2012/12/31

"Kerékpáron a Strázsahegy körül – 2. rész"



"A királypuccsot, valamint az erőviszonyok végleges rendeződését követően a két említett kerékpáros zászlóalj – a honvédség egyéb alakulataihoz hasonlóan – köztük– visszatért béketevékenységükhöz. Ez elsősorban kiképzést jelentett, azonban 1932-ig, míg ismét be nem vezették az általános hadkötelezettséget, a zsoldos legénység nem volt ráutalva a folyamatos sulykolásra, jószerivel gyakorlottabbak voltak a fiatal tiszteknél. Így a katonák viszonylag sok szabadidővel rendelkeztek. Ez lehetővé tette azt, hogy sokrétű egyéb tevékenységet fejtsenek ki, részt vegyenek a város sport- és kulturális életében. A katonai vezetés intenzív támogatásával gyakran rendeztek versenyeket, elsősorban olyan sportágakban, amelyek kapcsolódtak a katonaélethez. Rendszeresen részt vettek a honvédség által rendezett versenyeken is, több alkalommal ők maguk voltak a rendezők. A versenyekről a helyi sajtó rendszerint tudósított is. Ilyen volt 1923. júliusában, mikor az alábbi szövegű cikk jelent meg az Esztergom c. hetilapban:

 „F. hó 14.-én délután 4 órától 11 óráig a 3. kp. zászlóalj tisztikara a táborban lévő elemi lőtéren sportlövészetet tart, amelyre vendégeket is szívesen lát.” 


A lap július 16-án az alábbi beszámolót közölte az eseményről:

 „Sportlövészet a táborban. Szombat délután Esztergomból szépszámú közönség rándult ki a táborban lévő elemi lőtérre, ahol a 3. kerékpáros zászlóalj tisztikarának rendezése mellett sportlövészettel kapcsolatos jótékony célú nyári mulatságokat tartottak. A céllövészet, amelynek kilenc válfaja szórakoztatta a fegyverhez értőket, nagy érdeklődés és élénk részvétel mellett folyt le. A kedélyes hangulatot nagyban emelte a dorogi bányászzenekar szebbnél-szebb darabok előadásával, a verseny befejezése után pedig a turista dalárda énekelt el több szép énekszámot a közönség lelkes tapsaitól követve. A versenyt tánc zárta le.” 

Persze, a sporteseményeken részt vett a „tábori”, vagyis a városon kívül található valamikori hadifogolytábor épületeit elfoglaló 4. kerékpáros zászlóalj is. 1929. októberében a „Névtelen Hősök III. stafétája” verseny katonák kategóriájában a 4. kerékpáros zászlóalj az I. és III. helyet szerezte meg, míg a 3. kerékpáros zászlóalj a II. helyezést érte el. 

Talán kissé furcsának tűnhet, de rendeztek versenyt más számokban is. 1922 februárjában például:
„F. hó 15-én d. u. 5 órakor lezajlottak a 3. honvéd kerékpáros zászlóalj ezidei szuronyvívó versenyének minősítő küzdelmei. Az igen szép számú nézőközönség előtt 24 vívónak küzdelme után a 6 legtöbb pontot elért vívó jutott be a döntőbe mely 19-én d. u. 5 órakor lesz a laktanya vívótermében.”

Persze a sportversenyek nem csupán a szórakozás céljait szolgálták. Jól mutatja ezt az alábbi hír 1923 októberéből:

Katonai távgyaloglóverseny. A 3. kerékpáros zászlóalj f. hó 13.-án rendezte meg az évi távgyaloglóversenyét az Angol-Magyar Bank „Sparta” sportfejlesztő részvénytársaságának vándordíjáért, 10 kilométeres terepen teljes katonai felszereléssel. A győztes a 2. kerékpáros század lett, mely szakasz a 10 kilométeres utat zárt rendben teljes létszámával 78 perc alatt tette meg s ezen győzelmével immár másodízben nyerte meg az értékes vándordíjat. 1921.-ben az 1. kerékpáros század, 1922.-ben a 2. kerékpáros század.”

A teljes felszereléssel, zárt rendben megtett táv mai szemmel nézve is impozáns.
És gyakran előfordult, hogy a honvédség egyéb alakulataival kellet összemérni képességeiket:
„A hadsereg kerékpáros csapatversenyt 25-én, kedden tartották Esztergomtábor környékén. A rendkívül nagy követelményű versenyben hét szakasz indult, minden szakasz, amelyet tiszt vezetett, 47 teljesen harcszerűen fölszerelt kerékpárosból állott. A szakaszok golyószórókon kívül még nehézgéppuskákat is vittek magukkal. A verseny útvonala 80 kilométer volt, amelynek végén harcszerű lőfeladatot kellett a szakaszoknak megoldaniuk.  A csapatversenyt az esztergomtábori 4. kerékpáros zászlóalj nyerte meg a budapesti 6. kerékpáros zászlóalj, illetve a jászberényi 5. kerékpáros zászlóalj szakaszai előtt.”

Az érdeklődők a teljes cikket a Hídlapban olvashatják.

2012/12/28

"Kerékpáron a Strázsahegy körül – 1. rész"


"A két háború között

Az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés szigorúan megszabta Magyarország számára a rendszerben tartható haderő nagyságát és összetételét. Ezek a tiltó intézkedések a gazdasági nehézségekkel párosulva már ekkor kényszerpályára állították a Honvédséget és benne a kerékpáros csapatokat. 1921-re a haditapasztalatok alapján és lehetőségek függvényében a megalakuló hét vegyesdandár alárendeltségébe egy-egy kerékpáros zászlóaljat szerveztek, amelyek maximális létszáma egyenként 18 tiszt és 450 fő toborzott legénység lehetett.. Ezek közül a 3. honvéd kerékpáros zászlóaljat Esztergomban, a 4. honvéd kerékpáros zászlóaljat Kenyérmező-táborban (1927-től Esztergom-tábor) állították fel. A zászlóaljak a békeszerződés előírásai szerint három századból álltak, nehézfegyverek és zászlóalj-közvetlen alakulatok nélkül. A kerékpáros zászlóaljaknak csupán az egyik századát szerelték fel kerékpárral, a másik kettőt gyalogosan alkalmazták, legénységük „zsoldos” katonákból állt, hiszen a békeszerződés életbe lépésével a sorkötelezettség is megszűnt. A húszas években nem is nyílt lehetőség további fejlesztésre, hiszen a győztesek által delegált Katonai Ellenőrző Bizottság ellenőrizte az előírások betartását.
A kerékpárosokat a gyalogság csapatnemeként szervezték, feladatuk elsősorban a felderítés volt. A korabeli Harcászati Szabályzat megállapította róluk:
„Alkalmazhatóak: felderítésre és az ellenséges felderítés gátlására, a szárnyak biztosítására, eltolás és átkaroló támadás fedezésére; gyors tartalékként; üldözésre; halogató harcra és elöl lévő fontos pontok megszállására.”
Legfontosabb tulajdonságaikat a következőkben foglalták össze:
„Jellegzetességeik: jó út és időjárásviszonyok mellett gyorsak, mozgékonyak és tűzerősek; gyorsaságukat önmaguk erejéből merítik; főleg utakon mozognak, azok mellett harcolnak és gyorsaságuk azok minőségétől erősen függ; menetük zajtalan, sebességük éjjel erősen csökken; (......) veszteségekkel szemben érzékenyek.”
A haderőfejlesztés a harmincas évek közepén fokozatosan felgyorsult, végül 1938-ban a Darányi-féle úgynevezett „győri programban” érte el csúcspontját. Az anyagi fejlesztésekkel egy időben jelentős átszervezések is végbementek, annak érdekében, hogy a Magyar Királyi Honvédség megfeleljen a korszerű háború követelményeinek.
A kerékpáros zászlóaljak felszerelését az 1938. október 1-jével életbe lépő Huba I. hadrend szerint jelentősen megerősítették. Az egységeket alkotó három kerékpáros századnak századonként rajonként 1-1, összesen 12 golyószóróval kellett rendelkeznie, géppuskás százada hat géppuskából és két nehézpuskából állt. Zászlóalj közvetlen alakulatként egy árkász-, egy páncéltörő ágyús és egy távbeszélő szakaszt alkalmaztak, továbbá alárendeltségükbe helyeztek egy kisharckocsi-szakaszt és egy gépvontatású közepes tarackos üteget is.
Felszereltség, járművek
A kerékpáros csapatnem alapvető felszerelési cikke maga a kerékpár volt. A két világháború között a Magyar Királyi Honvédségnek kétféle rendszeresített szabványos kerékpárja volt. Mindkettőt a csepeli Weiss Manfréd Művek gyártotta, és 19 M, illetve 32 M kerékpár néven voltak használatban.  Kiképzési célokra további típusok is szolgáltak a honvédségben, Puch, Steyer  és Bianchi gyártmányúak, valamint többféle, polgári használatra gyártott Csepel kerékpár, de ezek darabszáma nem volt jelentős. A második világháború során gyakran vonultattak be polgári tulajdonban álló járműveket is, gyakran tulajdonosukkal együtt. Említést érdemel még a 32 M kerékpár összecsukható változata, amelyet az ejtőernyős csapatok számára gyártottak.
A hadikerékpárt különféle szerelékekkel tették alkalmassá arra, hogy a katonaélethez szükséges felszereléseket szállítani lehessen. Vázára karabély hordkészüléket szereltek, csomagtartójára kerékpáros málhatáskát lehetett rögzíteni. A golyószórót, a távbeszélő és az árkász felszerelést szintén speciális hordkészülékekkel és szíjakkal rögzítették. A korabeli tapasztalatok szerint a 32. M kerékpár hadi alkalmazásra megfelelő, megbízható, robosztus szerkezet volt, amelynek teherbírása meghaladta a 150 kg-t. Egy 1942-ben avatott kerékpáros tiszt mondta róla: „…csak elhagyni lehetett, elrontani nem…”  Gumiabroncsa egyaránt lehetett tömlős és tömör kivitelű. Kevés karbantartást igényelt, a szétszedést csak a tisztításhoz szükséges mértékig engedélyezték. A bonyolultabb munkák elvégzésére minden szakasztörzsben egy műszerész volt beosztva.
Az alakulatok gépesítettsége 1938-at megelőzően megfelelt a honvédség átlagának., majd a német – és kisebb mennyiségben olasz – gépjármű-szállításokból kifolyólag az egységeket nagyobb mennyiségű teherautóval látták el. Ezt követően a kerékpáros alakulatok már nem csak a nevükben voltak „gyorscsapatok”. A kerékpárosok fegyverzete nem különbözött az egyéb csapatokétól, az egyéni lőfegyver az 1931., illetve 1931/A. M. puska volt. Rendszeresített nehézfegyvereik között szerepelt a 31 M. golyószóró, a 1907/31 M. Schwarzlose géppuska, valamint az 1936 M. 20 mm-es Solothurn nehézpuska. A páncéltörő ágyús szakaszok 4 darab 36 M. 3,7 cm-es löveggel voltak felszerelve, melyeket a Krupp félrajkocsikkal vontattak. Megerősítésképpen 1939-től a zászlóaljak parancsnoksága alá rendeltek egy 10,5 cm-es közepes tarackos üteget is, amely 4 db 1937 M közepes tábori tarackkal rendelkezett. További megerősítésképpen a zászlóaljak kaptak egy szakasz (6 db) CV-35 Ansaldo típusú kisharckocsit is. Az Ansaldók 3,2 tonna tömegűek voltak, 2 fős személyzet irányította őket és kezelte az ikercsövű Gebauer gyártmányú géppuskát. Már rendszeresítésükkor is elavultak voltak, gyenge páncélzatuk és kis teljesítményük alkalmatlanná tette őket a harcra.

Kerékpárosok a város életében

Az 1919-es forradalom utáni zűrzavarban különféle karhatalmi és katonai egységek működtek a városban és környékén. A rend megteremtésében és stabilizálásában tevékenyen közreműködött Szívós-Waldvogel József ezredes, aki sok szállal kötődött a városhoz.




SZÍVÓS-WALDWOGEL JÓZSEF, vitéz (Esztergom, 1872.01.29-Esztergom, 1952.04.30) Középiskoláit szülővárosában végezte, majd a cs. és kir. 26. gyalogezredben leszolgálta önkéntesi évét. A tiszti vizsga letétele után ténylegesíttette magát. 1894. 05.01.-1916. 02. között a 44. gyalogezredben szolgált. A háború kitörésekkor a 44. gyalogezreddel hadba vonult századparancsnokként. Végigharcolta az első világháborút, négy alkalommal sebesült. A forradalmak idején nem teljesített szolgálatot. Visszatért Esztergomba és itt megalapította a keresztényszocialista pártot. 1920-ban megalapította a MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) esztergomi csoportját. A Nemzeti Hadsereg bevonulása után Esztergom vármegye katonai parancsnokává nevezték ki. 1921.09.09.-1922.05.15 (?) között a 3. kerékpáros zászlóalj parancsnoka volt, majd a budapesti műegyetemi karhatalmi zászlóaljat vezette. 1921-ben vitézzé avatták. Tábornoki rendfokozatban vonult nyugalomba 1925-ben. Halála után az esztergomi Belvárosi Temetőben helyezték örök nyugalomra."
 


A teljes cikk a Hídlapban olvasható

2012/12/20

Egy szépen dekorált évfolyam – 1941. augusztus 20.


A ludovikás sorozat folytatásaként ezúttal az 1941.08.20-án avatottak hősi halottait próbáltam rendszerbe foglalni. Az elérhető adatbázisok ezúttal is a már ismertek voltak: ( Vitéz és önfeláldozó magatartásért, a Magyar Királyi Csendőrség  weboldala, hadisir.hu, hadifogoly.hu, HL Kitüntetési Javaslatok,  a Vitézi Rend tagjainak névsora, Bene János-dr. Szabó Péter: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar, 1938-1945)


Figyelemre méltó, hogy ennek az évfolyamnak a legtöbb hősi halottja post mortem részesült kitüntetésben, leginkább a Magyar Érdemrend (MÉR) Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal. Jól mutatja, hogy mint fiatal tisztek - alantos tisztként vagy századparancsnokként - nagy számban kerültek a harctérre és vette részt az első komolyabb veszteséget okozó hadművelet-sorozatban, a magyar 2. hadsereg tevékenységében.



Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon kardokkal


A HM HIM online hivatalos adatbázisaiban szerepelnek



Gyalogosok

Beleznay Győző főhadnagy (1920.04.04-1944.12.15.) 9. gyalogezred géppuskás század. Hősi halált halt Göncruszkánál

Borsodi Imre hadnagy (1920.04.20-1943.12.28) 33/I. zászlóalj. Hősi halált halt Orlanka-nál. Breszt-Litovszkban temették el. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Damasi László hadnagy (1919.12.11-1944.04.19) 46/I. zászlóalj.  Hősi halált halt Korecin-nél. Eltemetve Berezna-Kartuska-n. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Doge Béla hadnagy (1919.07.12-1942.08.11) 48/I. zászlóalj. Hősi halált halt Korotojaknál. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Farkas János hadnagy (1920.02.11-?) 21/I. zászlóalj. Eltűnt Alexandrowka-nál 1943.01.15-én.

Ferenchalmy Béla főhadnagy (1920.07.25-1944.12.14) 24. gyalogezred árkász szakasz. Hősi halált halt Perénél.

Gál Jenő hadnagy (1920.12.20-?) hősi halált halt 1942.09.09-én Sztorozsevoje-nál.  Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Hajnóczy Ödön főhadnagy (1919.08.08-1945.02.28) A Vezérkar főnöke 6. osztálya állományában teljesített szolgálatot. Autóbalesetben hunyt el Szombathelyen

Harsai Ödön hadnagy (1920.05.20-1942.07.02.) 17/I. zászlólaj. Hősi halált halt Tyimnél Kodizi-n temették el. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Harsai Ödön. A kép a hadisir.hu-ról származik.

Jaross Gyula főhadnagy (1920.10.14-1944.07.27) 17. gyalogezred. Hősi halált halt Rosulnánál. Holtteste az ellenség kezén maradt. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Keményfi Zoltán II. főhadnagy, vitéz (1920.10.13-1944.04.28) 57/II. zászlóalj. Hősi halált halt Kuty-nál.  Holtteste az ellenség kezén maradt. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Kéthely Walter főhadnagy (1919.04.22-1945.03.28.) 53. határvadász zászlóalj kerékpáros század. Hősi halált halt a magyarországi harcok során a zalaegerszegi hadikórházban.

Papp György főhadnagy (1920.02.03-1944.05.05) 4. hegyivadász zászlóalj. Hősi halált halt Lucza-nál. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Páldeák András főhadnagy (1920.08.17-1944.05.08) 1. hegyivadász zászlóalj, páncéltörő ágyús szakasz parancsnok. Hősi halált halt Mlodiaty-nál. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.


Solymos Ferenc főhadnagy, vitéz (1918.12.26-1944.09.13) 1943-ban avatták vitézzé saját érdem alapján.  A 6/II. zászlóalj kötelékében hősi halált halt Nagyszalonta közelében

Szakkay Endre főhadnagy (1920.01.10-1944.10.09.) 21/II. zászlóalj. Hősi halált halt Ökörmezőnél.

Toperczer Dezső (1920.07.13-1943.01.15.) 12/II. zászlóalj. Hősi halált halt Nikolskj-nál. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Vámosi Zoltán főhadnagy (1919.02.01-1944.10.08) 26. határvadász zászlóalj. Hősi halált halt Érsekújvárnál

Wáczek Felícián főhadnagy, nemes, dunaszentgyörgyi  (1920.10.0-1944.09.10) 1. gyalogezred. Hősi halált halt Tordánál a 394. magassági ponton.


Csendőrök

Gáspáry Géza csendőr főhadnagy (1920.10.23-1945.01.12) Hősi halált halt Budapesten. A Farkasréti temetőben temették el.

Solymosi Miklós csendőr főhadnagy (1920.02.04-1944.12.27) I. hadtest parancsnokság. Hősi halált halt Budapesten, a Karap u. 13. szám alatt.


Gyorsfegyvernem

Barta Miklós huszár főhadnagy (1919.12.29-1944.09.20) 6. felderítő osztály. Hősi halált halt Bistre-nél. Lomna-n temették el. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Benkovich Béla főhadnagy (1918.12.10-1944.09.21) 1/I.harckocsizászlóalj, 4. század Hősi halált halt Zimándújfalunál. Kürtösön temették el.


Tüzérség

Téby László főhadnagy (1920.10.12-1944.12.02.) 1. hegyi tüzér pótosztály  első tiszt. Hősi halált halt Mónosbélnél. Bélapátfalván temették el.

Kőszeghy Barnabás főhadnagy, nemes winkelsteini (1920.02.19-1944.09.26) 7. rohamtüzér osztály 2. üteg parancsnok. Hősi halált halt Királyhegyesnél.

Kőszeghy Barnabás




Faragho István hadnagy, vitéz (1920.04.17-1942.08.23) 13. tüzérezred. Hősi halált halt Kolbinónál. Halála után Signum Laudist  (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Jankovich Ferenc főhadnagy, vitéz, jeszeniczei (1920.01.04-1944.10.12) 16. rohamtüzér osztály ütegparancsnok.  Hősi halált halt Debrecennél. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Galba Lajos főhadnagy (1920.08.15-1944. 09.28) 6. könnyű tüzérosztály ütegparancsnok. Megsebesült 1944.09.21-én, hősi halált halt Ungváron az 555. hadikórházban. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Tarczay Ervin főhadnagy (1919.10.05-1945.03.18) 3. harckocsi ezred 2. harckocsi századparancsnok. Hősi halált halt Bodajk és Söréd között.

Láng Tibor főhadnagy (1918.08.24-?) 3/III. harckocsizászlóalj, zászlóalj-segédtiszt. Eltűnt 1944.07.27., Rosulna. 

Szentléleky Péter hadnagy (1920.10.05 23-?) 23. könnyű tüzérezred 5. üteg elsőtiszt. Eltűnt az 1943. januárjában vívott utóvédharcok alatt.

Deczky Jenő főhadnagy (1919.10.12-1944.10.22) 9. tábori tüzér pótosztály, ütegparancsnok. Hősi halált halt Apahidánál.



Bajtársi adatok szerint hősi halált haltak (a hivatalos veszteségi adatbázisban hősi halottként nem szerepelnek)



Tahy Ferenc főhadnagy (1920.03.03)

Móricz Lóránd, nemes, técsői (1920.11.18-?)

Szentgyörgyvári Ottó (1920.03.08-)

Sebeők Endre (1919.12.19-)

Falcione Kálmán főhadnagy (1920.05.10-?) 1. harckocsiezred

Rátz Tibor főhadnagy, vitéz nemes nagylaki (1920.03.22-?) 1. rohamtüzér osztály   ütegparancsnok

Rátz Tibor





2012/12/17

Galícia, Kárpátok, Csehország – az utolsó felvonás


Az archivnet.hu weboldalon megkezdődött Salgó Andor naplójának közlése (előzetes itt olvasható). A tervek szerint az anyag három részben lát napvilágot a Magyar Országos Levéltár internetes kiadványában.

Kedvcsináló részlet az anyagból:



Galícia, Kárpátok, Csehország – az utolsó felvonás


„Menetcélunkat elérni nem tudjuk, mert találkozunk az oroszokkal. Az előttünk lévő csapatok vannak velük harcban. Iwanowce községben vagyunk. Nagy harci zaj hallatszik, és a távolból látjuk, amint a Stukák gyúrják az oroszokat. Estére a tüzijáték felerősödik. A falu Kolomea felé eső végén egy német-magyar páncélos egység, valamint gyalogság támad. Nagy tüzérségi tűz egész éjjel. Sztálin-gyertyák világítanak, és mindenüvé bombák hullnak. Falunk csupán 3-4 tüzérségi találatot kap.


Ápilis 24-25.
Reggel korán kelek. A tegnapi harc eredményes volt. A gránátok a falut felgyújtották, egész éjjel világított a nagy tűz és az oroszok visszavonultak. Állítólag az oldalunkban lévő erődben még maradtak leszakadt részeik. Fél 8-kor parancsot kapok, hogy egy lovas hírvivővel derítsem fel a hadosztály tüzérparancsnok figyelőhelyét. Géppisztollyal felszerelve szürke lovamon lovászommal nekiindultam a nagy erdőségnek, ahol a telefonvezetékek nyomán haladva a Rubán-on megtaláltam a figyelőt, és átadtam a parancsot. Visszafelé az esti harcterületen jövök, amely már csendes. A lakosság még este elmenekült.
Déltájban tisztigyűlés: a zászlóaljparancsnok tájékoztatja a helyzetről a tisztikart, majd kiadja a támadási parancsot. Este 6 órakor kell elérni a falu - Iwanowce - keleti szegélyét, ahonnan a reggeli órákban nagy lendülettel megindul a támadás. Keresztülhaladunk a harcban álló saját csapatokon, azokat leváltjuk és támadunk tovább.
25-én reggel a terv szerint megindul támadásunk. Bán Dönci századával előreront, de a Bárczy század támadása megakad, amelynek láttára az oroszok ellentámadásba kezdenek. Borzalmas harc minden szakaszon. A halottak és sebesültek száma nagyon nő, a gyerekek azonban keményen küzdve kitartanak állásaikban (Ilyen veszteséget a doni harcokat kivéve nem láttam. A harc dicsőséges volt, de az ára igen nagy.) Délutánra kicsit megcsendesedik a harc.


Április 26.
Reggelig a veszteség kb. 100 fő. Támadásunkat a parancs szerint tovább folytatjuk. Igen erős tüzérségi tűz. A német „Tiger"-ek 2-3 óránként támadnak, de nekünk nem jelentenek nagy segítséget. Egyik rövidesen aknára futott, mire a többi meglépett. A harckocsikban lévő rádió működése elég volt ahhoz, hogy az oroszok odairányítsák aknavető tüzüket, aminek minden esetben sok áldozata volt.
A lőszerpótlás megszervezése az én feladatom. Autó hordja - és szekerek - a szükséges lőszereket, és sokszor én magam is vállra vetett ládával segítek embereimnek. Ilyenkor nagyobb kóstolót kapok a háborúból, hiszen lőszer akkor kell, mikor áll a harc. Vinni pedig kell.
Naponta többször kapunk légitámadást. Ilyenkor a házromok és ereszek alá húzódunk és várjuk a végét. Az est a leglátványosabb és eseménydús. A Sztálingyertyák, állandó bombarobbanások, rakéták, az égő falu, a harci zaj nem a legjobb altatódal. Álmos és fáradt vagyok. 3 napja már nem vetkőztem le, lábamon az elázott csizma.
Az eső megered. Estére lucskos minden, dagasztjuk a sarat. Az árkokban víz van, mindenki vízben fekszik. A lőszerrel bajok vannak. Késve érkezik, állítólag fogytán van.
Estére a hátsó vonatrészeknél vakrémület lett úrrá. Egy átcsoportosítás révén hátravont egység mozgásából arra következtettek, hogy feladtuk állásainkat. Nagy csomagolás indul meg és kénytelen voltam lóháton hátrarohanni, mire lecsillapodtak a kedélyek.


Április 27.
Reggel a lőszerhelyzet pontos megállapítása végett a vonalat végigjárom. Felkeresem a cimborákat. A lőszer elegendő. A fiúk elcsigázottak. A nagy esőzés teljesen eláztatta őket. Ennek ellenére semmi kívánságuk nincs, csak a meleg étel után vágynak. Két napja ugyanis a vonal meleg ételt nem látott, mivel az állandó harc lehetetlenné tette a konyha kijutását. Végre kis harcszünetben kiosztjuk az első gulyást, tele disznóhússal. Utána forró kávé. Nagy szerencsénkre a harcterületté vált falvak állatállománya majdnem teljes egészében szabadon mászkál. Befogásuk néha egészen könnyen, de sokszor azonban nevetségesen sok futkározás árán megy. Persze ilyen kedélyeskedésre csak olyan részeken kerül sor, ahová az oroszok nem látnak be. A baka viszont a hasáért az életét is szívesen kockáztatja. Ennek eredménye azután, hogy csordákban hajtják hátra a teheneket. Gyakran sikerül egy-egy disznót is elkapni, de azt lőni kénytelenek, mert szalad. Lényeg tehát, hogy folyik a beszerzés, jó koszton van a szenvedő harcos baka és így jobban bírja az idegtépő harcot.
Én személyemre nézve hálás lehetek a sorsnak, mert sikerült a vonaltól mintegy 4-500 méterre lévő házba beszállásolni, ahonnan a lőszertiszti teendőket kell ellátnom. Telefont kapok, és a cimborákkal állandó összeköttetésben vagyok. Mint lőszertiszt, rengeteg a dolgom. A zászlóalj és az ezred vonalába is bekapcsolnak és most már kibővülve a feladatom a fel- és lemenő parancsnok továbbítása. Örülök beosztásomnak, mert a fiúk ismernek, és tudják, ha betelefonálnak hozzám, ha más nem, én veszem a kívánt lőszeresládát vállamra, de nem hagyom őket lőszer nélkül. Minthogy azonban a házam tája erős akna és tüzérségi tűz alatt áll, a felhalmozott lőszert kénytelen vagyok földalatti bunkerekben tárolni. Nagy építkezésbe kezdek és estére már minden a föld alatt van, úgy, hogy az akna nem tudja átszakítani a tetőzetét. Ezzel egy nagy gond szakad le vállaimról.


Április 28.
Éjjel már aludtam, de nem sokat. Levetkőzni nem lehet, illetve könnyelműség. A vonal közelsége, a folytonosan beszivárgó bandák gyakran okoznak meglepetést.
Új zászlóalj-parancsnokot kapunk Nagy Aladár őrnagy személyében. Volt parancsnokunk ugyanis még az első napon „légnyomást" kapott, és rájött, hogy hátul sokkal jobb.
Reggel Raab Bélával felkeresem új parancsnokunkat és jelentkezünk, illetve bemutatkozunk. Komoly légitámadást kapunk. Kaduk Pista sebesülésénél jelen vagyok, amikor szerencsétlen gyerek egy fel nem robbant kézigránáttól sok szilánkot kapott. Én támogattam a segélyhelyre, ahol Csáji Berci vette kezelésbe. Utána hamarosan komoly gránáttüzet kapunk, melyet elég kedélyesen futóárokban hasalva élünk át.
Délután egy hosszabb aknazáport kaptunk. Pechemre éppen házam táját vették tűz alá. Hullt minden szét. A fiúk egy része a ház körül tartózkodott, mikor az első akna vagy 50 méterre bevágott. Mindenki ugrott az árokba, mert egy aknát az orosz soha nem lő. A második egészen közénk esett és így történt, hogy az őrnagy úr legénye csúnyán megsebesült. Csizmapucolás közben ő is ugrott a gödörbe és egy nagyobb szilánk olyan szerencsétlenül érte fejét, hogy a bal halántékától a két szemén, orrán át a jobb halántékáig mindent levitt. Én a házba ugrottam be és annak ablakából vettem észre súlyos sebesülését, hozzám mintegy 4-5 méterre. Sűrű aknarobbanások kis szünetében egy sebkötöző csomaggal kiugrottam hozzá. A látvány borzalmas volt. Sok sebesültet láttam, de ez volt a legborzalmasabb. Két vastag párnakötést tettem a szemei helyére, a pólyával körülcsavartam fejét. Közben beszélgettünk. Eszméleténél volt, értelmesen válaszolgatott, de jobb kezében ott szorongatta gazdája fényesítőkeféjét. Mikor a tűznek vége volt, hordágyra tettük és még annyit mondott, adjam át a kefét az őrnagy úrnak. Akkor elvesztette eszméletét. Talán jobb lenne, ha meghalna. Ez lenne neki a jobb.
Ilyen és hasonló események után idegállapotom nem volt a legjobb. A kevés alvás miatt a kimerültség lett úrrá rajtam. Mindenesetre szerencsém volt és folyton erősebb a hitem, hogy az Isten velem van.
Erre gondoltam aznap még akkor is, amikor egy le nem becsülendő esemény főszereplője voltam. Leírásom eredetisége megkívánja, hogy erről kellemetlen témaköre ellenére is megemlékezzem. Kénytelen vagyok közvetlen szavakat használni. WC-re készültem. Eme helyiség a házam mellett táborszerűen foglalt helyet. A papíranyag, ami minden esetben a zsebemben volt, most szobámban pár másodperces keresgélést igényelt. Ennek köszönhetem életemet, ennek a pár másodpercnek, mert amikor az ajtón ki akarok lépni, hatalmas robbanással bevág egy akna egyenesen arra a helyre, ahol normális körülmények között már lettem volna. A ház mozgott velünk, hullt a vakolat. A helyzet komolyodik.
Elhatároztam tehát, hogy bunkert építek, ahol legalább nyugodtan aludhatok.


Április 29-30.
Az éjszaka szokatlanul csendes volt. Folyton esik, sőt, reggelre még a hó is megered. A reggel hűvös. A fiúkat valósággal fel kell ráznom reggeli szendergésükből, hogy a bunker elkészítéshez hozzáfoghassunk. Kirajzolom a nagyságot, megbeszéljük az építkezés műszaki részleteit, hogy a gránátot is bírja. A föld ragad a szerszámokra, de délre, mikor ismét megered az eső, már rakjuk rá a tetőt. Középre két hatalmas rönk kerül, amely 9 méter hosszú. Szélein egy-egy épületgerenda, melyeket hasábfákkal rakunk be lehetőleg légmentesen. A nyílásokat előbb szalmával betömjük, majd utána a száraz falevélréteg következik, és csak erre jön a kiásott agyagos föld. A bunker nem magas, de mélyebbre a talajvíz miatt nem áshattunk. Deszkából padlót is csinálunk.
A legnevetségesebb a sürgős munkálkodás után, amikor egyikünk a másik után jelenti ki, hogy inkább alszik a házban, mint a vizes bunkerban. Persze, amikor kapunk egy nekünk szánt aknasorozatot, akkor sajnálkozunk, hogy miért is nem vagyunk lent.
A németek is kezdenek mozgolódni. Eleinte csak Tigrisekkel harcoltak velünk együtt, de ma már gyalogos csapatok is jönnek előre a vonalba. Nem személyüknek, de modern, príma fegyvereiknek örülünk. Most csak kisebb csoportok jöttek előre szemrevételezni a helyzetet, de a hírek szerint hamarosan bekapcsolódnak a harcokba is.
30-án este az oroszok erősen támadnak. Komoly védővonalunkon azonban nem tudnak áttörni, az orosz veszteség aránylag nagy. Több fogoly akad hurokra, akik közül hármat nekem kell tolmács útján kihallgatnom. Sok érdekes dolgot tudok meg tőlük, különösen az ellenséges tüzérség, harckocsik, aknavetők helyét illetően. Parancsot kapok a tüzérfigyelőink ez irányú tájékoztatására, mely alapján a bemondott pontokra jókora tüzérségi tüzet zúdítunk.”

Folytatás az archivneten


2012/12/12

A ludovikás sorozat folytatódik – az 1939. augusztus 20-án avatott évfolyam hősi halottai

Az 1939. augusztus 20-án avatott ludovikás évfolyamról szóló adatgyűjtés alapjául ezúttal egy fénymásolt lapokból álló összeállítás szolgált, amelyet Lám Béla csendőr főhadnagytól kaptam jó pár éve. Az összefűzött lapokon sorakozó adatokat az avatás 50. évfordulójára gyűjtötték össze a bajtársak 1989-ben.



Emlékkép az avatásról, Lám Béla emlékalbumából
 


Az 1939.08.20-án avatott hadnagyok közül a kutatás jelenlegi állása szerint az alábbiak haltak hősi halált:


A HM HIM hivatalos adatbázisai szerint:


Bátori Kálmán hadnagy (1917.04.30-1941.07.26.) 14. kerékpáros zászlóalj. Hősi halált halt Letkovkánál. Szemerinovkán temették el, majd a rákoskeresztúri hősi temetőbe szállították. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Berencsváry Gyula főhadnagy (1917.08.14-1942.02.28) 32/II. zászlóalj. Hősi halált halt Veszeljovka közelében. A nyezsini hősi temetőben temették el.  Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.
 
Berencsváry Gyula

Csaba Lajos csendőr főhadnagy (1918.02.20-1945.02.17) meghalt Kapuváron agyhártyagyulladás következtében


Falkay György főhadnagy (1918.01.21-1944.09.29) 9. gyalogezred 2. század. Hősi halált halt Miskarovice közelében. Szolyván temették el.

Falkay György



György Béla főhadnagy (1918.06.02-1943.01.14) eredeti csapatteste a 26. határvadász zászlóalj. A 7/I. zászlóalj állományába tartozott. Síoktatóként hősi halált halt Bolgyirevka D-n.  Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.
Szentkirályi Ottó főhadnagy, vitéz (1916.08.28-1944.10.06). Hősi halált halt az 1. ejtőernyős csoport tisztjeként Volóc közelében. Holtteste az ellenség kezében maradt



Szentkirályi Ottó

Vejtey István főhadnagy (1917.12.18-1945.03.27.) meghalt Sárváron.

Szelepcsényi Ákos főhadnagy (1918.06.02-1942.05.25) IV. utász zászlóalj. Hősi halált halt Sztaraja Sarpovkán.


Zimonyi Ödön főhadnagy (1918.11.01-1945.02.07) eredeti csapatteste a 10/II. zászlóalj volt. A 25/II. zászlóaljba beosztva halt hősi halált Balatonkenesén.


Gömbös Gyula főhadnagy, nemes, jákfai (1918.10.20-1943.01.15) a 22. önálló huszár század parancsnokaként vonult a 2. hadsereggel a frontra, a VII. sízászlóalj századparacsnokaként halt hősi halált Kolbino közelében. Post mortem századossá nevezték ki.

Satzger Géza Hubert hadnagy (1917.10.07-1943.01.24.) 6. könnyű hadosztály lovasszázad.  Hősi halált Kocsatovkánál. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.
 
Géczy Endre szolgálaton kívüli főhadnagy, vitéz (1917.12.21-1943.02.02.) 13. könnyű tüzérezred. Hősi halált halt az V/2 tábori kórházban Kijevben.

Irinyi László főhadnagy (1918.12.10-1944.06.23.) 3. huszárezred árkász szakasz. Hősi halált halt Botowo-n. Lunienec-en temették el. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Kálmán Elemér I. főhadnagy (1917.07.18-1943.12.04.) 5/2. vadászrepülő század. Hősi halált halt Koroscsevonál. Holtteste az ellenség kezében maradt.  Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.


Kassay-Krantz Tibor főhadnagy (1918.05.02-?) 23. könnyű tüzér ezred, 5. üteg parancsnok. Eltűnt 1943. januárjában Chavowtschawat-nál

Sebestyén Béla főhadnagy, vitéz,  (1918.03.06-?) 1. ejtőernyős zászlóalj. Eltűnt 1944.11.02-án Dunaharasztinál. 

Az Attila védvonal Dunaharaszti - Soroksár közötti szakaszán, a reteszállások előtt, előretolt előörsként volt állásban v.Sebestyén Béla főhadnagy 75 mm-es ágyús szakaszával. Hősi halálára bajtársai így emlékeztek vissza:

A november 2-i éjszakai harcokban a szovjetek (4. gépesített hadtest T-34-es tankjai) igyekeztek sérült harcjárműveiket elvontatni, de áttörésre már nem volt elegendő erejük. Mindemellett a kikülönített páncéltörő szakasz állásait a szovjet előretörés lerohanta, az ott harcoló ejtőernyősök zöme hősi halált halt. Az elsőként támadó szovjet harckocsi megtévesztésül német jelzéseket viselt, így sikerült a magyar állás közelébe jutnia. Egy Kecskemét felől visszavonult német tiszt ordított, hogy ez orosz tank, de már késő volt. A főhadnagy az ágyúhoz ugrott amikor azt telitalálat érte. A többi előretörő tank pedig az üteget lerohanta, az ágyúkat eltaposták. A beásott  páncélelhárítók páncélöklei az összes tankot kilőtték, a gyalogság visszamenekült. Az állásban dúló harcok hevességére jellemző, hogy a páncéltörő szakasz parancsnoka, vitéz Sebestyén Béla ejtőernyős főhadnagy holtteste elő sem került, maradványai a közvetlen találat nyomán egyszerűen eltűntek.  (az adatért köszönet Alkay Zsoltnak).


A bajtársi emlékezet szerint  hősi halált haltak:


Rigó Zsolt főhadnagy (1918.11.02-) 19. könnyű tüzérosztály ütegparancsnok

Szakváry Károly, vitéz (1917.10.17-?)
 
Rónay Hugó (1916.12.01-?) 72/1. utász század parancsnok

Nagy Sándor II. (1917.12.15-?)

Czetz Sándor, vitéz (1918.09.13.-?)

Foris Miklós, vitéz (1918.03.04-?)



A háborút követően mártírhalált halt: 

Kiss Géza csendőr főhadnagy, kivégezték 1948.10. 24-én.

A pontosítások alapjául a már-már szokásos források szolgáltak, felsorolásuk itt olvasható.

2012/12/10

Az 1937-ben avatott ludovikás évfolyam hősi halottai

A legutóbbi ludovikás poszt alapján ezúttal az 1937-es évfolyam hősi halottait dolgoztam fel. A források ugyanazok voltak: Vitéz és önfeláldozó magatartásért, a Magyar Királyi Csendőrség  weboldala, hadisir.hu, hadifogoly.hu, HL Kitüntetési Javaslatok, koreai háború veszteségi adatbázisa, a Vitézi Rend tagjainak névsora, Bene János-dr. Szabó Péter: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar, 1938-1945.

Kiindulásul ezúttal is a bajtársi adatgyűjtés szolgált: Éltető Gábor kerékpáros százados a kilencvenes években összefoglalta cőger, ludovikás és csapattiszt emlékeit. 


Ez az évfolyam főhadnaggyá 1940.09.01-jén, századossá 1943.05.01-jén lépett elő, a rendfokozatok ezek szerint változtak.



A HM HIM online hivatalos adatbázisaiban szerepelnek:



Balikó Lajos főhadnagy (1915.10-10-1942.08.07.) Nulladik éves hadiakadémiai hallgatóként a 4. gyalogezred törzsébe beosztva halt hősi halált Szeljavnoje közelében. Holtteste az ellenség kezén maradt. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.


Benkő Ernő százados, vitéz, nemes, illyefalvi (1915.07.02-1946.03.25.) Orosz adatok szerint fogságba esett a Vas megyei Pankasznál 1945.03.29-én, mint a magyar királyi honvéd híradó központi iskola tisztje. Meghalt az ORB 405 hadifogolytáborban. A budapesti Központi Járásbíróság 1951-ben nyilvánította holttá.

Benkő Ernő


Börzsöny László vezérkarhoz beosztott százados (1916.03.07-?). A mezőtúri Járásbíróság 1949-ben holttá nyilvánította

Fluck Dénes százados, raggambi (1915.11.25-1945.01.06.) Hősi halált halt. Esztergomban temették el.

Fraknói Miklós százados (1914.08.15-1945.09.01) A foksányi hadfogolytáborban hunyt el.

Harsányi Zénó főhadnagy (1915.07.25-?) hősi halált halt a 2. hadsereg visszavonulása alkalmával. A hivatalos adatbázis szerint halálának dátuma 1943.03.15., de valószínű, hogy korábban esett el.

Kolbay László százados (1914.07.19-?) a 23. határvadász zászlóalj századparancsnokaként szolgált. Sebesülten eltűnt 1944.09.23-án Kásva térségében.

Mészáros Sándor százados (1914.08.21-1944.07.25) 24. gyalogezred 1 segédtiszt, majd 24/II. zászlóalj parancsnok. Hősi halált halt alakulatának visszavonulása során Krasna-Delatyn térségében

Miklós Emil főhadnagy (1913.04.20-?) az 54/9. század parancsnokaként eltűnt 1943.01.17-én Nyikolajevka térségében.

Vidos Gyula százados (1914.11.17-1944.09.08.) 27/III. tábori pótzászlóalj. Hősi halált halt Dicsőszentmártonnál.  Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Rér Sándor százados (1912.11.12-1944.07.12) 24. gyalogezred III. géppuskás század parancsnok. Hősi halált halt Tlumaczyknál. Iszkaszentgyörgyön nyugszik.

Szalay Antal repülő főhadnagy (1915.01.12-1942.08.15) Nulladik éves hadiakadémiai hallgató. A 10. könnyű hadosztály parancsnokságának törzsébe beosztva halt hősi halált  Korotojak közelében. Az osztrogozsszki hősi temetőben temették el. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.



Szalay Antal. A kép forrása roncskutatas.hu



Vári (Váry) Antal  százados (1914.12.03-1944.12.17) VI. önálló utász zászlóalj. Hősi halált halt Komjátinál.

Vértes Vilmos százados (1915.09.23-1944.09.15.) 25. rohamtüzér osztály. Hősi halált halt Tordánál. A kolozsvári Házsongrádi temetőben nyugszik.  Halála után a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet adományozták részére.

Zokonyi Jenő főhadnagy (1916.01.21-1942.08.30.) 13/II. zászlóalj, 6. század. Hősi halált halt Scsucsjénál.





Bajtársi adatok szerint hősi halált haltak (a hivatalos veszteségi adatbázisban hősi halottként nem szerepelnek):




Lipcsey Péter huszár hadnagy Az 1937. évi nagygyakorlat alkalmával 08.12-én elszenvedett sérülései következtében két nappal később a veszprémi kórházban elhunyt. Posztumusz hadnaggyá avatták.

Némay Ferenc százados, nemes, győrszigeti (1914.06.19-?) 32/1. erődszázad parancsnok

Papp József főhadnagy (1914.04.09-?)

Szőri József százados (1914.10.25-?) 14. könnyű tüzérosztály

Szili Imre főhadnagy (1915.10.05-?) 3/2 közelfelderítő század. Bajtársi közlés szerint eltűnt 1942.06.28-án Amaszovka repülőterének körzetében, mint a 102/1. közelfelderítő század állományába beosztott megfigyelő. F-310 lajstromjelű He-46 gépének pilótája az ugyancsak eltűnt Frecska Zsigmond zászlós volt.

Velty György százados (1915.01.12-?) 110. munkás zászlóalj parancsnok

Vető Károly főhadnagy (1915.01.01-?)



Repülőhalált haltak:


Ádám Tibor főhadnagy, bözödi (1915.10.06-1939.09.11.) repülőhalált halt Székesfehérváron.

Tomm Barna repülő főhadnagy (1915.08.04-1941.11.04.) repülőhalált halt Budaörsnél az E-405 lajstromjelű SM-75 katasztrófájánál

Zsuffa György repülő hadnagy, nemes-dedinai (1915.07.14-1938.08.08.) repülőhalált halt Kalocsánál a HA-LGB lajstromjelű Bü-131 géppel.



Mártírhalált halt:

Marényi Ernő százados (1914.10.13-1957.10.31.)

Kiss Zoltán százados (1914.01.18-1952.04.10.)
Kiss Zoltán

















2012/12/07

Kitörés a gyűrűből – Ilovszkoje, 1943.

Darvas László honvéd százados visszaemlékezése az ilovszkojei kitörésre


"Nemes Zetényi Csukás Kálmán vk. alezredes úr
Hősi halála körülményeinek leírása.
1943. január 17-én a délutáni órákban érkeztem a IV. sízászlóalj töredékével Ilowskoje községbe. A község körvédelemre volt hevenyészetten berendezkedve. Igen nagy hideg volt. Éjjelezni szándékoztam, ezért rövid kérdezősködés után jelentkeztem a községben lévő erők parancsnokánál, nemes Zetényi Csukás Kálmán vk. alezredes úrnál. Jelentettem, hogy az ütközetekben és menetekben halálosan kimerült csapatomnak pihenésre van szüksége, egyébként a parancsnoksága alá helyezem magamat. Az alez. úr, aki a szintén hősi halált halt Lécz József vk. szds. kíséretében fogadott, az erőállapotot figyelembe véve elrendelte, hogy csapatomat a fürdőépületben szállásoljam el, ott a szolgálat és biztosítás megszervezése mellett éjjelezés és pihenő, szükség esetén, mint védőkörlettartalék kerül alkalmazásra. Étkeztetésről gondoskodott, engem törzsemmel együtt harcálláspontján tartott. Bér nagyon el volt foglalva, kikérdezett és tájékoztatott a helyzetről, valamint arról, hogy már Podsserednje községben nagyobb erejű orosz csapat van, így a visszavonulási út el van vágva. Még félálomban hallottam, amint a részletes felderítésre több intézkedést adott ki, és több telefonbeszélgetést is folytatott, és ezekből értesült arról, hogy már Nikolajewka-Alexejewka községbe is harckocsikkal megerősített orosz erők törtek be, és ott közelharc folyik. Ezután mélyen elaludtam. 18-án 6 h. tájban felébredve az alez. úrtól személyesen kaptam parancsot arra, hogy csapatommal, amelyet ez alkalomra megerősített, a községtől DNY-ra levő erdőben lévő orosz erők ellen, akik a körvédelmet állandóan nyugtalanították, támadást hajtva végre az erdőt tisztítsam meg, és ott a helyzetet részletesen derítsem fel. Lőszerkiegészítésről gondoskodott. 

Darvas László százados, a MÉR Lovagkeresztjével 1944-ben

 Ugyancsak intézkedett arra, hogy a többi, szükségesnek mutatkozó irányokban más csapatrészek hasonló támadásokat és felderítő vállalkozásokat hajtsanak végre. Ezek bebizonyították azt, hogy a község teljesen körül van véve és az oroszok megsemmisítő támadáshoz gyülekeznek. Feladatom sikeres bevégzése után a besötétedéskor veszteség nélkül bevonulva a községben lévő saját erőket lázas készülődésben találtam. Jelentkezésem alkalmával az alez. úr közölte velem, hogy a rendelkezésére álló erőkkel az oroszok gyűrűjéből kitörést végrehajtva Volokonnowka-ig szándékozik előretörni. Jelentettem, hogy az igen nagy hidegben, egész nap étlen-szomjan, mély hóban, dombos-erdős terepen, rendkívül nehéz viszonyok között folytatott állandó harcok a legénységemet annyira kimerítették, hogy kételkedem abban, hogy még egy ütközet után messzire el tudnánk jutni, ezért úgy döntött, hogy az áttörésnél nem oszt be az élen küzdőkhöz, hanem mint tartalékot fog alkalmazni, addig is a helyzet kialakulásakor adandó parancsáig csapatommal pihenjek. Nagyon kimerült lévén már alig tudtam a figyelmemet összpontosítani, és már félálomban hallottam, hogy több telefonbeszélgetés után az alez. úr bizonyos német csapatrészekkel való együttműködés miatt a kitörés végrehajtását másnapra halasztotta és a már megindított, de még tért nem nyert támadást leállította."

A teljes visszaemlékezés az Archivneten található. 

Ha pedig valaki más nézőpontból is látni akarja,  akkor Pálos Géza repülő százados visszaemlékezése itt olvasható.


A MÉR Lovagkeresztje (hadiszalagon a kardokkal), amelyet Darvas László az ilovszkojei kitörésnél nyújtott teljesítményéért 1943.09.02-én kapott meg.

Darvas László vitézzé avatási oklevele, amit már az emigrációban állítottak ki.


2012/12/01

Az 1944. augusztus 20-án avatott ludovikás évfolyam hősi halottai



A közelmúltban kaptam egy példányt a Ludovika Akadémia 1944.08.20-án avatott évfolyamának történetét színesen és élvezetesen feldolgozó "Emlékek útját járva" című kiadványból. Említsük meg az ötletgazda nevét: Pénzes János hajdani hegyivadász hadnagy volt a kiadvány szellemi atyja. Köszönet neki, valamint a hatalmas adatgyűjtésben és a feldolgozásban részt vett régi ludovikásoknak.

A könyvben sorra veszik mindazokat az évfolyamtársaikat, akik esküjükhöz híven életüket adták a hazáért. Az adatgyűjtést összevetettem az elérhető adatbázisokkal ( Vitéz és önfeláldozó magatartásért, a Magyar Királyi Csendőrség  weboldala, hadisir.hu, hadifogoly.hu, HL Kitüntetési Javaslatok, koreai háború veszteségi adatbázisa, a Vitézi Rend tagjainak névsora, Bene János-dr. Szabó Péter: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar, 1938-1945

Ennek eredménye olvasható az alábbiakban:

A HM HIM online hivatalos adatbázisaiban szerepelnek

Básthy Tibor hadnagy (1924-1945.03.08)  2. felderítő zászlóalj.Hősi halált halt Csákberényben

Csernay Zoltán hegyivadász hadnagy (1920.06.01-1944.09.26) 21/1. erődszázad. Hősi halált halt Ratosnyánál

Csőke József hadnagy, vitéz (1923.08.12-1944.11.13) 13/II. zászlóalj. Hősi halált halt Soltnál

Farkas Ferenc hadnagy, vitéz, kisbarnaki (1924.10.08-1944.10.08) 1. felderítő zászlóalj könnyű harckocsi század. Hősi halált halt Csongrádnál. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adományozták részére

Herritz (Heritz) István hadnagy 21. gyalogezred pótszázad. Hősi halált halt 1944.10.19-én Devecser közelében

Kammerer Ernő hadnagy (1923.07.25-1945.01.10) 2. huszárezred. Hősi halált halt Budapesten a Vas utcai 25. számú tábori kórházban

Káplány Gábor hadnagy, vitéz (1921-1945.01.11) 6. gépkocsizó lövész zászlóalj. Hősi halált halt Szombathelyen

Keresztes Ákos hadnagy (1923-1944.09.28) 1. póthuszárezred IV/6. lovasszázad. Hősi halált halt Mezőhegyesnél. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adományozták részére

László András hadnagy, vitéz (1923.01.11-1945.02.01) 2. felderítő zászlóalj. Hősi halált halt Pápán

Lázár István Péter hadnagy (1924.12.18-1945.01.30) 4/I. huszárosztály. Hősi halált halt Vérteskozmánál

Magay László hadnagy, vitéz, nemes, szentgyörgyvölgyi (Kaposvár, 1924-Pálosbaracka, 1944.09.18.) 11. tábori pótgyalogezred. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adományozták részére

Magyarósi Gyula hadnagy, vitéz (1923.01.08-1945.01.28.). 63. határvadász portyázó osztály. Hősi halált halt  Reimlingen bei Nördlingenben (Németország)

Németh József hadnagy (1922.12.16-1944.11.06) 22/I. tábori pótzászlóalj. Hősi halált halt Bájnál (ma Taktabáj).

Párkányi Lajos légvédelmi tüzér hadnagy (1923-1944.12.04.) Hősi halált halt Igalnál.

Pethő László hadnagy (1923.02.05-1944.12.20.), hősi halált halt a 2. páncélos hadosztály utász zászlóaljának tisztjeként Kemencénél.

Radoychich Endre csendőr hadnagy. 20. felderítő osztály 12. tábori csendőrszázad szakaszparancsnok. .Hősi halált halt 1945.02.01. Budapest, I. kerület, Kapisztrán tér

Raszter János tüzér hadnagy (1923.07.11-1945.01.30) 2. közepes aknavető tüzérosztály első tiszt. Hősi halált halt Enying mellett a Leshegyen

Sashalmy Rudolf tüzér hadnagy, vitéz (1923.07.08-1944.12.20) 84. közepes tüzérosztály 3. üteg. Hősi halált halt Székesfehérváron

Simon Károly hadnagy, vitéz, (1923.01.15-1944.15.05) 13. gyalogezred 6. század. Hősi halált halt Dunaföldvárnál.

Stromszky Oszkár hegyivadász hadnagy (1922.10.04-1944.09.24) 21/2. erődszázad. Hősi halált halt Ratosnyánál

Szabó Gyula légvédelmi tüzér hadnagy (1923.08.15-1945.03.26) hősi halált halt Lovászpatonánál

Szábel Rudolf  légvédelmi tüzér hadnagy (1923.03.30-1948.04.04) 102. légvédelmi tüzérosztály. Meghalt a sebastopoli hadifogolytáborban.

Széchenyi Mihály hadnagy, vitéz, gróf, sárvár- és felsővidéki (1924.05.25-1944.09.28., más adat szerint 1944.10.27) 1. póthuszárezred III. osztály. Hősi halált halt halt (Bene-Szabó, illetve "Emlékek útját járva") Szentmártonnál (Arad mellett), más adat szerint  (a HM nyilvántartásai szerint) Tiszadorogmánál

Tátrai Vilmos hadnagy (1920-1944.11.19.) 63. határvadász portyázó osztály. Hősi halált halt Balsánál

Zsedényi Előd tüzér hadnagy, vitéz (1924-1944.12.11.) 23. tábori tüzérosztály. Hősi halált halt Szentgotthárdnál.



Az "Emlékek útját járva" c. kiadványban hősi halottként szerepelnek, illetve egyéb bajtársi közlés alapján

Horvay Attila csendőr hadnagy. Galántai csendőr karhatalmi zászlóalj, harckocsiszázad, kisharckocsiszakasz-parancsnok. Hősi halált halt Budapesten.

Forgó Gyula csendőr hadnagy, ungvári csendőr tanzászlóalj. Hősi halált halt Szolyva közelében 1944. októberében (közelebbi adat nem ismert)

Turcsányi Sándor hegyivadász hadnagy (feltehetően szovjet hadifogságban hunyt el)

Pósfay László hadnagy. 36. gyalogezred nehéz páncéltörő ágyús század szakaszparancsnok. Hősi halált halt 1944. szeptemberének második felében Nagyvárad közelében. Az évfolyam első hősi halottja

Szakáts Zoltán hadnagy. Hősi halált halt Grosskirschbaum (Ausztria), 1945. február

Agócsy Endre hadnagy

Böszörményi Géza hegyivadász hadnagy

Runyay Károly hadnagy (1923-?)  23. határvadász zászlóalj 1. század szakaszparancsnok

Oltványi (Faller) Tibor hadnagy (1923-?) 54. gyalogezred 4. század


Jármy Attila
Jármy Attila  hadnagy, nemes, jármi és szolnoki (1923.09.10-1944.09.22., más adat szerint 23) 1. póthuszárezred. Hősi halált halt ("Emlékek útját járva") Szentmártonnál (Arad mellett), más adat szerint Szentmártonkáta (Bene-Szabó)

Heczkó Vilmos hadnagy, Szent László hadosztály felderítő osztály. Hősi halált halt 1944.12.22-én

Ignáczy Dezső hadnagy (1923-?) 7. rohamtüzér osztály. Eltűnt a Várból való kitörés során

Hernády Miklós (1922-?) 1/II. harckocsizászlóalj. Eltűnt a Várból való kitörés során

Nagy János tüzér hadnagy, vitéz. Hősi halált halt 1945. elején Sárvár környékén



Mártírhalált halt

Garamvölgyi Tivadar hadnagy (1922-1950) koncepciós perben kivégezték


Egyéb

Szentfülöpi Zoltán hegyivadász hadnagy (1923.08.17-1952.09.22.) Az US ARMY 9. gyalogezred 2. zászlóalj "E" századának tagjaként halt hősi halált a koreai háborúban

Szomjas Gusztáv hadnagy (1923.12.22-1945.09.30) a háborút követően a 18. gyalogezredben szolgált. Szovjet gépkocsi gázolta halálra, a székesfehérvári kórházban hunyt el.

Legyen nekik könnyű a föld... "A hazáért mindhalálig"


A hősi halottakon túl ide illik még a szintén 1944-ben avatott 4. huszárezredbeli  Marjay Tamás huszár hadnagy hőstette:





„Kivonat az 52. sz. hu. ho. pcs.-ból. 1945. március 1.

Marjai Tamás 4. huszárezred állományába tartozó hivatásos hadnagy fegyverténye

1945. évi január hó 20-30 között a Vértes-hegység visszafoglalásáért vívott harcokban bátorságával messze kimagasló módon kitűnt. A Kőhányás-puszta elleni támadásnál a legsúlyosabb ellenséges tüzérségi és gyalogsági nehézfegyverek összefogott gyilkos tüzében, mint szakaszparancsnok, szakasza élén sorozatosan megrohamozta a mélységben elhelyezkedett ellenséges támpontokat, míg áttörte az ellenség védelmi övét. Személyes példája magával ragadta szakaszát, sőt a mellette küzdő egységet is.
A Nagybükk elleni rohamnál egymaga két ellenséges nehézfegyverrel megerősített támpontot semmisített meg kézigránáttal, majd rátapadva a lendületes rohamtól megrendült ellenségre makacsul üldözte azt, úgyhogy az ellenség nehézfegyvereit hátrahagyva, rendezetlenül kényszerült visszavonulni. Szakasza elsőként ért fel a Kotló-hegyre, miközben négy, nehézfegyverrel megerősített támpontot küzdött le.
A Kotló-hegyen az ellenség bekerítette a 4/1. huszár osztályt. Marjai hadnagy két napon át, lőszerutánpótlás nélkül, étlen, szomjan, dermesztő hidegben és hóviharban rendületlenül kitartott szakaszával, és egymás után közelharcban verte vissza a nyomasztó túlerő meg-megújuló támadásait. A gyűrűből való kitörési parancsra szakasza élére állt és elkeseredett közelharcban áttörte a két nap folyamán kiépített orosz védelmi övet. Közben szilánkos combcsontlövéssel megsebesült, és az orosz védőállás mögött fekve maradt. A dermesztő hidegben keze-lába lefagyott. Ilyen állapotban, öt napon át étlen, szomjan, a nagy vérveszteségtől teljesen elgyengülten, hófúvásban, méteres hóban, hegyről-hegyre csúszott-kúszott marjai hadnagy az orosz védőállásokon át, amíg saját csapataihoz visszatért.
A fagyás következményeként majdnem összes ujjainak ízét, és mindkét lábát térden alul csonkolni kellett. Marjay hdgy. az orosz védőálláson át, míg saját csapataihoz visszatér. A fagyás következményeként, majdnem összes ujjainak ízét csonkolni kellett. Marjay Tamás hdgy. a hőslelkű, mindenáron győzni akaró, meg nem alkuvó magyar honvéd huszártiszt példáját testesítette meg. Javasolt kitűntetés Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érem. Marjay Tamás ht. hdgy. messze kimagasló fegyverténye legyen követendő példa minden magyar huszár előtt.

E parancsomat az alárendelt alakulatok tisztjei és legénysége előtt ki kell hirdetni.


Schell Zoltán ezredes s.k."


Forrás