Blasinszki György kerékpáros altiszt története

Újra és újra mellbevág, hogy a két nagy világégés milyen szeszélyesen írt át sorsokat, dobált embereket Európa – vagy a világ – szegleteiből ide oda. A minapi váci levéltár-járásom során bukkantam Blasinszki György történetére (aztán persze kiegészítgettem), gondoltam, megosztom azokkal, akiket érdekel.

Blasinszki György 1912-ben Lengyelországban született (értve ez alatt az első világháború előtti határokat). Szülőfalujaként egy  Granoecz nevű települést adott meg a fellelt kérelemben., amely – személyi okmánygyűjtője szerint Stanislau (ma Ivano-Frankivszk) közelében volt (Ilyen nevű  települést a III. katonai felmérés térképein nem sikerült fellelnem). Apja Blasinszki Vazul, aki katonaként orosz fogságba esett, ahol rövidesen nyoma veszett (valószínűleg meghalt). Anyja a tomboló harcok során tüzérségi találattól halt meg, legkisebb gyermekével együtt. A két idősebb gyerekre, a másfél éves Blasinszki Györgyre és ötéves bátyjára   – neve ismeretlen –  magyar katonák találtak rá sebesülten. Gondozásba vették őket, majd valamelyik kórházvonattal Nagykárolyba kerültek. Itt a katonai kórházban, majd a laktanyában éltek egészen az összeomlásig. Ekkor a magyar katonák a közigazgatással együtt elhagyták a várost. A két kisgyermeket Bélteki Ferencné szülésznő vette gondjaiba.

Blasinszki György bátyja, feltehetően a a hadkötelezettség elől menekülve Magyarországra szökött, ahogy ez a korszakban gyakori volt (a román hadsereg nem sok jóval kecsegtette a magyar anyanyelvű legényeket). A magyar királyi honvédség 1. (váci) kerékpáros zászlóaljának 2. századához vonult be 1934. október 1-jén.

(a kép illusztráció)

Valószínűleg megtetszett neki a katonaélet, mert 12 év továbbszolgálatot vállalt, amivel együtt rövidesen a szakaszvezetői sarzsit is megkapta. Tisztesiskolát végzett, 1935.08.21-én elnyerte a   Mesterkerékpáros jelvényt, majd  1936. 10.01-10.21. között gránátos tanfolyamot végzett.  Minősítése szerint "katonás, fegyelmezett, tisztelettudó, bajtársias", kiváló minősítésű altiszt lett belőle. Ezzel egyidejűleg átkerült a 3. kerékpáros századhoz. Ennek kötelékében vett részt az ipolysági bevonulásban, majd a következő év elején alakulatával elhagyta Vácot.

Később, a hivatásos állományba kerüléshez – a korszak hivatalos előírásai szerint – felfektették Minősítvényi Táblázatát. Ebben nagyszülei ismeretlenekként szerepeltek, de – valószínűleg bemondása alapján – görög katolikus vallásúként hivatásos altiszt lehetett

1939.01.23-án a helyőrségcserével egy időben alakulatát 16. kerékpáros zászlóaljjá számozták át, pár szervezeti változással együtt. Blasinszki Görgy 1940.11.01-jével őrmesteri rendfokozatot kapott, majd egy hónappal később bekerült a hivatásos altisztek közé. Idő közben 1941. március 27-én megkapta a magyar állampolgárságot, szakaszparancsnok-helyettesi beosztásban 1941-be részt vett a délvidéki hadműveletben, majd alakulatával a keleti arcvonalra vonult el, ahol  1941.06.20.-1941.12.17. között szolgált. Hazatérést követően a zászlóaljából szervezett szegedi 2/I. harckocsizászlóalj 2. századának szolgálatvezetői és kiképzői feladatait látta el.1942.03.01-jétől Kézdivásárhelyen a 8. székely határőr zászlóalj anyagkezelő tiszthelyettese lett, majd a 3/I. harckocsizászlóalj állományába került, de szinte azonnal a jutasi „Kinizsi Pál” Honvéd Altisztképző és -nevelő Intézetbe vezényelték, amelyet 1944.08.17-én "igen jó" eredménnyel végzett el.

Update:

Ma a tablóképeim között turkálva ráakadtam Blasinszky jutasi tablójára. Nem a legjobb minőségben, de itt a fotója is:

Visszakerült alakulatához, szolgálatvezetői beosztásba (ekkor már törzsőrmesteri rendfokozatban), de a közelgő front miatt egy ismeretlen – valószínűleg rögtönzött – alakulat szakaszparancsokaként bevetették a Tószeg környéki harcokba (szervezetszerű egysége ekkor a 2. páncéloshadosztállyal valahol Szerencs környékén vonult vissza a tordai csatát követően). Blasinszki 10.10-én megsebesült, a kórházzal Németországba szállították, majd Bergenbe került, ahol 1944. végtől kezdődően a magyar páncéloscsapatok állományának nagy része (főleg kiképző- és újoncalakulatok) gyülekeztek. Itt esett angol hadifogságba 1945.04.30-án, majd 10.02-án hazaszállították.

Blasinszki György a háborút hivatásos törzsőrmesterként fejezte be. Hazatérése után Szegeden telepedett le.

A töredékes adatokból egy kiváló, megbízható katona képe bontakozik ki, akit a véletlen sodort Magyarországra, a honvédség adott neki kenyeret, cserébe ott küzdötte végig a háború frontjait, ahová a katonasors állítottta.