A
történelmi Magyarországnak ezt az észak-keleti szegletét a Tisza és az Ung folyók völgye fogja közre, a Kárpátok gerincén futó
valamikori államhatárral. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés a
frissen alakult csehszlovák államhoz csatolta, annak keretein belül önálló
közigazgatási egységet alkotott. Az 1938. november 2-án meghozott első bécsi
döntés értelmében Magyarország visszakapta a Felvidék magyarlakta területeinek
nagy részét. Kárpátalja nyugati része, amelyet
túlnyomó részt magyarok laktak (Munkács, Ungvár és Beregszász környéke) ekkor
visszatért az anyaországhoz. A fennmaradó területeken a ruszin Volosin kormányzó vette át a vezetést, és mindent megtett
egy önálló Kárpátalja megteremtéséért. A magyar kormány
tárgyalásokba bocsátkozott vele, de ezek elhúzódtak, mert Volosin Hitler jóváhagyását igyekezett megszerezni
önállósulási törekvéseihez.
Az egyre
gyakoribb határvillongásokra való hivatkozással a magyar vezetés elérkezettnek
látta az időt, hogy az „ezeréves határok” elérésével újra megteremtsék a
magyar-lengyel közös határt. Ezért a csehszlovák állam teljes szétesését
követően az előzetesen készenlétbe helyezett magyar csapatok megindultak
Kárpátalja birtokba vételére.
A
hadműveletet megelőzően már folytak harcok az először visszakerült kárpátaljai
területeken. Szlovák részről 1938 december 28-án Nagyszaláncnál, 1939, január 6-án Munkácsnál, január 8-án Nagygejőcnél történtek kisebb fegyveres támadások1.
Ezeket a magyar haderő helyszínen tartózkodó egységei visszavetették. 1939.
március 13-án a magyar fél részéről történt rajtaütés, melynek során a 3.
huszárezred a Munkácsot Beregszásszal összekötő folyosó kibővítését oldotta meg
sikerrel.
1939. március
15-én a Magyar Királyi Honvédség gyorscsapatai benyomultak Kárpátaljára. A
támadást irányító magasabb parancsnokság az előző naptól
Kárpát-csoportparancsnokságnak nevezett VIII. hadtestparancsnokság volt.
Alárendeltségében harcolt az 1. és a 2. lovasdandár, a 2. gépkocsizó dandár és
az ungvári 24. gyalogezred, illetve a hadtest területén állomásozó kerékpáros
és határvadász alakulatok. Az előrenyomulás során csatlakoztak
hozzájuk a március 13-án mozgósított és a Dunántúlról átirányított 8., 9., és 11. gyalogdandárbeli alakulatok. A 2. lovasdandár vitéz lófő dálnoki Miklós Béla lovassági tábornok parancsnoksága alatt állt, állományát egyebek mellett az 1. huszárezred, a 2.
huszárezred, a 15 .és a 16 .kerékpáros zászlóaljak alkották. Az elfoglalt
területen jelentősebb ellenállást csak a Szics-gárdának
nevezett szabadcsapatok tanúsítottak, ezek ellenállását azonban hamar letörték.
A magyar csapatok az Ung folyó biztosításának címén
és a természetes határ kialakításának reményében március 23-án benyomultak
az alakulóban levő Szlovákia területére is. Az Oszlányi
Kornél alezredes parancsnoksága alatt álló kiskunhalasi illetőségű magyar királyi "Balogh Ádám" 15. honvéd kerékpáros zászlóalj ekkor esett át a tűzkeresztségen.
A halasi kerékpárosok tisztikara 1938 novemberében |
A nemrégiben (1939.01.23-án) hadrendi számot cserélt alakulat március
20-án vasúti szállítással békehelyőrségéből Vásárosnamény
állomásra vonult. Itt kirakodtak, és kerékpáron vonultak Záhonyba. Innen
Munkácsra csoportosultak, majd március 22-én este a zászlóalj
kisharckocsi-szakasza és gépvontatású ütege már Ungtarnócon tért pihenőre. Oszlányi
alezredes is terepszemlét tartott.. A zászlóaljjal egy
harccsoportot alkotó 1. huszárezred – 15 óra alatt 100 km-et
megtéve – szintén elérte kitűzött állásait. Ezt, és a dandár többi alakulatának
teljesítményét a Kárpát-csoport parancsnoksága külön parancsban ismerte el.3 Március 23-án hajnalban a
lovasdandár többi alakulata is beérkezett, és menetből birtokba vette a felső
vezetés által kijelölt területet. A zászlóalj többi része is befutott. Hajnalban.
felderítő járőröket bocsátottak ki, amelyek kerékpáros
rajokból, illetve rajonként egy Ansaldo kisharckocsiból álltak.4 Elfoglalták Alsóhalas községet, az Ung folyón átkelve egy szakasz Mosonyi
György törzsőrmester parancsnoksága alatt birtokába vette Lakárdot
és Bezőt.
A zászlóaljparancsnok személyesen is példát mutatva bátorságból törzse élén személyesen nyomult be Zahar községbe5. Az Ung folyón Lakárdnál hadihidat vertek a gyors átkelés biztosítására. A birtokba vett falvakban a helyben állomásozó csendőrséget azonnal lefegyverezték. A 15. kerékpáros zászlóalj a Halas patak vonalában vett fel védelmi állást, az állás egyik végpontja Alsóhalas község, a másik Prépostsági-tanya volt.
Mosonyi György egy későbbi (kb. 1948-as) felvételen, ekkor már századosi rendfokozatban. |
A zászlóaljparancsnok személyesen is példát mutatva bátorságból törzse élén személyesen nyomult be Zahar községbe5. Az Ung folyón Lakárdnál hadihidat vertek a gyors átkelés biztosítására. A birtokba vett falvakban a helyben állomásozó csendőrséget azonnal lefegyverezték. A 15. kerékpáros zászlóalj a Halas patak vonalában vett fel védelmi állást, az állás egyik végpontja Alsóhalas község, a másik Prépostsági-tanya volt.
A német és a szlovák vezetés tiltakozásának
hatására másnap a Kárpát-csoport parancsnoksága leállította az
előrenyomulást. A magyar arcvonal északi szárnyán, a 2. gépkocsizó
dandár körletében a szlovák erők megkíséreltek az előrenyomulást, a zászlóalj
arcvonalszakaszán inkább csak járőrharcok folytak. Szlovák részről elsősorban a
légierő Avia és Letov
típusú gépei aktivizálódtak. A légiharcok során
március 24-én egy vadászrepülőgép a zászlóalj által elfoglalt Alsóhalas község
mellett zuhant le6. A szárazföldi harcok során a Hlinka-gárdisták
mellett a még szervezetlen szlovák hadsereg alakulatai vették fel a harcot a
honvédcsapatokkal. A zászlóalj egészen március 30-ig folyamatosan megújuló
harcokat vívott a sokszor túlerőben támadó ellenséggel szemben. Említést
érdemelnek a Bunkóc község környékén március 28-án
vívott összecsapás. Ebben személyesen vett részt vitéz Oszlányi
Kornél alezredes is, ahol bátorságával mutatott példát alárendeltjeinek. A
zászlóalj első hősi halottja is ebben az összecsapásban vesztette életét: Zilah István karpaszományos tizedes, rajparancsnok tábori
őrsét hajnal 3-kor túlnyomó erejű ellenséges támadás Felsőrőcse
irányából. Az ellenség részeivel megkísérelte a tábori örsöt
bekeríteni, ám a helyszínre érkező Jakab Márton t. hdgy.
katonáival megakadályozta ezt.7 A küzdelem
során Zilah tizedes kitűnt személyes példaadásával,
és halálos sérülést szenvedett. Halála után a Nagy Ezüst Vitézségi Érmet ítélték oda számára.
Az alakulat másik hősi halottja Kovács I. Sándor kerékpáros lövész volt, aki március 24-én tábori őrs szolgálat ellátása közben elszenvedett súlyos sebesülésébe öt nappal később belehalt.8.
(részben e rövid írás nyomán jöttem rá, hogy az 1941. előtti időszakból a hősi halált halt katonákat feltüntető adatbázis nagyon hiányos. Ezért összállítottam egy kereshető listát: A kárpátaljai harcok során hősi halált halt magyar katonák adatbázisa).
Nagy Ezüst Vitézségi Érem két oldala. A kép forrása, köszönet a készítő Derecskei Gábornak |
Az alakulat másik hősi halottja Kovács I. Sándor kerékpáros lövész volt, aki március 24-én tábori őrs szolgálat ellátása közben elszenvedett súlyos sebesülésébe öt nappal később belehalt.8.
(részben e rövid írás nyomán jöttem rá, hogy az 1941. előtti időszakból a hősi halált halt katonákat feltüntető adatbázis nagyon hiányos. Ezért összállítottam egy kereshető listát: A kárpátaljai harcok során hősi halált halt magyar katonák adatbázisa).
A 15. kerékpáros zászlóaljat március 29-én a 2/II.
huszárosztály váltotta le, mert a tavaszi esőzések mocsárrá változtatták a Halas
patak völgyét, lehetetlenné téve a mozgást a kerékpárok számára. Március 30-án
a Kárpát-csoport parancsnoksága a 2. lovasdandárt felváltotta,9
helyüket határőr alakulatok vették át.. A zászlóalj
kerékpáron útra kelt békehelyőrsége, Kiskunhalas felé, így ért véget számára a
háború első számottevő küzdelmet hozó bevetése.10
Azt a területet, ahol az alakulat harcolt, a
határmegállapító bizottság döntése szerint később vissza kellett adni az
újonnan alakult szlovák államnak.11 A
szlovák és a magyar kormány között kötött megállapodás eredményeképpen a magyar
csapatok az Ung folyóig, illetve a Kárpátok gerincéig
szállhatták meg Kárpátalját, ezzel természetes határt teremtve
Lengyelországgal. Ezen a határszakaszon egy fél évvel később lengyel menekültek
ezrei menekülhettek meg a két irányból támadó hadigépezetek szorításából.
Jegyzetek:
2
Bús János-Szabó Péter: Béke
poraikra…II (Bp., 2001), 103.o.
3
2. lovasdandár vezérkari osztály: A 2.lovasdandár
működése Kárpátalján Magyar Katonai Szemle, Bp., 1939.,3.szám, 4.o.
4
Haypál Bertalan kerékpáros
hadnagy visszaemlékezése. Kézirat, másolata a szerző birtokában), 17.o.
5
HM HL Kitüntetési javaslatok. 1. doboz
6
Pataky-Rozsos-Sárhidai: Légi
háború Magyarország felett(Bp.1992),22.o.
7
A 2.lovasdandár…..15.o.
8
HM HL KIT.
9
A 2.lovasdandár….16.o.
10
Haypál: 18.o.
11
A 2.lovasdandár… 16.o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése