2015/02/10

Wass Albert katonai pályafutása



Gróf czegei Wass Albert 1908-ban született a Kolozs megyei Válaszúton főnemesi, grófi családban. Édesapja, gr. Wass Endre huszártiszt volt a marosvásárhelyi 9. honvéd huszárezrednél, részt vett az első világháború harcaiban.

Fiának, az íróként ismertté vált Wass Albertnek katonai pályafutása 1932-33-ban vette kezdetét, amikor egy év kötelező katonai szolgálatot teljesített a bukaresti 4. “Regina Maria” roşiori (lovas) ezrednél. Leszerelését követően tovább folytatta írói tevékenységét, továbbá a családi birtokon gazdálkodott.Az 1940-es második bécsi döntéssel Észak-Erdély visszatért az anyaországhoz, családja visszakapta birtokait, az író álmai megvalósulni látszottak. Wass Albertet ismeretlen időpontban átképző tanfolyamra hívták be a magyar honvédséghez, amit követően a román hadseregben kapott tartalékos tiszti kiképzését itt is elfogadták, 1943. január 1-jével tartalékos zászlóssá léptett elő.A kolozsvári IX. híradó zászlóalj állományába került, azonban ennek vélhetően pusztán adminisztratív okai voltak, soha nem szolgált híradó tisztként, vélhetően az ehhez szükséges (műszaki) alapismeretekkel sem rendelkezett. Ugyanakkor ismert dokumentumaiban mindvégig a kolozsvári alakulat szerepel állománytestként.



Első frontszolgálatára 1943-ban került sor, amikor a megszálló csapatok kötelékében – talán a kolozsvári IX. önálló huszárszázad által felállított 26. önálló huszárszázad tisztjeként – az élénk partizántevékenységéről ismert Pripjaty-mocsarak vidékén szolgált. Ugyanakkor a Tűzkereszt viselésére vonatkozó igazolványán a „M. Kir. VIII. Honvéd Hadtest Híradó Pararancsnokság” fejléc és bélyegző szerepel (valószínűleg mint harctéri magasabb parancsnoksága).

1944 januárjában – német nyelvtudására való tekintettel – kinevezték a dél-erdélyi, Brassóban állomásozó, Német-Olasz Tiszti Bizottság összekötő tisztjének. Irodája Sepsiszentgyörgyön volt, ami zavartalan körülményeket biztosított munkájához. Parancsnoka Szent-Miklósy István vezérkari őrnagy volt. Feladatköre szerint jelentenie kellett a bizottságnak a román szélsőségesek által –főleg a magyar kisebbséggel szemben- elkövetett atrocitásokat. Naponta legalább két-három embert tartóztattak le, ütlegeléseket és gyilkosságokat vizsgáltak ki. Az itt látottak mély nyomot hagytak az íróban, hiszen közvetlenül megtapasztalhatta a vissza nem tért dél-erdélyi magyarság kiszolgáltatottságát a korántsem ritka román túlkapásoknak. 1944. áprilisától Wass Veress Lajos tábornok szárnysegédjeként szolgált tovább.

1944 októberében Veress utódjának, Kovács Gyula tábornoknak lett rövid időre a segédtisztje, majd a IX. hadtest egykori vezérkari főnökének Fónagy János vezérkari ezredesnek lett adjutánsa. Innentől kezdve Wass szolgálata nagyjából az ezredes beosztásaihoz kötődött, mely a sokszor sebtében végrehajtott hadrendi átszervezések, áthelyezések függvénye volt, vagyis a 9. tábori póthadosztály törzsénél szolgált. 1944. október 17-én hagyta el csapatával Erdélyt, ahová soha többet nem térhetett vissza.

Részt vett a 9. póthadosztály harcaiban az Alföld északi részén, majd a Poroszló-Eger-Balassagyarmat útvonalon visszavonulva végül a Balatontól északra állapodtak meg. Az akkor feltöltés alatt álló póthadosztály élénken bekapcsolódott a márciusban tetőfokára hágó Balaton-felvidéki harcokba. Wasst közben 1945. január 1-jével előléptették hadnaggyá. A 9. tábori póthadosztály 1945. január 14-én 0 órától Tapolcán átvette a 20. gyaloghadosztály hadrendi számát és alakulatait, a 20. gy. ho. törzse pedig a 9. tábori póthadosztály elnevezést kapta. Február 2-ával Fónagyot a 20. gyaloghadosztály élére nevezték ki, így segédtisztként Wass is követte.

1945. márciusában Wass utasítást kapott egy Németországba tartó katonai vonatszerelvény parancsnoki teendőinek ellátására, mely lepecsételt vagonokban állami iratokat menekített a Birodalomba. Az erős orosz támadások ellenére haladtak -ugyan az utolsók között-, de el tudta hagyni Magyarországot. Április elején érkeztek meg Németországba, mikor egy Bleibach nevű kis faluban, a Bajor-erdőkben elfogyott az üzemanyaguk, a szerelvényt elhagyták és a közeli erdő elhagyott házaiba húzódtak vissza. Itt találkoztak az amerikai csapatokkal és a regensburgi hadifogolytáborba került.

Az összefoglaló alapjául Virágh Ajtony cikke szolgált, amely a Katonaújság 2011/5. számában látott napvilágot.

Megjegyzés:

Az interneten Wass Albert életével kapcsolatban számos különböző adat található. Ezekkel kapcsolatban fontosnak tartom felhívni a figyelmet a forráskritika fontosságára. Virágh Ajtony erről így írt:

„Wass Albert katonai szolgálatának rekonstruálásakor ugyanazzal a problémával szembesülhetünk, mint Somogyváry Gyulánál. Az író az emigrációban ugyanis rendkívül termékenyen dolgozta fel a háborút, főként Erdély és a székelyek sorsára vetítve, átszőve személyes élményeivel, gyakran egyes szám első személyű narrációval. Írt nyilvánvalóan személyes ihletettségű háborús novellát, memoárokat is, melyekben valós szereplők, helyszínek szerepelnek, azonban nem mentes az író szabadság által megengedett fantázia-elemektől sem. Ezeket tehát életrajzi szempontból maradéktalanul hiteles forrásokként nem kezelhetjük, még a valós részek ellenére sem. Wass interjúk, beszélgetések keretében maga is mesélt a háborús élményeiről, melyek olykor már ember feletti hősiességről adnak tanúbizonyságot. Ezeknél is élni kell némi forráskritikával, hiszen a háború óta évtizedek teltek el, de ezen élmények is feltétlenül megemlítendők.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése