2019/09/09

Sámsonháza I. világháborús hősei


A Nógrád megyei hősi emlékművek sorában most Sámsonháza következik.

A hősi emlékmű. A kép forrása.
Az emlékművön szereplő katonák nagy többsége a besztercebányai 16. honvéd, illetve a losonci 25. "közös" gyalogezredben szolgált. A kutatás- hasonlóan a verebélyi, tari és szőllősi hasonló témájú kutatásokhoz - nagy fokú adathiány jellemezte. Sok nehézséget okoztak a szlovák vezetéknevek, illetve a sok azonos családnév, amit az emlékmű tábláján szereplő ragadványnevek némileg megkönnyítettek. Ugyancsak problémát jelentettek az anyakönyvekben feltüntetett elhalálozási helyek, amelyek sokszor már eredetileg is hibásan, a nyelvet nem ismerők által bejegyezve, nehezen olvasható írással szerepelnek a halálozási rovatban. Az adatgyűjtés és pontosítás folyamatos.


A jelenleg név szerint ismert sámsonházai hősi halottak:


Bálint Mihály (Sámsonháza, 1888.11.27., Kreth Jozefin), földműves, kőművessegéd. A mozgósításkor vonult be a császári és királyi 25. gyalogezredhez. A déli harctéren szerb fogságba esett, a nis-i fogolytáborból 1914.12.11-én adott magáról utoljára életjelet.

Belohorecz András népfelkelő (1895.) a császári és királyi 25. gyalogezred 7. századának katonájaként esett el Galíciában 1915.09.15-én, 19 éves korában.

Belohorecz Mihály. Neve csak az emlékművön szerepel.

Blahó András gyalogos (Sámsonháza, 1898.)  A magyar királyi 16. honvéd gyalogezred 1. századában szolgált, elesett 1916.12.18-án.

Blaho János népfelkelő. A 9. honvéd gyalogezred katonája volt, meghalt Doczok (Bukovina) közelében 1916.02.05-én, 19 éves korában.

Bukpán János. Neve csak az emlékművön szerepel.

Dolyán János. Neve csak az emlékművön szerepel.

Dolyán Pál. Neve csak az emlékművön szerepel.

Dombi Ferenc. Neve csak az emlékművön szerepel.

Fizelya György hadiszolgálatra bevonult ács, meghalt Luchenin közelében az osztrák tengermelléken 1916.10.10-én, 38 éves korában.

Juhász Pál dolinka (Sámsonháza, 1885.12.22., Petró Mária) földműves. A mozgósításkor vonult be a 16. honvéd gyalogezred 4. század 3. szakaszába (tábori postaszám 117.). 1916-ban másodízben került az orosz harctérre, ahol nyoma veszett. 1916.12.31-ei hatállyal holttá nyilvánították.

Kazinczi György (Sámsonháza, 1878.) póttartalékos gyalogos. A 16. honvéd gyalogezredben szolgált. Meghalt 1916.03.27-én a skobelew-i katonai kórházban, Oroszországban.

Kazinczi János (Sámsonháza, 1886) póttartalékos őrvezető ( az emlékművön tizedes)  a császári és királyi 25. gyalogezred 6. századában szolgált. Meghalt Kobnicze (Galícia) közelében, 1915.04.15-én, 28 éves korában.

Kazinczi Pál. Neve csak az emlékművön szerepel.

Krett István (Sámsonháza, 1882.10.01., Kopper Josefina) cipész, márkházai lakos. A 29. vadászzászlóalj 4. századának katonája volt (tábori posta 107). Az orosz harctéren sebesülten fogságba esve 1915. szeptember 21-én eltűnt. 1936-ban holttá nyilvánították.

Krett György. Neve csak az emlékművön szerepel.

Koza Mihály. Neve csak az emlékművön szerepel.

Kukely György dubicza  póttartalékos közlegény. A 16. honvéd gyalogezred katonája volt. Meghalt 1914.11.19-én Olmützben, 32 éves korában.

Kukely Mihály futós. Neve csak az emlékművön szerepel.

Kukely Mihály marek. Neve csak az emlékművön szerepel.

Kukely Pál cseman (Sámsonháza, 1883.09.14., Petró Erzsébet) földműves. A mozgósításkor vonult be a 16. honvéd gyalogezredhez. Bajtársai közlése szerint a gorlicei áttörés során esett el 1915.05.02-án, fejlövés következtében. 1940-ben nyilvánították holttá.

Lietaj Pál korcsolya (Sámsonháza, 1889.) valószínűleg a 16. honvéd gyalogezred 11. menetzászlóaljának 8. századának katonájaként vonult el a harctérre. Az 1. sz vöröskeresztes tábori kórházban hunyt el tüdőgyulladás következtében 1915.04.04-én. A nagymihályi temetőben nyugszik.

Lipták István népfelkelő, a császári és királyi 25. gyalogezred katonája volt, meghalt Podhorcze közelében 1917.09.20-án, 20 éves korában.

Lipták János. Neve csak az emlékművön szerepel.

Majercsik István szlotko. Neve csak az emlékművön szerepel.

Marek János sebjan. Neve csak az emlékművön szerepel.

Pálik András báró földműves, népfelkelő. 29 éves, megh. Damberg, tengermellék, 1916.08.17.

Pálik János népfelkelő őrvezető. Neve csak az emlékművön szerepel.

Pálik Mihály tizedes (Sámsonháza, 1880). A 16. honvéd gyalogezred katonája volt. Sebesülését követő vérmérgezésben hunyt el Budapesten, 1917.05.26-án a 17. helyőrségi kórházban.

Petró Pál. Neve csak az emlékművön szerepel.

Schwarcz Antal. Neve csak az emlékművön szerepel.

Szikora János mákás. Neve csak az emlékművön szerepel.

Szikora Pál mákás JF holttá nyilv. 1915.12.31.

Szikora Pál felső. Neve csak az emlékművön szerepel.

Szikora Pál mákás AF. Neve csak az emlékművön szerepel.

Szpisák Pál tartalékos zászlós (Sámsonháza, 1897.) hősi halált halt a császári és királyi 25. gyalogezred 15. századának kötelékében 1916.11.04-én.

Tóth János (Sámsonháza, 1885.09.26., Viczján Katalin) honvéd, napszámos, nagybárkányi lakos. 1915. januárjában vonult be a 16. honvéd gyalogezredhez.1915 május 4-én ezredével az orosz harctérre ment, ahol rövidesen nyoma veszett (valószínűleg a San folyóba fulladt).

Tóth Mihály. Neve csak az emlékművön szerepel.



















2019/08/05

Adalékok wartenschildi lovag Hartmann Gaszton folyamőr főkapitány életrajzához




Hartmann Gaszton Triesztben született 1886.01.16-án. A gimnázium öt osztályát Budapesten végezte. 1905.06.18-án kezdte meg szolgálatát másodosztályú tengerészkadétként, első szolgálati helye az SMS Custoza iskolahajó volt, majd „valódi” hajója az SMS Sankt Georg páncélos cirkáló és az SMS Tegethoff csatahajó. Két év elteltével első osztályú tengerészkadéttá lépett elő, majd a ranglistán előre lépegetve az osztrák-magyar flotta számos hajóján teljesített szolgálatot. 1913.11.01-jétől sorhajóhadnagy (linienschiffsleutnant) rendfokozatba lépett elő, valamint átvette a Kaiman osztályba tartozó „56” (1914.01.01-jéig Delphin, 1917.05.21-éig 56T) nyílttengeri torpedónaszád parancsnokságát, amelyen végigszolgálta a világháborút. Naszádjával részt tett többek között az olasz hadüzenetet követő napon az SMS Radetzky kísérőjeként részt vett Porto Potenza Picena megtámadásában . A háború nagy részében járőrszolgálatot és konvojkísérési feladatokat látott el, eközben 1917.11.12-én Legfelsőbb Dicsérő Elismerésben („Bronz Signum Laudis”) részesült. Harmann Gaszton a fegyverletételt követően továbbra is tengerészként szolgált: 1918.11.02-án a magyar Hadihajózásnál vették állományba, sorhajóhadnagyi rendfokozattal. Itteni első ténykedése mindjárt egy merész vállalkozás végrehajtása volt: 1918. november 4-én a horvát-szlovén kormányzat elrendelte minden, a felségvizein található hajó lefoglalását, és a velük való minden magánközlekedés tilalmát. Magyar részről kísérletet tettek az Újvidék és a Dráva torkolata közt rekedt jármüvek mentésére, miután a Károlyi-kormány kieszközölte a zágrábi Nemzeti Tanács elvi engedélyét. A  STÖR  őrnaszád önkéntesekből álló legénységgel november 7-én futott ki Budapestről és 10-én érkezett meg Újvidékre. A hajó parancsnokának,  Hartmann Gaszton sorhajóhadnagynak mind Újvidéken, mind Vukováron szembesülnie kellett azzal, hogy a zágrábi elvi engedély, amit időközben vissza is vontak, nem sokat ér a parancsokat Belgrádból kapó szerb katonasággal szemben. A veszélyes akció után Hartmann Gaszton az alábbi jelentést adta le:

"A »Stör« őrnaszád 1918 november 7-én futott ki Budapestről magyar lobogó alatt, önként jelentkezett legénységgel. A kifutást megelőzően a parancsnok a következő parancsot, illetve tájékoztatást kapta: "Újvidék és a Dráva torkolata között számos vontatmány rekedt el, melyeknek feljöttét a szlavón partról az ott garázdálkodó úgynevezett zeleni káder (zöld káder) megakadályozza. A Károlyi-kormány meghatalmazott követe a zagrebi nemzeti tanácsnál azok szabad elhajózását kieszközölte. Keresse legelőször Újvidéken az ottani MFTR-vonalfőnökkel az összeköttetést, a vele történt megbeszélés után biztosítsa a vontatmányokat a zeleni káder ellen.« Ama kérdésemre, hogy milyen magatartást tanúsítsak, ha rendes ántántcsapatokkal találkoznék, azt a szigorú parancsot kaptam, hogy tartózkodjak bármily ellenséges cselekedettől.

Gyakori sürü ködök, nemkülönben a legénység gyakorlatlansága okozta többszöri gépüzemzavarok olyannyira késleltették a hajózást, hogy a »Stör« csak 10-én reggel futott be Újvidékre. Már a befutás előtt láttuk, hogy a hídon át szerb csapatok vonulnak be a városba.

Előző éjjel Palankával szemben számos tábortüzet észleltünk. Megálltunk és megtudtuk, hogy a sziavon parton egy magyar tüzérezred táboroz, mely át szeretne kelni a Dunán, de áthajózási eszközök hijján nem teheti. Mivel e helytől néhány kilométerre felfelé a DDGT »Nürnberg« gőzösét láttuk, érte mentünk s az eszközölte az áthajózást. Habár Újvidéken a város már tele volt szerb csapatokkal, felkerestem a MFTR-vonalfőnököt lakásán, tőle ellenben azt a lakonikus felvilágosítást kaptam, hogy itt már nem lehet semmit sem csinálni.

Annak ellenére, hogy visszajövet a hajóállomás közvetlen közelében két fedett szerb géppuskaállást láttám, melyek az őrnaszádot figyelték, senki sem zavarta hajórajutásomat és a szerbek kifutásunkat sem kísérelték megakadályozni 

Ófutakon ott veszteglő 5 gőzöst kifutásra és kb. 23 telerakott uszály vontábavételére szólítottunk fel, ami meg is történt.

Élhajónkat Vukovárott egy felfegyverkezett haditengerészeti legénységgel megszállt csavargőzös állította meg; a »Stör« ezt a legénvséget ellenállás nélkül lefegyverezte és a vontatmányokkal Vukovárral szemben a balpart mentén lehorgonyzott. Éjjel egy horvát nemzetiségű volt cs. és kir. százados keresett fel és meg akarta tiltani a vontatmányok továbbhajózását. Én a zagrebi nemzeti tanács Ígéretére hivatkoztam, együtt kimentünk a városba, távbeszélőn felhívtuk Zagrebet, de onnan is tagadó választ kaptunk. A százados erőszak alkalmazásával fenyegetett, én ugyanazt helyeztem kilátásba s tárgyalásunk vége az volt, hogv ő felajánlotta, hogy a »Stőr«-ön Gombosig elkísér, nehogy az útközben felállított ütegek a vontatmányokra tüzeljenek. Én az egészet tiszta blöffnek tartottam.

A vontatmányokat Apatinig kisértük és utána visszafordultunk, hogy ujabb, Vukováron veszteglő vontatmányokat felkísérjünk.

Éjjel futottunk be Vukovárra. A kikötés után azonnal felkeresett egy franciául tökéletesen beszélő szerb tüzérszázados és felkért, hogy keressem fel vele Eitz gróf kastélyában a megszálló szerb csapatok parancsnokát. Ez egy őrnagy volt és az őrnaszád átadását követelte. Megismétlődött a múltkori vukovári jelenet. Végül felajánlotta nekem, hogy Belgrádból parancsokat fog kérni, én ezzel szemben kötelezzem magam, hogy azok beérkeztéig Vukováron maradok az őrnaszáddal. Ezt az ajánlatot elfogadtam, a hajóramenet, sajnos, két tábori löveget láttam, amelyek a hajóállomás felé meneteltek.

November 13-án az őrnagy felkeresett a hajón és azt az ajánlatot tette, hogy kössünk írásbéli egyezményt, miszerint én kötelezzem magam, hogy kifutás után nem fogom fegyvereimet szerb csapatok ellen alkalmazni, viszont ő is garantálta, hogy a szerbek Vukovártól felfelé nem fognak az őrnaszádra tüzelni. Az egyezmény aláírása után szabadon futhattam ki, a vontatmányok elliozaláláról persze le kellett mondanom. Ennek az egyezménynek szerbül irott példánya még ma is birtokomban van.

Mint lefelé menet, ugy most is ködök gátolták a hajózást. A »Stör« csak a rövid nappali világosság mellett hajózhatott, mert villany világilása nem működött és a szükségvilágításhoz petroleum

útközben sehol sem volt kapható. Igy történt, hogy a »Stör« csak 1918 november 19-én futott be az óbudai kikötőbe."


A "Stör"


1919.01.10-1922.06.06. között első tisztként szolgált a fiumei Adria Tengerhajózási RT. hajóin (közben  1919.03.18-án korvettkapitánnyá lépett elő). A társaság által kiadott bizonyítvány szerint: „a legnagyobb iparkodást, becsületességet és képességeket mutatván, feljebbvalóinak teljes megelégedését érdemelte ki”. Ezt követően Magyarországot választotta lakhelyéül, Rákosszentmihályon, az Ilona u. 52. szám alatt lakott. 1922.11.05-én házasságot kötött Bräilowska Olgával  (házasságukból 1923.03.31-én Hildegard lányuk  született). 1922.11.26-án rendfokozatának elnevezése II. osztályú törzskapitányra változott. 

A trianoni békeszerződés rendelkezései a magyar folyami hadihajózást nem engedélyezték, ezért 1921. elején azt folyamrendészetté szervezték át, rendkívül szűk keretek között. Az új szervezetet beiktató 1922. évi XIV. tc. („Folyamőrségi törvény”) leszögezte, hogy a Folyamőrség minden tekintetben és kizárólag a belügyminiszternek van alárendelve . Így nem meglepő, hogy 1924. őszén, amikor éves szabadságára távozott, mint őrnaszád csoport parancsnok, szabadságának lejártával 1924.10.29-én a Belügyminisztérium VI.a. osztályába kellett bevonulnia . Itteni szolgálata három évig tartott, Hartmann Gaszton II. osztályú törzskapitányt 1927.10.03-án Scitovszky Béla belügyminiszter 220.208/1927/VI.d szám alatt „a folyamrendészeti alosztályban három éve végzett előadói tevékenysége miatt” belügyminiszteri dicséretben részesítette . Valószínűleg a folyamrendészeti alosztályba történő áthelyezésével függ össze, hogy 1924.03.31-én kelt lakcímkijelentője szerint az I. kerület Táltos u. 6., I/12 alól a III. kerület, Táborhegy 2558 alá költözött, amely cím közelebb esett az óbudai Horthy Miklós Folyamőr Laktanyához. Végül a III. ker., Laborc u. 16. szám alatt lelt lakhelyre. Közben társadalmi funkciót is ellátott, mint a Tisza-Dunavölgyi társulat Belügyminisztérium által delegált póttagja.

Pályafutásának 1927-1932. között állomásairól nem állnak rendelkezésre adatok ennek oka részben a folyamőrség rejtett mivolta, részben a nagy mértékű irat-megsemmisülés lehet. Bárhol is szolgált a folyamőrségen belül, kiválóan látta el feladatát: erről tanúskodik, hogy 1931-ben a Kormányzói Dicsérő Elismerést vehette át. Hagyatékában fennmaradt a folyamőr főparancsnok 1934-ben kelt dicsérete is, amely a csajkásezred két évig betöltött parancsnoksága alól felmentette, ezzel egy időben december 12-én a honvédelmi minisztert a folyamőrség parancsnokhelyettesévé nevezte ki . Ezt a beosztását csupán egy évig látta el: előbb 1935.10.01-jétől 9. rangszámmal folyamőr főkapitánnyá, majd 1935.12.31-én kelt Legfelsőbb Elhatározás szerint a folyamőrség parancsnokává nevezték ki . Ebben a beosztásában is kiválóan teljesített, 1936.12.14-én a csapatkiképzés és a tiszti továbbképzés terén kifejtett tevékenységéért a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét ítélték oda számára . Ekkor már súlyos beteg volt, erről tanúskodik a Folyamőrség tisztikara által 1935.11.14-én küldött levél, amelyben egy bajtársi ebéd alkalmával kívántak szeretett parancsnokuknak mielőbbi felgyógyulást. 

Hartmann Gaszton betegségéből nem épült fel, meghalt az Alkotás utcai katonai kórházban 1937.05.09-én délután háromkor . A Farkasréti Temetőben helyezték végső nyugalomra 1937.05.13-án.
Hartmann Gaszton sírhelye


2019/05/10

Az 1926 augusztus 20-án avatott ludovikás évfolyam hősi halottai

Az 1926.08.20-ával szolgálatba lépő évfolyamot – elsőként az Akadémia történetében – főhadnagyi rendfokozatban avatták tisztté.

Andrási (Andrásy) Gyula őrnagy (sz. 1901.11.19.) A VI. csendőrkerület állományába tartozott, 1915.02.12-én Budapesten esett fogságba, mint a zilahi csendőrzászlóalj parancsnoka. Az uzmányi 95. számú hadifogolytáborban hunyt el 1945.07.27-én.


Bánfalvy Ferenc vezérkari százados, tábori pilóta (sz. 1904.03.24.) 1940.04.29-én szolgálatteljesítés közben repülőhalált halt.

Bánfalvy Ferenc


békési CSANÁDY Pál őrnagy (Szalárd, 1903.02.09.)
Hősi halált halt fejlövés következtében a 40. gyalogezred kötelékében Moszanica Ruszka közelében,
1943.12.30-án. Halála után a a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét hadidíszítménnyel és a kardokkal
ítélték oda a számára

 
Csató (Csathó) Ernő vezérkari alezredes, lófő, csatószegi (sz. 1903.10.05.)
 A III. hadtest kötelékében esett hadifogságba 1943.02.02-án. Kiadták a magyar hatóságoknak. 1951. november 2-án végezték ki. Ítéletét 1990. szeptember 2-án törvénytelennek minósítették, a vád alól felmentették. Sírhelye ismeretlen.


br EXTERDE Dénes őrnagy (Topolya, 1904.03. 22.)


Exterde Dénes főhadnagy

Nyugállományú huszár őrnagyként a Waffen-SS 25. (1. magyar) „Hunyadi” fegyveres-gránátoshadosztálya ellátóezredének segédtiszti teendőit látta el. Hősi halált halt a neuhammeri táborkomplexum kiürítése során vívott utóvédharcokban 1945.02.11-én. 

A www.hadisir.hu oldalon nem szerepel,



Hanzély Pál főhadnagy (Dobsina, 1904)
A 2. honvéd gyalogezred I. zászlóaljának állományába tartozott. Vízbe fulladt 1927.01.08-án Szolnokon, miközben egy korcsolyázás közben jégbe szakadt társaságot mentett. 2019.01.12.én kelt korámyzói elhatározással a "Személyes bátorsággal véghezvitt tettek jutalmazására alapított ezüst érmet a piros-fehér pólyás szalagon"  kitüntetést ítélték oda számára.

Kucsera Endre  őrnagy (sz.1903.08.16.)
1942. november 17. és 1943. január 15. között a csáktornyai 17/II. zászlóalj ideiglenes megbízott parancsnoka volt, majd a nagykanizsai 47/I. zászlóalj illetve kisebb alakulatrészek vezetését látta el a III. hadtest 1943. januári és februári visszavonulása alatt. Eltűnt 1943. február 12-én a Manturovó és Sztarij Oszkol között vívott harcokban. A www.hadisir.hu oldalon nem szerepel.


Liptay György őrnagy (Szeged, 1904.11.30.) 
A háború végén oontosabban nem ismert alakulat kötelékében került nyugatra, ahol Oberndorf bei Salzburg településen 1945.06.13-án hunyt el hashártyagyulladás következtében.




Massányi Tibor őrnagy (Budapest, 1903.10.19.) 
Perejezsaja közelében halt hősi halált 1942.09.29-én, mint a 13. gyalogezred II. zászlóaljának parancsnoka. Halála után a Tiszti Arany Vitézségi Érmet ítélték oda számára.


Matuskovich Endre őrnagy (Szeged,1903.06.20.
Hősi halált halt Ságmajor (Pátka, Fejér megye) közelében 1944.12.22-én az 1/IV. tábori huszár pótosztály állományában. 


Meskó László, felsőkubini, százados (Pusztaföldvár, 1904.07.02.)
Hősi halált halt a Don menti hídfőcsaták során Uriv közelében 1942.07.12-én, mint a  4/I. zászlóalj tisztje.

Mikó Árpád légügyi főellenőr (Balassagyarmat, ?-Szombathely, 1933.06.20.)
A Szombathely mellet lévő Közár-Major közelében zuhant le repülőgépével 1933.06.20-án hajnalban. Szerelője, Szalay Lajos a helyszínen meghalt. Mikó Árpád még aznap a kórházban halt bele sérüléseibe.


Muhr Albert százados, vitéz limanovai (Szarajevó, 1902.02.14.), 
Hősi halált halt 1941.09.13-án Tomakovka közelében, mint a 3. huszárezred tisztje.


Perjés (Pervuleskó) István órnagy (sz. 1903.04.30.)

Hősi halált halt a 17. honvéd gyalogezred állámányban, feltehetően a doni áttörés, vagy az azt követő visszavonulás során. A www.hadisir.hu oldalon nem szerepel, ugyanakkor halálhírét a korabeli sajtó 1943.03.26-án közölte.



Sánta Mátyás őrnagy (Budapest, 1903.01.13.)
A IV. fogatolt vonatosztály állányában teljesített hadiszolgálatot. Hősi halált halt 1943.01.16-án Petrenkovo közelében. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal kitüntetést ítélték oda számára.


Tímár István repülő őrnagy, vitéz (sz. 1902.12.26.). 
A HM 37. osztályának állományába tartozott. 1944. november 19-én amerikai alacsonytámadás áldozata lett Devecser környékén, amikor a balatonkenesei üdülőből nyugatra menekítették a sebesülteket.






A www.hadisir.hu oldalon nem szerepel.

Békássy (Wiesner) Ernő repülő százados (1904.), repülőhalált halt HA-XBC lajstromjelű FW- 58 pilótájaként 1938.01.10-én Pápa közelében a 29-es számú vasúti őrháznál.

Békássy Ernő sírja a Farkasréti temetőben



Az 1926-os évfolyam esetében a kutatás során találkoztam ecsedi Csapó József tüzér főhadnagy nevével. Az ő esete nem tisztázott. A neve szerepel A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia és
a testvérintézetek összefoglalt története (1830-1945) című könyvében. Halálát követően a korabeli sajtó-
források nyugállományú tüzér főhadnagyként (gyakran századosként), illetve korábbi ludovikásként
hivatkoznak rá. Ugyanakkor a Honvédségi Közlönyben a frissen avatott tisztek között neve nem szerepel.
Ugyancsak nem említik az 1927-ben és 1928-ban megjelent tiszti névtárakban sem. Ennek lehet oka az, hogy
rejtett állományban volt (egyébiránt a Rada által, valamint a sematizmusokban 1926-os avatásúként jel-
zett tisztek egy része - ismeretlen okból - az 1927.08.15-ei közlönyben úgy szerepel, mint akiket 1927.08.15-
ével avattak tisztté.

Csapó József a Rongyos Gárda kötelékében szolgált. A sajtóhírek szerint a spanyol polgárháborúban Franco
oldalán szolgált, hazatérését követően pedig részt vett a Gárda tevékenységében. Hősi halált halt 1939.01.06-án
a munkácsi "csehkiverés" során.

Úgy gondolom, a nagymérvű adathiány ellenére, hogy Csapó valóban Ludovikát végzett tiszt volt, aki korán
kivált az aktív szolgálatból, ugyanakkor a HM VI-5 osztálya által szervezett diveráns tevékenységet folytató ala-
kulatokban tevékenykedett. Ezt erősítheti, hogy hasonló pályafutás az évfolyamon avatottak között
nem állt példa nélkül. Körner Ferenc, valamint Gérecz László egyarán hamar leszerelt, de nevük rendre felmerül a
a korabeli félkatonai alakulatok névsoraiban, (később aktívan együttműködtek a magyar hírszerzéssel,
illetve elhárítással is).

Csapó személyi körülményei, köztük avatásának pontos időpontja, további kutatások tárgyát képezik, de addig is
elfogadom Rada Tibor említett adatközlését.


2019/04/09

Az 1925.08.20-án avatott Ludovika-évfolyam hősi halottai


Az 1925.08.20-án avatottak az első olyan Ludovika-évfolyamba tartoztak, akik katonai felsőfokú tanulmányaikat az első világháborút követően kezdték meg. A felavatott 99 akadémikus – ellentétben a következő évekkel – hadnagyi rendfokozatot kapott. A nagyobb létszám mellett az is jelezte, hogy a honvédségnek minden területen képzett tiszteke van szüksége, hogy már több fegyvernem is kapott frissen avatott tiszteket: 67 főt a gyalogsághoz, kilencet a lovassághoz, 10-et a tüzérséghez, hatot a műszaki csapathoz, négyet a híradócsapathoz, hármat a vonatcsapathoz avattak fel. A újonnan avatottak közül többet csak névleg helyeztek el egy-egy – jellemzően gyalogsági – alakulathoz, rövidesen átvezényelték őket a rejtve működő légierő kötelékébe. Ilyenek szerepelnek a kötelességteljesítés közben meghaltak névsorában is.

Az avatottak névsorát áttekintve láthatjuk, hogy a 99 tisztté avatottból 10-en haltak hősi halált a háború végéig, illetve ide soroltam még Tartsay Vilmost is. Ugyanakkor nem szerepel a névsorban Tost Gyula, akit ugyancsak 1925-ben avatták tisztté (1944.10.15-én lett öngyilkos), halálának tisztázatlan körülményei, illetve motivációja miatt nem éreztem úgy, hogy beleillik a névsorba.


Bölönyi Zoltán főhadnagy (?-Sásd, 1936.12.17.) Az 5. kerékpáros zászlóalj állományába tartozott, a rejtett légierő kötelékébe vezényelve. Repülőhalált halt.

Bydeskuthy Sándor alezredes, ippi (Alvinc, 1903.03.28-Balatonalmádi, 1945.02.13). Hősi halált halt a 26/I. zászlóalj parancsnokaként sebesülésének következményeképpen.


Fiáth György. A kép forrása: www.hadisir.hu


Fiáth György vezérkari alezredes (Székesfehérvár, 1902.04.23-Kolozsvár, 1944.09.29.). Hősi halált halt szilánksérülés következtében, mint a 7.  tábori póthadosztály vezérkari főnöke. Halála után a Magyar Érdemrend hadidíszítményes és kardos Tisztikeresztjét ítélték oda számára.


Győrbíró Zoltán


Győrbíró Zoltán (?-Baja, 1934.08.27.). A rejtett légierő kötelékében, a kereskedelemügyi minisztérium szegedi meteorológiai repülő kirendeltségének állományában szolgálva Sükösd közelében repülőgépe lezuhant. Súlyos sérülésekkel szállították a bajai kórházba, ahol sebeibe belehalt.

Jankó Andor százados (?, 1902.05.05.) 1940. novemberében, kötelessége teljesítése közben szerzett súlyos betegségben Budapesten meghalt.

Molnár Pál alezredes (Kunhegyes, 1902.11.18-Jugyino, 1943.01.17.), hősi halált halt az 51. gyalogezred kötelékében, szívlövés következtében.

Pálos (Pauer) Géza (Pozsony, 1903.02.28-Uriv, 1942.07.18.) 1942-ben a magyar 2. hadsereg kötelékében vett részt a Don menti harcokban, mint a VIII. kerékpáros zászlóalj 2. századának parancsnoka. Hősi halált halt mell-lövés következtében a hídfőharcok során Urivtól északnyugatra.


Schenker György

Schenker  György őrnagy (Nagyvárad, 1903.06.09-Horn, Ausztria, 1945.06.06.), 1945. elején az 1. felderítő zászlóalj pótzászlóaljának parancsnoki teendőit látta el. Alakulatával 1945.01.04-én hagyta el Magyarországot. Hadifogságban halt meg.

Schneider Vilmos hadbiztos őrnagy (Budapest, 1903.09.06-Krakkó, 1944.08.03.), Az 1. hadsereg anyagi összekötő törzsének állományában teljesített hadiszolgálatot. Sebfertőzés következtében halt hősi halált.

Székely  Sándor őrnagy (?, 1901.11.24-Niezwiska, 1944.03.27.),  hősi halált halt a 42/II. zászlólj kötelékében.


Tartsay Vilmos


Tarcsay  (Tartsay) Vilmos vezérkari százados (Érsekújvár, 1901.07.22-Budapest, 1944.12.08.) 1941-ben nyugdíjazták, 1944 végén bekapcsolódott a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága katonai vezérkarának munkájába. 1944. november 22-én letartóztatták, majd kivégezték.