2013/10/29

Adalékok a marseille-i merénylet hátteréhez


A kutatómunka során óhatalan, hogy olyan adatok is előkerülnek, amik csak marginálisan érintik a fő csapásirányt, ugyanakkor túlságosan érdekesek ahhoz, hogy a fiókban maradjanak. Így találtam Gaáli Zoltán levelére, amelyben a magyar hírszerzés 1934-ben lezajlott titkos vállalkozásának részleteit idézte fel.


UPDATE: Most kaptam a hírt, hogy a forrásközleményt továbbközlésre átvette a Múlt-kor történelmi portál is


1934. október 9-én a marseille-i kikötőben II. Karadjordjevic Sándor jugoszláv királyt (aki a nemzetiségi mozgalmakat erős központi intézkedésekkel próbálta felszámolni) meggyilkolták. (Az elkövető a macedón ORIM[1] és a horvát Ustaša[2] mozgalmak szövetkezésével alakult „Tett Propagandája” elnevezésű csoport kötelékébe tartozott.) A merénylet során a király azonnal meghalt, a mellette ülő Louis Barthou francia külügyminiszter megsebesült, sérülésébe rövidesen belehalt. Ugyancsak meghalt az autót vezető sofőr, két járókelő és a merénylő is. Többen megsebesültek a kíséret tagjai és a bámészkodók közül.




A támadást követő nyomozás során számos külföldi ország érintettsége felvetődött, akik közvetve vagy közvetlenül támogatták a merénylet végrehajtóit. Ezeket természetesen elsősorban azok között az államok között keresték, akiknek érdekükben állt, hogy a Jugoszláv Királyság ne erősödjön meg. Így Olaszország mellett Magyarországra is ráterelődött a figyelem. A Népszövetségben a jugoszláv külügyminiszter megvádolta Magyarországot, hogy köze volt II. Sándor jugoszláv király franciaországi meggyilkolásához, amennyiben szerepet játszott horvát usztasák kiképzésében. 1931. őszétől valóban Magyarországon – elsősorban a Zala megyei Jankapusztán – tartózkodott egy kisebb létszámú horvát csoport, amely a magyar kormány engedélyével a Szájber Gyula tulajdonában lévő Gustav Perčec korábbi osztrák-magyar katonatiszt, az usztasa mozgalom egyik vezetője által bérelt pusztán tevékenykedett. 1932. második felétől a magyar kormány alkalomszerűen anyagi támogatással, okmányokkal támogatta az ORIM és az usztasák vezetőit. A jankapusztai csoport legnagyobb létszáma mintegy 50 fő volt. A magyar hatóságok hivatalosan semmilyen kapcsolatot nem tartottak fenn a csoporttal, a felügyeletet formailag a Határmenti Útvonal Ellenőrző Kirendeltség gyakorolta felettük. A tábor mintegy két évig működött, amikor a Perčec titkárnőjeként szereplő Jelka Pogorelec megszökött és Bécsben átadta információit a jugoszláv titkosszolgálat munkatársainak. A nő információi 1933. októberében emlékirat formában a Novosti folyóiratban, majd nem sokkal később önálló kiadványként is megjelentek. Noha az emlékiratban foglaltak nem hatoltak túlságosan mélyre (pl. egyetlen hivatalos személyt sem tudott megnevezni), a magyar kormányt mégis kellemetlenül érintette. Február 1-jén a Honvédelmi Minisztérium VI-2 (kémelhárító) osztályának[3] egyik ismeretlen (Tattay ezredes fedőnevű) munkatársa tervezetet készített a tábor felszámolására, amit április közepén végre is hajtottak. 


[1] Organização Revolucionária Interna da Macedônia: 1902-ben alakult macedón szeparatista szervezet
[2] Ustaša – Hrvatski revolucionarni pokret: a Horvát Ifjúsági Mozgalomból alakult militáns függetlenségi mozgalom volt a két világháború között
[3] A Honvédelmi Minisztérium VI. osztálya az adott korszakban a vezérkar fedőszerve volt, mivel a trianoni békeszerződés korlátozásai miatt a honvédség nem rendelkezhetett vezérkarral. A -2 alszámmal megkülönböztett szervezeti egység (megfelel a későbbi Vkf-2-nek) többek között a hírszerzés és kémelhárítást látta el.