A ludovikás sorozat folytatódik – az 1939. augusztus 20-án avatott évfolyam hősi halottai

Az 1939. augusztus 20-án avatott ludovikás évfolyamról szóló adatgyűjtés alapjául ezúttal egy fénymásolt lapokból álló összeállítás szolgált, amelyet Lám Béla csendőr főhadnagytól kaptam jó pár éve. Az összefűzött lapokon sorakozó adatokat az avatás 50. évfordulójára gyűjtötték össze a bajtársak 1989-ben.

Emlékkép az avatásról, Lám Béla emlékalbumából

 


Az 1939.08.20-án avatott hadnagyok közül a kutatás jelenlegi állása szerint az alábbiak haltak hősi halált:


A HM HIM hivatalos adatbázisai szerint:


Bátori Kálmán hadnagy (1917.04.30-1941.07.26.) 14. kerékpáros zászlóalj. Hősi halált halt Letkovkánál. Szemerinovkán temették el, majd a rákoskeresztúri hősi temetőbe szállították. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Berencsváry Gyula főhadnagy (1917.08.14-1942.02.28) 32/II. zászlóalj. Hősi halált halt Veszeljovka közelében. A nyezsini hősi temetőben temették el.  Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.
 

Berencsváry Gyula

Csaba Lajos csendőr főhadnagy (1918.02.20-1945.02.17) meghalt Kapuváron agyhártyagyulladás következtében

Csörgey László főhadnagy, vitéz (1917.11.08-1944.12.24)  Szent László hadosztály repülő lövész ezred I. zászlóalja nehézfegyver század. Hősi halált halt Letkésnél

Falkay György főhadnagy (1918.01.21-1944.09.29) 9. gyalogezred 2. század. Hősi halált halt Miskarovice közelében. Szolyván temették el.

Falkay György

György Béla főhadnagy (1918.06.02-1943.01.14) eredeti csapatteste a 26. határvadász zászlóalj. A 7/I. zászlóalj állományába tartozott. Síoktatóként hősi halált halt Bolgyirevka D-n.  Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Mezey Hubert hadnagy  (1918.08.01-1941.07.13.)  IX. közelfelderítő repülőszázad. Repülőhalált halt a Hajdú-Bihar megyei Kocsord községnél. Áttemették Pestszentlőrincre.

Mezey Hubert

Szentkirályi Ottó főhadnagy, vitéz (1916.08.28-1944.10.06). Hősi halált halt az 1. ejtőernyős csoport tisztjeként Volóc közelében. Holtteste az ellenség kezében maradt

Szentkirályi Ottó

Vejtey István főhadnagy (1917.12.18-1945.03.27.) meghalt Sárváron.

Szelepcsényi Ákos főhadnagy (1918.06.02-1942.05.25) IV. utász zászlóalj. Hősi halált halt Sztaraja Sarpovkán.

Zimonyi Ödön főhadnagy (1918.11.01-1945.02.07) eredeti csapatteste a 10/II. zászlóalj volt. A 25/II. zászlóaljba beosztva halt hősi halált Balatonkenesén.

Gömbös Gyula főhadnagy, nemes, jákfai (1918.10.20-1943.01.15) a 22. önálló huszár század parancsnokaként vonult a 2. hadsereggel a frontra, a VII. sízászlóalj századparacsnokaként halt hősi halált Kolbino közelében. Post mortem századossá nevezték ki.

Satzger Géza Hubert hadnagy (1917.10.07-1943.01.24.) 6. könnyű hadosztály lovasszázad.  Hősi halált Kocsatovkánál. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.
 

Géczy Endre szolgálaton kívüli főhadnagy, vitéz (1917.12.21-1943.02.02.) 13. könnyű tüzérezred. Hősi halált halt az V/2 tábori kórházban Kijevben.

Irinyi László főhadnagy (1918.12.10-1944.06.23.) 3. huszárezred árkász szakasz. Hősi halált halt Botowo-n. Lunienec-en temették el. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Kálmán Elemér I. főhadnagy (1917.07.18-1943.12.04.) 5/2. vadászrepülő század. Hősi halált halt Koroscsevonál. Holtteste az ellenség kezében maradt.  Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Kassay-Krantz Tibor főhadnagy (1918.05.02-?) 23. könnyű tüzér ezred, 5. üteg parancsnok. Eltűnt 1943. januárjában Chavowtschawat-nál

Sebestyén Béla főhadnagy, vitéz,  (1918.03.06-?) 1. ejtőernyős zászlóalj. Eltűnt 1944.11.02-án Dunaharasztinál. 

Az Attila védvonal Dunaharaszti - Soroksár közötti szakaszán, a reteszállások előtt, előretolt előörsként volt állásban v.Sebestyén Béla főhadnagy 75 mm-es ágyús szakaszával. Hősi halálára bajtársai így emlékeztek vissza:

A november 2-i éjszakai harcokban a szovjetek (4. gépesített hadtest T-34-es tankjai) igyekeztek sérült harcjárműveiket elvontatni, de áttörésre már nem volt elegendő erejük. Mindemellett a kikülönített páncéltörő szakasz állásait a szovjet előretörés lerohanta, az ott harcoló ejtőernyősök zöme hősi halált halt. Az elsőként támadó szovjet harckocsi megtévesztésül német jelzéseket viselt, így sikerült a magyar állás közelébe jutnia. Egy Kecskemét felől visszavonult német tiszt ordított, hogy ez orosz tank, de már késő volt. A főhadnagy az ágyúhoz ugrott amikor azt telitalálat érte. A többi előretörő tank pedig az üteget lerohanta, az ágyúkat eltaposták. A beásott  páncélelhárítók páncélöklei az összes tankot kilőtték, a gyalogság visszamenekült. Az állásban dúló harcok hevességére jellemző, hogy a páncéltörő szakasz parancsnoka, vitéz Sebestyén Béla ejtőernyős főhadnagy holtteste elő sem került, maradványai a közvetlen találat nyomán egyszerűen eltűntek.  (az adatért köszönet Alkay Zsoltnak).

A bajtársi emlékezet szerint  hősi halált haltak:

Rigó Zsolt főhadnagy (1918.11.02-) 19. könnyű tüzérosztály ütegparancsnok

Szakváry Károly, vitéz (1917.10.17-?)
 
Rónay Hugó (1916.12.01-?) 72/1. utász század parancsnok

Nagy Sándor II. (1917.12.15-?)

Czetz Sándor, vitéz (1918.09.13.-?)

Foris Miklós, vitéz (1918.03.04-?)



A háborút követően mártírhalált halt: 

Kiss Géza csendőr főhadnagy, kivégezték 1948.10. 24-én.

A pontosítások alapjául a már-már szokásos források szolgáltak, felsorolásuk itt olvasható.

Az 1937-ben avatott ludovikás évfolyam hősi halottai

A legutóbbi ludovikás poszt alapján ezúttal az 1937-es évfolyam hősi halottait dolgoztam fel. A források ugyanazok voltak: Vitéz és önfeláldozó magatartásért, a Magyar Királyi Csendőrség  weboldala, hadisir.hu, hadifogoly.hu, HL Kitüntetési Javaslatok, koreai háború veszteségi adatbázisa, a Vitézi Rend tagjainak névsora, Bene János-dr. Szabó Péter: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar, 1938-1945.

Kiindulásul ezúttal is a bajtársi adatgyűjtés szolgált: Éltető Gábor kerékpáros százados a kilencvenes években összefoglalta cőger, ludovikás és csapattiszt emlékeit. 


Ez az évfolyam főhadnaggyá 1940.09.01-jén, századossá 1943.05.01-jén lépett elő, a rendfokozatok ezek szerint változtak.

A HM HIM online hivatalos adatbázisaiban szerepelnek:

Balikó Lajos főhadnagy (1915.10-10-1942.08.07.) Nulladik éves hadiakadémiai hallgatóként a 4. gyalogezred törzsébe beosztva halt hősi halált Szeljavnoje közelében. Holtteste az ellenség kezén maradt. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.


Benkő Ernő százados, vitéz, nemes, illyefalvi (1915.07.02-1946.03.25.) Orosz adatok szerint fogságba esett a Vas megyei Pankasznál 1945.03.29-én, mint a magyar királyi honvéd híradó központi iskola tisztje. Meghalt az ORB 405 hadifogolytáborban. A budapesti Központi Járásbíróság 1951-ben nyilvánította holttá.

Benkő Ernő

Börzsöny László vezérkarhoz beosztott százados (1916.03.07-?). A mezőtúri Járásbíróság 1949-ben holttá nyilvánította

Fluck Dénes százados, raggambi (1915.11.25-1945.01.06.) Hősi halált halt. Esztergomban temették el.

Fraknói Miklós százados (1914.08.15-1945.09.01) A foksányi hadfogolytáborban hunyt el.

Harsányi Zénó főhadnagy (1915.07.25-?) hősi halált halt a 2. hadsereg visszavonulása alkalmával. A hivatalos adatbázis szerint halálának dátuma 1943.03.15., de valószínű, hogy korábban esett el.

Kolbay László százados (1914.07.19-?) a 23. határvadász zászlóalj századparancsnokaként szolgált. Sebesülten eltűnt 1944.09.23-án Kásva térségében.

Mészáros Sándor százados (1914.08.21-1944.07.25) 24. gyalogezred 1 segédtiszt, majd 24/II. zászlóalj parancsnok. Hősi halált halt alakulatának visszavonulása során Krasna-Delatyn térségében

Miklós Emil főhadnagy (1913.04.20-?) az 54/9. század parancsnokaként eltűnt 1943.01.17-én Nyikolajevka térségében.

Vidos Gyula százados (1914.11.17-1944.09.08.) 27/III. tábori pótzászlóalj. Hősi halált halt Dicsőszentmártonnál.  Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Rér Sándor százados (1912.11.12-1944.07.12) 24. gyalogezred III. géppuskás század parancsnok. Hősi halált halt Tlumaczyknál. Iszkaszentgyörgyön nyugszik.

Szalay Antal repülő főhadnagy (1915.01.12-1942.08.15) Nulladik éves hadiakadémiai hallgató. A 10. könnyű hadosztály parancsnokságának törzsébe beosztva halt hősi halált  Korotojak közelében. Az osztrogozsszki hősi temetőben temették el. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Szalay Antal. A kép forrása roncskutatas.hu

Vári (Váry) Antal  százados (1914.12.03-1944.12.17) VI. önálló utász zászlóalj. Hősi halált halt Komjátinál.

Vértes Vilmos százados (1915.09.23-1944.09.15.) 25. rohamtüzér osztály. Hősi halált halt Tordánál. A kolozsvári Házsongrádi temetőben nyugszik.  Halála után a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet adományozták részére.

Zokonyi Jenő főhadnagy (1916.01.21-1942.08.30.) 13/II. zászlóalj, 6. század. Hősi halált halt Scsucsjénál.

Bajtársi adatok szerint hősi halált haltak (a hivatalos veszteségi adatbázisban hősi halottként nem szerepelnek):

Lipcsey Péter huszár hadnagy Az 1937. évi nagygyakorlat alkalmával 08.12-én elszenvedett sérülései következtében két nappal később a veszprémi kórházban elhunyt. Posztumusz hadnaggyá avatták.

Némay Ferenc százados, nemes, győrszigeti (1914.06.19-?) 32/1. erődszázad parancsnok

Papp József főhadnagy (1914.04.09-?)

Szőri József százados (1914.10.25-?) 14. könnyű tüzérosztály

Szili Imre főhadnagy (1915.10.05-?) 3/2 közelfelderítő század. Bajtársi közlés szerint eltűnt 1942.06.28-án Amaszovka repülőterének körzetében, mint a 102/1. közelfelderítő század állományába beosztott megfigyelő. F-310 lajstromjelű He-46 gépének pilótája az ugyancsak eltűnt Frecska Zsigmond zászlós volt.

Velty György százados (1915.01.12-?) 110. munkás zászlóalj parancsnok

Vető Károly főhadnagy (1915.01.01-?)

Repülőhalált haltak:

Ádám Tibor főhadnagy, bözödi (1915.10.06-1939.09.11.) repülőhalált halt Székesfehérváron.

Tomm Barna repülő főhadnagy (1915.08.04-1941.11.04.) repülőhalált halt Budaörsnél az E-405 lajstromjelű SM-75 katasztrófájánál

Zsuffa György repülő hadnagy, nemes-dedinai (1915.07.14-1938.08.08.) repülőhalált halt Kalocsánál a HA-LGB lajstromjelű Bü-131 géppel.

Mártírhalált halt:

Marényi Ernő százados (1914.10.13-1957.10.31.)

Kiss Zoltán százados (1914.01.18-1952.04.10.)

Kiss Zoltán

Kitörés a gyűrűből – Ilovszkoje, 1943.

Darvas László honvéd százados visszaemlékezése az ilovszkojei kitörésre

"Nemes Zetényi Csukás Kálmán vk. alezredes úr

Hősi halála körülményeinek leírása.

1943. január 17-én a délutáni órákban érkeztem a IV. sízászlóalj töredékével Ilowskoje községbe. A község körvédelemre volt hevenyészetten berendezkedve. Igen nagy hideg volt. Éjjelezni szándékoztam, ezért rövid kérdezősködés után jelentkeztem a községben lévő erők parancsnokánál, nemes Zetényi Csukás Kálmán vk. alezredes úrnál. Jelentettem, hogy az ütközetekben és menetekben halálosan kimerült csapatomnak pihenésre van szüksége, egyébként a parancsnoksága alá helyezem magamat. Az alez. úr, aki a szintén hősi halált halt Lécz József vk. szds. kíséretében fogadott, az erőállapotot figyelembe véve elrendelte, hogy csapatomat a fürdőépületben szállásoljam el, ott a szolgálat és biztosítás megszervezése mellett éjjelezés és pihenő, szükség esetén, mint védőkörlettartalék kerül alkalmazásra. Étkeztetésről gondoskodott, engem törzsemmel együtt harcálláspontján tartott. Bér nagyon el volt foglalva, kikérdezett és tájékoztatott a helyzetről, valamint arról, hogy már Podsserednje községben nagyobb erejű orosz csapat van, így a visszavonulási út el van vágva. Még félálomban hallottam, amint a részletes felderítésre több intézkedést adott ki, és több telefonbeszélgetést is folytatott, és ezekből értesült arról, hogy már Nikolajewka-Alexejewka községbe is harckocsikkal megerősített orosz erők törtek be, és ott közelharc folyik. Ezután mélyen elaludtam. 18-án 6 h. tájban felébredve az alez. úrtól személyesen kaptam parancsot arra, hogy csapatommal, amelyet ez alkalomra megerősített, a községtől DNY-ra levő erdőben lévő orosz erők ellen, akik a körvédelmet állandóan nyugtalanították, támadást hajtva végre az erdőt tisztítsam meg, és ott a helyzetet részletesen derítsem fel. Lőszerkiegészítésről gondoskodott. 

Darvas László százados, a MÉR Lovagkeresztjével 1944-ben

 Ugyancsak intézkedett arra, hogy a többi, szükségesnek mutatkozó irányokban más csapatrészek hasonló támadásokat és felderítő vállalkozásokat hajtsanak végre. Ezek bebizonyították azt, hogy a község teljesen körül van véve és az oroszok megsemmisítő támadáshoz gyülekeznek. Feladatom sikeres bevégzése után a besötétedéskor veszteség nélkül bevonulva a községben lévő saját erőket lázas készülődésben találtam. Jelentkezésem alkalmával az alez. úr közölte velem, hogy a rendelkezésére álló erőkkel az oroszok gyűrűjéből kitörést végrehajtva Volokonnowka-ig szándékozik előretörni. Jelentettem, hogy az igen nagy hidegben, egész nap étlen-szomjan, mély hóban, dombos-erdős terepen, rendkívül nehéz viszonyok között folytatott állandó harcok a legénységemet annyira kimerítették, hogy kételkedem abban, hogy még egy ütközet után messzire el tudnánk jutni, ezért úgy döntött, hogy az áttörésnél nem oszt be az élen küzdőkhöz, hanem mint tartalékot fog alkalmazni, addig is a helyzet kialakulásakor adandó parancsáig csapatommal pihenjek. Nagyon kimerült lévén már alig tudtam a figyelmemet összpontosítani, és már félálomban hallottam, hogy több telefonbeszélgetés után az alez. úr bizonyos német csapatrészekkel való együttműködés miatt a kitörés végrehajtását másnapra halasztotta és a már megindított, de még tért nem nyert támadást leállította."

A teljes visszaemlékezés az Archivneten található. 

Ha pedig valaki más nézőpontból is látni akarja,  akkor Pálos Géza repülő százados visszaemlékezése itt olvasható.

A MÉR Lovagkeresztje (hadiszalagon a kardokkal), amelyet Darvas László az ilovszkojei kitörésnél nyújtott teljesítményéért 1943.09.02-én kapott meg.

Darvas László vitézzé avatási oklevele, amit már az emigrációban állítottak ki.

Az 1944. augusztus 20-án avatott ludovikás évfolyam hősi halottai

A közelmúltban kaptam egy példányt a Ludovika Akadémia 1944.08.20-án avatott évfolyamának történetét színesen és élvezetesen feldolgozó "Emlékek útját járva" című kiadványból. Említsük meg az ötletgazda nevét: Pénzes János hajdani hegyivadász hadnagy volt a kiadvány szellemi atyja. Köszönet neki, valamint a hatalmas adatgyűjtésben és a feldolgozásban részt vett régi ludovikásoknak.

A könyvben sorra veszik mindazokat az évfolyamtársaikat, akik esküjükhöz híven életüket adták a hazáért. Az adatgyűjtést összevetettem az elérhető adatbázisokkal ( Vitéz és önfeláldozó magatartásért, a Magyar Királyi Csendőrség  weboldala, hadisir.hu, hadifogoly.hu, HL Kitüntetési Javaslatok, koreai háború veszteségi adatbázisa, a Vitézi Rend tagjainak névsora, Bene János-dr. Szabó Péter: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar, 1938-1945

Ennek eredménye olvasható az alábbiakban:

A HM HIM online hivatalos adatbázisaiban szerepelnek

Básthy Tibor hadnagy (1924-1945.03.08)  2. felderítő zászlóalj.Hősi halált halt Csákberényben

Csernay Zoltán hegyivadász hadnagy (1920.06.01-1944.09.26) 21/1. erődszázad. Hősi halált halt Ratosnyánál

Csőke József hadnagy, vitéz (1923.08.12-1944.11.13) 13/II. zászlóalj. Hősi halált halt Soltnál

Farkas Ferenc hadnagy, vitéz, kisbarnaki (1924.10.08-1944.10.08) 1. felderítő zászlóalj könnyű harckocsi század. Hősi halált halt Csongrádnál. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adományozták részére

Herritz (Heritz) István hadnagy 21. gyalogezred pótszázad. Hősi halált halt 1944.10.19-én Devecser közelében

Kammerer Ernő hadnagy (1923.07.25-1945.01.10) 2. huszárezred. Hősi halált halt Budapesten a Vas utcai 25. számú tábori kórházban

Káplány Gábor hadnagy, vitéz (1921-1945.01.11) 6. gépkocsizó lövész zászlóalj. Hősi halált halt Szombathelyen

Keresztes Ákos hadnagy (1923-1944.09.28) 1. póthuszárezred IV/6. lovasszázad. Hősi halált halt Mezőhegyesnél. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adományozták részére

László András hadnagy, vitéz (1923.01.11-1945.02.01) 2. felderítő zászlóalj. Hősi halált halt Pápán

Lázár István Péter hadnagy (1924.12.18-1945.01.30) 4/I. huszárosztály. Hősi halált halt Vérteskozmánál

Magay László hadnagy, vitéz, nemes, szentgyörgyvölgyi (Kaposvár, 1924-Pálosbaracka, 1944.09.18.) 11. tábori pótgyalogezred. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adományozták részére

Magyarósi Gyula hadnagy, vitéz (1923.01.08-1945.01.28.). 63. határvadász portyázó osztály. Hősi halált halt  Reimlingen bei Nördlingenben (Németország)

Németh József hadnagy (1922.12.16-1944.11.06) 22/I. tábori pótzászlóalj. Hősi halált halt Bájnál (ma Taktabáj).

Párkányi Lajos légvédelmi tüzér hadnagy (1923-1944.12.04.) Hősi halált halt Igalnál.

Pethő László hadnagy (1923.02.05-1944.12.20.), hősi halált halt a 2. páncélos hadosztály utász zászlóaljának tisztjeként Kemencénél.

Radoychich Endre csendőr hadnagy. 20. felderítő osztály 12. tábori csendőrszázad szakaszparancsnok. .Hősi halált halt 1945.02.01. Budapest, I. kerület, Kapisztrán tér

Raszter János tüzér hadnagy (1923.07.11-1945.01.30) 2. közepes aknavető tüzérosztály első tiszt. Hősi halált halt Enying mellett a Leshegyen

Sashalmy Rudolf tüzér hadnagy, vitéz (1923.07.08-1944.12.20) 84. közepes tüzérosztály 3. üteg. Hősi halált halt Székesfehérváron

Simon Károly hadnagy, vitéz, (1923.01.15-1944.15.05) 13. gyalogezred 6. század. Hősi halált halt Dunaföldvárnál.

Stromszky Oszkár hegyivadász hadnagy (1922.10.04-1944.09.24) 21/2. erődszázad. Hősi halált halt Ratosnyánál

Szabó Gyula légvédelmi tüzér hadnagy (1923.08.15-1945.03.26) hősi halált halt Lovászpatonánál

Szábel Rudolf  légvédelmi tüzér hadnagy (1923.03.30-1948.04.04) 102. légvédelmi tüzérosztály. Meghalt a sebastopoli hadifogolytáborban.

Széchenyi Mihály hadnagy, vitéz, gróf, sárvár- és felsővidéki (1924.05.25-1944.09.28., más adat szerint 1944.10.27) 1. póthuszárezred III. osztály. Hősi halált halt halt (Bene-Szabó, illetve "Emlékek útját járva") Szentmártonnál (Arad mellett), más adat szerint  (a HM nyilvántartásai szerint) Tiszadorogmánál

Tátrai Vilmos hadnagy (1920-1944.11.19.) 63. határvadász portyázó osztály. Hősi halált halt Balsánál

Zsedényi Előd tüzér hadnagy, vitéz (1924-1944.12.11.) 23. tábori tüzérosztály. Hősi halált halt Szentgotthárdnál.

Az "Emlékek útját járva" c. kiadványban hősi halottként szerepelnek, illetve egyéb bajtársi közlés alapján

Horvay Attila csendőr hadnagy. Galántai csendőr karhatalmi zászlóalj, harckocsiszázad, kisharckocsiszakasz-parancsnok. Hősi halált halt Budapesten.

Forgó Gyula csendőr hadnagy, ungvári csendőr tanzászlóalj. Hősi halált halt Szolyva közelében 1944. októberében (közelebbi adat nem ismert)

Turcsányi Sándor hegyivadász hadnagy (feltehetően szovjet hadifogságban hunyt el)

Pósfay László hadnagy. 36. gyalogezred nehéz páncéltörő ágyús század szakaszparancsnok. Hősi halált halt 1944. szeptemberének második felében Nagyvárad közelében. Az évfolyam első hősi halottja

Szakáts Zoltán hadnagy. Hősi halált halt Grosskirschbaum (Ausztria), 1945. február

Agócsy Endre hadnagy

Böszörményi Géza hegyivadász hadnagy

Runyay Károly hadnagy (1923-?)  23. határvadász zászlóalj 1. század szakaszparancsnok

Oltványi (Faller) Tibor hadnagy (1923-?) 54. gyalogezred 4. század

Jármy Attila

Jármy Attila  hadnagy, nemes, jármi és szolnoki (1923.09.10-1944.09.22., más adat szerint 23) 1. póthuszárezred. Hősi halált halt ("Emlékek útját járva") Szentmártonnál (Arad mellett), más adat szerint Szentmártonkáta (Bene-Szabó)

Heczkó Vilmos hadnagy, Szent László hadosztály felderítő osztály. Hősi halált halt 1944.12.22-én

Ignáczy Dezső hadnagy (1923-?) 7. rohamtüzér osztály. Eltűnt a Várból való kitörés során

Hernády Miklós (1922-?) 1/II. harckocsizászlóalj. Eltűnt a Várból való kitörés során

Nagy János tüzér hadnagy, vitéz. Hősi halált halt 1945. elején Sárvár környékén

Mártírhalált halt

Garamvölgyi Tivadar hadnagy (1922-1950) koncepciós perben kivégezték


Egyéb

Szentfülöpi Zoltán hegyivadász hadnagy (1923.08.17-1952.09.22.) Az US ARMY 9. gyalogezred 2. zászlóalj "E" századának tagjaként halt hősi halált a koreai háborúban

Szomjas Gusztáv hadnagy (1923.12.22-1945.09.30) a háborút követően a 18. gyalogezredben szolgált. Szovjet gépkocsi gázolta halálra, a székesfehérvári kórházban hunyt el.

Legyen nekik könnyű a föld... "A hazáért mindhalálig"


A hősi halottakon túl ide illik még a szintén 1944-ben avatott 4. huszárezredbeli  Marjay Tamás huszár hadnagy hőstette:

„Kivonat az 52. sz. hu. ho. pcs.-ból. 1945. március 1.

Marjai Tamás 4. huszárezred állományába tartozó hivatásos hadnagy fegyverténye

1945. évi január hó 20-30 között a Vértes-hegység visszafoglalásáért vívott harcokban bátorságával messze kimagasló módon kitűnt. A Kőhányás-puszta elleni támadásnál a legsúlyosabb ellenséges tüzérségi és gyalogsági nehézfegyverek összefogott gyilkos tüzében, mint szakaszparancsnok, szakasza élén sorozatosan megrohamozta a mélységben elhelyezkedett ellenséges támpontokat, míg áttörte az ellenség védelmi övét. Személyes példája magával ragadta szakaszát, sőt a mellette küzdő egységet is.

A Nagybükk elleni rohamnál egymaga két ellenséges nehézfegyverrel megerősített támpontot semmisített meg kézigránáttal, majd rátapadva a lendületes rohamtól megrendült ellenségre makacsul üldözte azt, úgyhogy az ellenség nehézfegyvereit hátrahagyva, rendezetlenül kényszerült visszavonulni. Szakasza elsőként ért fel a Kotló-hegyre, miközben négy, nehézfegyverrel megerősített támpontot küzdött le.

A Kotló-hegyen az ellenség bekerítette a 4/1. huszár osztályt. Marjai hadnagy két napon át, lőszerutánpótlás nélkül, étlen, szomjan, dermesztő hidegben és hóviharban rendületlenül kitartott szakaszával, és egymás után közelharcban verte vissza a nyomasztó túlerő meg-megújuló támadásait. A gyűrűből való kitörési parancsra szakasza élére állt és elkeseredett közelharcban áttörte a két nap folyamán kiépített orosz védelmi övet. Közben szilánkos combcsontlövéssel megsebesült, és az orosz védőállás mögött fekve maradt. A dermesztő hidegben keze-lába lefagyott. Ilyen állapotban, öt napon át étlen, szomjan, a nagy vérveszteségtől teljesen elgyengülten, hófúvásban, méteres hóban, hegyről-hegyre csúszott-kúszott marjai hadnagy az orosz védőállásokon át, amíg saját csapataihoz visszatért.

A fagyás következményeként majdnem összes ujjainak ízét, és mindkét lábát térden alul csonkolni kellett. Marjay hdgy. az orosz védőálláson át, míg saját csapataihoz visszatér. A fagyás következményeként, majdnem összes ujjainak ízét csonkolni kellett. Marjay Tamás hdgy. a hőslelkű, mindenáron győzni akaró, meg nem alkuvó magyar honvéd huszártiszt példáját testesítette meg. Javasolt kitűntetés Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érem. Marjay Tamás ht. hdgy. messze kimagasló fegyverténye legyen követendő példa minden magyar huszár előtt.

E parancsomat az alárendelt alakulatok tisztjei és legénysége előtt ki kell hirdetni.

Schell Zoltán ezredes s.k."

Forrás