Kerékpáros ügyességi jelvény

"A kerékpárosjelvényt elnyerheti:

a) az a szervezetszerűen beosztott, géppuskát, vagy annak állványát vivő kerékpáros, aki géppuskáját, illetve annak állványát egy kiképzési év alatt megtett legalább 1000 km távolságon, kerékpárján gondos körültekintéssel és kíméletes kerékpározással akként szállította, hogy szakaszát teljes felszerelésével – önhibájából eredő – késedelem nélkül követte s géppuskáját saját gondatlansága okozta akadályok nélkül mindenkor idejében működésbe hozta.

b)  az a kerékpáros műszerész, aki az alosztály parancsnokának, és az alosztály anyagi kerékpáros tisztjének véleménye alapján egy kiképzési év folyamán eme beosztásában és a kerékpáros műhelyben végzett önálló javításoknál "kiváló"-an megfelel.

c) minden egyéb kerékpáros (karabélyos, golyószórós, árkász, távbeszélő, műszaki stb.), aki a részére előírt odaítélési feltételek mellett a lövészkitüntetést elnyerte,  kerékpárján a megengedett műszaki javítási munkákat kiválóan képes elvégezni és a kiképzési év folyamán kerékpáros szakaszától – önhibájából eredően – nem maradt le."

Egy Bátorsági Érem története

 

 

A család jóvoltából betekinthettem Szalay Máton magyar királyi főhadnagy hagyatékba, amelynek alapján érdekes egyéniség képe rajzolódott ki. Szalay Márton eredetileg 1936. októberében vonult be kötelező katonai szolgálatra a kiskunhalasi 4. „Balogh Ádám” honvéd kerékpáros zászlóaljhoz. A tartalékos tiszti iskolát Kiskunhalason és Kenyérmezőtáborban végezte el. Továbbszolgáló zászlósként részt vett az 1938. őszén irreguláris csapatok által Kárpátalján vívott küzdelmekben, nem csekély személyes bátorságról téve tanúbizonyságot.

1938. október 6-ától kezdődően az akkori magyar-csehszlovák határ közelében összegyűlt magyar irreguláris csapatok (lövészek és rongyosgárdisták) közül – a műveletek első szakaszaként – elsősorban felderítési és propagandacélokból kis létszámú, ún. surranó járőröket bocsátottak ki, amelyek fő feladata a Lengyelországba történő átjutás volt.Ezen túl feladatukat képezte a zavarkeltés, valamint a magyar jelenlét demonstrálása, az általános helyzet destabilizálása is.

Október 7-én két rongyos-csoport lépte át a határt Tarpánál, az 5. számú Dénesfalvy-Dinich Győző, illetve a 6. számú Iványi Pál t. hadnagy parancsnoksága alatt. Ez utóbbinak tagja volt Szalay Márton is. A két csoport – immár ellenséges területen – október 8-án egyesült és tovább folytatta útját. Útvonaluk Nagyborzsova, majd Muzsaly volt, ezt követően rövid ideig Beregszász közelében táboroztak le Gyógyszer, valamint élelem beszerzés céljából küldtek oda háromfős csoportot küldtek Beregszászra. Ennek vezetője, Iványi Pál Kadlecz Árpáddal tisztázatlan körülmények között a városban maradt (később visszatért Magyarországra), ezek után Szalay Márton átvette helyét, egyben a csoportparancsnok, Dinich Győző helyettese lett.

Az út során – kapott feladatuknak  megfelelően – igyekeztek szót váltani a pásztorokkal, földművesekkel szót váltottak, a megbízhatóaknak fegyvert, lőszert adtak.Továbbindulásuk után október 11-én a 24 rongyosból négyen már maláriában szenvedtek, szállításuk inkább tehertétel volt bajtársaik számára.

Október 12-én Nagymuzsaj mellett átkeltek a Borsova patakon, közben leküzdötték a háromfős hídőrséget. Ezzel egy időben a fellármázott csehszlovák hadsereg alakulatai igyekeztek hollétüket felderíteni, végül számos kisebb összetűzés után október 18-án futottak bele egy géppuskával megerősített csendőrosztagba. A tűzharcot követően a járőr úgy szétszóródott, hogy mindössze nyolcan maradtak együtt. Másnap Pereháza (Perekreszna) közelében a megmaradt csoporton ismét rajtuk ütöttek, ezúttal cseh reguláris erők. A terepkutatóul kiküldött  Ispaics Imre és Pintér István elesett, majd  – közvetlenül a lengyel határ előtt – Gál József karpaszományos tizedes is hősi halált halt a cseh csendőrök géppuskatüzében. Nagy szenvedések árán végül másnap, október 20-án reggel 6-kor Libouchola település mellett értek Lengyelországba.

Szalay Márton családjának így írt Kiskunmajsára földijei sorsáról:

„… Az eredetileg 26 tagú csapatunkból összesen megmaradtunk kilencen. Amint írtam (a levél elején utal egy korábbi levelére, amely sajnos nem maradt fenn – a szerző), egy csoportban indultam Takács, Poszeth és Varga Péterrel. Róluk semmit nem tudok, valószínűség amellett szól, hogy elestek. Mallár Jóskával együtt. Ha foglyul estek az rosszabb, mint a halál. Azért ne szóljanak semmit a szüleiknek, mert nem akarom, hogy tőlem tudják meg. Majd értesítik őket hivatalosan…..”

A Lengyelországba történő átlépésért elnyerte a Bátorsági Érmet: A személyes bátorsággal véghezvitt tettek jutalmazására alapított ezüstérem, 1929-től viselte a Bátorság Érem nevet, csak szalagjában tér el a Magyar Koronás Ezüst Éremtől).Összesen mintegy 80 alkalommal adományozták.

Bátorsági Érem

Az indoklás szerint: „Október 7-én lépte át a határt. Iványi hadnagy csoportparancsnok eltűnése után a VI. csoport parancsnokságát átvette, mindkét ütközetben harcolt.” 

Főhadnagyként, a Bátorsági Érmet viselve

Szalay Márton ezt követően elvégezte a Ludovika Akadémia alantos tiszti tanfolyamát, majd hivatásos tiszt lett. Később gyakorlatilag a második világégés csaknem összes olyan hadszínterén megjelent, ahol magyar katonák harcoltak. A doni összeomlás előtt mintegy két héttel távozott szabadságra, majd 1944-1945-ben zászlóalja – amely továbbra is a híres kuruc brigadéros nevét viselte, ekkor az 1. lovashadosztály hadrendi alakulataként –  kötelékében egészen Magyarország nyugati határáig védte hazáját.

Életrajza – sok más bajtársáéval együtt olvasható a kerékpáros tisztek adattárában.

 

Mesterkerékpáros jelvény

A honvédségnél a kimagasló speciális ügyességet igénylő feladatok teljesítésére már hosszabb ideje rendszerben lévő úgynevezett ügyességi jelvényeket a téma felelősei több ízben is "újragondolták". A monarchiától megörökölt jelvényeket első ízben az 1925. évi 27. sz. Honvédségi Közlönyben közzétett 47.702/14—1925. sz. körrendelettel szabályozták. Ebben még ügyességi kitüntetések szerepeltek,  1932-ben ügyességi jelvényeknek nevezték át őket. 1933-ban – a 15.154/2. — 1933. számú körrendelettel – rendszeresítették a mesterkerékpáros jelvényt is:

Mesterkerékpáros jelvény

A jelvény felerősítésére hátlapján  rugós kamó szolgált, anyaga:"1 mm vastag sárgaréz lemezből sajtolva, galvanikus úton ezüstözve és homályosítva"

Kivitele:

Felül a Magyar Szent Korona kisebbített mása, alatta egy kerékpár. Körül cserfa- és babérkoszorúval van övezve, melynek alsó része csokorral van átkötve.

A teljes rendelet itt olvasható.

Viseléséről egy látványos felvétel.

A mesterkerékpáros levényen túl a kerékpáros csapatok katonái részére a mesterlövész, golyószóró lövész, golyószóró mesterlövész, géppuskás lövész, géppuskás mesterlövész, de a gépkocsi mestervezető jelvény is elérhető volt.

Az ügyességi (és minden más) jelvényről amit tudni lehet és tudni érdemes.

Teljesítményjelvények – 2. rész

Teljesítményjelvények a Magyar Királyi Honvédségnél 1944-45-ben – 2. rész

A cikk első része itt olvasható.

IV) Harckocsi kilövési jelvény

Harckocsi kilövési jelvény

III. fokozatát annak, akik kettő

II. fokozatát annak, akik öt,

I.fokozatát annak, akik legalább tíz harckocsit (páncélgépkocsit) kilőttek, vagy harcképtelenné tettek. Fegyvernemenként a jutalmazásra tekintetbe jönnek:

A gyalogságnál és az ott rendszeresítve levő páncélelhárító fegyverekkel azonosan felszerelt többi fegyvernemnél: a páncélelhárító fegyver rajparancsnoka és irányzója.

A tábori tüzérségnél: a lövegvezető, az 1-es és 2-es kezelők.

A légvédelmi tüzérségnél:

a) a gépágyús félszakasznál a tüzvezető, az irányzéktömbkezelő, a 2-es és 4-es kezelők.

b) a légvédelmi ágyúnál a lövegvezető, a lövegirányzó, a 2-es és 3-as kezelők.

c) több löveg összefogott tüzénél a tűzvezetők.

V) Repülőgép lelövési jelvény

Repülőgép lelövési jelvény

A szaklégvédelemnél:

III. fokozatát annak, akik öt,

II. fokozatát annak, akik tíz,

I.fokozatát annak, akik tizenöt ellenséges repülőgép

lelövésében, vagy leszállásra valő kényszerítésében részt vettek.

Éspedig:

a) a gépágyús félszakasznál a tüzvezető, az irányzéktömbkezelő, a 2-es, a 3-as és 4-es kezelők: a valóságos közremüködés szerint a távmérő vagy a figyelőtávmérő.

b) légvédelmi gépágyús ütegnél

aa) lőelemképzős eljárásnál a tűzvezető (lövésszaki), bemérőtiszt, a közremüködő távmérő, központi irányzó.

bb) táblázatos eljárásnál a tüzvezető, kezelőtiszthelyettes, a közremüködő távmérő, táblázatolvasó, lövegvezető, lövegirányzó.

Csak a rendeletekben lefektetett igazolás lefolytatása után adományozható.

A csapatlégvédelemnél:

III. fokozatát annak, akik egy

II. fokozatát annak, akik kettő

I.fokozatát annak, akik három ellenséges repülőgép lelövésében vagy leszállásra való kényszerítésében részt vettek.

Éspedig:

a)      a rajfegyverek irányzói, ha 3 vagy ennél kevesebb raj veszi tűz alá az ellenséges repülőgépet. Ez esetben az egység minden tagja megkapja a jelvényt.

b)      Nagyobb egységek tömegtüzénél a tüzet vezető parancsnok kapja meg.

                                              

VI) Aknafelszedő jelvény

Aknafelszedő jelvény

A műszaki csapatnál:

 „A”

III. fokozatát annak, aki öt,

II. fokozatát annak, aki tíz,

I. fokozatát annak, aki huszonöt aknát harcselekményen belül ellenséges tűzben felszed. Az               ellenséges tüznek az aknafelszedés alatt érvényesülnie kell.

       „B”

        III. fokozatát annak, aki tizenöt,

        II. fokozatát annak, aki harminc,

        I.   fokozatát annak, aki negyvenöt ellenséges aknát ellenséges behatás nélkül felszed.

A többi fegyvernemnél:

Az A) pont alattiak követelménye 5, 10, 20 ellenséges aknafelszedés, a B) alattiaké 10,20, 30 ellenséges aknafelszedés.

Ellenséges akna alatt az ellenség által telepített bármily aknát, tehát magyar vagy szövetséges rendszerűt, vagy rögtönzöttet kell érteni.

VII) Harcos repülő- jelvény

Adományozható annak, aki a távolfelderítő és éjjelivadász alakulatnál

                                         III.                  II.                    I.         fokozat

     

                                         10                    20                    50

Bombázó és szállító alakulatnál:

                                         III.                  II.                    I.fokozat

                                               20                    40                    100

Közelfelderítő és zuhanóbombázó alakulatnál:

                                         III.                  II.                    I. fokozat

                                         40                    80                    200

alkalommal ellenség felett repül. Repülésnél az arcvonal átrepülése vagy saját légtérben ellenséges légitevékenység követelmény.

Sajnos, a „Harcos repülő-jelvény” ábrázolása nem szerepel a rendeletben, és máshol sem sikerült fellelni. Érdekes, hogy az adományozása alapjául szolgáló cselekedetek között nem szerepel a nappali vadász és a csatarepülő tevékenység.

      A jelvények adományozása

Az adományozásról az alosztályparancsnok javaslatára a csapat- vagy harccsoportparancsnok dönthetett. Ez a jelvény kézhezvételét a jogosult számára nagyban meggyorsította, ellentétben a vitézségi éremmel, és egyéb kitüntetésekkel. A jogosultságot külön füzetben vezették, ami tartalmazta az alosztály betűrendes névsorát. A személyenkénti bejegyzések leírták mindazokat a haditetteket, amelyek az igény alapjául szolgáltak. A cselekményt két tanúval is igazolni kellett. A bejegyzéseket a harchelyzet függvényében az alosztály írnoka vezette. Ezt a nyilvántartást azonban csak kevés helyen vezették előírásosan, a hadi helyzet, és személyi állomány gyakori változásai valamint a gyors visszavonulások miatt. A néhány ilyen jellegü nyilvántartás zöme több elveszett, csak véletlenül bukkanhatunk ilyenekre.

      A jelvény elnyerésével járó egyéb előnyök

Az erkölcsi elismerés mellett a jelvény kézzelfogható előnyökkel is járt. A tulajdonos rendes szabadsága mellett az elnyert fokozattól függően még további 1-3 heti szabadságot is kapott, illetve állandó kimaradást nyertek. Emellett az illetékes parancsnok felterjeszthette kitüntetésre vagy soron kívüli előléptetésre a teljesítményjelvényt elnyerő harcost. A felsorolt előnyökkel azonban a fronthelyzet alakulása és a zűrzavaros viszonyok miatt a kitüntetetteknek kevés módjuk volt élni.

     

A jelvények rendszeresítésüket követően hamarosan adományozni kezdték, és még 1945 májusában is odaíélték a Közelharc jelvény III. fokozatát Auerhammer József huszár alezredes részére az 1 póthuszárezred parancsnokaként a magyarországi harcokban véghezvitt tetteiért. Az adományozások jó része a gyakorlatban nem történt meg, a hadi helyzet miatt. Az igazolvány – sokszor csak rögtönzött módon – elkészültek, és kiadásra is kerültek, de magát a jelvényt csak kis darabszámban állították elő. A megmaradt példányok ma magángyűjtemények féltett kincsei.

Teljesítményjelvények – 1. rész

 

Teljesítményjelvények a Magyar Királyi Honvédségnél 1944-45-ben

1944 őszén a háború hullámai Magyarország területére csaptak át. Románia kiugrása nehezen tartható helyzetbe hozta a német-magyar csapatokat, hiszen a szovjetek akadály nélkül átjutva a román területeken, illetve Dél-Erdélyen hirtelen a magyar Alföldön teremtek. A német és magyar csapatok kemény harcokban, nagy áldozatok árán vonultak vissza a főváros irányába, az ország területének egyre nagyobb hányada került a megszállók kezére.

            November végére a szovjet csapatok Budapest előterében álltak, a város bekerítésének veszélye egyre inkább realitássá vált. Nyomasztó fölényüket csupán időlegesen tudták ellensúlyozni a német és magyar csapatok. A Magyar Honvédség vezetői, élükön Beregfy Károly honvédelmi miniszterrel. különféle intézkedésekkel próbálták a hadsereg harci szellemét fokozni. Rendkívül nagy számban adományozták a különféle kitüntetéseket, amelyek mellett új teljesítmény-elismerési formát is bevezettek, ez volt a „Teljesítmény-jelvény”.

 

A Teljesítmény-jelvény leírása:

A teljesítmény-jelvények 45/60 mm méretben, ovális alakban, alumíniumból préselve készültek. A fokozatnak megfelelően bronz-, ezüst-, illetve aranyszínűre eloxálták őket. Viselésük a bal felső zubbonyzseben, vagy a köpeny bal mellén, a gombsoron kívül volt meghatározva. Az jelény alsó részén a magyar Szent Korona szerepelt, cser-és tölgykoszorúval övezve. A korona felett az a cselekmény volt ábrázolva, amivel viselője elnyerte a kitüntetést.

            A jelvények típusai:

I)                   Páncélromboló jelvény

      III. fokozatát annak, aki egy,

     II. fokozatát annak, aki kettő,

I.                    fokozatát annak, aki három harckocsit vagy páncélgépkocsit megsemmisített, vagy harcon kívül helyezett.

Páncélrombolás alatt azt kell érteni, ha valaki egyéni páncélromboló eszközzel egyéni bátorságának latba vetésével harckocsit vagy páncélgépkocsit harcképtelenné tett, illetve harcon kívül helyezett.

Páncélromboló jelvény

 

II) Közelharc- jelvény

III. fokozatát annak, aki három közelharcban

II. fokozatát annak, aki hat közelharcban

I. fokozatát annak, aki legalább tíz közelharcban vett részt

”Közelharc” alatt mindama harccselekményt kell érteni, amely az érdekelt személyére nézveaz ellenséggel legalább hatásos kézigránátdobó távolságra – a gyalogságnál rendszeresített egyéni fegyverek bármelyikével – harcot folytatott. Ide számítanak a nem rendszeresített ütő- és szúrószerszámok is (fokos, tőr, rohamkés).

Közelharcjelvény

Igazolvány, a 15. kerékpáros zlj. által kiállítva

 

 

III) Erődleküzdő jelvény

III. fokozatát annak, aki kettő,

II. fokozatát annak, aki négy,

 I. fokozatát annak, aki legalább hat alkalommal gyalogsági vagy műszaki eszközzel eredményes erődleküzdésben részt vett.

Az „Erődleküzdés” fogalma alá esnek:

a)      Betonerődök,

b)       lőréssel ellátott egyéb, legalább félállandó jellegű erődítési elemek,

c)       védelemre berendezett épületek

d)      az a-c ) pontokban leírtakhoz tartozó akadályok leküzdése, amelyeknél müszaki erődharc eszközökre van szükség.

Erődleküzdő jelvény

a cikk folytatása