Kerékpáros Honvéd: Egészségügyi szolgálat a kerékpárosoknál

Egy lényeges probléma megoldási kísérletei – egészségügyi szolgálat a kerékpárosoknál

Az 1921. évi Kerékpáros Gyakorlati Szabályzat szerint a sebesültekről minimális gondoskodás történt csupán. Menetképes sebesülteket sebesültvivőhöz csatlakozva a legközelebbi segélyhelyre küldték, súlyos sebesülteket „lehetőleg orvos által bekötöztetni”. Ha a körülmények engedték, akkor a sebesültvivők kerékpáron a legközelebbi segélyhelyre vitték, ha nem tették lehetővé, akkor járóképes sebesültek útján a legközelebbi egészségügyi személyzettel ellátott csapatot értesítették a sebesültek hollétéről. A sebesültek ellátása terén az egyik legfontosabb probléma az volt, hogy a járóképtelen sebesült katona miképpen jut el az arcvonalból a segélyhelyre. Erre a problémára keresett megoldást Kemechey Jenő főhadnagy, mikor – dán mintára – két kerékpár között rögzített hordágyat konstruált. Az elkészült – ismeretlen mennyiségű – mintadarabot kipróbálásra átadták a csapatoknak, de valószínűleg nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, mivel sorozatgyártásra és rendszeresítésre nem kerültek.

A szövetséges ellenőrzés megszűnésével a haderőfejlesztés a harmincas évek közepén fokozatosan felgyorsult, végül 1938-ban a Darányi-féle úgynevezett „győri programban” érte el csúcspontját. Ennek eredményeképpen a kerékpáros zászlóaljak járműállománya is gyarapodott, korszerűsödött, az egészségügyi szolgálat egy részét is gépesítették. A sebesültszállításra rendszerint zászlóaljanként egy Fiat Spa típusú járművet rendszeresítettek. Ez szükségmegoldásnak bizonyult, hiszen nem volt terepjáró, így az alegységek követésére nem volt alkalmas. Ennek ellenére az esetek többségében csupán behívott polgári járműveket állítottak be. Az egészségügyi részleg járműveinek elégtelen terepjáró képessége a csapatnem fennállása alatt mindvégig komoly probléma volt.

Fiat Spa Dovunque tehergépkocsi, amelynek egy változata volt a harmincas évek mentőgépkocsija a kerékpáros zászlóaljaknál (a pontosításért köszönet Varga Imre úrnak)

A békeszervezet szerinti egészségügyi személyzet és felszerelés részint kevés, részint rosszul szervezett volt. A gyakorlatokon rendszerint azt az eljárást követték, hogy a segélyhely a zászlóaljtörzset, esetleg valamelyik alosztályt követte, annak közelében települt, szerencsés esetben több útvonalon is megközelíthető volt. A kerékpárosok sajátosságaiból, illetve feladataiból adódóan – gyors helyváltoztatás több útvonalon, nagy menetteljesítmény, kiterjedt alkalmazási terület – következett, hogy a rendszeresített létszám harcszerű működés esetén nem lesz elegendő. Az egészségügyi szolgálat kielégítő működésére számos elgondolás született, valamennyi a mozgékonyság fokozását szorgalmazta. A rendszeresített létszámot ehhez mérten tervezték bővíteni alosztályonként egy orvosra, a szükséges egészségügyi segédszemélyzettel. A szervezési problémákat a vázolt létszámok esetén a zászlóalj-segélyhely részlegekre bontásával lehetett volna megoldani, párhuzamosan a harctéri sebesülések ellátáshoz szükséges anyag mennyiségének növelésével. Ez a tervezet végül nem valósult meg, a csapatok még 1941. végén is a rendszeresített segélyhelyek elégtelen mennyiségére panaszkodtak. Az orvoslétszám bővítését sikerült elérni, az általános gyakorlat az volt, hogy a zászlóalj vezető orvosa hivatásos állományú volt, míg mellette egy tartalékos orvos teljesített szolgálatot, segédorvosként.

A kerékpáros zászlóaljak egészségügyi felszerelése:

Harcos állományúaknál két sebesültkötöző csomag+egy gázcsomag

Nem harcos állományúaknál egy sebesültkötöző csomag+egy gázcsomag

Orvos két sebesültkötöző csomag+egy gázcsomag+ egy honvéd orvosi táska

Egészségügyi anyagkezelő tisztes egy sebesültkötöző csomag+egy gázcsomag+ egy egészségügyi kulacs

Kötszervivők (3 ember): 6 sebesültkötöző csomag+3 gázcsomag+ 3 egészségügyi kulacs, + egy-egy orvosi szerelékbőrönd gyógyszertáskával, kötszerbőrönd gyógyszertáskával, gázorvosi táska (mindezek menet alatt a segélyhelykocsira málházva)

Egészségügyi tisztes egy sebesültkötöző csomag+egy gázcsomag+ egy kir. altiszti táska+ egy egészségügyi kulacs

Sebesültvivő (2 főre számítva) 4 sebesültkötöző csomag+2 gázcsomag+ 2 egészségügyi kulacs+ 2 sebesültvivő kötszertáska+ egy tábori hordágy felszerelve

Hordágy málházása a kerékpárra (sebesültvivő 1-es és 3-as


Hordágy málházása a kerékpárra (sebesültvivő 2-es és 4-es)

Rendszeresített létszámok: a zászlóaljtörzsnél egy segélyhelyegység, 2 orvos, 1 egészségügyi anyagkezelő tisztes (egyben egészségügyi részleg pk), 3 kötszervivő, 2 sebesültszállító gépkocsi

A századoknál: egy egészségügyi tisztes, 4 sebesültvivő.

Ha többet szeretnél tudni a korabeli egészségügyi felszerelésekről, kattints ide

Frissítés:

Egy segítőkész tagtárs jóvoltából láthatunk képeket az első világháború előtti megoldásról. Köszönet érte