Pár éve eljutottam előadni Nógrád megyébe is, az ottani kerékpáros zászlóaljakkal kapcsolatban. A balassagyarmati és salgótarjáni előadás egyaránt kutatómunkát indított el. Az előbbi érett be hamarabb: a Balassagyarmati Honismereti Híradó 2017. évi kötetében „Ápold tovább is zászlóaljunk hagyományait…” címmel megjelent a 6. kerékpáros zászlóalj történetét feldolgozó tanulmány. Rövid részlet az írásból:
|
|
Az első adat a széles
nyilvánosság előtti szereplésükről 1922. október 29-éhez köthető, amikor Horthy
Miklós salgótarjáni és balassagyarmati szemleútja alkalmából a kormányzót a
megyeszékhelyen fogadó díszszázadot a zászlóalj katonáiból állították össze.
Horthy 14 óra 20 perckor érkezett meg kíséretével Salgótarján felől
Balassagyarmatra, ahol a
fellobogózott és feldíszített pályaudvaron díszes és előkelő közönség jelent meg a kormányzó fogadtatására. A
megjelentek sorában ott voltak: Sztranyavszky Sándor főispán, Nagy Mihály
alispán, Scitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke, gróf Mailáth Géza és Huszár
Aladár nyugalmazott főispánok, báró Buttler Ervin, gróf Pejacsevich-Mikó Endre,
báró Solymossy Jenő és Berczelly Jenő v.b.t.t., Karafiáth Jenő, a nemzetgyűlés
háznagya és még sokan mások.
Hajnal Alajos százados, a díszszázad parancsnokának jelentéstétele és a díszszázad
megszemlélése után a vármegye nevében Nagy Mihály alispán, a város lakossága
nevében pedig Molnár János főbíró üdvözölte a vendéget, majd a kormányzó a díszes diadalkapun át hajtatott a vármegyeházára,
ahol rövid időre visszavonult a kijelölt lakosztályába. Délután három órakor
kezdődött meg az 1919. január 29-i csehkiverés alkalmával elesettek
emléktáblájának leleplezése. Ezután a
kormányzó a katonai gyakorlótérre hajtatott, ahol szemlét tartott a helyőrség
csapatai (kerékpáros zászlóalj, csendőr- és vámőrosztály) felett, fél ötkor pedig az újonnan épült
MOVE-sporttelep felavatására ment. [...] A kormányzó a sporttelepről a
vármegyeházára hajtatott, ahol Sztranyavszky Sándor főispán teát adott a
kormányzó tiszteletére, amelyen részt vettek a kormányzón és kíséretén kívül a
társadalom előkelőségei.
Hat órakor a
vármegyeház kistermében a különböző egyházi és társadalmi, kulturális
egyesületek és hatóságok tisztelgését fogadta a kormányzó. [...]
Este nyolc órakor a
vármegye dísztermében 300 terítékes estebéd volt, amelyen dr. Sztranyavszky
Sándor főispán köszöntötte föl a kormányzót, aki kíséretével az éjszaka
folyamán visszatért Budapestre.
A zászlóalj a kormányzói látogatást követően folytatta
békeszolgálatát, amelyet számos társadalmi, valamint sportesemény színesített.
Az alakulat parancsnoka – mint mindenkori állomásparancsnok – rendszeresen megjelent
a városban és a környéken tartott rendezvényeken, megemlékezéseken. A MOVE
helyi cserkészcsapata 1923. július 14–15-én tartotta ünnepélyes zászlóavatóját,
melyen több helyi jeles személyiség mellett Debreczeny Gyula parancsnok a
zászlóalj nevében ütött be a zászlórúdba zászlószöget.
 |
| Reznicsek István, a 6. kerékpáros zászlóalj katonája |
Az alakulat csapata részt vett a magyar királyi honvéd
kerékpáros zászlóaljak országos kerékpáros járőrversenyén, amely 1923.
augusztus 12-én folyt le Hajmáskéren. A versenyzők két részben tették meg az
utat, amelynek hossza száz kilométer volt. Hajmáskérről indultak, majd a
Veszprém–Tótvázsony–Aszófő–Balatonfüred–Csopak–Veszprém útvonalat megtéve
tértek vissza Hajmáskérre. Az első szakaszon hetven kilométert kellett befutni.
Hajmáskéren egyórás pihenőt tartottak, majd következett a második szakasz
harminc kilométeres vonala: Hajmáskér–Öskü–Peremarton–Vilonya–Királyszentistván–Hajmáskér.
Hét tíz–tíz főből álló teljes tábori felszerelésű járőr indult el egy-egy tiszt
vezetése alatt, a gyarmati kerékpárosok eredményét nem ismerjük.
1924. június 15–16-án a gyarmati kerékpárosok a budapesti
vegyesdandár atlétikai bajnokságán vettek részt. A távgyaloglás versenyszámot a
6. kerékpáros zászlóalj nyerte meg, második az 1. kerékpáros zászlóalj (Vác), harmadik
a 7. kerékpáros zászlóalj (Salgótarján).
1925-ben is jeleskedtek a sportokban. Június 26-i kezdettel
a Budai Kerékpáros Egyesület polgári és katonai résztvevőknek kerékpáros
körversenyt szervezett, amelyen mind a hét kerékpáros zászlóalj részt vett. A
háromnapos dunántúli körversenyen ötfős csapatok indultak, a gyarmatiak
csapatát Heinrich István hadnagy vezetésével Nagy János és Bóra János szakaszvezetők, Viliti Pál tizedes és
Farszky László honvéd alkotta. A járőrök új gépekkel és tömlőkkel, a tisztek és
műszerészek pisztollyal, a legénység karabéllyal és negyven tölténnyel
felszerelve indultak útnak. A nehéz versenyen a jászberényi 5. kerékpáros
zászlóalj csapata mögött a gyarmatiak a második helyezést érték el.
1925. március 15-ével Debreczeny Gyulát – aki a zászlóalj
Gyarmatra érkezése óta a városban teljesített szolgálatot, és 1922 februárja
óta a parancsnoki teendőket is ellátta – Budapestre helyezték, helyette vitéz
Sallay István alezredes vette át az alakulat parancsnokságát. Így Horthy Miklós
kormányzó szeptember 6-i látogatásán már ő jelent meg a zászlóalj
képviseletében. A kormányzó a Faluszövetség 101. kiállításának megnyitójára,
illetve Madách Imre és Mikszáth Kálmán emléktáblájának leleplezésére érkezett
Gödöllőről Balassagyarmatra. Az eseményen részt vettek a Madách és a Mikszáth
család képviselői, a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy és a Petőfi
Társaság, a Madách Irodalmi Társaság képviselői, a vármegye és a város vezetői.
A kormányzó autón, a kíséretével együtt érkezett a városba. A vármegyeháza
előtt a helyőrség díszszázada állt, bal szárnyán a vármegye vitézeivel. A
vármegyeházához vezető út torkolatánál hatalmas diadalkapu állt, e körül és a
megyeháza előtt foglaltak helyet a vármegye községeinek küldöttségei, amelyek
festői látványt nyújtottak a palóc népviselet számtalan változatában. A
vármegyeháza bejáratától balra gyülekeztek a polgári előkelőségek. A
protokolláris eseményeket követően délben a vármegyeháza nagytermében háromszáz
terítékes díszebéd volt, amelyen a törvényhatósági bizottság tagjai, a megye és
a város minden társadalmi osztályának képviselői vettek részt. Ezt követően
átadták a Keviczky Hugó szobrászművész által alkotott emléktáblákat. A műmárványkeretbe
foglalt valódi márványlapok balsarkában Madách és Mikszáth bronz képmása van, a
keretek fejdísz részét pedig úgy a Madách-, mint a Mikszáth-reliefnél irodalmi
működésükből vett szimbólum ékesíti. A kormányzó az ünnepély után
Gárdonypusztára autózott gróf Majláth Géza meglátogatására. Innen visszatért
Balassagyarmatra, a vármegyeházára, ahol Sztranyavszky Sándor főispán teát
adott. A kormányzó délután hat órakor tért vissza kíséretével Gödöllőre.
A laktanyában szükség volt a zászlóalj igényeinek megfelelő
átalakításokra, ezért a M. Kir. Államépítészeti Hivatal Kincstári Építmények
Építési és Karbantartási Osztálya 1925. szeptember 23-án versenytárgyalást
tartott az alakulat számára kovácsműhely és patkoló, valamint nyitott kocsiszín
építési, illetve kibővítési munkálataira, valamint a kovácsműhely berendezési
tárgyainak munkáira. A jelzett épületekre, illetve átalakításokra valószínűleg az ekkor még nagy
létszámú málhásállat-állomány miatt volt szükség.
A zászlóalj élén gyakoriak voltak a parancsnokváltások:
1926. október elsejétől Horvay Artúr alezredes vette át a zászlóalj vezetését,
majd 1929. szeptember 15-től Weinmann Győző alezredes lett a parancsnok, aki
1932. november elsejéig töltötte be a posztot. A következő parancsnok Homoródy
Károly alezredes lett, aki nem egészen egy évig szolgált Balassagyarmaton. Távozásának
körülményeiről Koltai Jenő visszaemlé
kezéséből tudhatunk meg részleteket.Az
alakulat utolsó parancsnoka Balassagyarmaton végül Nagyszebeni Rezső alezredes
volt, akinek vezetése alatt távoztak a városból.
|
Koltai Jenő
|
A Magyar Kultúra
című lap 1926. januári számában A
felekezeti kisebbség vidéki vezető szerepben levő tagjainak kihívásai című
cikkében tiltakozott az ellen, hogy a tizennégy előadóból mindössze négyen
voltak katolikusok, a Nemzetvédelem és
erkölcstan című előadást pedig protestáns prédikátor tartotta, holott a
hallgatóság túlnyomórészt katolikus volt. A lap kifogásolta ezt az eljárást. A
panaszt az 1. vegyesdandár parancsnoksága vizsgálta ki, amely nem talált
kivetnivalót az ügyben. Ugyanakkor Sallay alezredes, amikor értesült, hogy
eljárását katolikus részről kifogásolják, haladéktalanul korrigálta azt.
Kijelentette, hogy eljárásában felekezeti szempontok nem vezették, és a
plébános nehezményezése után felkérte a katolikus papságot, hogy tartson
legalábbis ugyanannyi előadást, mint a protestáns prédikátor.
A Magyar Királyi Honvédség felső vezetése – több más
intézkedés mellett – a testületi szellem fokozása céljából 1930. március elsejétől
a honvédség csapattestei részére történelmi személyiségek neveit adományozta. A
kerékpáros zászlóaljak az alábbi elnevezéseket kapták: „Damjanich János” 1.
honvéd kerékpáros zászlóalj, Vác; „Balogh Ádám” 2. honvéd kerékpáros zászlóalj,
Hajmáskér; „Vak Bottyán” 3. honvéd kerékpáros zászlóalj, Esztergom; „Kapisztrán
János” 4. honvéd kerékpáros zászlóalj, Esztergom–Tábor; „Kiss Ernő altábornagy”
5. honvéd kerékpáros zászlóalj, Jászberény; „Gróf Leiningen-Westerburg Károly”
6. honvéd kerékpáros zászlóalj, Balassagyarmat és „Báthori István” 7. honvéd
kerékpáros zászlóalj, Salgótarján.
A sportteljesítményekről szólva külön meg kell említeni a
Nógrád megyei kötődésű Jós Miklós nevét, akit a Ludovika Akadémián 1929. augusztus 20-án avatott hadnagyok közül
osztottak be a zászlóalj állományába. A harmincas években öttusázóként
kiemelkedő sportkarriert futott be. Balassagyarmati szolgálata alatt is számos
alkal
ommal képviselte az alakulatot, öttusa, sí- és terepfutó versenyeken.
1931-ben a Honvédelmi Minisztérium hagyományteremtő
szándékkal elrendelte ún. osztálynapok tartását. A 6. kerékpáros zászlóalj
február 24-én ünnepelte saját „Leiningen-napját” az 1849-ben vívott cibakházi
ütközet emlékére, amelyben az alakulat névadója is harcolt. Így az elkövetkezőkben
sok minden történt, amely az aradi vértanú nevéhez kapcsolódott.
|
Jós Miklós 1940 körül
|
A szerzőhöz és a
„Leiningen” honvédekhez.
Jó munkát végeztél,
oly munkát, mely a katona-lelkekben hős elődeink iránt feltámadt lelkesedés,
bámulat és példájuk követésére irányuló törekvésben termi meg gyümölcseit. A
nemes hagyományok és emlékek ápolása szép katonai tulajdonság, a testület jó
szellemének talpköve. Ápold tovább is zászlóaljunk hagyományait, mint egyik
avatott gondozója a fiatal hajtásnak, mely idővel izmos, hatalmas törzzsé
erősödik.
„Leiningen” honvédek!
Leiningen-Westerburg
Károly gróf életrajzát olvassátok oly szeretettel, mint amilyennel szerzője
írta.
Merítsetek okulást
belőle, ismerjétek meg a dicső múltat, a vértanú életét, harcainak és halálának
történetét. Álljon előttetek követendő példaként a hős emléke, hogy ha majd
egykor a trombiták újból harcra hívnak, – mint közel száz éve
Leiningen-Westerburg Károly gróf tábornok, – mi is kemény szívvel és erős
lélekkel szállhassunk síkra s ha kell, tudjunk férfiasan, emelt fővel ,,egy
Leiningen bátorságával“ meghalni, bilincsekbe vert, szegény hazánk
szabadságáért: Nagy-Magyarországért!
Kelt Balassagyarmaton,
1932. február 24-én, a cibakházai csata 83. évfordulóján, zászlóaljunk
emlék-napján.
A teljes tanulmány olvasható a Madách Imre Városi Könyvtár címén megrendelhető 2017. évi Honismereti Híradóban.
