A közelmúltban egy netes kutatásom során futottam bele a Hosszu Zoltánnal foglalkozó Wikipédia-szócikkbe. Itt halálával kapcsolatban olyan információ szerepel, ami nem felel meg a valóságnak. Ezt pontosítandó összefoglalom, mit is találtam a témáról.
Hosszu színészi pályafutásával nem foglalkozom részletekbe menően, de a rend kedvéért álljanak itt életrajzi adatai: a Sepsiszentgyörgy közelében fekvő Kálnokon született 1897.10.14-én. 1926-tól a Nemzeti Színház tagja volt. Leghíresebb szerepe Dani bá', a figurát tartják a székely ember első hiteles színpadi megjelenítésének. 1931-ben feleségül vette Eszenyi Olga színésznőt (házasságon kívüli kapcsolatából született Gera Zoltán), ennek még jelentősége lesz a későbbiekben. Érdekességképpen: Hosszu Zoltán, Eszenyi Olga és Gera Zoltán egyaránt szerepelt az "És a vakok látnak" című filmben. Eszenyi Olgával kötött házasságából 1941.06.06-án született ifjabb Hosszu Zoltán.
Hosszu Zoltán halálával kapcsolatosan autentikus internetes adattal még nem találkoztam, az említett Wiki-szócikken kívül. Ugyanakkor a közelmúltban akadt a kezembe két kiváló memoár, amelyeknek több szempontból is érdemes elfogadni állításait. Egyrészt szerzője kiváló memóriával rendelkezik, írásának állításai a hadtörténet ismert tényeivel egybevágnak. Másrészt a szerző katonailag képzett, Hadiakadémiát végzett vezérkari tisztként teljesített szolgálatot, az általa átélteket katonai szempontból (is) hitelesen dokumentálta. Harmadrészt családi érintettsége folytán első kézből szármanak információi: Eszenyi László nővere volt Hosszu Zoltán felesége, Olga.
A két kötet:
Tartalmuk ismertetése meghalajdja jelen bejegyzés kereteit, de annyit megjegyeznék, hogy szívből ajánlhatom a korszak és a téma iránt érdeklődőknek.
Összefoglalva a Hosszu Zoltánra vonatkozó ismereteket, Eszenyi 1944. október 20. körül a fővárosba érkezett, ahol találkozott nővérével. Eszenyi Olga öccse segítségét kérte abban, hogy a család kimenekülhessen a fővárosbó. Székely János vezérkari alezredes elintézte, hogy Hosszu Zoltán katonai behívót kapjon az akkor szerveződő "Szálasi-röppentyűs" (valószínűleg a "Damjanich János" tábori röppentyűs osztály) osztaghoz, amelynek részeit az elkészülő vetők legyártásának ütemében vetették harcba a főváros környékén, de a kiképzés alatt álló legénységet először a Szigetközbe, onnan pedig Németországba szállították, ahol Chemnitz környékén helyezték el őket. Itt kiképzést folytattak, majd az amerikai és szovjet csapatok egyidejű közeledtére a fokozódó káoszban valószínűleg német alárendeltségben gyalogságként vetették be őket. Hosszu Zoltán ekkor tűnt el. Nem tsztázható, hogy először amerikai fogságba esett, akik átadták az oroszoknak, vagy rögtön orosz kézre került. Az sem zárható ki, hogy Hosszut, mint kiképzetlen túlkorost, már Németországban áthelyezték az ugyancsak Chemnitzben állomásozó 85. újonckiképző ezredhez.
A Németországban maradt család 1945. nyarán kapott hírt Hosszu Zoltánról: Nagymaroson sikerült neki üzenetet kijuttatni a kelet felé tartó hadifogoly-vonatból. Ebben kéri a megtalálót, hogy értesítse családját. További hír már nem érkezett felőle. Tehát az biztos, hogy 1945. nyarán még életben volt, mint hadifogoly, de valószínűleg nem sokkal utána elhunyt.Talán a foksányi, földvári vagy temesvári elosztótáborig még eljuthatott, de az is lehet, hogy a vonatút közben halt meg valahol.
 |
| Ifjabb Hosszu Zoltán 1959-ben |
Hosszu Zoltán halálával kapcsolatosan autentikus internetes adattal még nem találkoztam, az említett Wiki-szócikken kívül. Ugyanakkor a közelmúltban akadt a kezembe két kiváló memoár, amelyeknek több szempontból is érdemes elfogadni állításait. Egyrészt szerzője kiváló memóriával rendelkezik, írásának állításai a hadtörténet ismert tényeivel egybevágnak. Másrészt a szerző katonailag képzett, Hadiakadémiát végzett vezérkari tisztként teljesített szolgálatot, az általa átélteket katonai szempontból (is) hitelesen dokumentálta. Harmadrészt családi érintettsége folytán első kézből szármanak információi: Eszenyi László nővere volt Hosszu Zoltán felesége, Olga.
A két kötet:
Tartalmuk ismertetése meghalajdja jelen bejegyzés kereteit, de annyit megjegyeznék, hogy szívből ajánlhatom a korszak és a téma iránt érdeklődőknek.
Összefoglalva a Hosszu Zoltánra vonatkozó ismereteket, Eszenyi 1944. október 20. körül a fővárosba érkezett, ahol találkozott nővérével. Eszenyi Olga öccse segítségét kérte abban, hogy a család kimenekülhessen a fővárosbó. Székely János vezérkari alezredes elintézte, hogy Hosszu Zoltán katonai behívót kapjon az akkor szerveződő "Szálasi-röppentyűs" (valószínűleg a "Damjanich János" tábori röppentyűs osztály) osztaghoz, amelynek részeit az elkészülő vetők legyártásának ütemében vetették harcba a főváros környékén, de a kiképzés alatt álló legénységet először a Szigetközbe, onnan pedig Németországba szállították, ahol Chemnitz környékén helyezték el őket. Itt kiképzést folytattak, majd az amerikai és szovjet csapatok egyidejű közeledtére a fokozódó káoszban valószínűleg német alárendeltségben gyalogságként vetették be őket. Hosszu Zoltán ekkor tűnt el. Nem tsztázható, hogy először amerikai fogságba esett, akik átadták az oroszoknak, vagy rögtön orosz kézre került. Az sem zárható ki, hogy Hosszut, mint kiképzetlen túlkorost, már Németországban áthelyezték az ugyancsak Chemnitzben állomásozó 85. újonckiképző ezredhez.
A Németországban maradt család 1945. nyarán kapott hírt Hosszu Zoltánról: Nagymaroson sikerült neki üzenetet kijuttatni a kelet felé tartó hadifogoly-vonatból. Ebben kéri a megtalálót, hogy értesítse családját. További hír már nem érkezett felőle. Tehát az biztos, hogy 1945. nyarán még életben volt, mint hadifogoly, de valószínűleg nem sokkal utána elhunyt.Talán a foksányi, földvári vagy temesvári elosztótáborig még eljuthatott, de az is lehet, hogy a vonatút közben halt meg valahol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése