A ludovikás sorozat folytatódik – az 1939. augusztus 20-án avatott évfolyam hősi halottai

Az 1939. augusztus 20-án avatott ludovikás évfolyamról szóló adatgyűjtés alapjául ezúttal egy fénymásolt lapokból álló összeállítás szolgált, amelyet Lám Béla csendőr főhadnagytól kaptam jó pár éve. Az összefűzött lapokon sorakozó adatokat az avatás 50. évfordulójára gyűjtötték össze a bajtársak 1989-ben.

Emlékkép az avatásról, Lám Béla emlékalbumából

 


Az 1939.08.20-án avatott hadnagyok közül a kutatás jelenlegi állása szerint az alábbiak haltak hősi halált:


A HM HIM hivatalos adatbázisai szerint:


Bátori Kálmán hadnagy (1917.04.30-1941.07.26.) 14. kerékpáros zászlóalj. Hősi halált halt Letkovkánál. Szemerinovkán temették el, majd a rákoskeresztúri hősi temetőbe szállították. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Berencsváry Gyula főhadnagy (1917.08.14-1942.02.28) 32/II. zászlóalj. Hősi halált halt Veszeljovka közelében. A nyezsini hősi temetőben temették el.  Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.
 

Berencsváry Gyula

Csaba Lajos csendőr főhadnagy (1918.02.20-1945.02.17) meghalt Kapuváron agyhártyagyulladás következtében

Csörgey László főhadnagy, vitéz (1917.11.08-1944.12.24)  Szent László hadosztály repülő lövész ezred I. zászlóalja nehézfegyver század. Hősi halált halt Letkésnél

Falkay György főhadnagy (1918.01.21-1944.09.29) 9. gyalogezred 2. század. Hősi halált halt Miskarovice közelében. Szolyván temették el.

Falkay György

György Béla főhadnagy (1918.06.02-1943.01.14) eredeti csapatteste a 26. határvadász zászlóalj. A 7/I. zászlóalj állományába tartozott. Síoktatóként hősi halált halt Bolgyirevka D-n.  Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Mezey Hubert hadnagy  (1918.08.01-1941.07.13.)  IX. közelfelderítő repülőszázad. Repülőhalált halt a Hajdú-Bihar megyei Kocsord községnél. Áttemették Pestszentlőrincre.

Mezey Hubert

Szentkirályi Ottó főhadnagy, vitéz (1916.08.28-1944.10.06). Hősi halált halt az 1. ejtőernyős csoport tisztjeként Volóc közelében. Holtteste az ellenség kezében maradt

Szentkirályi Ottó

Vejtey István főhadnagy (1917.12.18-1945.03.27.) meghalt Sárváron.

Szelepcsényi Ákos főhadnagy (1918.06.02-1942.05.25) IV. utász zászlóalj. Hősi halált halt Sztaraja Sarpovkán.

Zimonyi Ödön főhadnagy (1918.11.01-1945.02.07) eredeti csapatteste a 10/II. zászlóalj volt. A 25/II. zászlóaljba beosztva halt hősi halált Balatonkenesén.

Gömbös Gyula főhadnagy, nemes, jákfai (1918.10.20-1943.01.15) a 22. önálló huszár század parancsnokaként vonult a 2. hadsereggel a frontra, a VII. sízászlóalj századparacsnokaként halt hősi halált Kolbino közelében. Post mortem századossá nevezték ki.

Satzger Géza Hubert hadnagy (1917.10.07-1943.01.24.) 6. könnyű hadosztály lovasszázad.  Hősi halált Kocsatovkánál. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.
 

Géczy Endre szolgálaton kívüli főhadnagy, vitéz (1917.12.21-1943.02.02.) 13. könnyű tüzérezred. Hősi halált halt az V/2 tábori kórházban Kijevben.

Irinyi László főhadnagy (1918.12.10-1944.06.23.) 3. huszárezred árkász szakasz. Hősi halált halt Botowo-n. Lunienec-en temették el. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Kálmán Elemér I. főhadnagy (1917.07.18-1943.12.04.) 5/2. vadászrepülő század. Hősi halált halt Koroscsevonál. Holtteste az ellenség kezében maradt.  Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (hadiszalagon a kardokkal) adományozták részére.

Kassay-Krantz Tibor főhadnagy (1918.05.02-?) 23. könnyű tüzér ezred, 5. üteg parancsnok. Eltűnt 1943. januárjában Chavowtschawat-nál

Sebestyén Béla főhadnagy, vitéz,  (1918.03.06-?) 1. ejtőernyős zászlóalj. Eltűnt 1944.11.02-án Dunaharasztinál. 

Az Attila védvonal Dunaharaszti - Soroksár közötti szakaszán, a reteszállások előtt, előretolt előörsként volt állásban v.Sebestyén Béla főhadnagy 75 mm-es ágyús szakaszával. Hősi halálára bajtársai így emlékeztek vissza:

A november 2-i éjszakai harcokban a szovjetek (4. gépesített hadtest T-34-es tankjai) igyekeztek sérült harcjárműveiket elvontatni, de áttörésre már nem volt elegendő erejük. Mindemellett a kikülönített páncéltörő szakasz állásait a szovjet előretörés lerohanta, az ott harcoló ejtőernyősök zöme hősi halált halt. Az elsőként támadó szovjet harckocsi megtévesztésül német jelzéseket viselt, így sikerült a magyar állás közelébe jutnia. Egy Kecskemét felől visszavonult német tiszt ordított, hogy ez orosz tank, de már késő volt. A főhadnagy az ágyúhoz ugrott amikor azt telitalálat érte. A többi előretörő tank pedig az üteget lerohanta, az ágyúkat eltaposták. A beásott  páncélelhárítók páncélöklei az összes tankot kilőtték, a gyalogság visszamenekült. Az állásban dúló harcok hevességére jellemző, hogy a páncéltörő szakasz parancsnoka, vitéz Sebestyén Béla ejtőernyős főhadnagy holtteste elő sem került, maradványai a közvetlen találat nyomán egyszerűen eltűntek.  (az adatért köszönet Alkay Zsoltnak).

A bajtársi emlékezet szerint  hősi halált haltak:

Rigó Zsolt főhadnagy (1918.11.02-) 19. könnyű tüzérosztály ütegparancsnok

Szakváry Károly, vitéz (1917.10.17-?)
 
Rónay Hugó (1916.12.01-?) 72/1. utász század parancsnok

Nagy Sándor II. (1917.12.15-?)

Czetz Sándor, vitéz (1918.09.13.-?)

Foris Miklós, vitéz (1918.03.04-?)



A háborút követően mártírhalált halt: 

Kiss Géza csendőr főhadnagy, kivégezték 1948.10. 24-én.

A pontosítások alapjául a már-már szokásos források szolgáltak, felsorolásuk itt olvasható.