Gyorsan, bátran, hűséggel
Időnként még kapható a Gyorsan, bátran, hűséggel – a m. kir. "Balogh Ádám" 15. honvéd kerékpáros
zászlóalj története című könyv.
A könyv több mint 210 oldalon át, közel 80 térképpel, fotóval mutatja be a
zászlóalj történetét Hajmáskérről Kiskunhalasra településéig, az
ország-gyarapításokon (Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék), a frontszolgálaton
(Szovjetunióban Lengyel- és Magyarországon vívott harcok) keresztül, a
megszűnéséig.
Ízelítőül egy részlet a kötetből:
"A zászlóalj szervezetszerűen továbbra is a – megszálló
feladatokat ellátó – 2. lovasdandár részét képezte, de mivel a Kárpát-csoport
erői nem bizonyultak elégségesnek, ezért a délvidéki megszálló feladatok
felfüggesztésével a zászlóalj parancsot kapott arra, hogy vasúti szállítással
induljon a frontra. Az indulás pontos időpontja nem ismeretes, annyi bizonyos,
hogy valamikor 1941. június 21. után rakodtak be, és hosszú vonatút után július
3-án érkeztek a Kárpátokba, ahol Volócon rakodtak ki. Itt a Rakovszky György tábornok
parancsnoksága alatt álló harccsoport alárendeltségébe léptek. Rakovszky
eredetileg a 8. határvadász dandár parancsnoka (szervezetszerű alakulatai: a
2., 3., 10., 11., 25., 26., határvadász zászlóaljak) volt, de a feladatra való
tekintettel a Kárpát-csoport parancsnoksága a seregtestet átszervezte. Így
1941. július 1-ével megalakult a Rakovszky-csoport, amelynek fő erői a 10., 25.
határvadász , 1., 2. hegyi és a VIII. kerékpáros zászlóaljak voltak. Ez a
csoportosítás július 1-jén járőrharcokat követően Tiszovicánál, valamint
Korcsinnál elfoglalta a Stryj átjáróit. Másnap a csoport pihenőt kapott, mivel
csapatai kimerültek, leharcoltak voltak. Július 3-án a kiskunhalasi kerékpárosokat
is a csoport alárendeltségébe helyezték, mivel várható volt, hogy az északon
előrehaladó német hadosztályok nagyobb szovjet egységeket nyomhatnak rá a
csoportra.
A hajnali kirakodást követően Rakovszky tájékoztatta a
fennálló helyzetről Bresztovszky Erik zászlóalj parancsnokot. Majd az alakulat
még aznap előrenyomult a Toronyai-hágón keresztül Wyszkow településig. A
menetoszlop élén az ún. gyorslépcsőt Sepsy Dezső főhadnagy vezette. A
Sepsy vezette részeket a zászlóalj zöme követte Holló Miklós százados
parancsnoksága alatt. A különféle kisebb-nagyobb rajtaütések, partizánakciók
elkerülése végett Bresztovszky elrendelte a katonai sisakok besározását, rejtés
céljából. A kerékpárosok igazán festői tájon kezdhették meg az előnyomulásukat,
melyet a katonai jelentés így örökített meg: „Honvédeinket büszke érzés
töltötte el. Tudták, hogy nemsokára átlépik az ősi határt, a Kárpátok gerincét.
A hegyvidék kitárta természetes pompáját. A vadregényes képek egymást
váltották, és gyönyörködtetve feledtették a hosszú és fárasztó utat. Mintha a
Kárpátok ünnepi díszbe öltöztek volna, hogy üdvözöljék azokat, akiket a
sorskeze védelmükre rendelt. Már
itt meggyűlt a bajuk a katonáknak, akiket nem tudtak gépkocsin szállítani a
kerékpárokkal. Ami a délvidéki hadműveleteknél igen jól jött, most csak
felesleges teher volt. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sáros, hegyi
utakon nem csak ezekkel volt probléma.
„A menetütem egyre csökkent a Kruppok, a Botondok és a
Hansák erőlködve ugyan, de mégis átküzdötték magukat a csúszós hágón.
Kerékpárosaink kerékpárról leszállva gyalog taposták a sarat. A menet erősen
megterhelt gépkocsijai sokszor az emberi segítségre szorultak. Ilyenkor a
honvéd letette kerékpárját, izmos vállát nekifeszítette a súlyos
tehergépkocsinak és segítette felfelé.”] Alkonyodás
után lépték át a határt, majd nemsokára megérkeztek első menetcéljuk
végállomásához, ahol a következő látvány fogadta őket: „…a Kárpátok lejtőjén
egy lankás völgy terült el, melyet a Mizunka patak szelt ketté. Egy hatalmas
faház terpeszkedett a patak túlsó partján, pár kisebb rozoga ház szanaszét, ez
volt Wyszkow.”
A Rakovszky-csoport előtt a bekerítési szándék elől az
ellenség visszavonult. A 8. határvadász-dandárparancsnokság utasítására július
4-én a Szkoléban levő összes alakulatból az 1. hegyi zászlóalj parancsnoka, Újlaky
György alezredes parancsnoksága alatt létrehozták az Újlaky-csoportot,
Pisky Zoltán alezredes parancsnoksága alatt ugyanakkor a Pisky-csoportot.
A zászlóalj nem került a fenti csoportok alárendeltségébe, hanem a VIII.
kerékpáros zászlóaljjal együtt közvetlenül Rakovszky tábornok alárendeltségében
maradt. A zászlóalj alárendeltségébe kellett volna lépnie egy hadihídoszlopnak
is, ez utóbbi azonban nem érkezett be idejében, így Rakovszky parancsot adott a
zászlóaljnak, hogy az előrenyomulást anélkül is kezdje meg. Így a zászlóalj
9-10 óra között ellenállás nélkül beérkezett Dolinára. A zászlóaljat Dolinába
érkezésekor az ukrán lakosság nagy örömmel köszöntötte.
Pihenőt szerettek volna tartani a zászlóalj tisztjei,
de a parancsnokság keresztül húzta a számításaikat:
„Nagy kényelemmel láttak honvédeink az ízletes ebéd
elfogyasztásához. Az ősi katonasors íratlan szabályai szerint azonban mindig
ilyenkor jön a meglepetés. Most is éppen ebben a pillanatban futott be a
parancs, hogy a zászlóalj törjön előre és vegye birtokba Lomnica átjárót,
Podhorky és Wisztowa között.”.
Megnehezítette dolgukat, hogy a Svica folyó hídja
robbantva volt, de egy gázlón végül sikerült az akadályon átjutniuk. Dolina
birtokba vételével a zászlóalj Fedezte a Rakovszky csoport Svicán való
átkelését. Mivel a szovjet csapatok a környéket harc nélkül feladták, a
harccsoport vezetése elrendelte, hogy a zászlóalj a Lomnicán történő átkelés
biztosítására törjön előre Podhorky és Wisztowa közé.
A kerékpárosok a feladat végrehajtása közben nem várt
nehézségekbe ütköztek. A Lomnica kb. 200 méter hosszú hídját a visszavonuló szovjet
csapatok felrobbantották. A hídon csak gyalogosok tudtak átvergődni,
járművekkel nem volt használható. Sikerült ugyan gázlót találni, de ettől
függetlenül nem ment könnyebben az átkelés.
„…az egyik Hansa vontató már lomhán be is merészkedett
a vízbe, hogy átkeljen a túlsó partra. A folyó közepén azonban elhagyta az
ereje és megállt. Erre egy Botond, hogy kiválóságát igazolja megindult, hogy
maga mögött hagyja el a lesüllyedt vontatót. És csakugyan kis erőlködéssel, de
átjutott a túlsó partra. Ennek nyomán a kis Kruppok már játszi fürgeséggel
átrohantak. A nehezebb gépkocsikat a tisztek és a legénység vízben gázolva
segítették át a túlsó partra. (…) A tisztek és a legénység egy része benn állt
a mellig érő rohanó vízben, másik része pedig a vontató kötélnél segédkezett.”
Bresztovszky alezredes felderítőket küldött előre Sztanyiszlauba. A
felderítés megállapította, hogy a várost kiürítették. Sepsy Dezső főhadnagy
parancsnoksága alatt megalakult a zászlóalj gyorslépcsője, amely egy géppuskás
szakaszból és Haypál Bertalan hadnagy páncéltörő ágyús századából állt. A
gyorslépcső 15 órakor birtokba vette Sztanyiszlaut, ahol tetemes mennyiségű
hadizsákmányt ejtettek. Többek között magyar kézre került két I-16-os
vadászrepülőgép, 6 db. 52 tonnás (valószínűsíthetően KV-2 típusú), 8 db.
közepes és 16-18 könnyű harckocsi(ezek típusai pontosan egyelőre nem
határozhatóak meg), továbbá kb. 10 000 liter benzin. A városban találkoztak a
12. kerékpáros zászlóalj felderítő járőrével, akik ugyanekkor érkeztek ide. A
gyors és eredményes előretörés miatt Sepsy főhadnagy és Haypál hadnagy a
„Kormányzói dicsérő elismerés hadiszalagon a kardokkal” kitüntetésben
részesültek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése