"A királypuccsot,
valamint az erőviszonyok végleges rendeződését követően a két említett
kerékpáros zászlóalj – a honvédség egyéb alakulataihoz hasonlóan – köztük– visszatért
béketevékenységükhöz. Ez elsősorban kiképzést jelentett, azonban 1932-ig, míg
ismét be nem vezették az általános hadkötelezettséget, a zsoldos legénység nem
volt ráutalva a folyamatos sulykolásra, jószerivel gyakorlottabbak voltak a
fiatal tiszteknél. Így a katonák viszonylag sok szabadidővel rendelkeztek. Ez
lehetővé tette azt, hogy sokrétű egyéb tevékenységet fejtsenek ki, részt
vegyenek a város sport- és kulturális életében. A katonai vezetés intenzív
támogatásával gyakran rendeztek versenyeket, elsősorban olyan sportágakban,
amelyek kapcsolódtak a katonaélethez. Rendszeresen részt vettek a honvédség
által rendezett versenyeken is, több alkalommal ők maguk voltak a rendezők. A
versenyekről a helyi sajtó rendszerint tudósított is. Ilyen volt 1923.
júliusában, mikor az alábbi szövegű cikk jelent meg az Esztergom c. hetilapban:
A lap július 16-án az alábbi beszámolót közölte az eseményről:
„Sportlövészet a táborban. Szombat
délután Esztergomból szépszámú közönség rándult ki a táborban lévő elemi
lőtérre, ahol a 3. kerékpáros zászlóalj tisztikarának rendezése mellett
sportlövészettel kapcsolatos jótékony célú nyári mulatságokat tartottak. A
céllövészet, amelynek kilenc válfaja szórakoztatta a fegyverhez értőket, nagy
érdeklődés és élénk részvétel mellett folyt le. A kedélyes hangulatot nagyban
emelte a dorogi bányászzenekar szebbnél-szebb darabok előadásával, a verseny
befejezése után pedig a turista dalárda énekelt el több szép énekszámot a
közönség lelkes tapsaitól követve. A versenyt tánc zárta le.”
Persze, a sporteseményeken részt vett a „tábori”,
vagyis a városon kívül található valamikori
hadifogolytábor épületeit elfoglaló 4. kerékpáros zászlóalj is. 1929.
októberében a „Névtelen Hősök III. stafétája” verseny katonák
kategóriájában a 4. kerékpáros zászlóalj az I. és III. helyet szerezte meg, míg
a 3. kerékpáros zászlóalj a II. helyezést érte el.
Talán kissé furcsának tűnhet, de rendeztek versenyt
más számokban is. 1922 februárjában például:
„F. hó
15-én d. u. 5 órakor lezajlottak a 3. honvéd kerékpáros zászlóalj ezidei
szuronyvívó versenyének minősítő küzdelmei. Az igen szép számú nézőközönség
előtt 24 vívónak küzdelme után a 6 legtöbb pontot elért vívó jutott be a
döntőbe mely 19-én d. u. 5 órakor lesz a laktanya vívótermében.”
Persze a sportversenyek nem csupán a szórakozás
céljait szolgálták. Jól mutatja ezt az alábbi hír 1923 októberéből:
„Katonai
távgyaloglóverseny. A 3. kerékpáros zászlóalj f. hó 13.-án rendezte meg az
évi távgyaloglóversenyét az Angol-Magyar Bank „Sparta” sportfejlesztő
részvénytársaságának vándordíjáért, 10 kilométeres terepen teljes katonai
felszereléssel. A győztes a 2. kerékpáros század lett, mely szakasz a 10
kilométeres utat zárt rendben teljes létszámával 78 perc alatt tette meg s ezen
győzelmével immár másodízben nyerte meg az értékes vándordíjat. 1921.-ben az 1.
kerékpáros század, 1922.-ben a 2. kerékpáros század.”
A teljes felszereléssel, zárt rendben megtett táv
mai szemmel nézve is impozáns.
És gyakran előfordult, hogy a honvédség egyéb
alakulataival kellet összemérni képességeiket:
„A hadsereg
kerékpáros csapatversenyt 25-én, kedden tartották Esztergomtábor környékén. A
rendkívül nagy követelményű versenyben hét szakasz indult, minden szakasz, amelyet
tiszt vezetett, 47 teljesen harcszerűen fölszerelt kerékpárosból állott. A
szakaszok golyószórókon kívül még nehézgéppuskákat is vittek magukkal. A verseny
útvonala 80 kilométer
volt, amelynek végén harcszerű lőfeladatot kellett a szakaszoknak megoldaniuk. A csapatversenyt az esztergomtábori 4.
kerékpáros zászlóalj nyerte meg a budapesti 6. kerékpáros zászlóalj, illetve a
jászberényi 5. kerékpáros zászlóalj szakaszai előtt.”
Az érdeklődők a teljes cikket a Hídlapban olvashatják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése