2019/03/22

„Ápold tovább is zászlóaljunk hagyományait…”


Pár éve eljutottam előadni Nógrád megyébe is, az ottani kerékpáros zászlóaljakkal kapcsolatban. A balassagyarmati és salgótarjáni előadás egyaránt kutatómunkát indított el. Az előbbi érett be hamarabb: a Balassagyarmati Honismereti Híradó 2017. évi kötetében „Ápold tovább is zászlóaljunk hagyományait…” címmel megjelent a 6. kerékpáros zászlóalj történetét feldolgozó tanulmány. Rövid részlet az írásból:














" (...) A Balassagyarmatra helyezett zászlóalj valószínűleg 1921. május 25-ével kapta meg a 6-os hadrendi számot.
Az első adat a széles nyilvánosság előtti szereplésükről 1922. október 29-éhez köthető, amikor Horthy Miklós salgótarjáni és balassagyarmati szemleútja alkalmából a kormányzót a megyeszékhelyen fogadó díszszázadot a zászlóalj katonáiból állították össze. Horthy 14 óra 20 perckor érkezett meg kíséretével Salgótarján felől Balassagyarmatra, ahol a fellobogózott és feldíszített pályaudvaron díszes és előkelő közönség jelent meg a kormányzó fogadtatására. A megjelentek sorában ott voltak: Sztranyavszky Sándor főispán, Nagy Mihály alispán, Scitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke, gróf Mailáth Géza és Huszár Aladár nyugalmazott főispánok, báró Buttler Ervin, gróf Pejacsevich-Mikó Endre, báró Solymossy Jenő és Berczelly Jenő v.b.t.t., Karafiáth Jenő, a nemzetgyűlés háznagya és még sokan mások.
Hajnal Alajos százados, a díszszázad parancsnokának jelentéstétele és a díszszázad megszemlélése után a vármegye nevében Nagy Mihály alispán, a város lakossága nevében pedig Molnár János főbíró üdvözölte a vendéget, majd a kormányzó a díszes diadalkapun át hajtatott a vármegyeházára, ahol rövid időre visszavonult a kijelölt lakosztályába. Délután három órakor kezdődött meg az 1919. január 29-i csehkiverés alkalmával elesettek emléktáblájának leleplezése. Ezután a kormányzó a katonai gyakorlótérre hajtatott, ahol szemlét tartott a helyőrség csapatai (kerékpáros zászlóalj, csendőr- és vámőrosztály) felett, fél ötkor pedig az újonnan épült MOVE-sporttelep felavatására ment. [...] A kormányzó a sporttelepről a vármegyeházára hajtatott, ahol Sztranyavszky Sándor főispán teát adott a kormányzó tiszteletére, amelyen részt vettek a kormányzón és kíséretén kívül a társadalom előkelőségei.
Hat órakor a vármegyeház kistermében a különböző egyházi és társadalmi, kulturális egyesületek és hatóságok tisztelgését fogadta a kormányzó. [...]
Este nyolc órakor a vármegye dísztermében 300 terítékes estebéd volt, amelyen dr. Sztranyavszky Sándor főispán köszöntötte föl a kormányzót, aki kíséretével az éjszaka folyamán visszatért Budapestre.
A zászlóalj a kormányzói látogatást követően folytatta békeszolgálatát, amelyet számos társadalmi, valamint sportesemény színesített. Az alakulat parancsnoka – mint mindenkori állomásparancsnok – rendszeresen megjelent a városban és a környéken tartott rendezvényeken, megemlékezéseken. A MOVE helyi cserkészcsapata 1923. július 14–15-én tartotta ünnepélyes zászlóavatóját, melyen több helyi jeles személyiség mellett Debreczeny Gyula parancsnok a zászlóalj nevében ütött be a zászlórúdba zászlószöget.


Reznicsek István, a 6. kerékpáros zászlóalj katonája

Az alakulat csapata részt vett a magyar királyi honvéd kerékpáros zászlóaljak országos kerékpáros járőrversenyén, amely 1923. augusztus 12-én folyt le Hajmáskéren. A versenyzők két részben tették meg az utat, amelynek hossza száz kilométer volt. Hajmáskérről indultak, majd a Veszprém–Tótvázsony–Aszófő–Balatonfüred–Csopak–Veszprém útvonalat megtéve tértek vissza Hajmáskérre. Az első szakaszon hetven kilométert kellett befutni. Hajmáskéren egyórás pihenőt tartottak, majd következett a második szakasz harminc kilométeres vonala: Hajmáskér–Öskü–Peremarton–Vilonya–Királyszentistván–Hajmáskér. Hét tíz–tíz főből álló teljes tábori felszerelésű járőr indult el egy-egy tiszt vezetése alatt, a gyarmati kerékpáro-sok eredményét nem ismerjük.
1924. június 15–16-án a gyarmati kerékpárosok a budapesti vegyesdandár atlétikai bajnokságán vettek részt. A távgyaloglás versenyszámot a 6. kerékpáros zászlóalj nyerte meg, második az 1. kerékpáros zászlóalj (Vác), harmadik a 7. kerékpáros zászlóalj (Salgótarján).
1925-ben is jeleskedtek a sportokban. Június 26-i kezdettel a Budai Kerékpáros Egyesület polgári és katonai résztvevőknek kerékpáros körversenyt szervezett, amelyen mind a hét kerékpáros zászlóalj részt vett. A háromnapos dunántúli körversenyen ötfős csapatok indultak, a gyarmatiak csapatát Heinrich István hadnagy vezetésével Nagy János és Bóra János szakaszvezetők, Viliti Pál tizedes és Farszky László honvéd alkotta. A járőrök új gépekkel és tömlőkkel, a tisztek és műszerészek pisztollyal, a legénység karabéllyal és negyven tölténnyel felszerelve indultak útnak. A nehéz versenyen a jászberényi 5. kerékpáros zászlóalj csapata mögött a gyarmatiak a második helyezést érték el.
1925. március 15-ével Debreczeny Gyulát – aki a zászlóalj Gyarmatra érkezése óta a városban teljesített szolgálatot, és 1922 februárja óta a parancsnoki teendőket is ellátta – Budapestre helyezték, helyette vitéz Sallay István alezredes vette át az alakulat parancsnokságát. Így Horthy Miklós kormányzó szeptember 6-i látogatásán már ő jelent meg a zászlóalj képviseletében. A kormányzó a Faluszövetség 101. kiállításának megnyitójára, illetve Madách Imre és Mikszáth Kálmán emléktáblájának leleplezésére érkezett Gödöllőről Balassagyarmatra. Az eseményen részt vettek a Madách és a Mikszáth család képviselői, a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy és a Petőfi Társaság, a Madách Irodalmi Társaság képviselői, a vármegye és a város vezetői. A kormányzó autón, a kíséretével együtt érkezett a városba. A vármegyeháza előtt a helyőrség díszszázada állt, bal szárnyán a vármegye vitézeivel. A vármegyeházához vezető út torkolatánál hatalmas diadalkapu állt, e körül és a megyeháza előtt foglaltak helyet a vármegye községeinek küldöttségei, amelyek festői látványt nyújtottak a palóc népviselet számtalan változatában. A vármegyeháza bejáratától balra gyülekeztek a polgári előkelőségek. A protokolláris eseményeket követően délben a vármegyeháza nagytermében háromszáz terítékes díszebéd volt, amelyen a törvényhatósági bizottság tagjai, a megye és a város minden társadalmi osztályának képviselői vettek részt. Ezt követően átadták a Keviczky Hugó szobrászművész által alkotott emléktáblákat. A műmárványkeretbe foglalt valódi márványlapok balsarkában Madách és Mikszáth bronz képmása van, a keretek fejdísz részét pedig úgy a Madách-, mint a Mikszáth-reliefnél irodalmi működésükből vett szimbólum ékesíti. A kormányzó az ünnepély után Gárdonypusztára autózott gróf Majláth Géza meglátogatására. Innen visszatért Balassagyarmatra, a vármegyeházára, ahol Sztranyavszky Sándor főispán teát adott. A kormányzó délután hat órakor tért vissza kíséretével Gödöllőre.
A laktanyában szükség volt a zászlóalj igényeinek megfelelő átalakításokra, ezért a M. Kir. Államépítészeti Hivatal Kincstári Építmények Építési és Karbantartási Osztálya 1925. szeptember 23-án versenytárgyalást tartott az alakulat számára kovácsműhely és patkoló, valamint nyitott kocsiszín építési, illetve kibővítési munkálataira, valamint a kovácsműhely berendezési tárgyainak munkáira. A jelzett épületekre, illetve átalakításokra valószínűleg az ekkor még nagy létszámú málhásállat-állomány miatt volt szükség.
A zászlóalj élén gyakoriak voltak a parancsnokváltások: 1926. október elsejétől Horvay Artúr alezredes vette át a zászlóalj vezetését, majd 1929. szeptember 15-től Weinmann Győző alezredes lett a parancsnok, aki 1932. november elsejéig töltötte be a posztot. A következő parancsnok Homoródy Károly alezredes lett, aki nem egészen egy évig szolgált Balassagyarmaton. Távozásának körülményeiről Koltai Jenő visszaemlé kezéséből tudhatunk meg részleteket.Az alakulat utolsó parancsnoka Balassagyarmaton végül Nagyszebeni Rezső alezredes volt, akinek vezetése alatt távoztak a városból.
Koltai Jenő
Az 1925-ös eseménydús év zárásaként kisebb botrány kerekedett a zászlóalj körül. Vitéz Sallay István alezredes utasítására november 27-től péntek délutánonként a főgimnázium tornatermében előadássorozatot rendeztek a legénység részére az alábbi témákban: dr. Pályi Pál vm. főjegyző: A falusi ember hazafias kötelességei (három előadás); dr. Kenessey Béla egyetemi magántanár, igazgató főorvos: Az otthon egészségtana (két előadás); dr. Visnyovszky Rezső kir. tanfelügyelő: Zrínyi Miklós; Magyar mondák (két előadás); dr. Fáy Gyula polgármester: Honfoglalás; A Mohácsi vész utáni és Trianon utáni Magyarország; Wiesinger Károly főgimnáziumi igazgató: Az Árpádok kora; Kovács-Sebestény József ref. lelkész: Nemzetvédelem és erkölcstan (három előadás); dr. Popovics Miklós főgimnáziumi igazgatóhelyettes: Szabadságharc; dr. Kossaczky Arnold ügyvéd: Társadalmi tájékoztatás; Jogi ismeretek (két előadás); dr. Mikó Pál főgimnáziumi tanár: Babona; Természet szeretete; Szász Lajos főgimnáziumi tanár: A számtan és fizika köréből (három előadás); Schárnbeck László állategészségügyi főfelügyelő: Az állatbetegségek és azok házi gyógymódja (három előadás); dr. Csengő Nándor főgimnáziumi tanár: Robbanó szerek; Termőföld; vetített képekkel; Váli Rezső főgimnáziumi tanár: Magyarország növényvilága. Az előadások sorozatát Schindler Aladár nyugalmazott kultuszminiszteri államtitkár nyitotta meg A forradalom és nemzeti érzés című előadásával.
A Magyar Kultúra című lap 1926. januári számában A felekezeti kisebbség vidéki vezető szerepben levő tagjainak kihívásai című cikkében tiltakozott az ellen, hogy a tizennégy előadóból mindössze négyen voltak katolikusok, a Nemzetvédelem és erkölcstan című előadást pedig protestáns prédikátor tartotta, holott a hallgatóság túlnyomórészt katolikus volt. A lap kifogásolta ezt az eljárást. A panaszt az 1. vegyesdandár parancsnoksága vizsgálta ki, amely nem talált kivetnivalót az ügyben. Ugyanakkor Sallay alezredes, amikor értesült, hogy eljárását katolikus részről kifogásolják, haladéktalanul korrigálta azt. Kijelentette, hogy eljárásában felekezeti szempontok nem vezették, és a plébános nehezményezése után felkérte a katolikus papságot, hogy tartson legalábbis ugyanannyi előadást, mint a protestáns prédikátor.

A Magyar Királyi Honvédség felső vezetése – több más intézkedés mellett – a testületi szellem fokozása céljából 1930. március elsejétől a honvédség csapattestei részére történelmi személyiségek neveit adományozta. A kerékpáros zászlóaljak az alábbi elnevezéseket kapták: „Damjanich János” 1. honvéd kerékpáros zászlóalj, Vác; „Balogh Ádám” 2. honvéd kerékpáros zászlóalj, Hajmáskér; „Vak Bottyán” 3. honvéd kerékpáros zászlóalj, Esztergom; „Kapisztrán János” 4. honvéd kerékpáros zászlóalj, Esztergom–Tábor; „Kiss Ernő altábornagy” 5. honvéd kerékpáros zászlóalj, Jászberény; „Gróf Leiningen-Westerburg Károly” 6. honvéd kerékpáros zászlóalj, Balassagyarmat és „Báthori István” 7. honvéd kerékpáros zászlóalj, Salgótarján.
A sportteljesítményekről szólva külön meg kell említeni a Nógrád megyei kötődésű Jós Miklós nevét, akit a Ludovika Akadémián 1929. augusztus 20-án avatott hadnagyok közül osztottak be a zászlóalj állományába. A harmincas években öttusázóként kiemelkedő sportkarriert futott be. Balassagyarmati szolgálata alatt is számos alkal ommal képviselte az alakulatot, öttusa, sí- és terepfutó versenyeken.
1931-ben a Honvédelmi Minisztérium hagyományteremtő szándékkal elrendelte ún. osztálynapok tartását. A 6. kerékpáros zászlóalj február 24-én ünnepelte saját „Leiningen-napját” az 1849-ben vívott cibakházi ütközet emlékére, amelyben az alakulat névadója is harcolt. Így az elkövetkezőkben sok minden történt, amely az aradi vértanú nevéhez kapcsolódott.
Jós Miklós 1940 körül
Még ebben az évben Balassagyarmat megyei város képviselő-testülete a laktanya parancsnoksága kérésére a honvédlaktanya előtt elvezető utat a tábornokról nevezte el. 1932. február 24-re, a zászlóalj emlékünnepére könyv alakban is megjelent a zászlóalj névadójának életrajza. A kötet szerzője a zászlóaljnál felriasztási – mozgósítási – előadóként szolgáló Pozder Károly ny. százados volt (a nyugállomány ez esetben a trianoni békeszerződés egyes határozványainak kijátszását szolgáló fedőintézkedés volt). A kiadványhoz – amelyet Balassagyarmaton, a Szent István Társulatnál lehetett megrendelni – Weinmann Viktor alezredes, a zászlóalj parancsnoka a következő előszót írta:
A szerzőhöz és a „Leiningen” honvédekhez.
Jó munkát végeztél, oly munkát, mely a katona-lelkekben hős elődeink iránt feltámadt lelkesedés, bámulat és példájuk követésére irányuló törekvésben termi meg gyümölcseit. A nemes hagyományok és emlékek ápolása szép katonai tulajdonság, a testület jó szellemének talpköve. Ápold tovább is zászlóaljunk hagyományait, mint egyik avatott gondozója a fiatal hajtásnak, mely idővel izmos, hatalmas törzzsé erősödik.
„Leiningen” honvédek!
Leiningen-Westerburg Károly gróf életrajzát olvassátok oly szeretettel, mint amilyennel szerzője írta.
Merítsetek okulást belőle, ismerjétek meg a dicső múltat, a vértanú életét, harcainak és halálának történetét. Álljon előttetek követendő példaként a hős emléke, hogy ha majd egykor a trombiták újból harcra hívnak, – mint közel száz éve Leiningen-Westerburg Károly gróf tábornok, – mi is kemény szívvel és erős lélekkel szállhassunk síkra s ha kell, tudjunk férfiasan, emelt fővel ,,egy Leiningen bátorságával“ meghalni, bilincsekbe vert, szegény hazánk szabadságáért: Nagy-Magyarországért!
Kelt Balassagyarmaton, 1932. február 24-én, a cibakházai csata 83. évfordulóján, zászlóaljunk emlék-napján.

Ugyancsak 1932-ben rendezték meg először az osztálynapot. A korabeli sajtó így ír erről: Hazafias katonai ünnepély színhelye volt két napon át Balassagyarmat, ahol az ottani zászlóalj tisztikara s legénysége nagyszámú katonai és polgári küldöttség részvételével ülte meg az avató ünnepélyt abból az alkalomból, hogy Leiningen Károly gróf nyolcvanhárom év előtt győzelmet aratott Cibakházánál. A Leiningen nevét viselő kerékpáros (6.) zászlóalj parancsnoka, Weinmann Viktor alezredes a lelkes tisztikarral együtt mindent elkövetett az ünnepségek fényes, maradandó sikere érdekében. Az első napon a Kaszinó-szálló nagytermében az altisztek által rendezett kifogástalan színielőadás és műsoros est folyt le, amely Prónay Lajos alhadnagy fáradozását dicsérte. Ennek befejeztével zenés takarodó volt az egész városban, majd katonazenekari hangverseny következett a Kaszinó-szállóban. Másnap a hősök emlékszobrához vonult ki a tisztikar, legénység s a küldöttségek. Nagyszámú polgári közönség csatlakozott az ünneplőkhöz s ekképp a zászlóalj ünnepe a város ünnepe is lett. A hősök szobra előtt Ary Lajos őrnagy, parancsnok-helyettes intézett lelkesítő beszédet a „Leiningen-honvédek”-hez. Weinmann alezredes megkoszorúzta a hősök szobrát, majd a katonák istentiszteletre a templomaikba vonultak. Délelőtt 11 órakor az ünnepség zöme a laktanyában zajlott le, ahol a legénység díszben vonult ki s megjelentek a polgári s katonai notabilitások, küldöttségek s nagyszámú előkelő közönség. Weinmann alezredes parancsnok díszszemléje után a parancsnok magasszárnyalású lelkesítő beszédet intézett a zászlóaljhoz és követendő például állította oda a hős Leiningent. Ezután felolvasták az u n. aranyparancsot, amely Pozder Károly századost, aki Leiningen tábornok életrajzát s vitézi tetteit alapos történeti tudással írta meg és a vértanú személyéhez fűződő kultusz ápolásával maradandó munkát végzett, továbbá Tatay József századost, Bartsch és Gavron főhadnagyokat dicsérte meg. Délben díszebéd volt, amelyen Baross József alispán a kormányzóra emelte poharát, utána pedig Pozder Károly százados költői szárnyalású, mélyen átgondolt lelkesítő emlékbeszédet mondott, amely a jelenlevőket frenetikus tapsra ragadta. Ezután a parancsnok s még többek felköszöntője hangzott el, mire az emelkedett hangulatú szép ünnepség véget ért. Ugyanerre az ünnepségre Bényei Zoltán, a váci 1. kerékpáros zászlóalj főhadnagya megfestette a cibakházi ütközet képét, amelyet a laktanya tiszti étkezdéjében helyeztek el. (...)"

A teljes tanulmány olvasható a Madách Imre Városi Könyvtár címén megrendelhető 2017. évi Honismereti Híradóban.




2018/04/20

Adalékok Király Pál életéhez

Dadai Király Pál gépészmérnök, több kitűnő fegyver tervezője volt. Életútját illetően csak hézagos információk állnak rendelkezésre, a vele kapcsolatban napvilágot látott publikációk inkább fegyvertervezői munkásságát taglalták.Király Pál gépészmérnöki tevékenységének boncolgatását avatottabb szerzőknek átengedve szeretnék olyan új információkat közzé tenni, amelyek a neves fegyvertervező életének egyes fordulatait más oldalról is megvilágítja. 

Király Pál eredeti születési bejegyzése

Az írás teljes terjedelmében a Haditechnika folyóirat 2018/1. számában olvasható (linket nem tudok adni, a lap online nem érhető el).

2018/01/30

A világháború hősi halottai Mátraverebélyen



Ismét Nógrádban járunk: a tari , valamint a mátraszőllősi emlékművek után ezúttal a mátraverebélyi emlékművön szereplő első világháborús hősi halottakkal kapcsolatban végeztem adatgyűjtést.


Az emléktábla a kereszt talapzatának oldalán



Az emléktábla, kissé nehezen olvasható nevekkel

A táblán szereplő nevek:

Bakos József gyalogos

Bauer Márton gyalogos

Benus Pál tizedes, 16. honvéd gyalogezred, meghalt Kajdanov mellett (Galícia), 1915.11.30-án, 30 évesen

Benus Pál honvéd. Hősi halált halt a román harctéren 1917-ben, holttá nyilvánítva 1936-ban

Bottyán István honvéd

Bottyán Pál honvéd

Gazsó Gyula gyalogos, cs. és kir. 25. gyalogezred, meghalt 1918.07.20., Garbouloul di Livenza, Olaszország, 

Gortva János

Gortva Miklós gyalogos, 25. gyalogezred, meghalt 1918.07.31., Zvonokeszinszki, Oroszország, 23 éves

Hegyi Pál

Himler Géza főhadnagy ( a pásztói hősi emlékművön is szerepel)

Kohn Dezső gyalogos

Konszki József

Kormos István honvéd, Mátraverebélyen született 1880-ban, a 16. honvéd gyalologezred  4. századában szolgált. 191-ös adatok szerint könyöklövéssel a béci 11. tartalékkórházban (V., Gassergasse 44.) ápolták, holttá nyilvánítva 1914.12.31-ével

Mustó István gyalogos, sz. Mátraverebély, 1889. 1915. nyarán a 3/3 munkás-zászlóal katonamunkásaként begen feküdt a szarajevói felső reáliskolában kialakított katonai kórházban. Haláláról nem álla adat rendelkezésre, neve szerepel a hősi emlékművön.

Nagy István gyalogos

Nagy Miklós, hősi halált halt  az orosz harctéren, 1914.11.22-ével holttá nyilvánítva

Nagy Pál

Oláh Sándor szakaszvezető

Skrabak István tizedes

Szamkó János szakaszvezető

Takács Ferencz tizedes, cs, és kir. 25. gyalogezred, megh. Asinaria, Olaszország, 1919.01.16., 33 évesen

Tóth János gyalogos, meghalt Oroszországban (vízbe fulladt), megállapított időpont 1917.12.31.

Verebélyi András huszár

Verebélyi Imre tizedes

Verebélyi István I., honvéd

Verebélyi István II., honvéd16. honvéd gyalogezred, meghalt az orosz harctéren, Kraszno mellett, 1915.05.29-án, 27 évesen

Verebélyi Lajos szakaszvezető, 1883-ban született. A 16. honvéd gyalogezred kötelékében szolgált, meghalt az orosz harctéren 1914.11.23-án, 30 évesen

Verebélyi Pál tizedes

Verebélyi Pál I. gyalogos

Verebélyi Pál II.

Zagyi József honvéd, 16. h. gye., meghalt Petropavlovszk, Szibéria, 1919.05.07., 40 éves korában

Zagyi István tizedes



Az emlékművön nem szerepelnek:

Czene József népfelkelő, 20 éves, cs. és kir. 25. gyalogezred, meghalt1916.07.12., Galícia

Számely György népfelkelő, 31 éves, megh. 1917.05.31.

Botos János őrvezető, m. kir. 17. gyalogezred, megh. Kack (Szibéria), 1918.02.01-02.28. között, 38 éves korában






2018/01/24

Mátraszőllős I. világháborús hősi halottai - frissítve



Tar község után újra szűkebb pátriámhoz, Nógrádhoz nyúlok vissza, ismét. Mátraszőllős halotti anyakönyvének áttanulmányozása során az alábbi hősi halottakat sikerült azonosítani:

Update: megérkezett a Hadtörténelmi Levéltár (HL) válasza, így az abban megjelent adatokkal frissítem a listát.

Balázs János. A HL adatai szerint a cs és kir. 25. galogezred katonájaként esett orosz hadifogságba, fogságának helye Buinsk, Gouvernement Simbirsk, Oroszország. További sorsa nem ismert. A hősi emlékművön szerepel.

Balázs Villibald. Neve csak a hősi emlékművön szerepel.

Bognár Bertalan, a 16. honvéd gyalogezredben szolgált. 1914. 10.18-án hunyt el vérhasban a lancuti 3/14. tábori kórházban. 

Bojtos Mihály póttartalékos (sz. 1885.09.06, Szőllős),  eredeti alakulata a cs és kir. 25. gyalogezred 5 . század, hősi halált halt a cs. és kir. 90. gyalogezred kötelékében, 1916.09.10., Dunajew mellett, 30 éves, fm. A mátraszőllősi halotti anyakönyvben szerepel.

Bolla József. Neve csak a hősi emlékművön szerepel.

Dlehány István. Neve csak a hősi emlékművön szerepel.

Geczko János t. tiz. (sz. Szőllős, 1884.), cs. és kir. 6. hu. ezred 1 lövész század,  hősi halált halt 1915.05.16., Kopozywnica, Sandomierz járás, Orosz-Lengyelország. A mátraszőllősi halotti anyakönyvben szerepel.

Gyurcso István tüzér. (Szőllős, 1892.), 255. honvéd hegyi ágyúsüteg. Hősi halált halt 1918.10.03., Nowaja-Uszyca. Neve csak a HL adatbázisában szerepel.

Juhász Györgyszakaszvezető. Született 1886-ban. A 10. honvéd gyalogezred 8. századának katonájaként halt meg 1916.07.03-án,

Juhász János nfk., cs. és kir.  72. gye.,  hősi halált halt  1916.02.15., Mödling. A Hadtörténelmi Levéltár adataiban nem szerepel.

Horváth József, 40 éves, 16. h.gye., meghalt orosz hadifogolyként Szamarkandban, 1915. 08.01-08.31. között. A Hadtörténelmi Levéltár adataiban nem szerepel.

Kalocsay József tizedes, 33 éves, 16. h.gye., hősi halált halt  Zuzowa mellett 1915.08.28.

Kiss Kálmán. Neve csak a hősi emlékművön szerepel.

Koczka János. Neve csak a hősi emlékművön szerepel.

Králik József kocsis, 26 éves, 16. h.gye.,  hősi halált halt  1914.11.21.,

Lőrincz János. Neve csak a hősi emlékművön szerepel.

Mércsei MártonNeve csak a hősi emlékművön szerepel.

Nagy Szabó János (az emlékművön Szabó Jánosként)  járőrőrvezető, sz. 1885., alakulata 29. vadász zlj.,  hősi halált halt  1914.09.10., Magierow mellett, polgári foglalkozása bányász,

Nozroviczki Géza. Neve csak a hősi emlékművön szerepel.

Palágyi Árpád Ágost, e. é. ö. hdpj., 20 éves,  13. árkász zlj., 1. menetszakasz.Hősi halált halt 1915.12.16.,  Modrejecz  (osztrák tengermellék),

Sánta MenyhértNeve csak a hősi emlékművön szerepel.

Schmidt Ágost József alezredes, eredeti alakulata a cs. és kir. 66. gyalogezred, hősi halált halt Cigánysziget, 1914.09.23., a 32. népfelkelő gyalogezred kötelékében,

Schmidt OszkárNeve csak a hősi emlékművön szerepel.

Simon József cs. és kir. 60. gye.,  hősi halált halt 1917.10.31., Kárpátok, tüdőgyulladás, 36 éves, mg. napszámos,

Sipos JánosNeve csak a hősi emlékművön szerepel.

Szabó Lajos szakaszvezető (Szőllős, 1874.07.22., Katsák Mária). Meghalt 1915.05.18-án, mint a 16. h. gyalogezred 2. szd-ának katonája Nyitramolnoson a cs. és kir. tartalékkórházban.

Szabó Sándor. Neve csak a hősi emlékművön szerepel.

Szalkai AndrásNeve csak a hősi emlékművön szerepel.

Szappan Ferenc. Neve csak a hősi emlékművön szerepel.

Szappan M. János. Neve csak a hősi emlékművön szerepel.

Szappan Miklós. Neve csak a hősi emlékművön szerepel.

Szőke András. Neve csak a hősi emlékművön szerepel.

Tóth LajosNeve csak a hősi emlékművön szerepel.

Tóth Mihály. Neve csak a hősi emlékművön szerepel.

Tóth Pál BélaNeve csak a hősi emlékművön szerepel.

Tóth (bunya) Pál 16. h. gye., hadimunkás, megh. Szamarkand, 1915. 08.01-08.31. között, 38 éves,

Vojvoda József cs. és kir. 25. gye. 4. szd., hősi halált halt 1916.09.30., Kadlubirka mellett (Galícia), munkás, 18 éves.,

Zeke István. Neve csak a hősi emlékművön szerepel.

Az anyakönyvi bejegyzésekben található helyiségnevek azonosítása nem mindig járt sikerrel, mivel a szlávról magyarra/németre történő átírás mellett sokszor nehezen olvasható kézírás is torzította az eredeti településnevet.

Ugyan nem a magyar haderő kötelékében szolgált, de mégis a háború hősi halottjának tekinthető Hudza Ibrahim, aki orosz katonaként esett osztrák-magyar hadifogságba. A linzi fogolytáborból mezőgazdasági munka végzésére került a Mátraszőllőshöz tartozó Csontfalu pusztára, ahol 1917.04.28-án, 35 éves korában vérhasban meghalt. 





A lista feltűnő módon eltér a szőllősi templom oldalában látható emléktáblán olvasható nevektől. Különösen feltűnő, hogy a tősgyökeres szőllősi családok (Szappan, Szabó, Tóth, Koczka) elesetteit nem anyakönyvezték helyben, még később, a háborút követően sem.






Szóval a kutatómunka nem zárult le....