Erdős Lajos címzetes karpaszományos őrmester levelei a Don-kanyarból

A levelezés a Donnál harcoló magyar 2. hadsereg egy tartalékos tisztjelöltjének és családjának az üzenetváltása. Tipikus háborús levelezés: a család által küldött levelek sorsa ismeretlen, a levelezés nagy részét az Erdős Lajos címzetes karpaszományos őrmester által hazaküldött és itthon összegyűlt levelek teszik ki. A dátumokból és sorszámokból következtetve a hazaküldött levelek is hiányosak, nem került elő az összes. A feleség többnyire rávezette a hazaérkezés dátumát, így megállapíthatjuk, mennyi ideig bolyongtak a levelek, mielőtt megérkeztek a címzetthez.

Erdős Lajos ételt oszt  a polgári lakosságnak

A levelezés darabjainak közlésével megpróbáljuk „életszagúan" bemutatni a 2. hadsereg mögöttes területein és frontvonalában zajló mindennapokat. A szubjektív válogatás során a kívülálló szemében érdektelennek tűnő, a családra, az otthoni mindennapi életre vonatkozó részleteket nagyrészt mellőztük, inkább a katonák mindennapi életére, a harci eseményekre, harctéri helyzetre vonatkozó részeket közöljük. Az egyes levelek előtt megadjuk azok főbb azonosító adatait. A tartalmat nem teljes egészében adjuk közre, a kimaradt részeket - terjedelemtől függetlenül - [...] jelölés mutatja. A földrajzi neveket Erdős Lajos fonetikusan, vagy a német írásmódot használta, ezeket betűhív átírásban közöljük. Ahol a küldeményen fel volt tüntetve, ott szerepeltetjük a feladás helyét, dátumát, a levél címzettjét. A „magánúton hazajuttatva" megjelölésnél a cenzúra bélyegzője hiányzik. Csak egyes esetekben tudjuk, hogy ezeket a leveleket esetlegesen csomagba téve vagy hazatérő bajtárssal küldték haza. Részben erre - részben pedig nyilván arra, hogy az adott napon megkezdett levelet gyakran csak később fejezhette be és adhatta postára - vezethető vissza, hogy több alkalommal ugyanazon a napon keltezett levelek szerepelnek az anyagban. 

Érdeklődők a levelezést az Archivneten olvashatják, ugyanitt nagy menniységű további kép is látható.

Izelítő a levelezésből:

"Borítékos levél, tábori postával hazajuttatva

1942. IX. 10. Valahol a Don mellett



Édes Egyetlenem! Jól vagyok! Az Úr Isten 9-én és 10-én a legnagyobb veszély közepette ismét megóvott. Legyen áldott az Ő szent neve. Orosz Andrást Golyó Rozi ura és Kosik András cserépi fiút Rózsa Jóskát én szedtem autómra. 09.09-én a vonal mögött. Orosz A. jobb felkar lövése elég súlyos és még valahol érte, Kosik bal comb nagyhúsába - könnyű - Rózsa seb nélkül idegösszeroppanással ment hátra kórházba. Orosz A. állapota sem életveszélyes, ő a legsúlyosabb. Nincs időm írni, rengeteg a dolgom. A régi helyen vagyunk. Imádkozzatok minden magyar testvérért. Élőkért és holtakért. Szept. 8-20-ig minden napilapot tegyen el Batta, a Pesti Hírlapot és a képeslapokat is vedd meg mind és őrizd meg a részemre. [...]

Borítékos levél, tábori postával hazajuttatva

1942. IX. 13. Valahol a Don mellett



[...] Ma állomásügyeletes tiszt vagyok, itt kell ülnöm a pságon, van egy kis időm, írok, bár nagy a zsinat, zűrzavar. [...] Csomagban csak 6x9-es faorsós filmet küldj, ér és fülmelegítőt. Utóbbit boltban adják, de már most vedd meg, mert később nem kapsz, és egy mosószappant. Későbbi csomagokban snapszot, szalonnát. [...] Szegény Végh Jóskát és árváit igen sajnálom, valamint Dósa L.-t is. Itt nagyon könnyen kijut a hozzájuk hasonló sors. [....] Én is sokszor vagyok otthon álmomban. Ilyenkor igen boldog vagyok. Sajnos, hogy az esperes úr és H. Karcsi nem sokkal biztatnak. De nem baj, édesem. Én megértem, mert látom, mi a helyzet. De ne nyugtalankodj emiatt, Édesem! Bízzunk a jó Istenben. Megnyugvással leszek, illetve vagyok még egy évig is - ha kell - idekint, csak az a jóságos Isten óvjon meg ezután is, mint eddig és épségben, egészségben kerüljek még egyszer közétek. [...] Abban ne remélj, hogy a közeljövőben hazakerülök, 5%-ban van reményem, hogy karácsonyra otthon leszek. [...]. N. Laci fungálását ne forszírozd. Se iskolásaimmal, se leventékkel ne törődj! Hadd látsszon minél jobban a hiányom, a jövőben ne legyen kedvük kiengedni a faluból. [...] A csipke se izgasson. Azt a pár száz pengő tiszta hasznot én játszva megkeresem itt a magammal hozott cigarettán. Még van kb. 7000 db., mert csak 12-15 márkát kínálnak 100 db. Leventéért. Az úton 30-40-et is kínáltak és nem adtam. [...] magamról mit írjak!? Semmit, mert amit írhatnék, arra nincs időm, mert arról könyvet kellene írni, hogy el tudjátok gondolni a helyzetemet. [...] Kimondhatatlan örömünkre tegnap este kaptuk meg Borbély M. Emil főispán úr ajándékát, egy 4 csöves Orion rádiót. Mától kezdve már fogjuk tudni, hogy hányadika van, milyen nap és hány óra van, sőt, azt is tudjuk, hogy mi van a nagyvilágban. Hogy mit csinálnak „Otthon" az orosz repülők. De azt is megtudtuk, hogy a mi Don melletti működésünket mily korán - de igen röviden - Ti is tudjátok. Különös érzés ez!! Magunkról közölteket rádión hallani. Legérdekesebb az egészben a rövidség. [...] Minden 3. napon írj. A levelet leragasztva küldd! Majd felbontja az, akinek kötelessége a felbontás. Legutolsó esetben itt nekem. [...]"

Fotók:

Kitörés a gyűrűből – Ilovszkoje, 1943.

Darvas László honvéd százados visszaemlékezése az ilovszkojei kitörésre

"Nemes Zetényi Csukás Kálmán vk. alezredes úr

Hősi halála körülményeinek leírása.

1943. január 17-én a délutáni órákban érkeztem a IV. sízászlóalj töredékével Ilowskoje községbe. A község körvédelemre volt hevenyészetten berendezkedve. Igen nagy hideg volt. Éjjelezni szándékoztam, ezért rövid kérdezősködés után jelentkeztem a községben lévő erők parancsnokánál, nemes Zetényi Csukás Kálmán vk. alezredes úrnál. Jelentettem, hogy az ütközetekben és menetekben halálosan kimerült csapatomnak pihenésre van szüksége, egyébként a parancsnoksága alá helyezem magamat. Az alez. úr, aki a szintén hősi halált halt Lécz József vk. szds. kíséretében fogadott, az erőállapotot figyelembe véve elrendelte, hogy csapatomat a fürdőépületben szállásoljam el, ott a szolgálat és biztosítás megszervezése mellett éjjelezés és pihenő, szükség esetén, mint védőkörlettartalék kerül alkalmazásra. Étkeztetésről gondoskodott, engem törzsemmel együtt harcálláspontján tartott. Bér nagyon el volt foglalva, kikérdezett és tájékoztatott a helyzetről, valamint arról, hogy már Podsserednje községben nagyobb erejű orosz csapat van, így a visszavonulási út el van vágva. Még félálomban hallottam, amint a részletes felderítésre több intézkedést adott ki, és több telefonbeszélgetést is folytatott, és ezekből értesült arról, hogy már Nikolajewka-Alexejewka községbe is harckocsikkal megerősített orosz erők törtek be, és ott közelharc folyik. Ezután mélyen elaludtam. 18-án 6 h. tájban felébredve az alez. úrtól személyesen kaptam parancsot arra, hogy csapatommal, amelyet ez alkalomra megerősített, a községtől DNY-ra levő erdőben lévő orosz erők ellen, akik a körvédelmet állandóan nyugtalanították, támadást hajtva végre az erdőt tisztítsam meg, és ott a helyzetet részletesen derítsem fel. Lőszerkiegészítésről gondoskodott. 

Darvas László százados, a MÉR Lovagkeresztjével 1944-ben

 Ugyancsak intézkedett arra, hogy a többi, szükségesnek mutatkozó irányokban más csapatrészek hasonló támadásokat és felderítő vállalkozásokat hajtsanak végre. Ezek bebizonyították azt, hogy a község teljesen körül van véve és az oroszok megsemmisítő támadáshoz gyülekeznek. Feladatom sikeres bevégzése után a besötétedéskor veszteség nélkül bevonulva a községben lévő saját erőket lázas készülődésben találtam. Jelentkezésem alkalmával az alez. úr közölte velem, hogy a rendelkezésére álló erőkkel az oroszok gyűrűjéből kitörést végrehajtva Volokonnowka-ig szándékozik előretörni. Jelentettem, hogy az igen nagy hidegben, egész nap étlen-szomjan, mély hóban, dombos-erdős terepen, rendkívül nehéz viszonyok között folytatott állandó harcok a legénységemet annyira kimerítették, hogy kételkedem abban, hogy még egy ütközet után messzire el tudnánk jutni, ezért úgy döntött, hogy az áttörésnél nem oszt be az élen küzdőkhöz, hanem mint tartalékot fog alkalmazni, addig is a helyzet kialakulásakor adandó parancsáig csapatommal pihenjek. Nagyon kimerült lévén már alig tudtam a figyelmemet összpontosítani, és már félálomban hallottam, hogy több telefonbeszélgetés után az alez. úr bizonyos német csapatrészekkel való együttműködés miatt a kitörés végrehajtását másnapra halasztotta és a már megindított, de még tért nem nyert támadást leállította."

A teljes visszaemlékezés az Archivneten található. 

Ha pedig valaki más nézőpontból is látni akarja,  akkor Pálos Géza repülő százados visszaemlékezése itt olvasható.

A MÉR Lovagkeresztje (hadiszalagon a kardokkal), amelyet Darvas László az ilovszkojei kitörésnél nyújtott teljesítményéért 1943.09.02-én kapott meg.

Darvas László vitézzé avatási oklevele, amit már az emigrációban állítottak ki.

Lédermayer László feljegyzései a Don-kanyarból

Lédermayer László Vácon született 1916. szeptember 20-án. Kötelező katonai szolgálatát a magyar királyi 15. honvéd gyalogezredben teljesített szülővárosában. 1942. nyarán a 2. hadsereg 1. tábori páncélos hadosztályának kötelékében küzdő 2. gépkocsizó lövészzászlóalj géppuskás századával frontszolgálatra vonult el.

A Donnál vívott hídfőcsaták közben szerzett benyomásait papírra vetette:

Oroszország, 1942. augusztus 7.

A hosszú vándorlás, és céltalan pihenők úgy látszik véget értek. Hetedikén reggel menetkészültség s rövidesen a főhadnagy úr közölte velünk, hogy ma harcba vetnek minket is. Páncélos hadtesthez vagyunk beosztva. A század három szakasza előrement a puskás századokkal, mi az első szakasz, mint tartalék egy kis erdőbe álltunk be. Innen láttuk az első légi csatát. Egy gép lelövését és zuhanását tisztán láttuk. Délután jött a parancs, hogy előre kell mennünk. Rövid ideig gépkocsin, majd gyalog folytattuk az utat a falu felé.

Harckocsijaink baloldalt állnak, s lövik a már sokfelé égő, füstölő falut. Az első házaknál gyülekezünk, ezek még javában égő romok. Itt találtuk az első orosz halottat, majd később magyar fiút is temettek el. A ruszki raták többször támadják a harckocsikat. Pokoli elhárítás fogadja őket valahányszor. Egész este van már, mikor parancsot kapunk, hogy menjünk a falu túlsó oldalára az ott lévő sajátjaink támogatására. Égő házsorok között nyomulunk előre. Hullák, füst, pusztulás mindenfelé. Jó darab út után egy kúthoz érünk.

Sajátjainkkal nem sikerül az összeköttetés. A szakasz megáll, majd a főhadnagy úr, én, Kittel és Csinszki elmentünk oldalt megkeresni sajátjainkat. Minden ház égett erre, kísérteties fényt nyújtva hosszú sorban. Filmen látni néha hasonló pusztulást. Már az utolsó házakat is elhagytuk, mikor velünk szembe jöttek magyar honvédek. Ezek is saját csapatukat keresték. Velük együtt mentünk vissza a kúthoz, a szakaszhoz. Az itt maradó szakasz megtudta, hogy egyenesen előre kell menni. Még jó negyedórai út a rom- és tűzhalmazon át, míg végre elértük célunkat. A helység szélén voltunk. Mindjárt tüzelőállásba mentünk. Ástunk, s virrasztottunk reggelig. Hajnalban láttuk a helyzetet. Velünk szemben a vasúttöltés mindkét oldalán erdő. Lövészeink már indulnak is támadásba. Tüzelünk az erdőre, s a töltésre, miközben mi is kaptuk az aknákat, meg más hasonló áldást. A raták végigszórták a vidéket, s mi ilyenkor a gödrökben dekkoltunk. Délután mi is átmentünk a töltéshez, de vissza kellett jönni. Háromszor hullámzott a vonal, míg végre estefelé megjött a váltás. Mi visszajöttünk a falu elejére, de a főhadnagy úr visszarendelt a lőszerünkért, ami a tüzelőállás közelében volt felhalmozva. Visszamentünk a tűzbe vont falunk keresztül, közben a páncélosok közénk vertek többször. Izzadva értünk ki a lőszerrel, amit gépkocsira raktunk és gyalogmenetben, holt fáradtan mentünk vissza a kiindulási helyünkre, az erdőbe. Este 11 után ittunk feketét és aludni tértünk. Korotojov nehéz nap véget ért.

Másnap, 9-én vasárnap reggel visszaindultunk. Sikerült jól megmosakodni, tisztálkodni. Egyébként már a főhadnagy úr a századparancsnok. Földesi szakaszparancsnok. Én szakaszparancsnok-helyettes és rajparancsnok lettem. Délután már ismét parancsot kaptunk a menetre. Urivinál áttörtek az oroszok. Döcögtünk, álltunk egész éjjel. Virradatra együtt álltunk a páncélos erőkkel. Hatalmas erő gyűlt össze: gyalogság, harckocsi vagy 120, német motorizált tüzérség, fogatott tüzérség, stb. Megindultunk, s ment is minden egy darabig szépen.

Dél tájban megtorpantunk. Előre-hátra hullámzik a front. Rengeteg sebesült, vissza kellett vonulni. Gyalogságunk gyengének mutatkozik. Igaz az ellenség veszélyes, állítólag magyar ruhában közöttünk is sétálnak, s pánikot csinálnak. Estefelé visszagyülekezünk, s rendezik az egységeket. Sokan hiányoznak közülünk. Amint így rendszerezünk, az oroszok elkezdenek bombázni. Fut, ki merre lát. Golyószórót találok, felkapom, s egy rakasszal együtt egy szakadékba futok. Később a harc színterén át visszafutok, s egy induló fogatott lövegen visszajutok a faluba. Itt sok bolyongás után megtalálom a gépkocsijainkat. Nemsokára idejön a zászlóalj többi része is. Visszaindulunk, de a repülők folyton meg-megállítanak minket. Világító rakéták mellett bombáznak, géppuskáznak. Éjfél felé egy napraforgótáblában megállunk. A kocsik alatt alszunk, de korán reggel már légvédelmi őrségbe megyünk. Itt sem sokáig húzzuk. Gépkocsira szállunk, s megyünk egy újabb faluba. Itt töltünk majdnem két napot, Újra bevetnek bennünket. Az élhez vagyunk beosztva. Előremegyünk, s estére egy faluba ismét találkozunk páncélos alakulatokkal. Itt éjjelezünk. Másnap még vagy öt kilométert megyünk gépkocsikon, majd a mezőn gyalog indulunk előre. A Pankotai hadnagy úr szakaszához vagyunk beosztva. Vele együtt egy magassági pont körül beássuk magunkat. De nem sokáig.

Az első zászlóalj vonul vissza körülöttünk, de olyan fejetlenül, hogy egy aknavető tűz borzalmas pusztítást csinál közöttük! Sebesültek jajkiáltása tölti be a teret. végre egy hullám mögött megakad a nép. Minket visszarendelnek, előbbi helyünktől balra húzunk vonalat. Beássuk magunkat és kuksolunk egész éjjel. Sokszor kapunk zuhanyt repesz és ólom alakjában. Másnap estefelé a hadnagy úr visszahoz bennünket, kúszva jövünk hátra, s a horhosban pihenő részekhez kerültünk. Nem sokáig tétlenkedünk. Beosztanak a Király főhadnagy úrhoz. Máris indulunk. Állandó akna és ágyútűzben vergődünk előre, míg egy erdős, szakadékos völgybe nem jutunk. Romantikus hely. A völgy termékeny, kis házak húzódnak meg benne. Átmenve a völgyön, a Potudán partján találjuk magunkat, kis dombon gazos területen ássuk be magunkat. Árkász fiúk biztosítanak minket, éjjel figyelve virrasztunk. Csak másnap estefelé fedezett fel egy orosz aknavető; kellett is pucolni rögtön. Vissza egy erdővel borított perem mögé. Innen látjuk, hogy futnak át az oroszok a folyón. Mi tüzelő állást foglalva verjük őket, mindenfelé szólnak a gépek. Csak a teljes sötétség vet véget mindennek. Felváltva alszunk. Reggel megindultunk a Don felé nyíló horhosok között. A domb pereme szélén nyomultunk előre, dél felé erős tüzet kaptunk. A rajom egy hátrébb lévő szakadékban húzódott meg. A főhadnagy úr hátraküldött értük. Egy kis tisztáson kellett visszamenni értük. Nyugodtan mentem vissza. Mikor az egész raj utánam indult, megtörtént a szerencsétlenség: egy akna telibe talált. Én elestem, nem lett semmi bajom, de embereim közül három súlyosan, kettő könnyebben megsebesült. Bekötöztük őket. Skrivanek, Bognár és Karamity elég súlyos sebeket kaptak, a Géber menni tud, Szíjártó is tűrhető. Nekem előre kell mennem, majd a főhadnagy úrékkal leszállunk.

Árkász fiúk behozzák a sebesülteket is és hátraviszik a gépkocsikig. Estélig egy almakertben húzódunk meg. Itt mondják, hogy sebesültszállító kocsink aknára futott. Szegény fiúk. 16-án vasárnap este felhúzódunk egy partra, s itt tüzelőállásba rendezkedünk be. Reggel az árkászok leszállnak, csak mi négyen maradunk a dombon. Egész nap meghúzódunk a dekkunkban. Mozogni nem lehet, mert mindjárt jön az akna. Este egy árkász jön fel, s hozza a vacsorát és a hírt, hogy Csányi főhadnagy úr is megsebesült, hátra vitték. Éjjel felváltva virrasztunk, s másnap is mozdulatlanul heverünk. sok becsapódás körülöttünk. Igen nagy légi tevékenység is volt. Várjuk az estét, de még jobban a váltást.

18. kedd, 13 óra. Délután záporozik körülöttünk a gránát. Szüntelen szórat, keres bennünket. Este feljött a Zöld hadnagy úr, a legényével vacsorát, élelmet, cukrot, cigarettát hoztak. Éjjel a ruszki repülők folyton bombáznak rakéta mellett. A hadnagy úrék fent maradtak, az aknavetőt akarják megfigyelni. Egész nap húzódunk, s lessük a repülő támadásokat. A német gépek szörnyen megbombáznak egy közeli falut. Egész nap támadják. Igaz, az oroszok sem tétlenek. 11-es csoportok jönnek, s hozzák a pusztítást. Előttünk állandóan szól a csetepaté. Hol erősebb, hol gyengébb a zaj. 21-én este egy gyalogos zászlóalj jött megnézni a tüzelőállást. Éjjel megjött a váltás. 22-én reggel elértük a kocsijainkat, s ezeken jöttünk az első faluba. Ide még hallani az ágyúk, s a gépfegyverek hangját, de máskülönben csend van. Jól aludtunk. Másnap, 23-án vasárnap délelőtt szép légi csata szemtanúi voltunk. Magyar Héják lőttek le orosz gépeket. Szenzációs volt, hogy zuhantak le égve a ruszki varrógépek. A Cinege kocsijára mentem, itt leszek rajparancsnok. Hétfő csendesen telt el. Délután voltam Polotován, a főhadnagy úr sírjánál. Meghalt a sebesülésébe (megjegyzés: Csányi András főhadnagy 1942.08.20-án halt hősi halált Plotaván). Sírkövet állítottunk neki. Itt találtam egy váci fiú, Szabó Károly szakaszvezető sírját  (megjegyzés: Szabó Károly szakaszvezető 1942.08.16-án halt hősi halált Korotojakon) . Halála előtti napon együtt voltunk támadásban.

Visszafelé borjú is volt a kocsin. Este megjöttek a gyalogságtól idehelyezett emberek is. Kedden beosztják őket. Estefelé menetkészültséget rendelnek el. 6 óra után elindulunk hátrafelé. Mintegy 35 km után egy faluban beállunk. Úgy látszik itt pihenünk meg. Délelőtt bemutatkozott új századparancsnokunk, Csibi főhadnagy úr, volt 15-ös tiszt. Sátrakat verünk, és takarítunk, megkezdődött a szállásőrség. Gyakorlat, puskavizsga, stb. folyik a pihenőnapok alatt. Téli szállásról mesélnek újabban. Ásunk is a falu végén, s esszük a zöldalmát kenyérrel. Lapot vasárnap kaptam, s igen jól esik az új ismeretség. Válaszolok is rá szívesen.

Szeptember 2-a. Éjjelenként elég hideg van. Lukovó Hesnovje elég forgalmas hely. Egyre mennek az oszlopok. Egyébként szegény, piszkos falu. Így húzzuk az időt szeptember 6-ig. Vasárnap reggel elindultunk a 3. századhoz, velük lett volna gyakorlatunk. Itt kaptuk a parancsot. Menetkészültség. Délután 1 órakor indulunk észak felé, elhagyjuk Korotojak, Platova, s azt hiszem Urivil helységeket is. Útközben német ütegekkel és páncélosokkal találkozunk. Úgy látszik áttörésre készülünk. Egy erdőben éjszakázunk. Itt még csend van. Lapokat írunk. Vihar előtti csend.

Szeptember 7-e. Esős, borús, ködös nap. Este már menetkészek vagyunk, mikor kapjuk a parancsot. 24 óra halasztás. A hírnek mindenki örül. Lefekszünk, s nyugodtan átalusszuk az éjszakát. Másnap estefelé menetkészültség. Gépkocsin megyünk előre, homokos az út, el is akadunk, nagy nehezen kecmergünk el vagy 20 km-t. Üres faluban szállunk meg. 9-én reggel 4-kor már megyünk előre gyalog. Egy kis patakmederben húzódunk meg egész nap.

Sűrű repülőtámadások közt telik az idő. Este átcsoportosítanak. Megyünk befelé, s a sötétség leple alatt egy téli állásba kerülünk. Jól kiépített vonal. 10-én innen lessük a helyzet újabb fordulatait. Harckocsik tömege vonul fel előttünk. Hátunk mögött Hitler-fuvola szól borzasztó üvöltéssel. A ruszki gépek egymást váltják a mieinkkel. A tüzérség egész nap lő. A perem füst és lángtenger. Végig dekkolunk az árokban. Estefelé ritka látványban van részünk. A lenyugodni készülő napból egy rész hiányzik. Napfogyatkozás. Szép tünemény.

Lédermayer László hősi halált halt fejlövés következtében 1942. szeptember 12-én Sztorzsevoje térségében.

A Don-kanyarról egy magyar páncélos katona szemével

Az alábbiakban közölt napló szerzője az 1917. március 19-én született K. Papp József, aki 1939. október 5-én vonult be kötelező katonai szolgálatára a munkácsi 12. kerékpáros zászlóalj 35M Ansaldokkal felszerelt kisharckocsi-szakaszához. Itt az alapkiképzést követően feltehetően harckocsivezetőként szolgált. Ezután – szakképzettségét hasznosítva – az alakuló 30. harckocsiezred kötelékébe sorolták.


A Magyar Királyi Honvédség második világháborús működése során sok szempontból meghatározó fontosságúak voltak a 2. hadsereg 1942–1943-ban, a Szovjetunióban vívott harcai. A közbeszédbe csak „Don-kanyar” néven bevonult eseményláncolat nehéz harcok sorozatából állt. Ebben a magyar csapatok főleg a 2. honvéd hadsereg kötelékében vettek részt. Ennek hadrendi alakulata volt az 1. tábori páncélos hadosztály is. Az egység főerejét alkotó 30. harckocsi ezredének felszerelése 108 db T-38G típusú, Škoda gyártmányú könnyű (magyar viszonylatban közepes) és 22 db PZ-IV F1 típusú közepes (magyar viszonylatban nehéz) harckocsiból állt, amellyel a németek látták el a honvédséget. Kellő számú harckocsi hiányában csak két zászlóaljat állítottak fel: mindegyik 2-2 közepes és 1-1 nehéz századdal (a 3. és a 6. századok lettek a nehéz századok). A magyar hadvezetés a hadosztály páncélos állományát kiegészítette még 19 db Nimród páncélvadásszal és önjáró légvédelmi gépágyúval (ezek az 51. páncélvadász-zászlóaljba kerültek), 14 db Csaba páncélgépkocsival (az 1. felderítő zászlóalj számára), valamint 17 db Toldi könnyű harckocsival (ezeket különböző helyekre osztották be). A magyar páncélosok az új technikára való kiképzést a németországi Wünsdorfban lévő páncélos iskolán kapták meg. A hadosztály vasúti kiszállítása 1942. június második felében kezdődött meg, és július elejére értek ki a magyar 2. hadsereg korábban kiszállított könnyű hadosztályai mögé. Részt vettek a szovjet hídfők felszámolását célzó támadásokban, ahol számottevő veszteségeket szenvedett. Ezek közül kiemelhetőek: az 1. urivi ütközet (július 18.), a Korotojak elleni két támadás (1942. augusztus 7-én és 15-én), a második és a harmadik urivi ütközet (1942. augusztus 10-én, valamint szeptember 9-én). A hadosztály később a januári visszavonulás során csaknem teljes járműállományát elvesztette, valamint komoly személyi veszteségeket is szenvedett.

Az alábbiakban Papp K. József frontnaplójából olvahatóak részletek:

1942. július


 "1-én krumplifőzés. Zsoldfizetés.
2-án Vasárnap Istentisztelet, du. fotballmeccs.

3-án de. csukló kiképzés, du. gázálarc kik[épzés], fegyelmező.
4-én de. filmfelvétel, du. parkírozás.
5-én de. távbecslés, du. egészségügyi kiképzés, (5-6) főtt krumpli.
6-án de. menetkészültség, du. tüzéreknél tábortűz.
7-én 2h-kor riadó, 3h-kor menet. 7h-kor Tarnovoje Toszkoloj. 11h-kor menet Korotojak, 12h-kor támadás, orosz házakat támadtunk 18h-ig 3-szor repülőtámadás. 1 órára értük utol a századot égő falun keresztül. 7-én megtett út 80km.
8-án megtett út 20km. Karbantartás, pihenő. 20h-kor indulás. Jesdocsnoje 24 h-kor érkeztünk.
9-én megtett út 48km. Vasárnap ébresztő 2h-kor, indulás 4-kor. Útvonal Kotován keresztül Bordivenka. Érkezés 12h-kor tankolás és fürdés. Karbantartás, mézszajrézás. 8h-kor készenléti hely.

10-én 12h-kor indulás a támadásba. 5h-kor támadunk. A tüzérségünk elkésett, és minket lő. A támadás balul üt ki, mert az ellenségnek nagyerejű tüzérségi tüze volt 2 nehéz kocsinkat kilőnek Topai pcsk. úr meghalt. Repülők bombáznak, egyet lelőnek. Megtett út 25 km. Nagy repülő támadás. 12h-kor lőszerünk elfogy, utána fölvételezés, megint repülő támadás. 20h-ig biztosítás utána bevonulni nagy világítással. Repülő támadás. Roszik kocsiját vontatni kell. 1 órai pihenő. Szabados tizedes megsebesült.
11-én 28 km. A Roszik kocsiját tovább vontatjuk a század után. 14h-ra bevonulunk utána karbantartás, pihenő.
12-én megtett út 25 km. Vontatás üzemképtelen kocsit Ivanovkán keresztül Krasznó Lipjére Ruzsa fölterjesztése Bronzra.
13-án megtett út 41 km, benzintank kiszerelése. Ebéd főtt krumpli. Bevonulni a századhoz 9h-ra.
14-én Jesdónójei erdőszegély. Ébresztő. Riadó 5h-kor menetkészültség. Gyalogság támad és
egy pár nehéz és könnyű harckocsi. Eredmény nincs. Zsoldfizetés. Orosz tiz[edes] megsebesült, Szemán kocsija megégett.
15-én ébresztő 4h-kor, készültség 12h-kor, indulás 13h-kor. Támadás Korotojakot keresztül a falun. 2 nehézpuska találat érte a kocsinkat, túloldalról a tüzérség lőtt bennünket. Sok orosz halott, az utak aknázva voltak. 8h-ra visszavonultunk az erdő szegélyére, ott biztositás. Megtett út 40km. Szemán Mihály tiz., Kis Ferenc őrv[ezető], Tóth Ernő őrv. meghalt.
16-án ébresztő 5 h-kor, kocsik álcázása és várni a további parancsot. 7h-kor bevonulni a századhoz. Egész délután szól az ágyú, ropog a géppuska, a repülők bombáznak. Egész éjjel a repülők bombáznak. A koszt nagyon gyenge. Pártos fhdgy. úr, és Vig Sándor tiz. megégnek.
Vasárnap 17-én Ébresztő 5h-kor. Készenlétben pihenő. 2 kocsi kimegy támadásba, hadnagy úré
és a Rosziké. Szerencsésen visszaérkeztek. Éjjel repülők bombáztak.

18-án ébresztő 5h-kor Riadó készültség. Du. repülőink bombázzák az ellenséget. Éjjel bombáznak bennünket. Hegyi kocsija a szerótól bevonul.
19-én ébresztő 5h-kor. Esik az eső. Riadó készültség van. Levelet és újságot kaptam. Egész éjjel repülők jártak és bombáztak.
20-án István Király van. Ébresztő. Riadóval kezdődik. 5h-kor németek most támadnak, mi pedig
várjuk a bevetésünket, hogy segítsünk nekik az előre haladásban. Vadalmát megfőzve eszünk. Egész nap a repülők járnak. 3h-kor már 10-szer jönnek és bombázzák az ellenséget. Szemánt és Tóth Ernőt eltemetik. Kis Ferencet nem találták meg.
21-én ébresztő 5h-kor, zsoldfizetés, karbantartás. Légicsata, 3 megsemmisül. Egész nap repülők járnak.
22-én ébresztő 5h-kor zsírzás. Kis Ferenc őrv. kórházban van, nem halt meg. Egy doboz krumplit 4 cigarettáért vettem.
23-án vasárnap van. Reggeli feketekávé, vajas kenyér egy szelet, tízóraira főtt krumpli. Két ellenséges gépet lelőnek. Éjjel repülők bombáznak.

24-én ébresztő 6 h-kor. De. elbeszélés a civil életről, du. riadókészültség. A koszt nagyon gyenge, lézengünk az éhségtől.
25-én de. riadókészültség és ? ismétlés és történelem ismétlése. Du. pihenő.
26-án megtett út 36km. 2h-kor riadó, 4 h-kor menet Malinovajára, érkezés 7h-kor. De. kocsi alá óvóhely, du. élelmezés, koszt javítása.
27-én ébresztő 7h-kor. Fegyverzet és kocsi karbantartás. A koszt sokat javult. Juhász és Ötvös fölterjesztés Bronzra.
28-án karbantartás, oltás. Tűzoltás, egy egészségügyi megégett. Ötvös krumplit hoz.
29-én reggeli tea, gyümölcsíz. Esik az eső. Ötvöst előléptetéshez fölterjesztik. Ötvös krumplit szedni van. Parancsba megjött a Kis ezüst érem, hogy megkaptam.
30-án vasárnap de. fürdés és mosás, du napos vagyok. 16h-kor ünnepség az érem átadása, este utána ünnep tiszteletére főtt krumpli. Este szolgálat ügy[eletes] Szécsi őrv.
31-én 1h-ig napos szolgálatban vagyok. 6h-kor ébresztő, de. fürdés, du. pihenő.

1943. január:

"17-én nagyon hideg van. Vasárnap támadásba megyünk, 27 kilométert teszünk meg. Két lövést adunk le, eredmény nincs. Vissza Goncsarovkára. Nagy pánik van, harckocsikat robbantják fel, be vagyunk kerítve, Komenka az oroszoké. 9h-ig menet. Egy faluban pihenőt tartunk. A nép özönlik, kocsik maradnak le, nagyon sok anyag marad le.

18-án benzinünk elfogy. Két kannát ennél találok. Tovább menet. Vételezünk olajat, benzint. Már óriási pánik, egymás után maradnak le a kocsik. 2h-kor támadásba megyünk, 3h-kor kilőnek bennünket. Csóti Lajos a kocsi hátulján ült, páncéltörő eltalálta és meghalt. Kocsinak a kupoláját érte a találat. Nekünk Hál Istennek nem lett semmi bajunk. Nádudvari kocsija és a Virág kocsija aknára futott. A Holdvéber és a Nádudvari megsebesült, Motyó lövegjének a csövébe lőnek, a kocsiban robban, Bovolycsok hadapród meghalt. Én a Siket kocsijába voltam a Kenézzel, Heppel és a Királlyal. Támadás után visszamentünk a főhadnagy úrhoz. Utána Nyikolajevkán keresztül Alekszejevkára. Óriási tömeg. Nagy zendülés. Itt háltunk.

19-én raktárt kirabolják, mindenki azt visz, amit akar. Óriási pánik ismét Kocsiját mindenki otthagyja, a kocsit mi is megpakoltuk, sok cukrot, szalámit, vitamint, gyümölcsöt, konzervet. 11h-ra Bugyennijre érünk, már a század itt gyülekezik. Bovolycsokot itt temettük el. Délután Novij Oszkolba indultunk a szeróba a Motyó kocsijával. 8h-ig menet egy faluba. Pihenő."




  A napló többi része olvasható az Archivneten