Az 1925.08.20-án avatott Ludovika-évfolyam hősi halottai

Az 1925.08.20-án avatottak az első olyan Ludovika-évfolyamba tartoztak, akik katonai felsőfokú tanulmányaikat az első világháborút követően kezdték meg. A felavatott 99 akadémikus – ellentétben a következő évekkel – hadnagyi rendfokozatot kapott. A nagyobb létszám mellett az is jelezte, hogy a honvédségnek minden területen képzett tiszteke van szüksége, hogy már több fegyvernem is kapott frissen avatott tiszteket: 67 főt a gyalogsághoz, kilencet a lovassághoz, 10-et a tüzérséghez, hatot a műszaki csapathoz, négyet a híradócsapathoz, hármat a vonatcsapathoz avattak fel. A újonnan avatottak közül többet csak névleg helyeztek el egy-egy – jellemzően gyalogsági – alakulathoz, rövidesen átvezényelték őket a rejtve működő légierő kötelékébe. Ilyenek szerepelnek a kötelességteljesítés közben meghaltak névsorában is.

Az avatottak névsorát áttekintve láthatjuk, hogy a 99 tisztté avatottból 10-en haltak hősi halált a háború végéig, illetve ide soroltam még Tartsay Vilmost is. Ugyanakkor nem szerepel a névsorban Tost Gyula, akit ugyancsak 1925-ben avatták tisztté (1944.10.15-én lett öngyilkos), halálának tisztázatlan körülményei, illetve motivációja miatt nem éreztem úgy, hogy beleillik a névsorba.


Bölönyi Zoltán főhadnagy (?-Sásd, 1936.12.17.) Az 5. kerékpáros zászlóalj állományába tartozott, a rejtett légierő kötelékébe vezényelve. Repülőhalált halt.

Bydeskuthy Sándor alezredes, ippi (Alvinc, 1903.03.28-Balatonalmádi, 1945.02.13). Hősi halált halt a 26/I. zászlóalj parancsnokaként sebesülésének következményeképpen.

Fiáth György. A kép forrása: www.hadisir.hu

Fiáth György vezérkari alezredes (Székesfehérvár, 1902.04.23-Kolozsvár, 1944.09.29.). Hősi halált halt szilánksérülés következtében, mint a 7.  tábori póthadosztály vezérkari főnöke. Halála után a Magyar Érdemrend hadidíszítményes és kardos Tisztikeresztjét ítélték oda számára.

Győrbíró Zoltán

Győrbíró Zoltán (?-Baja, 1934.08.27.). A rejtett légierő kötelékében, a kereskedelemügyi minisztérium szegedi meteorológiai repülő kirendeltségének állományában szolgálva Sükösd közelében repülőgépe lezuhant. Súlyos sérülésekkel szállították a bajai kórházba, ahol sebeibe belehalt.

Jankó Andor százados (?, 1902.05.05.) 1940. novemberében, kötelessége teljesítése közben szerzett súlyos betegségben Budapesten meghalt.

Molnár Pál alezredes (Kunhegyes, 1902.11.18-Jugyino, 1943.01.17.), hősi halált halt az 51. gyalogezred kötelékében, szívlövés következtében.

Pálos (Pauer) Géza (Pozsony, 1903.02.28-Uriv, 1942.07.18.) 1942-ben a magyar 2. hadsereg kötelékében vett részt a Don menti harcokban, mint a VIII. kerékpáros zászlóalj 2. századának parancsnoka. Hősi halált halt mell-lövés következtében a hídfőharcok során Urivtól északnyugatra.

Schenker György

Schenker  György őrnagy (Nagyvárad, 1903.06.09-Horn, Ausztria, 1945.06.06.), 1945. elején az 1. felderítő zászlóalj pótzászlóaljának parancsnoki teendőit látta el. Alakulatával 1945.01.04-én hagyta el Magyarországot. Hadifogságban halt meg.

Schneider Vilmos hadbiztos őrnagy (Budapest, 1903.09.06-Krakkó, 1944.08.03.), Az 1. hadsereg anyagi összekötő törzsének állományában teljesített hadiszolgálatot. Sebfertőzés következtében halt hősi halált.

Székely  Sándor őrnagy (?, 1901.11.24-Niezwiska, 1944.03.27.),  hősi halált halt a 42/II. zászlólj kötelékében.

Tartsay Vilmos

Tarcsay  (Tartsay) Vilmos vezérkari százados (Érsekújvár, 1901.07.22-Budapest, 1944.12.08.) 1941-ben nyugdíjazták, 1944 végén bekapcsolódott a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága katonai vezérkarának munkájába. 1944. november 22-én letartóztatták, majd kivégezték.

Adalékok Pásztó első világháborús történetéhez

A pásztói hősi emlékműről

Pásztó község az 1944—1918. évi világháborúban elhalt hőseinek emlékének megörökítésére 1935 márciusában pályázatot hirdetett, amelyekben hősi emlékmű, valamint hősi harang megalkotására hívta fel az alkotókat. A pályázat eredményesnek bizonyult. A 814 kilogrammos harangot Szlezák László  harangöntő mester készítette Budapest, VI., Petneházy utca 78. alatti műhelyében. A szobor alkotója Borsodi Bindász Dezső szobrászművész volt, ugyanakkor figyelemre méltó a talapzatán látható "öntő Ficzek Károly Bp. 1930" felirat, amely arra utalhat, hogy egy korábban készült szobrot vásárolt meg Pásztó.

A hősi harang felszentelése

Az emlékmű beton alapon, dunaharaszti mészkő alapzaton álló bronzszobor leroskadó, fedetlen fejű, nyitott zubbonyú sebesült vagy haldokló hőst ábrázol, aki fegyvertelen, szuronytokja is üres. Mögötte bajtársa áll sisakkal a fején, aki kézigránátot lendít dobásra.  Az alapzaton felsorolva Pásztó hősi halottainak névsora. 

Az elkészült alkotásokat 1935. október 27-én, vasárnap avatták fel ünnepélyesen. Az ünnepségek sorozata reggel kilenc órakor kezdődött. Harkabusz László apátplébános vezetésével körmenetben szállították a vasútállomásról a harangot a templom elé. A szabadban felállított szószékről Harkabusz László mondott nagyhatású beszédet, rámutatva a harang szimbolikus jelentőségére. Ezt követően kilenc órakor Harkabusz László apátplébános megáldotta a harangot és felhúzták azt a Szent Lőrinc templom tornyába. Féltizenkettőkor leplezték le a Hősi Emlékművet. A Pásztói Dalegylet hangversenye után az ünnepi beszédet vitéz Ágasváry Lajos polgári iskolai igazgató tartotta. Á község lakóinak nevében Tárkányi Miklós főjegyző vette át az alkotást. Az ünnepségek sorozatát a frontharcosok, leventék és tűzoltók felvonulása zárta be, majd elhelyezték a koszorúkat a szobor talapzatánál.

Az emlékmű főalakja

A képek forrása: www.kozterkep.hu

Az emlékmű alapzatán szerepel a hősi halottak névsora. A lista nem teljes, más forrásokból további neveket gyűjtöttem, ugyanakkor a a rendelkezésre álló források a kutatás jelen állása szerint nem azonosíthatóak.

Az egyes személyeknél megjelenő külföldi helységneveket a a fellelt alakban használtam, a pontosítás még várat magára.

Pásztó hősi halottaival kapcsolatban rendelkezésre álló adatok:

Tisztek :

Csajághy László főhadnagy,

Demecs Gyula hadnagy. Pásztón, 1891. április hó 24-én született. Felsőipariskolát végzett és tanulmányai elvégzése után a Magyar Mezőgazdák gépészeti osztályán volt tisztviselő. 1915. október 2-án vonult be a 60. közös gyalogezredhez. Az orosz fronton küzdött, kétszer sebesült. Hősi magatartásáért két nagy ezüst vitézségi érmet, Signum Laudist, és Károly-csapatkeresztet kapott. Huszton halt meg 1917. január hó 7-én. Holtteste a pásztói rk. temetőben nyugszik.

Fligler Iván zászlós, Pásztón született 1889. június 24-én. A 60. közös gyalogezred állományából vezényelték a bécsi Hadsereg Gázkiképző Iskolára. 1918.01.01-jén halt meg.

Grün Ernő hadnagy,

Herczeg Benő zászlós. Pásztón, 1894. dec. 31-én született. A budapesti Alkotmány utcai kereskedelmi iskolában nyert érettségi bizonyítványt 1911-ben. Polgári foglalkozása könyvelő volt. 1915. január havában vonult be Debrecenbe a 39. gy. ezredhez és 1915. október havában került az olasz frontra. A doberdói harcokban esett el 1917.07.03-án. Gorjansko mellett van eltemetve.

Himler Géza hadnagy. Pásztón született 1885. február 15-én, polgári foglalkozása könyvelő. A 32. közös gyalogezred 4. századának tisztjeként halt hősi halált 1915. október 15-én, fejlövés következtében Ganovka (Oroszország) környékén.

Hollósi Miklós hadapród. Pásztón, 1896. december 6-án született. 1913-ban végezte el a besztercebányai felsőkereskedelmi iskolát 1915-ben vonult be a 60. közös gyalogezredhez Kuttenbergbe. 1915-ben kikerült az orosz harctérre, ahol 1916. június 3-án az Isakowánál vívott csata szakasza élén esett el. Halála után, 1916. szept. 5-én, az első osztályú vitézségi ezüst éremmel lett kitüntetve. Sírja Odessza közelében, Folwark Biala környékén egy kis házcsoport gyümölcsfái tövében 2 hadnagytársa mellett van.

Klein Mór zászlós, polgári foglalkozása hivatalnok. Hősi halált halt a 60. közös gyalogezred katonájaként 1916.07.30-án Komarowka (Oroszország) közelében.

Péter Sándor főhadnagy. Pásztón 1887-ben született. Felsőkereskedelmi iskolát végzett. Tanulmányait Alsókubinban és Miskolcon végezte. 1914. augusztus 1-én vonult be a 15. honvéd gyalogezredhez és 1914 szeptember havában az orosz harctérre, ahol 1914. októberében elesett, Brody tájékán van eltemetve.

Orcsik József hadnagy. Pásztón 1891. augusztus 19-én szülelett. Felsőépítő ipariskolát végzett Budapesten. 1912-ben vonult be, mint tényleges e. é. önkéntes a 10. honvéd gyalogezredhez, azután tartalékos hadapród lett. 1914-ben újból bevonult ezredéhez Miskolcra. 1914. augusztusában került a galíciai harctérre, ahol szept. 4-én Ravaruszkánál megsebesült. Ugyanezen év novemberében másodszor került az orosz harctérre, ahol kétheti ott-tartózkodás után másodszor is megsebesült. 1915. április elején harmadszor került a harctérre, ahol a gorlicei áttörésnél, Í915. május hó 2-án megsebesült és másnap hősi halált halt. A harctéren mint zászlós küzdött, hadnagyi kinevezését és az első osztályú ezüst vitézségi érmet halála után kapta meg. Rosembark nevű községben van eltemetve.

Altisztek :

Bajnóczi Ferenc tizedes, polgári foglalkozása földműves. Hősi halált halt az 5. honvéd huszárezred katonájaként 1918. június 18-án, 20 éves korában Vittorio városában.

Benus János tizedes, polgári foglalkozása gyári munkás. Pásztón született 1879.08.11-én. Az olasz harctéren esett el, 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Berger Imre hdj. őrmester. Pásztón született 1898-ban. Hősi halált halt 18 éves korában, Tojana Mikula településen 1917.08.12-én, mint a 60. közös gyalogezred 7. századának katonája.

Hevesi János e. é. önk. tizedes, Pásztón született 1893-ban. Meghalt tüdőgyulladásban 1915.02.14-én a budapesti Ludovika Akadémián berendezett hadikórházban. Pásztón temették el.

Hill Sándor tizedes, polgári foglalkozása kőművesmester. Pásztón született 1887.07.18-án. 1914-ben vonult be, a 60. gyalogezred. III. zászlóalja, 9. századának 2. szakaszánál szolgált. Utolsó levelét 1914 október 18-án írta Galíciából. 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Keszler Endre e. é. önk. őrvezető,

Király János tizedes,

Kovács Jenő szkvezető,

Nagy János szakaszvezető, Taron született 1895.12.18-án, polgári foglalkozása földműves. Hősi halált halt az orosz harctéren, 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Nyitrai Pál tizedes,

Padár (Pádár) József tizedes, polgári foglalkozása földműves. Hősi halált halt a 32. közös gyalogezred 4. századának katonájaként 1917. június 7-én, 19 éves korában Novella község (Olaszország, Trentino) közelében.

Schvartz István tizedes, polgári foglalkozása kereskedő. Hősi halált halt a 60. közös gyalogezred katonájaként 1916. július 7-én, 19 éves korában Zrembovka közelében, az orosz harctéren.

Tari József őrvezető. Pásztón született 1893.06.05-én, apja Tari József rk. zsellér, anyja Bernáth Erzsébet, lc. Pásztó, 387. Házasságra lépett Horváth Máriával Pásztón 1914.02.11-én. Hősi halált halt 1917.03.29-én, mint a 10. honvéd gyalogezred 1. századának katonája. Az Úz-völgyi fűrésztelep mellett kialakított II. sz. temetőben nyugszik. 

Zeke József tizedes.

Legénység:

Alapi István,

Alapi József gyalogos, Pásztón született 1886.03.10-én, polgári foglalkozása földműves. Hősi halált halt az orosz harctéren, 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Alapi Károly gyalogos, Pásztón született 1896-ban. A 60. közös gyalogezred 5. századának katonájaként halt meg 1916.07.18-20. között.

Alapi László gyalogos, polgári foglalkozása földműves. Hősi halált halt 1914. augusztus 29-én, 24 éves korában az orosz harctéren, Podgorce közelében, mint a 34. közös gyalogezred katonája.    
       

Alapi Sándor gyalogos, polgári foglalkozása földműves. Hősi halált halt 1916. december 08-án, 40 éves korában Kirlibaba közelében (Bukovina).

Almási János gyalogos, Pásztón született 1890-ben. A 60. közös gyalogezred katonájaként esett orosz hadifogságba 1917. végén vagy 1918. elején. A nyizsnij novgorodi kormányzóságban található Chutor település hadifogolytáborában raboskodott. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Arany István gyalogos, Mohorán született 1888. október 23-án. A Kárpátokban vívott harcokban esett el, 1914.12.31-ével nyilvánították holttá.

Áldott József,

Bajnóczi István gyalogos, Pásztón született 1882-ben. A 60. közös gyalogezred katonájaként szívbénulásban hunyt el 1916. május 03-án Sátoraljaújhelyen. A helyi hősi temetőben nyugszik.

Bagyinszki István huszár, Ecsegen született 1892-ben. A 6. közös huszárezred 4. századának katonájaként szolgált. 1916. nyarán megsebesült. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Bakocs Jenő,


Balog Bertalan,

Balog Jenő gyalogos Pásztón született 1891-ben. A 10. honvéd gyalogezred 1. századának katonájaként sebesült meg  esett el 1916.08.15-én.

Bangó Árpád gyalogos.  Pásztón született 1876-ban. A 98. közös gyalogezred 4. századának katonájaként maláriában hunyt el 1916.10.21-én a boszniai Trebinje csapatkórházában. A helyi katonai temető 158. sírjában temették el.

Bangó István gyalogos. Kállón született 1885-ben. A 32. vadász zászlóalj 10. menetzászlóaljával került a harctérre, ahol 1916. nyarán megsebesült. Felépülését követően a 60. közös gyalogezred kötelékébe került, 1918-ban orosz hadifogságba esett. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Bárány István gyalogos. Pásztón született 1888. augusztus 17-én, polgári foglalkozása földműves. Az orosz harctéren, Rudnik közelében esett el 1914. október 20-án.

Bátka Ádám,

Bengyik József gyalogos, Ecsegen született 1871.07.17-én, polgári foglalkozása földműves. A szerbiai Nis közelében hunyt el, 1920.12.31-ével nyilvánították holttá.

Berkes István gyalogos, Pásztón született 1875-ben. A 10. honvéd gyalogezred 1. századának katonájaként 1914. végén vérhassal a miskolci járványkórházban ápolták. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Bojtos Mihály,

Bogdány Izidor gyalogos, Pásztón született 1883-ban. A 60. közös gyalogezred 5. századának katonájaként halt meg 1915.07.15-én. Neve a hősi emlékművön nem szerepel.

Bóta József, polgári foglalkozása földműves. A 10. honvéd gyalogezred katonájaként halt hősi halált 1915. május 07-én, 26 éves korában Bogomandec (!) közelében.

Bővíz Sándor tüzér, polgári foglalkozása asztalos. Pásztón született 1885. november 22-én. A 17. tábori ágyús ezred katonájaként 1915-ben sebesülten esett orosz hadifogságba. Az irkutszki hadifogolytáborból nem tért haza, 1920.12.31-ével nyilvánították holttá.

Cziner Sándor járőrvezető, polgári foglalkozása kereskedő. 1914.11.26-án, 28 éves korában esett el, mint a 24. vadász zászlóalj katonája a galíciai Nochavka (!) közelében. Neve nem szerepel a hősi emlékművön.

Csesznák Andor gyalogos, Pásztón született 1892-ben. A 60. közös gyalogezred 5. századának katonájaként esett el 1915. július 7-én.

Csesznák Ferenc honvéd, polgári foglalkozása ékszerész. A 10. honvéd gyalogezred katonájaként halt hősi halált 1915. szeptember 20-án, 40 éves korában Nyizsnij Szaladinszki (!) közelében.

Csépe János gyalogos, Pásztón született 1884.08.05-én, anyja Kelemen Borbála, polgári foglalkozása napszámos. A 60. közös gyalogezred 7. századának katonájaként esett el 1915. július 11-én a Doberdó-fennsíkon.

Csohány József gyalogos, Pásztón született 1890. június 28-án. Polgári foglalkozása földműves. A 32. vadász zászlóalj katonájaként esett orosz hadifogságba, ahol 1918. augusztus 20-án elhunyt. Halálának helye „Tamavér, Fekete-tenger mellett”.

Csonka József tüzér, polgári foglalkozása földműves. A 17. tábori ágyús ezred katonájaként esett el 1915.12.29-én,  24 éves korában. Neve a hősi emlékművön nem szerepel.

Csontos Péter gyalogos, polgári foglalkozása földműves. . A 60. közös gyalogezred katonájaként esett el 1915.07.26-án, 22 éves korában a délnyugati harctéren. Neve a hősi emlékművön nem szerepel

Deák Mihály gyalogos, polgári foglalkozása földműves. A 60. közös gyalogezred katonájaként halt meg a karlsbadi tartalékkórházban, gümőkórban 1915. április 28-án, 20 éves korában.

Dimák János,

Endrész Kristóf honvéd, született 1895, Baskó, polgári foglalkozása földműves. Hősi halált halt haslövés következtében 1916. augusztus 13-án, Dujow (!) közelében, mint a 21. honvéd gyalogezred katonája.

Endrész Mihály,

Erdélyi István, Pásztón született 1889.08.02-án, anyja Varga Mária. 1914. júliusában vonult be a 60. közös gyalogezredhez, ahol valószínűleg a II. zászlóalj kötelékében szolgált. Az olasz fronton tűnt el a Monte di Val Bella fennsíkján. 1933.10.14-én nyilvánították holttá, 1920.12.15-ei hatállyal.

Fábián József,

Fekete József honvéd, polgári foglalkozása földműves. Hősi halált halt a 10. honvéd gyalogezred katonájaként az oroszországi Kol. Lipiny közelében 1915. július 21-én, 36 éves korában.

Fodor János, honvéd, polgári foglalkozása földműves. Hősi halált halt a 10. honvéd gyalogezred katonájaként az oroszországi Kalnikov közelében 1915. május 31-én, 38 éves korában.

Glaser Gábor, Pásztón született 1879. május 03-án, polgári foglalkozása szabó. Oroszországban halt meg, 1917.12.31-ével nyilvánították holttá. Neve nem szerepel a hősi emlékművön.         
            

Grónai István, hősi halált halt az orosz harctéren 45 éves korában. 1920.12.31-ével nyilvánították holttá.

Gugyela József, Pásztón született 1884. augusztus 28-án, polgári foglalkozása postaaltiszt, valószínűleg Budapesten. Orosz hadifogságban hunyt el a tomszki kormányzóság területén. 1920.12.31-ével nyilvánították holttá.

Gyetvai József gyalogos, polgári foglalkozása földműves. A 60. közös gyalogezredben szolgált málhásállat-vezetőként. Baleset következtében hunyt el 1915. október 24-én, 23 éves korában.

Gyöngyösi Gyula honvéd, Isaszegen született 1889-ben. A 10. honvéd gyalogezred katonájaként hunyt el ideggyengeségben 1916. április 16-án Miskolcon. A helyi katonai temető XXII. (sor? parcella?) 8-as sírjában temették el. Megjegyzés: az azonosság csupán vélelmezhető, az egyértelműsítés további kutatást igényel.

Harmos Péter, Rákoshegyen született. A 60. közös gyalogezred 1. századának katonájaként halt meg 1915. augusztus 16-31. között.  Megjegyzés: az azonosság csupán vélelmezhető, az egyértelműsítés további kutatást igényel.

Hényel Mihály, Ecséden született 1882.09.18-án. Az orosz harctéren esett el, 1917.12.31-ével nyilvánították holttá. Neve nem szerepel a hősi emlékművön, ugyanakkor nevét 1921.09.16-án a pásztói halotti anyakönyvbe vezették be.

Hill Sándor Pásztón született 1887. július 18-án, anyja Skultéti Zsuzsanna,  kőművesmesterként dolgozott. 1914. augusztus 12-én vonult be a 60. közös gyalogezredhez.  Az orosz harctéren 1914 október 21-én Turka községben etűnt. Neve a pásztói hősi emlékművön nem szerepel.

Hofman Ferenc,

Horvát József,

Illés András honvéd, a 10. honvéd gyalogezred 6. századának katonájaként esett orosz hadifogságba 1917. márciusában. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön. Megjegyzés: az azonosság csupán vélelmezhető, az egyértelműsítés további kutatást igényel.

Institórisz Pál gyalogos, polgári foglalkozása földműves. A 60. közös gyalogezred katonájaként hunyt el a troppaui tartalékkórházban 1915. január 12-én, 23 éves korában.

Jecsmen Mihály fürdőszolga, Pásztón született 1877.budapesti lakos, anyja Zagyi Rozália. 
1915. évi január hó 8-án mint gyalogos vonult be a 60. közös gyalogezredhez, az orosz harctéren 1915 február hó 8-án eltűnt.Hivatalosan 1917.12.31-ével nyilvánították holttá. Neve nem szerepel a hősi emlékművön

Jónás János gyalogos, 1886-ban született Vanyarcon. 1915-ben megsebesült, mint a 60. közös gyalogezred 1. századának katonája. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön. Megjegyzés: az azonosság csupán vélelmezhető, az egyértelműsítés további kutatást igényel.

Juhász József honvéd, polgári foglalkozása földműves. A 10. honvéd gyalogezred katonájaként esett el Dubowka közelében 1918. augusztus 1-jén.

Juhász János póttartalékos gyalogos, Pásztón született 1888-ban. A 60. közös gyalogezred 1. századának katonájaként esett orosz hadifogságba 1915-ben. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Juhász Lajos, Pásztón született 1886-ban, anyja Mojzes Mária, polgári foglalkozása csizmadia. A 10. honvéd gyalogezred katonájaként 1917.01.31-én halt meg Oroszországban. Neve nem szerepel a hősi emlékművön.

Karhecz Sándor,

Kállai József,

Kállai Mihály,

Kállai Rudolf gyalogos, polgári foglalkozása napszámos. A 60. közös gyalogezred 5. századának katonájaként halt hősi halált 1916. július 28-án, 20 éves korában, az orosz harctéren, Dora közelében.

Kecskés András honvéd, polgári foglalkozása földműves. A 10. honvéd gyalogezred katonájaként halt meg Görzben 1918. február 21-én, 48 éves korában.

Kecskés Ferenc honvéd, Hevesen született 1894-ben, a 10. honvéd gyalogezred 3. századának katonájaként esett el haslövés következtében 1915. június 11-én a 8/9. tábori kórházban. A jaroslau-i Új Temetőben temették el. Megjegyzés: az azonosság csupán vélelmezhető, az egyértelműsítés további kutatást igényel.

Kecskés István, polgári foglalkozása napszámos. Pásztón született 1877. március 2-án. Az olasz harctéren esett el 1918. november 9-én.

Kecskés János, Pásztón született 1891. június 19-én. Az orosz harctéren esett el, 1914.12.31-ével nyilvánították holttá.

Kecskés József árkász, polgári foglalkozása földműves. A 6. árkász zászlóalj katonájaként halt meg Pólában 1916. október 29-én, 33 éves korában.

Kelemen István gyalogos, Lőrinciben született 1887-ben. A 60. közös gyalogezred katonájaként esett olasz hadifogságba, ahol Maddaloniban tartották fogva. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön. Megjegyzés: az azonosság csupán vélelmezhető, az egyértelműsítés további kutatást igényel.

Kelemen István tizedes, Pásztón született 1881-ben. A 10. honvéd gyalogezred kötelékében harcolva szenvedett lövési sérülést 1914. végén, a klattau-i tartalékkórházban ápolták. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Kelemen József honvéd, polgári foglalkozása földműves. A 9. honvéd gyalogezred katonájaként esett el 1917. szeptember 29-én, 41 éves korában.

Kelemen Károly szakaszvezető, polgári foglalkozása szabó. A 60. közös gyalogezred katonájaként esett orosz hadifogságba. A kanszki kormányzóságban hunyt el 1919. március 20-án, 28 éves korában.

Kelemen László, polgári foglalkozása földműves, Pásztón született 1893. október 3-án. Az orosz harctéren, Lublin közelében esett el. 1914.12.31-ével nyilvánították holttá. Neve a hősi emlékművön nem szerepel

Kelemen Lőrinc gyalogos, polgári foglalkozása földműves. Pásztón született 1887. augusztus 16-án. A 60. közös gyalogezred katonájaként esett orosz hadifogságba. A pensai hadifogolytáborban hunyt el 1915. május 5-én.

Kiss András,

Kohári János,

Kohári József, Pásztón született 1893. március 23-án, anyja Pozsár Ilona, polgári foglalkozása napszámos.  1914-ben vonult be a 60. közös gyalogezredhez. 1916. augusztus elején az orosz harctéren a Strypa folyómenti ütközetnél eltűnt. 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Kosik (Kossik) János gyalogos, polgári foglalkozása földműves. A 67. közös gyalogezred katonájaként esett el Zarkow közelében 1916. július 31-én, 20 éves korában.

Kórós János, Pásztón született 1888. augusztus 26-án, polgári foglalkozása kőművessegéd. Az orosz harctéren esett el. 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Kórós István,

Kovács Károly, Pásztón született 1890. május 10-én, polgári foglalkozása kocsis. Az orosz harctéren esett el. 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Kovács László,

Kovács Sándor, Pásztón született, polgári foglalkozása cipész. Montenegróban esett el 1916.02.08-án, mint a 60. közös gyalogezred katonája.

Krizsanyik István egészségügyi katona, Béren született 1893-ban. 1917. július 8-án halt meg.

Kürti István, Pásztón született 1886. január 30-án, polgári foglalkozása napszámos. Az orosz harctéren esett el. 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Laukonídesz József, Pásztón született 1881. január 2-án, anyja Tárkányi Paulina, polgári foglalkozása kőművessegéd. 1914.08.02-án vonult be a 10. honvéd gyalogezredhez. Tomassownál esett el 1914.08.26-án fejlövés következtében, hivatalosan 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Lőrik András honvéd, a 10. honvéd gyalogezred 8. századának katonájaként esett el 1915. elején.

Ludányi Antal,

Ludányi József gyalogos, a 60. közös gyalogezred katonájaként halt meg a sziléziai Orenbergben 1915.03.11-én, 20 éves korában.

Lukács Sándor köztüzér, a 20. honvéd tarackos ezred állományába tartozott. Pásztón hunyt el 1917.05. 04-én, 43 éves korában.

Lukácsi András tizedes, polgári foglalkozása hivatalnok. A 32. közös gyalogezred katonájaként esett el 1915.07.22-én, 30 éves korában.        
                                                   

Markó Ferenc, földműves, született Pásztón 1891 május 13-án, anyja Berkes Mária. 1914 augusztus 1-én a 60. gyalogezredhez vonult be, 1914 október 18-án Rudniknál eltűnt.

Markó János, Pásztón született 1889. június 29-én, polgári foglalkozása földműves. Az olasz harctéren esett el, 1920.12.31-ével nyilvánították holttá.

Mészáros József póttartalékos honvéd, Pásztón született 1893-ban. A 10. honvéd gyalogezred katonájaként esett orosz hadifogságba 1915-ben. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Mitnyánszky Lajos, Pásztón született 1892. február 24-én, polgári foglalkozása szabósegéd. A montenegrói Lovcsen magaslat birtokba vétele során esett el 1916.01.08-án.

Mogyoróssy Flórián cipészsegéd, sz. 1889.04.26., anyja Mogyoróssy Katalin. 28 évesen esett el, 1917.12.31-ével nyilvánították holttá 1940-ben. Neve nem szerepel a hősi emlékművön.

Móró István polgári foglalkozása cipész. A 10. honvéd gyalogezred kötelékébe tartozott, a morvaországi Ostrauban halt meg 1914.12.24-én, 29 éves korában.

Móró László,

Nagy Ferenc,

Nagy István honvéd, Pásztón született 1882-ben. A 10. honvéd gyalogezred katonájaként esett orosz hadifogságba 1915-ben. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Nagy István, Pásztón született 1879. szeptember 1-jén, anyja Vallus Erzsébet, polgári foglalkozása földműves. 1915. januárjában vonult be a 10. honvéd gyalogezredhez, a harctéren a 29. honvéd gyalogezredhez osztották be. 1915 június 29-én a Jakimov (Oroszország) melletti harcokban eltűnt, hivatalosan 1918.12.31-ével nyilvánították holttá.

Nagy István, Pásztón született 1877. november 26-án, polgári foglalkozása napszámos, anyja Alapi Katalin. 1915. évi augusztusában vonult be az 1. honvéd huszárezredhez, a román harctéren 1916. évi december hó 8-án fejlövés következtében hősi halált. 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Nagy János, Pásztón született 1895. december 18-án, polgári foglalkozása földműves. Az orosz harctéren esett el, 1918.12.31-ével nyilvánították holttá.

Nagy János,

Nagy József, polgári foglalkozása földműves. A 34. közös gyalogezred katonájaként esett el a Krn hegységben, Karfreit falu közelében 1915. július 7-én, 24 éves korában.

Nagy Pál,

Nyemecz János, Dévaványán született 1887. október 7-én, polgári foglalkozása asztalossegéd. 1915. június 19-én fulladt a Dnyeszter folyóba.

Oláh Zsigmond gyalogos, Pásztón született 1886-ban. A 60. közös gyalogezred 17. századának katonájaként esett el 1916.06.02-án.

Ökrös József, anyja Volek Mária. Elesett 50 éves korában az orosz harctéren. 1942-ben nyilvánították holttá 1914.12.31-ei hatállyal.

Pádár Imre,

Pádár Sándor, Pásztón született 1880. július 24-én, polgári foglalkozása földműves. Orosz hadifogolyként hunyt el, 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Péter József (an. Ficzek Mária) ismeretlen körülmények között Oroszországban hunyt el 25 éves korában. 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Pintér József (az emlékművön János) gyalogos, polgári foglalkozása földműves. A 60. közös gyalogezred katonájaként esett el 1915.07.16-án, 27 éves korában az orosz harctéren Nyskatzy (!) közelében.

Pintér Kálmán köztüzér, polgári foglalkozása földműves. A 15. tábori tüzér ezred katonájaként halt meg 1918.06.25-én, 19 éves korában a csehországi Pardubice-ben.

Pozsár István gyalogos, Pásztón született 1871-ben. A 60. közös gyalogezred katonájaként halt meg 1917.6.11-én. Neve a hősi emlékművön nem szerepel.

Pupák István,

Pusztai János,

Pusztai Pál,

Ráczi János, polgári foglalkozása földműves. A 60. közös gyalogezred katonájaként halt meg a galíciai Buczacz közelében 1916.02.15-én, 19 éves korában.

Röszler Károly, Budapesten született 1880. augusztus 04-én, polgári foglalkozása asztalosmester. 1914.11.02-án halt meg az oroszországi Niski (!) közelében.

Rozenberg Manó honvéd, polgári foglalkozása ügynök. 1916.05.10-én, 32 éves korában esett el, mint a 10. honvéd gyalogezred katonája. Neve a hősi emlékművön nem szerepel.

Schlamovitz Zoltán,

Sígyi István,

Sike István, Pásztón született 1887. december 23-án. Az orosz harctéren 1914.09.14-én esett el.

Sipka István gyalogos, polgári foglalkozása kalapos. A 60. közös gyalogezred katonájaként esett orosz hadifogságba, ahol 1916.01.31-én, 26 éves korában meghalt.

Sipka János

Sípos János vadász, polgári foglalkozása cipész. A 32. vadász zászlóalj katonájaként esett el 1915.07.06-án, 26 éves korában az orosz harctéren, Kosov közelében.

Smolek János honvéd, Pásztón született 1887-ben, polgári foglalkozása földműves. A 10. honvéd gyalogezred katonájaként 1914. őszén jobb lábán szenvedett lövési sérülést, amelyből a liesing-i hadikórházban épült fel. Hősi halált halt a galíciai Jaroslau közelében 1915.07.24-én.

Sulyok István,

Surányi János gyalogos, polgári foglalkozása ács. A 60. közös gyalogezred katonájaként esett el az orosz harctéren Sienchiov (!) közelében 1915.01.04-én, 21 éves korában.

Sütő János gyalogos, polgári foglalkozása földműves. A 60. közös gyalogezred 3. századának katonájaként esett orosz hadifogságba 1915-ben. Hadifogolyként halt meg 1919.12.21-én, 36 éves korában a kanszki hadifogolytáborban.

Sütő Lajos gyalogos, Pásztón született 1891-ben, a 60. közös gyalogezred 8. századának katonájaként esett orosz hadifogságba 1915-ben. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Szabó Antal,

Szabó Imre,

Szabó János,

Szabó János,

Szabó József gyalogos, polgári foglalkozása földműves. A 60. közös gyalogezred katonájaként halt meg tífuszban a boszniai Zavidovici kórházában 1914.10.23-án, 25 éves korában.

Szalai (Tiefenpacher) Lajos, Pásztón született, győrszentmártoni lakos, polgári foglalkozása bádogosmester    . Az orosz harctéren esett el 42 éves korában, 1917.12.31ével nyilvánították holttá. Neve nem szerepel a hősi emlékművön.

Szappan János honvéd, polgári foglalkozása földműves. A 10. honvéd gyalogezred katonájaként esett el az oroszországi Kolin (!) közelében 1915.08.21-én, 36 éves korában.

Szappan Kálmán vadász, polgári foglalkozása földműves. A 15. vadász zászlóalj kötelékében esett a román harctéren, Kirlibaba közelében 1917.01.05-én, 18 éves korában.

Szilva Pál vadász, Pásztón született 1878-ban, polgári foglalkozása szabó. A 32. vadász zászlóalj 3. századának katonája volt. 1915.08.30-án Kurdanovka (!) közelében esett el.

Szivák István tartalékos szakaszvezető. Pásztón született 1885. április 25-én, polgári foglalkozása napszámos. A 60. közös gyalogezred 3. géppuskás századának kötelékében esett el a Maroshévíz melletti Hollósárka közelében 1917.08.01-jén.

Szőllősi István gyalogos, polgári foglalkozása kocsis. A 66. közös gyalogezred katonájaként halt meg a stájerországi Sternthall kórházában szívbaj következtében 1915.11.16-án, 35 éves korában.

Szőllősi József vadász, a 29. vadász zászlóalj katonájaként halt meg vérmérgezés következtében a 2/5. mozgó tartalékkórházban. A sambori temetőben temették el.

Szöllősi József,

Tari Ferenc, Pásztón született 1881. augusztus 22-én, polgári foglalkozása földműves. Az orosz harctéren, Rudnik közelében esett el, 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Tóth András,

Tóth István gyalogos. Anyja Sulyok Erzsébet. A 34. közös gyalogezred 12. századának katonájaként halt meg 1915.03.10-én, 38 éves korában.

Tóth József gyalogos, polgári foglalkozása földműves. A 34. közös gyalogezred katonájaként halt meg az orosz harctéren 1915.07.15-én, 21 éves korában.

Tóth Miklós honvéd, Pásztón született 1891. február 5-én, polgári foglalkozása asztalos. A 10. honvéd gyalogezred katonájaként esett hadifogságba. A foksányi hadifogolytáborban halt meg 1915.05.10-én.

Tuza István gyalogos, a 34. közös gyalogezred 14. századában szolgált. 1915. közepén megsebesült. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Vallus István gyalogos. A 34. közös gyalogezred 11. századának katonájaként halt meg 1915.03.03-án.  Neve a hősi emlékművön nem szerepel

Vanyó József, polgári foglalkozása földműves. Az orosz harctéren esett el 24 éves korában, 1920.12.31-ével nyilvánították holttá.

Varga János gyalogos,   polgári foglalkozása munkás. A 60. közös gyalogezred katonájaként szolgált. A csehországi Milovitz-ban halt meg gégesorvadás következtében 1916.04.05-én, 26 éves korában.

Veres Imre gyalogos, Pásztón született 1888-ban. A 10. honvéd gyalogezred 5. századának katonájaként sebesült meg 1915. nyarán. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Veres János polgári foglalkozása földműves. Az orosz harctéren esett el 33 éves korában, 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Virág Ferenc polgári foglalkozása földműves, feltehetően 1875-ben született.  A 10. népfelkelő honvéd gyalogezredben szolgált. Az utolsó ismert adat Przemysl-ből származik vele kapcsolatban. 1927.12.31-ével nyilvánították holttá.

Volek János Pásztón született 1890-ban, polgári foglalkozása földműves. A 60. közös gyalogezred 17. századának katonájaként szolgált. Feltehetően orosz hadifogságban hunyt el Dolina községben 1916.07.08-án.

Zeke István, Pásztón született 1886. szeptember 17-én, polgári foglalkozása földműves. Az orosz harctéren esett el, 1917.12.31-ével nyilvánították holttá.

Zeke József honvéd, Pásztón született 1870-ben, a 10. honvéd gyalogezred 1. századában szolgált. 1915.05.28-án halt meg. Neve a hősi emlékművön nem szerepel.

Zeke László honvéd, Pásztón született 1888-ban, a 10. honvéd gyalogezred 5. századában szolgált. 1915.05.01-05.20. között halt meg. 28-án halt meg.

Zeke Sándor gyalogos, Pásztón született 1884-ben, a 10. honvéd gyalogezred 8. századában szolgált. 1915ben bal alsókarján szenvedett lövési sérülést, ezt követően az innsbrucki tartalékkórházban ápolták. Haláláról nem áll rendelkezésre adat, neve szerepel a hősi emlékművön.

Zelle József Pásztón született 1889. szeptember 22-én, polgári foglalkozása napszámos. Orosz hadifogságban halt meg, 1920.12.31- ével nyilvánították holttá. Neve a hősi emlékművön nem szerepel.

                              

Felhasznált irodalom:

Vass József: Pásztó története. Gyöngyös, 1939

Pásztó halotti anyakönyve 1914-1945.

Somfay Örs: Az I. világháború magyar vonatkozású köztéri, valamint közösségi hősi emlékei és ezek adatbázisa

https://www.kozterkep.hu

www.paszto.hu

Arcanum Digitális Tudománytár

-          Közgazdasági Értesítő - Közszállítási Értesítő, 1935. január-június

-          Nemzeti Ujság, 1935. október 30.

-          Nemzeti Ujság, 1935. szeptember 29.

---

[1] A tiszti hősi halottakra vonatkozó bejegyzések nagyrészt Vass József: Pásztó története c. könyvéből idézve

Az 1922.08.20-án avatott ludovikás évfolyam hősi halottai

 Az évfolyam vizsgálatakor hatványozottan szembesültem az 1921-es avatású hadnagyoknál már tapasztalt jelenségekkel. Az 1922-es sorvány különösen alacsony létszámú volt: mindössze 78 tisztjelöltet avattak hadnaggyá (összehasonlításképpen: a következő, 1924-es avatáskor már 129 főt). Ezek közül 56 gyalogos, 10 lovas,8 műszaki hadnagy,4 fő közigazgatási szolgálatba került, míg – a vizsgált időszakban egyedülálló módon – tüzér hadnagy nem volt az évfolyamban. Az 1944-es sematizmus lezárásakor közülük 63 fő szolgált, de közülük sokan lettek hadbiztosok, vagy szakszolgálatosok, tehát eleve nem kombattáns állományban szolgáltak. Ehhez járultak még az előző posztban említett okok. Paradox módon az évfolyam hősi halottai is olyan állománykategóriából kerültek ki, amelynek nem volt közvetlen feladata a harc.

A kutatás jelenleg ismert adatai szerint az  1922.08.20-án felavatott hadnagyok közül a HM HIM hivatalos adatbázisában egy tiszt szerepel:

Földvári József vezérkari alezredes (Bodonkút,1900.03.18-Velikije Bor, 1943.06.28.). Hősi halált halt a 19/I. zászlóalj parancsnokaként. Halála után a Magyar Érdemrend hadidíszítményes és kardos Tisztikeresztjét ítélték oda számára.

Az adatbázisban nem szerepel, ugyanakkor az emigrációban megjelent irodalom szerint hősi halált halt az évfolyamból:

Fekete Pál csendőr alezredes (?, 1907.07.30) a bajtársi emlékezet szerint zászlóalj-parancsnokként az Ojtozi-szorosban halt hősi halált 1944.08.30-án, a betörő szovjet alakulatok feltartóztatása során. Halálhírét a korabeli sajtó is közölte.

 

Huszárvágta kerékpáron – a 14. kerékpáros zászlóalj alkalmazása a kárpátaljai hadműveletben 1. rész

Az 1939-es kárpátaljai hadműveletekben a kerékpáros csapatok fontos, meghatározó szerepet játszottak és kiváló teljesítményt nyújtottak. A harcok egyik mozzanatáról írt cikk részlete:

"A magyar csapatok március 14-én éjjel megindult támadását három irányban szervezték meg: Munkácsról kiindulva Ilosva–Bilke– Dolha–Alsóverecke–Szolyva, s onnan a lengyel határ volt. A második irány Ungvárról az Ung völgyén Perecseny–Nagyberezna–Uzsok–Turjaremete felé, míg a harmadik csoport iránya a Tisza völgyében Királyháza–Huszt–Rahó–Kőrösmező vonalon letörni a Szics-gárda ellenállását, megakadályozni a román katonaság közbeavatkozását bármi áron.

Ez utóbbi csoport támadása március 15-én 01.00-kor kezdődött, amikor a 24. határvadász zászlóalj (zászlóaljparancsnok vitéz Loósy Alajos alezredes) Beregszászról Tiszaújlakon át megindította támadását Nagyszőllős felé. Elsőként a 24/6. határvadász örs lépett harcba (örsparancsnok Nagy Pál törzsőrmester), amelyet a zászlóalj beérkező kerékpáros századának felderítő járőre és századéle támogatott. A harccsoport 4 óra tájban lépte át a határt, de kezdeti térnyerése elakadt, amikor 6 óra tájban Nagyszőllős irányából cseh harckocsitámadást kaptak. Az ellenséges harcjárművek a rájuk irányított géppuska- és golyószórótűzben visszafordultak, közben a kerékpáros század fennmaradt része és a Beregszászról bérgépkocsikon (!) szállított zászlóaljtartalék is beérkezett. 6.45 tájban a csehek másodszor is harckocsitámadást hajtottak végre, ez elérte a határvadászok rajvonalát, de némi veszteség okozása után a három harckocsi Szőllősvégardó irányába visszavonult.

Az elakadt támadás kimozdítására Beregszászra irányították a 2. gépkocsizó dandár ( alárendeltségébe beosztott 14. kerékpáros zászlóaljat (zászlóaljparancsnok vitéz báró Ungár Károly alezredes). Ungár alezredes egységének útba indítását követően gépkocsin Beregszászra ment, ahol vette a VIII. hadtest azon utasítását, amely szerint zászlóaljából és 24. határvadász zászlóaljból alakított harccsoporttal még aznap vegye birtokba Nagyszőllőst. Ezt követően beérkezett részeit (a zászlóalj a 3. század kivételével Beregszászra érkezett) Tiszaújlakra irányította. Rövid helyzetértékelés után harccsoportját támadáshoz rendezte, majd a Mátyfalvánál tüzelőállást foglalt 24. határvadász üteg (ütegpk. hetei Bakó Barnabás főhadnagy) tűztámogatása mellett megindította 12 órakor az akciót, míg a határvadász zászlóalj portyázó századának (századparancsnok Molnár Andor főhadnagy) őrsei oldalbiztosítást adtak.

A 24. határvadász zászlóalj Szőlősvégardón keresztül támadva – a teljesen demoralizálódott ellenséges csapatok nyomában – előretört. 12.30-kor a Tisza bal partján, Szászfalun keresztül két cseh harckocsi tört előre Feketeardóig, oldalazó tüzükkel rövid időre megzavarták a támadást, majd amikor a határvadász zászlóalj elérte Szőllősvégardó szélét, erős ellenséges tüzet kapott, de az rövidesen abbamaradt, a zászlóalj tovább folytatta előrenyomulását és 14.30-kor birtokba vette Nagyszőllőst. Eközben a 14. kerékpáros zászlóalj a fenti támadás irányával déli irányban párhuzamosan Fancsikán és Tiszaszirmán keresztül birtokba vette a Nagyszőllős-Királyháza műút és a vasút kereszteződését. A csehek visszavonulását két harckocsi fedezte, a cseh csapatok Felsőveresmarton éjjeleztek, majd másnap a técsői hídon keresztül román területre távoztak.

A csapatok a városban és környékén megfelelő biztosítás mellett elszállásoltak, a bevezetett felderítés során megállapították, hogy Nagyszőllőstől keletre Felsőveresmart-Királyháza vonala meg van szállva. Közben megérkezett a VIII. hadtest parancsa, amelynek értelmében 16-án Husztot birtokba kellett venniük.

Másnap reggel a harccsoport két oszlopban folytatta az előrenyomulást. A jobb oszlop első lépcsőjét –amely Nagyszőllős DK-ről átkelve a Tiszán Királyházán és Verécén át tört előre a folyó bal partján – a 14. kerékpáros zászlóalj zöme alkotta, második lépcsőként a határvadászok kerékpáros századát osztották be."

A 14. kerékpáros zászlóalj pihenője Técsőn

A teljes cikk olvasható a Seregszemle folyóirat 2014/3. számában

A Kárpátaján hősi halált katonákkal kapcsolatos összesítés pedig itt olvasható.

Az 1921. augusztus 20-án avatott Ludovika-évfolyam hősi halottai

Folytatva a Ludovika Akadémián avatottak veszteségeinek összegyűjtését, most az 1921-ben felavatottakat vettük szemügyre. Az adatgyűjtés során feltűnt, hogy a huszas évek elején avatott évfolyamok harctéri veszteségi listája nem túl hosszú. Miért is van ez?

Az I. világháború alatt Szarvason elhunyt és eltemetett katonák listája

A lista a "Szarvasiak a Nagy Háborúban" (Szarvasi Krónika Kiskönyvtára. Szarvas 2014.) című kötetben megjelent, „Hadikórházak Szarvason” címet viselő tanulmányom függeléke, saját adatgyűjtésem alapján. 

A felsorolt katonák részben (elsősorban a 23. honvéd gyalogezredbeliek) a szarvasi Ótemető hősi parcellájában nyugszanak), más részük pedig ismeretlen helyen (de vélhetően szintén az Ótemetőben).

Ábel György

Sebesülésébe belehalt a császári és királyi 101. gyalogezred katonájaként Szarvason 1915. április 4-én, 26 éves korában


Albeszk János

Hősi halált halt a magyar királyi 23. honvéd gyalogezred katonájaként Szarvason 1916. január 5-én, 23 éves korában


Albrecht János őrmester

Hősi halált halt Szarvason 35 éves korában 1916. november 11-én, mint a magyar királyi 23. honvéd gyalogezred katonája


Albu Péter

Hősi halált halt a császári és királyi 23. gyalogezred katonájaként Szarvason 1916-ban, 28 éves korában.


Bacza Vazul

Hősi halált halt Szarvason a magyar királyi 23. honvéd gyalogezred katonájaként 1917. február 1-jén, 17 éves korában.


Baronin Zakariás

Hősi halált halt Szarvason a magyar királyi 23. honvéd gyalogezred katonájaként 1916. november 6-án, 19 éves korában


Basarába János

Hősi halált halt Szarvason, 1917. március 7-én, 18 évesen, mint a magyar királyi 23. honvéd gyalogezred katonája.


Báthory Gábor szabó

Hősi halált halt Szarvason a magyar királyi 23. gyalogezred katonájaként 1917. február 14-én, 48 éves korában.


Bogdán Imre teknővájó

Hősi halált halt a császári és királyi 101. gyalogezred katonájaként Szarvason 1917. október 9-én, 19 éves korában, katonai szolgálattal összefüggő betegség következtében


Borgulya György
Hősi halált halt a császári és királyi 101. gyalogezred katonájaként Szarvason, 30 éves korában 1916. június 16-án tüdővészben.


Botor Szerafin (sz. 1887)

Hősi halált halt Szarvason 1917-ben.


Czinkóczy János
Meghalt a hadjárat alatt szerzett betegségben 1915. február 23-án, 29 éves korában Szarvason, mint a császári és királyi 101. gyalogezred katonája


Csabota György (sz. 1865).

Hősi halált halt Szarvason 1917-ben.


Demeter (Dimitriu) György postaszolga

Hősi halált halt Szarvason a magyar királyi 23. honvéd gyalogezred katonájaként 1917. április 20-án, 19 éves korában.


Dilsa József (sz. 1896)
Hősi halált halt Szarvason 1917-ben.


Dóczi Antal

Hősi halált halt Szarvason 1917. május 8-án, 48 éves korában, mint a 7. vonatosztály katonája.


Drája Sebő

Hősi halált halt Szarvason a magyar királyi 23. honvéd gyalogezred katonájaként 1917. február 28-án, 20 éves korában.


Egri János
Hősi halált halt Szarvason 1917. augusztus 6-án, 28 éves korában, mint a császári és királyi 101. gyalogezred katonája.


Gaál Imre kovács

Hősi halált halt a császári és királyi 101. gyalogezred katonájaként Szarvason 1915. április 7-én, 30 éves korában.


Havran Mihály

Hősi halált halt háborús szolgálata alatt szerzett sérülés következtében Szarvason 1917. szeptember 10-én, mint a császári és királyi 6. árkász zászlóalj katonája.


Herczogán Vazul (1882)

Hősi halált halt Szarvason 1917-ben.




Jakab Ferenc (1898).

Hősi halált halt Szarvason 1917-ben.


Janurik György földműves

Hősi halált halt harctéri betegségben (tífusz) Szarvason a császári és királyi 101. gyalogezred katonájaként 1915. április 24-én, 25 éves korában.


Kalekán János (1896)

Hősi halált halt Szarvason 1917-ben.


Kis Mihály

Hősi halált halt a császári és királyi 31. gyalogezred katonájaként Szarvason 1914. november 11-én.


Kiss János földműves.

Harctéri sebesülésben meghalt Szarvason 1915. augusztus 6-án, 30 éves korában, mint a császári és királyi 101. gyalogezred katonája.


Liska Pál

Hősi halált halt a császári és királyi 101. gyalogezred katonájaként. Ezüstszőlői lakos, sebesülése után a szarvasi hadikórházban ápolták. Tífuszfertőzésben hunyt el 1914. december 20-án, 33 éves korában.


Medvegy János.

Hősi halált halt Szarvason 50 évesen, mint a magyar királyi 4. honvéd gyalogezred katonája.


Megyik János.

Hősi halált halt Szarvason 1917. január 17-én, 48 éves korában, mint a magyar királyi 4. honvéd gyalogezred katonája.


Micha (máshol Mucha) Mihály tizedes.

Hősi halált halt a császári és királyi 101. gyalogezred katonájaként harctéren szerzett betegségében Szarvason 1917. augusztus 11-én, 24 éves korában.


Mircsa Pogány József

Hősi halált halt Szarvason a magyar királyi 23. honvéd gyalogezred katonájaként 1917. március 1-jén, 21 éves korában




Molnár János

Hősi halált halt Szarvason 1916ban.


Nyág János

Hősi halált halt a császári és királyi 23. gyalogezred katonájaként Szarvason 1917. május 4-én, 34 éves korában.


Osgyán András őrmester

Hősi halált halt a magyar királyi 4. honvéd gyalogezred kötelékében Szarvason 1916. január 28-án, 31 éves korában.


Petroeszk János.

Hősi halált halt Szarvason a magyar királyi 23. honvéd gyalogezred katonájaként 1917. március1-jén, 18 éves korában


Pletenik József

Hősi halált halt a császári és királyi 101. gyalogezred katonájaként Szarvason 39 éves korában.


Sajka Miksa

Hősi halált halt Szarvason a magyar királyi 23. honvéd gyalogezred katonájaként 1917. május 8-án, 18 éves korában


Schwarcz Márton

Hősi halált halt Szarvason a magyar királyi 23. honvéd gyalogezred katonájaként 1917. február 21-én, 20 éves korában


Skorka Mihály

Hősi halált halt a császári és királyi 101. gyalogezred katonájaként 1916. május 7-én, 34 éves korában Szarvason


Stancs Vazul

Hősi halált halt Szarvason a magyar királyi 23. honvéd gyalogezred katonájaként 1917. május 27-én, 39 éves korában


Steffán János

Hősi halált halt Szarvason a magyar királyi 23. honvéd gyalogezred katonájaként 1917. március 26-án, 44 éves korában


Sugár János

Hősi halált halt Szarvason, 1917. február 23-án, 38 éves korában, mint a magyar királyi 23. honvéd gyalogezred katonája


Takács János

Hősi halált halt a magyar királyi 4. honvéd gyalogezred katonájaként 1918. március 29-én, 47 éves korában Szarvason, harctéren szerzett betegség következtében


Thelmajer Sándor

Hősi halált halt Szarvason a magyar királyi 23. honvéd gyalogezred katonájaként 1916. november 25-én, 35 éves korában


Tomaj Lajos

Hősi halált halt Szarvason 1917-ben


Varga Lajos

Hősi halált halt a magyar királyi 4. honvéd gyalogezred katonájaként 41 éves korában, 1918. március 21-én (?), valószínűleg Szarvason, merevgörcs következtében


Waunczer Ferenc tizedes

Hősi halált halt a magyar királyi 23. honvéd gyalogezred katonájaként 44 éves korában, 1917-ben Szarvason


Zvada Márton szakaszvezető

Hősi halált halt harctéren szerzett betegségben a császári és királyi 101. gyalogezred katonájaként 1915. március 6-án, 34 éves korában Szarvason


Zsurkin Lajos (1897)

Hősi halált halt Szarvason 1917-ben

Egy felemás diverzáns akció – szabadcsapatok Kárpátalján 1938 őszén

 Közeleg az évfordulója annak, hogy Magyarországról – a trianoni bilincset feszegetve – a bomlófélben lévő Csehszlovákia területére "szabadcsapatok" surrantak át, zarvart keltve. A rongyosok megítélése mindenképpen problémás, van, aki szerint hősök, van, aki szerint bűnözők voltat. Az alábbi jegyzés talán árnyalja kissé a képet.

"A rongyosok tevékenysége Kárpátalján

1. szakasz (október 5-9.)

Lövészek a szervezés időszakában

A lassan gyülekező különféle csoportok tevékenységének előkészítésére október 5-én Stefán Valér felderítette a csehszlovák határ menti kiserődvonalat, és megállapította, hogy Tarpa és Nagymuzsaly között másfél kilométeres rés tátong, itt ugyanis még nem volt kiépítve az erődvonal, az őrséget ellátó szudétanémet legénységet pedig a csehszlovák hadvezetőség megbízhatatlansága miatt kivonta a szolgálatból. Így egyrészt alkalom nyílt arra, hogy felderítési és propagandacélokból erőket dobjanak át a határon, másrészt lehetőség nyílt, hogy a „H-csoport” okozta problémákat megszüntessék. Így Homlok ezds. október 6-án utasítást adott arra, hogy a Héjjas-féle erők még aznap állítsanak ki és indítsanak útnak két járőrt, amelyet propagandacélokkal (röpcédula-terjesztés), továbbá erőiből szervezzen meg négy további járőrt és két századot, amelyeket napokon belül be lehet vetni. A két járőr Kassakürthy Pál, illetve Kassakürthy Károly parancsnoksága alatt október 6-án 21.30-kor a Tarpa közelében fekvő Károlyi-majornál lépte át a határt. Kitűzött szabotázs- és propaganda-feladataik elvégzése után október 18-án érkeztek meg Lengyelországba. Az akcióba vállalkozó kedvű tarpai fiatalok is bekapcsolódtak, elsősorban helyismeretükkel nyújtottak támogatást a járőröknek. Október 9-ével bezárólag összesen kilenc járőr átlépése ismert. A következő csoport vezetői Dénesfalvy-Dinich Győző és Iványi Béla voltak, akik összesen 23 fő rongyossal, október 8-án lépték át a határt. Az első ismert veszteségek is ehhez a csoporthoz köthetőek, október 20-án Tereházánál csapdába esve 14 fő elesettet veszítettek. További járőrparancsnokok Óbis Gyula tarpai tanító, leventeoktató, Vincze Jenő tarpai jegyző, Kémeri Nagy Imre, és Iványi Pál voltak. A rendelkezésre álló adatok szerint ezek a kis létszámú, úgynevezett „surranó járőrök” összesen mintegy 70 személy részvételével zajlottak.

Héjjas Iván (balról) és Kémrei Nagy Imre.

Idő közben további irreguláris erők érkeztek be. Ezek között szerepelt a soproni erdészeti főiskolások csoportja, a Testnevelési Szaktanfolyam hallgatói, valamint számos településről érkezett 16-18 éves leventék, akiket kiképzési hiányosságaik miatt a közeli Tornyospálcára vontak össze. Homlok ezds. rendelkezésére ide érkeztek a „H-csoport” fennmaradó részei is.

2. szakasz (október 9-13.)

A Héjjas Iván rongyosai közül felállítani szándékozott két századnyi erő végül is nem állt rendelkezésre, így egy 98 (más adat szerint 85) főnyi csoportot sikerült összeállítani, amelyet 1. század elnevezéssel  Prém József t. főhadnagy vezetése alatt október 9-én a késő esti órákban három szakaszra osztva indítottak útba. A helyszín ismét az előzőekben már említett Károlyi-major volt. Az önkéntesekből szervezett 2. századot – amely Iván Imre t. főhadnagy parancsnoksága alatt 152 főből állt – az 1. század mögött dobták át a határon azzal a feladattal, hogy támadják délről Munkácsot, vonjanak magukra cseh erőket, hogy az állítólagosan ott harcban álló lengyel csapatokat tehermentesítsék. Az 1. század részei megtámadták Nagyborzsova vasútállomását, ahol komoly rombolást végeztek, majd (mintegy 80-85 fő erővel) október 11-én Dercen környékén cseh páncélgépkocsikba ütköztek. amelyeket számottevő gyalogsági erők támogattak. Hosszabb, 4-5 órás tűzharcot követően a csehek a századot felmorzsolták. A pontos veszteségi adatok nem ismertek, mintegy 20 fő elesett, ugyanennyien, nagyrészt sebesülten fogságba estek, a többiek a magyar, illetve a lengyel határ felé visszavonultak. A 2. századból 45 ember rövidesen visszatért azzal, hogy eltévedtek és nem találják egységüket, a többiek pedig nem sokkal a határ átlépését követően nem mentek tovább, az éjszaka hátralévő részét egy szőlőhegyen töltötték.

Október 10-én a hírszerzés adatai szerint Beregszászon a csehek páncélos erőket vontak össze, ezért Stefán kezdeményezte – mivel az 1. század sorsáról semmilyen információval nem rendelkezett – hogy a korábban áttett erők megerősítésére további két egységet vessenek harcba. Ezek vezetői Bukovinszky Péter t. fhdgy., továbbá dr. Somogyi Ottó voltak. A visszatért 2. század erőivel együtt összesen mintegy 350-380 fő lépte át a határt. A századok számos kisebb fegyveres összetűzést követően Salánk környékén keveredtek fegyveres összetűzésbe a cseh erőkkel, akik később a rendelkezésükre álló páncélgépkocsik mellett tüzérséget, valamint repülőgépeket is bevetettek, hogy a rongyosok ellenállását megtörjék. Ez a törekvésük végül sikerrel járt, és nagy számú foglyot ejtettek a demoralizált „felkelők” közül. A hadifoglyokat (összesen mintegy 345 főt) október 27-én az illavai várbörtönbe szállították, ahol a mostoha körülmények között fogva tartott rongyosokat gyakran vetették alá kínzásoknak, majd december 31-én a Galánta közelében fekvő Gányon átadták a magyar hatóságoknak.

3. szakasz (október 13-november 7.)

Az alkalmazásra nem került részeket október 13-án Tarpán vonták össze, de – tekintettel arra, hogy az előrehaladott állapotban lévő diplomáciai tárgyalások miatt minden harc- és diverzáns tevékenyég szünetelt – a vezérkari főnök rendeletére a lövészalakulatok nagy részét felszámolták és a honvédség reguláris egységeibe olvasztották be. A létszámcsökkentést szükségessé tette az is, hogy nyilvánvalóvá vált, az eddigi módszerek nem vezetnek eredményre és teljes átszervezésre van szükség. A megmaradt részek az „Előd zászlóalj” fedőnevet kapták, és november 16-án Tornyospálcára diszlokáltak át. Ebben az időszakban az „S-csoport” törzsből, harcos alosztályból, segédalosztályból, és ellátó osztályból állt.

Mivel látható volt, hogy új módszerekre van szükség, ezért ennek megfelelően Stefánék kisebb helyi vállalkozásokat indítottak, amelyek fő célja a zavarkeltés és a cseh erők demoralizálása volt. Fő célként az állandó nyugtalanság nagy mélységben és szélességben való fenntartását tűzték ki. Ennek megfelelően október 20-30 között kis létszámú csoportok lépték át a határt, rombolták az infrastruktúrát, megtámadták a cseh határőr-őrsöket és igyekeztek minél nagyobb zűrzavart okozni.

A felső vezetés november 3-án újabb létszámcsökkentést rendelt el, amelynek keretében 67 főt szereltek le, elsősorban az idősebbek és az addigi harci cselekmények során alkalmatlannak bizonyultak közül.

4. szakasz (november 8- 20.)

Az újra átszervezett csökkentett létszámú „Előd zászlóalj” az első bécsi döntés életbe lépését követően rejtési okokból – a cseh hírszerzés megtévesztésére – egyenruhába öltözött és széles arcvonalon a Tisza és Ungvár között vonult fel, feladatukat elsősorban propagandatevékenységben határozták meg. Az egyenruhával való rejtésen kívül az alakulat felvette a „Honvéd Időjelző Szolgálat” elnevezést.  Ennek megfelelően időjelző csoportokat, illetve időjelző állomásokat állítottak fel. A zászlóalj vezetése, központi szervei és 1. százada rövid időre Nagyberegre, majd – a kiütött tífuszjárvány és a felbukkanó honvédalakulatok miatt – Makkos-Jánosiba települtek át. November 14-ével a zavaró vállalkozások újra kezdődtek, 19-ével bezárólag a rongyosok járőrei legalább négy alkalommal lépték át az új határt, ott rombolásokat hajtottak végre (többek között 21-én a huszti laktanyát támadta meg egy tíz fős csoport), propagandaanyagokat terjesztettek – amelyben a helyi ruszin és zsidó lakosságot igyekeztek meggyőzni arról, hogy egy esetleges népszavazásnál Magyarország mellett döntsenek – , majd visszatértek kiindulási helyükre.

5. szakasz (november 20 - december 12.)

Tekintettel arra, hogy a kárpátaljai térségben az adott időszakban egyfajta hatalmi vákuum uralkodott, így más-más megfontolásból és jogcímen, de több állam is megkísérelte érdekkörébe vonni. Így Románia törekvése az volt, hogy északi határát a Tisza vonaláig tolja ki. Ennek érdekében Nagyszöllös városának környékén erődítési munkálatokba kezdtek, ugyanakkor a környéken a Huszton székelő ruszin kormány erői is élénk tevékenységet folytattak. Hírszerző információkra alapozott felső utasítás szerint az „Előd zászlóalj” – honvéd alakulatokkal együttműködve – 1938. november 21-én felvonult Feketeardó és Tiszaujhely térségében, ahol erőit szükség szerint súlyozták annak érdekében, hogy gyorsan birtokba vehessék Nagyszöllöst. A meginduló támadást – a honvéd vezérkar főnökének parancsa alapján – az utolsó pillanatban leállították, a román csapatokkal történt kisebb összetűzést követően. November 22-én a zászlóalj eredeti állomáshelyére visszavonult, majd 24-vel az „Aba csoport” elrendelte az újabb átszervezést. Ennek megfelelően a már kizárólag propaganda-feladatokat végző egység december 10-én „Térképhelyesbítő Szolgálattá” alakult – 12 településen összesen 109 fővel –, a felesleges személyi állományt pedig megkezdték leszerelni. A visszamaradt állomány tagjai kis csoportokban szabotázs- és robbantógyakorlatokat folytattak a környéken állomásozó katonai alakulatokkal közösen, ám szervezetileg és alárendeltségileg elkülönítve.

A térképhelyesbítők vezetését a szintén a Vkf-5 állományába tartozó Csics György vk. őrnagy vette át, az „Előd zászlóalj” parancsnoksága ellátó szerveivel visszatért Budapestre, és „Műszaki Iroda” fedőnév alatt megkezdődött az alakulat felszámolása. A Műszaki Iroda fogadta a fogágból hazatérteket és segített nekik a polgári életbe történő ismételt beilleszkedésben, ezzel összefüggésben élénk kapcsolatokat alakított ki, elsősorban az állami nagyvállalatok felé annak érdekében, hogy segítsen nekik az elhelyezkedésben. A leszerelt rongyosoknak csak egy része tért vissza polgári foglalkozásához, később számosan csatlakoztak a Finnországba induló magyar önkéntes alakulathoz, amelynek parancsnoka, Kémeri Nagy Imre jelentős szerepet játszott a kárpátaljai szabotázstevékenységben." 

A teljes cikk itt olvasható