Kölcsei Kende Péter tüzér százados családjának sorsa hű lenyomata a huszadik századi magyar valóságnak. Sokféle társadalmi réteg, sokféle nemzetiség, sokféle sors, mindez a történelem által könyörtelenül befolyásolva. Figyelmesen olvasva és lehántva róla azokat a rétegeket, amit a kényszerűség rakott rá, talán rájövünk, milyen nehéz is lehetett lavírozni abban a korban. Kende Péter százados pályája szorosan összefonódik a kiskunhalasi kerékpárosok történetével.
 |
| 37M Hansa Lloyd tüzérségi vontató, a kerékpáros ütegek járműve (a kép illusztráció) |
Életleírásából egy rövid részlet:
"....Valami egészen különös levegő
fogadott bennünket a visszacsatolt területeken. Más emberek, egészen más
gondolkodású magyarokat találtunk. A polgári demokrácia szelleme volt ez a
nekünk különös valami. És nagyon jól éreztem magam ebben a friss levegőben. A
mai napig legszebb emlékeim közé tartozik a megismerkedés ezzel az új
szellemmel. Komáromban a III. sz. erődben helyeztek el bennünket. Mellettünk
volt a lengyel hadifogolytábor, ahol azokat a lengyel tiszteket gyűjtötték
össze, akik a német megszállás elől Magyarországra menekültek. Igen értékes
emberekkel ismerkedtünk itt meg. Láthattuk az izzó gyűlöletet, mely a
betolakodó németek ellen izzott a lengyelek szívében, s rám ez különösen nagy
hatással volt. A felvidéki bevonulás emlékére alapított Felvidéki Emlékérmet
itt kaptam meg.
1939. október 1-ig voltam
Komáromban. Innen áthelyeztek Kiskunhalasra, a 15. kp. zlj. üteghez gk.
tisztnek. Perczel János őrgy. üpk. és Dudás Vilmos hdp. őrmesterrel kezdtünk az
üteg megszervezéséhez és felállításához. A tartalékos legénység és a tisztek is
egy darabig bent voltak. Itt is, mint Székesfehérváron, egy nagy parasztházba
zsúfolták be a legénységet, míg pár hónap múlva a laktanyában a mi épületünk el
nem készült.
A kerékpárosoknál igen jó bajtársi
szellem uralkodott, ami kedvező hatással volt a mi életünkre is. Csak a zlj.
pk-kal: Oszlányi Kornél alez-sel nem voltunk kibékülve. Cezaromániás
hajlamaival sok keserves percet nekünk. Őbenne láttuk a prototypusát a
kitüntetéshajhászónak. Csak együttlétünk alatt három Signum Laudist ismertetett
el, s később mindenki által ismerten még a Mária Terézia-rendet is kiharcolta
magának. Talán legjobban Mindszentivel tudnám összehasonlítani a két jellemet.
Mindszentit is ismertem Zalaegerszegről és képzettársítás útján a két ember
egyforma módra jelenik meg előttem, ha a múltba visszagondolok.
Oszlányi alez. helyére Istvánffy
alez. került, aki egészen más ember volt, ellenkezője Oszlányinak. Még Oszlányi
alez. parancsnoksága alatt jelent meg a zsidótörvény, amelynek kapcsán
okmányokkal kellett származásunkat igazolni. Igen nehéz helyzetben voltam.
Anyai nagyszüleim, anyám kikeresztelkedet zsidók voltak, a származási
igazolásomban is szerepelt ez a tény. A törvény alapján nem voltam zsidónak
tekintendő, de anyakönyvi lapomon és egyéb okmányaimon piros tintával jelölték
meg a tényt, hogy zsidószármazék vagyok. Vártam az elbocsátásomat vagy
nyugdíjazásomat, de ez Istvánffy alez. liberális felfogása folytán mégsem
következett be. Édesanyám kétségbe volt esve, de én vigasztaltam, hogy nem lesz
semmi baj sem, ő nem tehet semmiről sem...."
A teljes életrajz olvasható az Archivneten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése