Kerékpáros Honvéd: Adalékok a Budapest ostromában harcoló csendőralakulatok történetéhez

Lám Béla csendőr főhadnagy (1918-2012) emlékére

Ma kaptam kézhez a Sereg Szemle legújabb számát. A kiadvány a Magyar Honvédség Összfegyvenemi Haderőparancsnokságának szakmai-tudományos folyóirata. A 2012. október-decemberi számban jelent meg az alábbi cikk, ami a Budapesten harcolt csendőrökkel foglalkozik (részlet):

"December elején ismét a fővárosba rendelték az alakulatot. A harccselekményekbe első ízben akkor avatkoztak be, mikor a szovjet csapatok déli irányból közelítették meg a fővárost, birtokba véve a Csepel-sziget nagy részét. 1944. november 20-án a zászlóalj több más alakulattal együtt Csepelre vonult, megerősíteni a sziget északi részének védelmét. Itt Németh Dezső huszár alezredes, a 2. huszárezred parancsnoka irányította a védelmet a lakihegyi adótorony óvóhelyéről. Ezekben a harcokban esett el Halmos Ödön főhadnagy, a 3. század parancsnoka, miközben gyalogcsendőr századával szuronyrohamot hajtott végre a szovjet csapatok ellen, valamint ekkor tűnt el Szentesi Miklós főhadnagy (súlyos sebesülése után hátraszállítás közben).

Szentesi Miklós

November 30-án a visszavonuló német csapatok felrobbantották a lakihegyi adótornyot, ezt követően a páncélos századot kivonták a megrövidített arcvonalból, Budatétényen keresztül a hűvösvölgyi Bolyai Akadémiára vonultak. A gyalogcsendőr-századok a Háros-szigeten, illetve Budafokon foglaltak állást, a kerékpáros század december 29-éig tartalékban volt, míg a páncélos század részei a Svábhegy oldalában vett részt elhárító harcokban, parancsnokságuk a Bolyai Műszaki Akadémián települt. A szovjet harckocsik december 24-én elérték a Szépjuhásznét, majd kijutottak a Budakeszi út–Hűvösvölgyi út torkolatához, ahol jelenleg a Szépilona kocsiszín, illetve egy gyógyszertár található. A szovjet csapatok váratlan megjelenése a budai oldalon arra kényszerítette a német-magyar hadvezetést, hogy minden számba jöhető erőt mozgósítva védővonalat hozzanak létre a főváros nyugati részén. A galántaiak páncélos századát is riadóztatták, de – befagyott hűtővizük miatt – a Csaba páncélgépkocsik mozgásképtelenekké voltak, így ott kellett hagyni őket a laktanya udvarán, a csendőrök az északi kapun át gyalogosan távoztak Az Ansaldo kisharckocsik Miután elhagyták a laktanyát, a Rózsadombon foglaltak állást. Másnap a budai Várba vonultak, a továbbiakban a Rózsadomb oldalát az 1. egyetemi rohamzászlóalj zárta le járőrözéssel.

A kép illusztráció

Szily István őrnagy és törzse végül az Úri utcában szállásolt be, miután az eredetileg kijelölt Nádor laktanya (ma a Hadtörténeti Intézet és Múzeum épülete) ekkor már ellenséges tűz alatt állt. A zászlóalj alárendeltségéből a kb. 150 főből álló gyalogosított páncélos századot kivonták, azt német vezénylet alá helyezték. A század dr. André László cső. főhadnagy (1945. január 1-étől százados) parancsnoksága alatt a királyi palota pincéjébe vonult. Itt feladatául kapta a Várkert védelmét az esetlegesen a Duna felől induló támadással szemben. A század mellé dr. Reichel SS-Obersturmführert rendelték összekötőül a német parancsnokság felé. A századdal együtt került elhelyezésre a zászlóalj árkász szakasza is, amely addig nem vett részt a harcokban. A szakasz egyik tagja így idézi fel a körülményeket:

„…..Az oroszok a pesti Dunapart elfoglalása után a budai oldalon történő minden mozgásra lőttek…(..)…Különösen lőttek bennünket a Bazilika kupolájából. Csak a Palota pincéi voltak alkalmasak elhelyezésre. Azokban túlnyomó többségben német sebesültek feküdtek. Az alagút folyosóin csak lábnyom szélességű rész maradt az elmenetelre….”

André főhadnagy védőkörletét (a siklótól a Döbrentei tér feletti területig) golyószórós állásokkal rendezte be, mivel a század semmilyen egyéb nehézfegyverrel nem rendelkezett. Miután a pesti oldal felől a szovjet csapatok dunai átkelésére nem került sor, így az egységnek csak a légitámadásokkal és az egyre erősebb tüzérségi tűzzel kellett szembenéznie. A szovjet repülők meg-megújuló támadásaira az egykori századparancsnok így emlékezett:

„Tehetetlenül néztük az orosz bombázók gyilkos támadásait nap, mint nap után a vár ellen. Szuromi cső. szerzett egy nehézpuskát, amit a palota gyönyörű rácsos kapujába rögzítve használtunk az alacsonyan támadó géppuskázó vörös gépek ellen. Nem sok eredménnyel sajnos mivel a gépek csak pillanatokig voltak láthatók és máris eltűntek a Sándor tér felett.”"