén Perecseny–Nagyberezna–Uzsok–Turjaremete felé, míg a harmadik csoport iránya a Tisza völgyében Királyháza–Huszt–Rahó–Kőrösmező vonalon letörni a Szics-gárda ellenállását, megakadályozni a román katonaság közbeavatkozását bármi áron.




Ez utóbbi csoport támadása március 15-én 01.00-kor kezdődött, amikor a 24. határvadász zászlóalj (zászlóaljparancsnok vitéz Loósy Alajos alezredes) Beregszászról Tiszaújlakon át megindította támadását Nagyszőllős felé. Elsőként a 24/6. határvadász örs lépett harcba (örsparancsnok Nagy Pál törzsőrmester), amelyet a zászlóalj beérkező kerékpáros századának felderítő járőre és századéle támogatott. A harccsoport 4 óra tájban lépte át a határt, de kezdeti térnyerése elakadt, amikor 6 óra tájban Nagyszőllős irányából cseh harckocsitámadást kaptak. Az ellenséges harcjárművek a rájuk irányított géppuska- és golyószórótűzben visszafordultak, közben a kerékpáros század fennmaradt része és a Beregszászról bérgépkocsikon (!) szállított zászlóaljtartalék is beérkezett. 6.45 tájban a csehek másodszor is harckocsitámadást hajtottak végre, ez elérte a határvadászok rajvonalát, de némi veszteség okozása után a három harckocsi Szőllősvégardó irányába visszavonult.

Az elakadt támadás kimozdítására Beregszászra irányították a 2. gépkocsizó dandár ( alárendeltségébe beosztott 14. kerékpáros zászlóaljat (zászlóaljparancsnok vitéz báró Ungár Károly alezredes). Ungár alezredes egységének útba indítását követően gépkocsin Beregszászra ment, ahol vette a VIII. hadtest azon utasítását, amely szerint zászlóaljából és 24. határvadász zászlóaljból alakított harccsoporttal még aznap vegye birtokba Nagyszőllőst. Ezt követően beérkezett részeit (a zászlóalj a 3. század kivételével Beregszászra érkezett) Tiszaújlakra irányította. Rövid helyzetértékelés után harccsoportját támadáshoz rendezte, majd a Mátyfalvánál tüzelőállást foglalt 24. határvadász üteg (ütegpk. hetei Bakó Barnabás főhadnagy) tűztámogatása mellett megindította 12 órakor az akciót, míg a határvadász zászlóalj portyázó századának (századparancsnok Molnár Andor főhadnagy) őrsei oldalbiztosítást adtak.

A 24. határvadász zászlóalj Szőlősvégardón keresztül támadva – a teljesen demoralizálódott ellenséges csapatok nyomában – előretört. 12.30-kor a Tisza bal partján, Szászfalun keresztül két cseh harckocsi tört előre Feketeardóig, oldalazó tüzükkel rövid időre megzavarták a támadást, majd amikor a határvadász zászlóalj elérte Szőllősvégardó szélét, erős ellenséges tüzet kapott, de az rövidesen abbamaradt, a zászlóalj tovább folytatta előrenyomulását és 14.30-kor birtokba vette Nagyszőllőst. Eközben a 14. kerékpáros zászlóalj a fenti támadás irányával déli irányban párhuzamosan Fancsikán és Tiszaszirmán keresztül birtokba vette a Nagyszőllős-Királyháza műút és a vasút kereszteződését. A csehek visszavonulását két harckocsi fedezte, a cseh csapatok Felsőveresmarton éjjeleztek, majd másnap a técsői hídon keresztül román területre távoztak.

A csapatok a városban és környékén megfelelő biztosítás mellett elszállásoltak, a bevezetett felderítés során megállapították, hogy Nagyszőllőstől keletre Felsőveresmart-Királyháza vonala meg van szállva. Közben megérkezett a VIII. hadtest parancsa, amelynek értelmében 16-án Husztot birtokba kellett venniük.

Másnap reggel a harccsoport két oszlopban folytatta az előrenyomulást. A jobb oszlop első lépcsőjét –amely Nagyszőllős DK-ről átkelve a Tiszán Királyházán és Verécén át tört előre a folyó bal partján – a 14. kerékpáros zászlóalj zöme alkotta, második lépcsőként a határvadászok kerékpáros századát osztották be."

A 14. kerékpáros zászlóalj pihenője Técsőn

A teljes cikk olvasható a Seregszemle folyóirat 2014/3. számában

A Kárpátaján hősi halált katonákkal kapcsolatos összesítés pedig itt olvasható.

2012/12/12

A ludovikás sorozat folytatódik – az 1939. augusztus 20-án avatott évfolyam hősi halottai

Az 1939. augusztus 20-án avatott ludovikás évfolyamról szóló adatgyűjtés alapjául ezúttal egy fénymásolt lapokból álló összeállítás szolgált, amelyet Lám Béla csendőr főhadnagytól kaptam jó pár éve. Az összefűzött lapokon sorakozó adatokat az avatás 50. évfordulójára gyűjtötték össze a bajtársak 1989-ben.



Emlékkép az avatásról, Lám Béla emlékalbumából
 


Az 1939.08.20-án avatott hadnagyok közül a kutatás jelenlegi állása szerint az alábbiak haltak hősi halált:


A HM HIM hivatalos adatbázisai szerint:


Bátori Kálmán hadnagy (1917.04.30-1941.07.26.) 14. kerékpáros zászlóalj. Hősi halált halt Letkovkánál. Szemerinovkán temették el, majd a rákoskeresztúri hősi temetőbe szállították. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Berencsváry Gyula főhadnagy (1917.08.14-1942.02.28) 32/II. zászlóalj. Hősi halált halt Veszeljovka közelében. A nyezsini hősi temetőben temették el.  Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.
 
Berencsváry Gyula

Csaba Lajos csendőr főhadnagy (1918.02.20-1945.02.17) meghalt Kapuváron agyhártyagyulladás következtében


Falkay György főhadnagy (1918.01.21-1944.09.29) 9. gyalogezred 2. század. Hősi halált halt Miskarovice közelében. Szolyván temették el.

Falkay György



György Béla főhadnagy (1918.06.02-1943.01.14) eredeti csapatteste a 26. határvadász zászlóalj. A 7/I. zászlóalj állományába tartozott. Síoktatóként hősi halált halt Bolgyirevka D-n.  Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.
Szentkirályi Ottó főhadnagy, vitéz (1916.08.28-1944.10.06). Hősi halált halt az 1. ejtőernyős csoport tisztjeként Volóc közelében. Holtteste az ellenség kezében maradt



Szentkirályi Ottó

Vejtey István főhadnagy (1917.12.18-1945.03.27.) meghalt Sárváron.

Szelepcsényi Ákos főhadnagy (1918.06.02-1942.05.25) IV. utász zászlóalj. Hősi halált halt Sztaraja Sarpovkán.


Zimonyi Ödön főhadnagy (1918.11.01-1945.02.07) eredeti csapatteste a 10/II. zászlóalj volt. A 25/II. zászlóaljba beosztva halt hősi halált Balatonkenesén.


Gömbös Gyula főhadnagy, nemes, jákfai (1918.10.20-1943.01.15) a 22. önálló huszár század parancsnokaként vonult a 2. hadsereggel a frontra, a VII. sízászlóalj századparacsnokaként halt hősi halált Kolbino közelében. Post mortem századossá nevezték ki.

Satzger Géza Hubert hadnagy (1917.10.07-1943.01.24.) 6. könnyű hadosztály lovasszázad.  Hősi halált Kocsatovkánál. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.
 
Géczy Endre szolgálaton kívüli főhadnagy, vitéz (1917.12.21-1943.02.02.) 13. könnyű tüzérezred. Hősi halált halt az V/2 tábori kórházban Kijevben.

Irinyi László főhadnagy (1918.12.10-1944.06.23.) 3. huszárezred árkász szakasz. Hősi halált halt Botowo-n. Lunienec-en temették el. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Kálmán Elemér I. főhadnagy (1917.07.18-1943.12.04.) 5/2. vadászrepülő század. Hősi halált halt Koroscsevonál. Holtteste az ellenség kezében maradt.  Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.


Kassay-Krantz Tibor főhadnagy (1918.05.02-?) 23. könnyű tüzér ezred, 5. üteg parancsnok. Eltűnt 1943. januárjában Chavowtschawat-nál

Sebestyén Béla főhadnagy, vitéz,  (1918.03.06-?) 1. ejtőernyős zászlóalj. Eltűnt 1944.11.02-án Dunaharasztinál. 

Az Attila védvonal Dunaharaszti - Soroksár közötti szakaszán, a reteszállások előtt, előretolt előörsként volt állásban v.Sebestyén Béla főhadnagy 75 mm-es ágyús szakaszával. Hősi halálára bajtársai így emlékeztek vissza:

A november 2-i éjszakai harcokban a szovjetek (4. gépesített hadtest T-34-es tankjai) igyekeztek sérült harcjárműveiket elvontatni, de áttörésre már nem volt elegendő erejük. Mindemellett a kikülönített páncéltörő szakasz állásait a szovjet előretörés lerohanta, az ott harcoló ejtőernyősök zöme hősi halált halt. Az elsőként támadó szovjet harckocsi megtévesztésül német jelzéseket viselt, így sikerült a magyar állás közelébe jutnia. Egy Kecskemét felől visszavonult német tiszt ordított, hogy ez orosz tank, de már késő volt. A főhadnagy az ágyúhoz ugrott amikor azt telitalálat érte. A többi előretörő tank pedig az üteget lerohanta, az ágyúkat eltaposták. A beásott  páncélelhárítók páncélöklei az összes tankot kilőtték, a gyalogság visszamenekült. Az állásban dúló harcok hevességére jellemző, hogy a páncéltörő szakasz parancsnoka, vitéz Sebestyén Béla ejtőernyős főhadnagy holtteste elő sem került, maradványai a közvetlen találat nyomán egyszerűen eltűntek.  (az adatért köszönet Alkay Zsoltnak).


A bajtársi emlékezet szerint  hősi halált haltak:


Rigó Zsolt főhadnagy (1918.11.02-) 19. könnyű tüzérosztály ütegparancsnok

Szakváry Károly, vitéz (1917.10.17-?)
 
Rónay Hugó (1916.12.01-?) 72/1. utász század parancsnok

Nagy Sándor II. (1917.12.15-?)

Czetz Sándor, vitéz (1918.09.13.-?)

Foris Miklós, vitéz (1918.03.04-?)



A háborút követően mártírhalált halt: 

Kiss Géza csendőr főhadnagy, kivégezték 1948.10. 24-én.

A pontosítások alapjául a már-már szokásos források szolgáltak, felsorolásuk itt olvasható.